Bokor közösség
Irodalom

Irodalom

 

Király Ignácz: Bojtárkarácsony (2020)
(mese)

"Olyan történt velem, hogy errol nem hallgathatok. Ugyan, mi a csuda történhet egy kis kölyökkel, aki csak egy bojtár? - kérdezhetné valaki. Azért, mert én a juhász cselédje vagyok, azért, mert én csak egy kis "szaladj ide, szaladj oda" szolgája vagyok a juhásznak és a birkanyájnak, azért még velem is történhetnek ám csudadolgok! ..." Folytatás >>


Garay András: Szamárnyelv (2020)

"Mondják, hogy a szamarak régen nem tudtak beszélni. Talán a szájpadlásuk vagy az előre álló fogaik nem tették alkalmassá őket- kit tudja? A tehenek múúztak a kakasok kukorékoltak, a lovak nyerítettek, a bárányok bégettek, kutyák ugattak, sőt még a varjak is károgtak. Ők csak nyöszörögni és hörögni tudtak, ami - valljuk be őszintén - nem egy kellemes hangzás. Így inkább csak hallgattak és szomorúan lóbálták bolyhos farkukat...." Folytatás >>.


Horváthné Bajai Éva: Karácsonyi ima pandémia idején (2020)

   Segíts, hogy ne féljünk,
   Inkább Hozzád térjünk!
   De ne úgy, mint ki köt üzletet;
   "Ha megmentesz, ezt, meg azt teszek."


 
  Folytatás >>


Zsombok György: Pásztorjáték 2002
Veér István T. (egy barátommá lett tanárom igaz története alapján)


Farkas István: Kerekek

65 "egyperces" írás

Ami létezik, forog. Létezik a csillagvilág és létezik a Föld is. Létezik a föld, a levegő, a víz és a tûz is. Létezik az ember, az állat és a növény. Így van ez a vérrel, sejttel, a molekulákkal és az atomokkal, de a szubatomi világgal is. Létezik a gondolat, a szerelem és a gyûlölet, az álom és az emlék is. Megszületik, szaporodik, elhal. Szétválik, keletkezik, egyesül: átalakul. A kerék forog. Ha nem forog, nem is létezik, kiesik a rendből. Akadállyá válik, ha nem kapcsolódik azonnal egy másik rendbe.[...]
A kereket hagyni kell forogni. Ha akadozik segíteni kell, hogy visszanyerje az egyensúlyát, sima futását. A természet ezt maga oldja meg. Az emberi élet-kerék segítőit orvosnak, törzsfőnöknek, sámánnak, főpapnak, karmesternek, rendezőnek, előimádkozónak, kocsihajtónak, úrnak is nevezik. Olyanokat választanak ki erre a helyre, akik érzik a ritmust és az abban beálló legkisebb változásra segítőleg be tudnak avatkozni. [... >>]

[letöltés...]


Farkas István: Úgy készül, mint a Luca széke...

Szerencsés vagyok. Tegnap ismét részt vehettem a Villő énekegyüttes adventi koncertjén a Szent István körút egyik emeleti lakásában. Lenn dübörgött az ezüstvasárnapi forgalom, itt fenn pedig a legújabb gyûjtésekből válogatva az együttes négy tagja és egy népzenész elénk varázsolt egy másik világot. A várakozás, a türelmes szálláskeresés és a megszületés emlékeztető misztériumjátékát. Egy ismerősöm megkérdezte utána, hogy vajon mit mond ez a szöveg és stílus a mai fiataloknak? Azt válaszoltam, hogy valószínûleg semmit, de a dalok és szöveg mögötti csend bizonyára megérinti azt, aki eljön ide, meghallja és befogadja, vagyis előzőleg felkészült. Mire is? [folytatás...]


Farkas István: Kórházi energiák

Nyáron voltak kisebb rosszullétei. Egyszer el is ájult pár másodpercre. ősszel elment a körzeti orvosához, hogy megbeszéljék a dolgokat. Kardiológiára adott beutalót. Két nap múlva időpontot ment kérni, de azt mondták: ha már itt van, megnézik az EKG-ját. Akkor a nővér felvitte a diagramot a kardiológiára ahonnan már nem engedték el. Infarktus! Tegnapelőtt, amikor a válla fájt - mondta az orvosnő és már hívta is a mentőket. Beindult a protokoll és a kórházban kötött ki. Alkalma volt saját bőrén megtapasztalni a kórházvilág energiáit. [folytatás...]


Farkas István: A csordultig telt csupor

Az edény tele volt, hiszen már sok évtizede mûködött, szolgált. Ott volt benne minden, ami ez alatt történt vele. Ott voltak a formák, igen, elsősorban a gömbölyûek, de az élesek és szögletesek és a csúcsosak és lankásak, a meredekek és egészen laposak is.
Ott voltak a színek a napkeltékkel és delelő vakulásokkal, a derengések szürkületével együtt, a hangok a zajokkal és zörejekkel, a csipogások és bőgések, a brekegések és a kelepelések, a csevegések. És ott voltak az illatok és szagok, és ott voltak a tapintások, a billenések, a dörzsölések és sebesülések, a csípések.
Ott voltak a sérülések, sértődések, megbánások és megbántások, a hiúságok, az irigységek és igen, ott voltak a nagyzolások és a kis tettek. Ott, az ígéretek és a feledések, az adott szavak és a hûtlenségek. Ott, a gerjedések és lankadások, az erőfeszítések és csendes ücsörgések. És igen, ott voltak benne csordultig a szavak, a
szavak és a szavak. A kimondottak és kimondatlanok, az ismertek és ismeretlenek, a hûek és hûtlenek.
És az elvek és eszmék is. Egy élet termése volt az edényben. Csordultig volt. [folytatás...]