Gromon András:
(Fizikai) erõszakmentesség a jézusi tanításban

A jézusi erõszakmentesség elvi alapjai: az ellenség- szeretet parancsa, a "Ne ölj!" parancs radikalizása és "a konkoly kigyomlálásának" tilalma.
Jézus kivételt nem ismerõen tiltotta az erõ- alkalmazást, mégpedig nem csupán magánéleti, hanem társadalmi-politikai vonatkozásban is, konkrétan: a zsidó-szamaritánus konfliktusban és a zsidó-római ellenségességet illetõen is. Jézus úgy látta, hogy erõszak alkalmazása nem oldja meg az egyéni, ill. társadalmi-politikai konfliktusokat, csak súlyosabbá teszi azokat, az erõalkalmazókat pedig megfosztja emberségüktõl: lelki-szellemi-erkölcsi értelemben halottakká válnak.
Jézus saját békeüzenetének elfogadásától remélte a különféle emberi konfliktusok megoldódását.

Bajnok Dániel:
Erõszakmentesség az õsegyházban

A mai köztudatban élõ képpel ellentétben a konstantini fordulatot megelõzõ korszak kereszténysége egyáltalán nem volt következetes az erõszakmentesség és a békességteremtés elméletében és gyakorlatában. Igaz ugyan, hogy keresztények tömegei pusztultak el szelíd bárányként a hitükért, mégis tény, hogy a II-III. században egyre nagyobb számban lettek nemcsak katonák keresztényekké, hanem keresztények is katonákká. Ráadásul a hadseregben a legtöbb keresztény nem erõszakmentes meggyõzõdése, hanem a császárkultusz és a "bálványimádás" megtagadása miatt szenvedett mártíromságot.

Merza József:
Erõszakmentesség és következménye: a katonai szolgálat megtagadása

"Vándorlunk, kedves barátaim, az élet különféle ösvényein, öregek és fiatalok. Harminc évvel ezelõtt, harminc-egynéhányan közülük, nemet mondtak a fegyveres erõszak szolgálatára."

Jézusunk!
Ismét összejöttünk ebbe a jól ismert terembe, mi, a Bokor közösségeiért felelős testvérek, hogy átélhessük összetartozásunkat, újra erőt meríthessünk egymás szeretetéből, tapasztalataiból, vállaljuk a további feladatokat és keressük a fejlődés útját. Folytatás >>

Mlecsenkov Angel

A résztvevők az Önértelmezést nyitottnak, előremutatónak értékelték, a nevesített vállalások lendületet adhatnak a Bokornak. Fontosnak vélik annak hangsúlyozását, hogy a különbözőségekben való szabadság nem válhat szabadossággá. Szóba került, hogy a lelkiségi tanácsadásban nagy szükség van (lenne) képzettségre, a megfelelő tapasztalatra, és a hitelességre.
Az idő világában az Isten-kapcsolat nem él meg időráfordítás nélkül, de nagyon fontos az intenzitás, ami viszont független az időtől. A korábbi években (évtizedekben) rendszeresen, bokorszinten volt nagypénteki virrasztás, pünkösdi, Mária-napi lelki program, ezek újjáélesztésére hangzott el javaslat.

Benyhe Bernát

A csoportban elhangzó hozzászólások részben kritikát (önkritikát), másrészt irányt fogalmaztak meg.
Szükséges lenne több írásos lenyomat megszületésére a kisközösségi és nagyközösségi életről és tevékenységről. Véleményük szerint alapvetően nem a leterheltség a gátja ennek, hanem a prioritás.
Hangsúlyt kapott az is a megbeszélés során, hogy a szellemi munka egyik célja a pasztorálás, s a munkacsoportokban megvalósuló projektmunkák lehetnek az előrevivők.

Csizovszki Róbert

Az ebbe a csoportba kapcsolódók a tartalmak továbbadására legfontosabbnak gondolják a közösségi létet. Tele van-e szívünk ezzel az üggyel? – szólítottak lelkiismeretvizsgálatra. A fiatalokra építve, őket jó példával segítve, a „mi-tudat”-ot erősítve lehet megtartani a nehézségek ellenére a közösségeket. Azonban a minőséget a problémák okán sem szabad feladni. Újszerű kezdeményezésként tavasszal közösségvezető-képzés indul.

Kaszap István

A résztvevők egyhangú véleménye, hogy nem kell követni a környezet életszínvonalát, helyette jó elvek és ezekhez igazodás kell, továbbá motiváció, konkrét, eseti célok, projektek. Kulcskifejezés az „értékáramoltató adás” – ha kapok valamit, azt máshol bőven megszolgáljam.
Többszörösen megerősítést kapott az az álláspont, hogy a 3. világ óriási nehézségei mellett itthon is, közösségeinkben növekszik a rászorultság.
Ennek részben oka az is, hogy nem jól (nem gazdaságosan) használjuk erőforrásainkat, de a takarékos életmód mellett feltétlenül és egyre jobban kell figyelni arra, kinek van szüksége segítségre környezetünkben. Elhangzott, hogy a sokgyerekes családokban a „kirepülő” gyermekek anyagi támogatása szinte megoldhatatlan.
A csoport illemszabályt is alkotott: „Soha nem lehetek olyan helyzetben, hogy az adásomat megszüntessem. Minél nagyobb a rászorultságom, annál találékonyabbnak kell lennem.”

Köszeginé Melinda

A szolgálat témakörével kapcsolatosan örömteli észrevétel, hogy sok a jelentkező a kórházi és idősek látogatására, ám az affinitáson túl szükséges ezeken a területeken a képzés, alapismeretek megszerzése. Feladatunk, rászorultság számos területen van, de az önkéntes szolgálatokra (a terepre) szimpatizánsok is hívhatók. Több izgalmas, figyelemre méltó ötlet, javaslat is felvetődött: mutassuk be egyetemista fiataloknak a „tartós kapcsolatok titkait” (TKT), hozzunk létre Bokor Virtuális Kávéházat, alkalmazzunk önkéntes szolgálatra fizetett munkatársakat, a munkanélküliség megelőzése céljából foglalkozzunk a cigányokkal már óvodás koról, s hasznos lenne egy vállalkozói lista is.

Miklovicz László

A résztvevők javasolták, hogy az erőszakmentesség helyett a békességteremtés kifejezést használjuk, s ezt a családban és munkahelyen kell kezdeni, ezeken a színtereken bemutatva a jézusi életvezetést. Hangsúlyozták, hogy nemcsak a nagy durvaság az erőszak, s csak jó példával, életvitellel lehet erőszakmentes viselkedésre tanítani gyermekeinket.
Felhívták a figyelmet arra is, hogy a templomok freskói, képei mily gyakran ábrázolnak erőszakos jeleneteket. A börtön-pasztoráció is szóba került, mivel ezen a területen még nincsen sok tapasztalatunk.
„Hiszek hitetlenül Istenbe, mert hinni akarok.” – Adyt idézve a csoport kiemelte, hogy a békességre ugyanez áll.

Bajnok Kata

Záróima

Istenünk!
Összegyűltünk, mert hiszünk benne, hogy ügyünk, a mi Bokrunk ügye fontos Neked. Hiszünk. Vajon ez a megfoghatatlan, megfogalmazhatatlan érzés elég-e? Párosul-e tettrekészséggel, kreativitással, jószándékkal? Folytatás >>