A Lélekváró elmélkedések (Hamvazószerdától Szentháromság vasár-napjáig) sok-sok testvér gondolatait fűzik csokorba az ország különböző tájairól.

Május 27., Pünkösdvasárnap
ApCsel 2,1-11 – Pünkösdig hallgattak
Az elmélkedést az folyóirat aktuális számából vettük át.

A három év munkája beérett. A sok-sok együttlét, a közös élmények, a sok tanítás egyszerre csak meghozta az eredményt. Talán az kellett, hogy átérezzék, teljesen egyedül maradtak?!
A kételkedő, értetlenkedő, félénk tanítványokban megvilágosodott valami. Belső indítást éreztek arra, hogy a Mester gondolatait továbbvigyék. Határozottan, teljes meggyőződéssel álltak ki az emberek elé és hirdették mindazt, aminek tanúi voltak. Elindult, vagy inkább folytatódott valami. „Ki-ki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket!” Megszületett egy közös nyelv… és ha tovább folytatódik – ugyanúgy! –, akkor talán ma más száj­ízzel beszélünk a globalizációról!
Ha kétezer év óta a szeretet nyelvén folyna a diskurzus, akkor együtt járhattuk volna a Mester által megmutatott utat. Építhettük volna az Álta­la hirdetett Országot. Akkor nem kellene a „már és még-nem” ideológiával operálnunk. Akkor nem elöregedő egyházközségek, hanem hegyre épült városként sugárzó közösségek alkotnák a világot. Akkor…
Most, kétezer év után kisded nyájként, erjesztő kovászként létezünk. De minden Pünkösd előtt a Vigasztalót várjuk, Aki elvezet a teljes Igazságra. Nem is egy, hanem hét ajándékával halmoz el: bölcsesség, értelem, tanács, tudomány, jámborság, erősség, istenfélelem Vajon a lélekvárás csendjei melyik ajándékot hozták meg számomra? Mivel állhatok oda embertársaim elé, hogy bátor tanúságtevője legyen Mesteremnek?
Istenem! Segítsd Rád figyelésemet, és add, hogy minden cselekedetem ebből fakadjon!

[Horváth József, Tata]

Május 28., Pünkösdhétfő
Mk 10,17-27

A zsidó rabbik szerint Isten pártfogását az embernek ki kell érdemelnie. Azt remélték, hogy a jócselekedetek elegendők.
A gazdag ifjú is azt gondolta, hogy eddig is sok jót tett, de még kibővíti cselekedetei sorát, hogy biztosan elnyerje az örök életet. Jézusnak meg is tetszett nyíltsága és elszántsága.
Első hiányossága azonban – amire ő nem is gondolt – abban állt, hogy Jézust nem Isten fiaként szólította meg, hanem úgy, mint egy köztisz­teletben álló férfit. Jézus jelezte is igényét: „Ha elismered, hogy jó vagyok, azt is el kell ismerned, hogy Isten küldöttje... Fia vagyok.”
Az örök élet elnyerésének alapvető feltétele valóban a törvény követel­ményeinek megtartása. Kérdés, hogyan értelmezzük például a „Szeresd felebarátod, mint tenmagad” törvényét. Az ifjú ebben is jól teljesítőnek gondolta magát, s ekkor jött a meghökkentő Jézusi gondolat: „Ha tökéletes akarsz lenni..., vagyonodat oszd ki a szegényeknek.”
Az ifjú megtartotta a parancsolatokat, de ilyenformán még sem tudott „tökéletes” lenni. Számára túl nagy áldozat lett volna a vagyonról le­mondás.
Assisi Szt. Ferenc juthat az eszünkbe, akinek viszont teher volt az apja által kínált vagyon, ami elszakíthatja őt szeretett Teremtőjétől.
Ha összehasonlítjuk a két ifjút, a lelkületükben látunk óriási különbséget.
Jézus számára az a tökéletes, ami az ember szívének belső hevületéből jön, amikor a lélek már a vagyonhoz azért nem ragaszkodik, mert vágya már a teremtője felé röpíti. Ilyenkor a lélek nem foglalkozik azzal, hogy mi lesz a jutalom, azzal sem, hogy mi ebből az ő érdeme, nem irigyel mást, ha ugyanúgy gondolkodik, szeret, mint ő...
Nekünk, egyszerű embereknek, ha szándékaink őszinték, el kell indulnunk az ilyenfajta tökéletesedés felé vezető úton, amelyen a legelső lépés is Jézus számára akkor lesz értékes, ha szívből tesszük.
Adja Isten, hogy el tudjunk szakadni a felesleges, földre visszahúzó túlzott anyagiasságunktól, vágyainktól, szükség esetén meg tudjunk válni tőlük.
Jó szívvel szoktam-e adakozni? Van-e valamilyen földi kincs, ami elválaszt Istentől?
A meglévő anyagi javaim eltávolítanak, vagy közelebb visznek Istenhez?

[Békéscsabaiak]

Május 29., kedd
Mk 10,28-31

Péter és a tanítványok hallgattak Jézus hívó szavára, elhagyták család­jukat, és követték őt. Jézus biztatta őket, hogy aki őérte és az evan­géliumért mindezt megteszi – bár üldözések  közt –, „…százannyit kap …már most ezen a világon, …a másvilágon pedig örök életet.”  Jézus utal arra is, hogy „sokan lesznek az elsőkből utolsók, és utolsókból elsők.”
Assisi Szt. Ferenc is elhagyta otthonát, vagyonát, és minőségében más (Istenhez felemelő) lelki kincseket kapott:

Mi az, amit megvalósítok ebből?
Miből ismerhető fel, hogy hallgatok Jézus hívó szavára?
Hogyan törekszem a …legalább... részben-tökéletesség felé? …felkészülök és hibáimból tanulva, Jézus segítségével figyelek a saját feladatomra, lelki javakhoz ragaszkodom, az anyagiak helyett. Jézus Krisztust családom, otthonom és anyagi javaim elé helyezem. …Adj Uram ehhez elég lelki erőt, bölcsességet, józanságot!
Jézust mindennél nagyobb értékemnek tartom-e?
Mit tudok tenni - Isten iránti szeretetből  - azért, hogy a másvilágon az örök életet elnyerjem?

[Békéscsabaiak]

Május 30., szerda
Mk 10,32-45

Döbbenetes mondat! Emberi logikánkat meghaladja Isten üzenete. A földi életben sajnos most is érvényes, amit Jézus mondott azokról, akiket a világ urainak tartanak: „Zsarnokoskodnak a népeken, éreztetik velük hatalmukat.” Valóban ez jellemző a politikai életre.
Mi, hasonlóan Zebedeus fiaihoz, áhítjuk a megtisztelő helyeket. Szeretnénk azt is megtapasztalni, hogy hatalom van a kezünkben.
Pedig ha tényleg nagyok akarunk lenni, a szeretetben kell növekednünk. Ha Jézust szeretnénk követni, ha mellette akarunk lenni, akkor a gonoszsággal találkozva – Jézushoz hasonlóan – szenvedéseken át visz az utunk.
Hogy milyen helyünk lesz a másvilágon, azt mi nem alkudhatjuk ki. Ez az Atya döntése.

[Halmágyi László, Pécs]

Május 31., csütörtök
Mk 10,46-52

Ebből az evangéliumi részből több dolgot tanulhatunk:

[Stölklerné Magdi, Pécs]

Június 1., péntek
Mk 11,11-26

Jézus megátkozza a fügefát, megtisztítja a templomot, hitre, imádkozásra és bocsánatkészségre int

Jézus nagyon sok mindent érintett ebben a néhány mondatos szakasz­ban. A legfontosabb gondolatok a következők:
„Az én házam az imádság háza”
„Legyen hitetek Istenben!”
„Ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kérésetek.”
„Amikor imádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket.”
Azon gondolkozzunk el, hogy mennyire tudunk „jól” imádkozni!

Tudok tiszta, békés szívvel imádkozni? El tudom ilyenkor felejteni a haragomat, vagy csak félreteszem az imádság idejére? Tudok megbocsá­tani másoknak, vagy csak azt várom, hogy az Atya megbocsásson nekem?

Dolgozzunk azon, hogy gyümölcsöket teremjünk és ne jussunk a fügefa sorsára!

[Csíky Mártus, Budapest]

Júnus 2., szombat
Mk 11,27-33

„Milyen hatalom birtokában teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?” hangzik a főpapok, írástudók számonkérő, képmutató kérdése. Ez valójában nem is kérdés, nem az igazságot keresi, nem őszinte, hanem Jézus tekintélyének megtörésére, vád alá helyezésére irányul.
A visszakérdezés önmagukkal szembesíti a főpapokat. Jézus ugyanazt a kérdést teszi fel nekik Keresztelő Szent János vonatkozásában. A feleletet nem tudják megadni, mert nem őszinték. Nem hisznek János ke­resztségének égi erejében, és az összesereglett, eltérő meggyőződésű tömegtől is tartanak.
Istenhez, aki minden hibánk és bűnünk ellenére szeret minket, csak szeretettel és bizalommal lehet közeledni. Az előbbi esetben a kérdezők még őszinték sem voltak, így nem kaphatták meg a választ, amit Jézus több alkalommal is elmondott a bizalommal, szeretettel vagy őszintén kíváncsiskodva köréje gyűlő embereknek; hogy Őt az Atya küldte, hogy Ő felülről való, hogy Ő a világ Világossága, az élet Kenyere, hogy Ő a Messiás.
Vajon mi mennyire fordulunk bizalommal Istenhez és szeretteinkhez, amikor kérdezünk tőlük? Vagy csak bizonyos válaszokat hallunk szívesen?

[Czibolya Gábor és Buba, Budapest ]

Június 3., Szentháromság vasárnapja
Jn 16,12-15
Az elmélkedést az folyóirat aktuális számából vettük át.

Minden, ami Atyámé, enyém. … A Lélek az enyémből kapja, amit kijelent nektek.

Dadog az Isten! Próbálja emberi szavakkal elmondani azt az egységet, amiről sem kifejezésünk nincs az emberi nyelvben, még kevésbé tapasz­talatunk róla. Még a legcsodálatosabb házasság is közelíti csak azt az eggyéválást, amely a Szentháromságos Isten állandó létformája.
Ötévenkénti érettségi találkozós tapasztalatom, hogy semmilyen szakmai siker, társadalmi szerepvállalás, anyagi és fizikai jólét nem teszi boldoggá, kiegyensúlyozottá és megelégedetté az embereket, ha nincs mellette harmonikus párkapcsolat, családi élet.
Ebből következően, óriási biztonság és boldogság uralkodhat az isteni világban! Nem tudom ennek mi hogyan leszünk részesei, ha odakerülünk, ahol „sok hely van”, s ahol már „helyet készített” nekünk barátunk, Jézus, de kíváncsian és reménykedve várom ebbe a számomra ismeretlen egy­ségbe jutásomat.
Az Igazság Lelke kinyilatkoztatja nekünk majd azt a sok mondanivalót, amihez Jézus idejében még nem voltunk elég erősek – ígéri az Ige.
Azt gondolom, kinek-kinek változik, jó esetben fejlődik az érzékenysége arra, hogy „mit bír el” az isteni üzenetből. Jó lenne minél többet felfogni a – minket boldogságra teremtő – Atyánk szavaiból, mert bizony nem jó felé halad ez a világ! Mindannyiunk felelőssége, hogy belső szobánkban csendet teremtve egyre jobban ráhangolódjunk a folyamatos „isteni adás”-ra, s akár a prófétai szó és tett nem igazán kellemes küldetését is vállalva próbáljuk kicsit emberibbé–istenibbé tenni a világunkat, leginkább közvetlen környezetünket!  

[Kőszeginé Melinda, Pécs]

  2007. 02. 21.-02.24.
  2007. 02. 25.-03.03.
  2007. 03. 04.-03.10.
  2007. 03. 11.-03.17.
  2007. 03. 18.-03.24.
  2007. 03. 25.-03.31.
  2007. 04. 01.-04.07.
  2007. 04. 08.-04.14.
  2007. 04. 15.-04.21.
  2007. 04. 22.-04.28.
  2007. 04. 29.-05.05.
  2007. 05. 06.-05.12.
  2007. 05. 13.-05.19.
  2007. 05. 20.-05.26.
  2007. 05. 27.-06.03.