A magyarországi kisközösségi (bázisközösség) mozgalmak kialakulása a második világháborúhoz - pontosabban a szovjet hadsereg bevonulásához - köthető, amikor a katolikus egyház csupán a templomokban kapott életteret (ha le nem rombolták), az egyházi tevékenység pedig a szertartásokra korlátozódott (vasárnapi istentiszteletek, a temetések, a keresztelők stb.).

A kisközösségi mozgalmak mindezt kritikusan szemlélték, tagjaik a keresztény hit és erkölcs szellemében következetesen éltek a templomok falain kívül is, találkozókat, lelkigyakorlatokat, táborokat szervezetek. Nemcsak szavakban, hanem tettekben is igyekeztek megvalósítani etikájukat. Személyes ismeretségen, barátságon alapuló, 5-15 fős közösségek hálózata alkotta a szervezeteket. A bázisközösségek önállóan működtek, laikusok és klerikusok egyaránt részt vettek a közösségek vezetésben, a tagok közötti egyenlőséget a struktúra megerősítette. Fontos közös jellemzőjük volt a nyitottság az ökumenikus kapcsolatok megvalósítására és a mozgalmak közötti átjárhatóságra is. A katolikus egyházban szerveződött kisközösségi mozgalmak között a jelentősebbek közé tartozott a Regnum Marianum, a Fokoláre, a karizmatikus mozgalmak és a Bokor.

A Bokor-mozgalom "első" indulása a második világháború utolsó napjaira, 1945 márciusára tehető. Bulányi György piarista szerzetes-tanár ekkor találkozott Debrecenben Kolakovics horvát jezsuitával, aki római titkos követként segítette az illegalitásba kényszerülő egyházat. Kezdeményezésére Bulányi György létrehozta az első közösségeit. Elsődleges szándéka volt a katolikus hit, gondolkodás és gyakorlat átmentése a kommunista diktatúra és egyházüldözés idején.

A közösségi életet, melyet a hierarchia vezetői is támogattak, megtörte az 1952-es pártállami letartóztatási hullám. Börtönbe került Bulányival együtt sok csoportmunkát végző pap, szerzetes és civil. Bulányira halálbüntetést kért az ügyész, majd életfogytig tartó börtönbüntetést kapott. Ebből közel tíz évet ült le 1956 előtt és után, két részletben.

Az alapító börtönből való kiszabadulása után, a 60-as évek második felétől alakultak ki ismét összejáró, a jézusi üzenet lényegét kutató és azt életre váltani akaró csoportok. Ekkor született meg a közösség eszmeiségét meghatározó könyv, a Bulányi György:"Keressétek az Isten Országát!" (KIO) c. ötkötetes biblikus teológiai szintézis, mely az evangéliumokban a Jézus ajkára adott mondatok elemzésére épült. A közösség összetartozásának máig is alapja a "KIO"-ban felvázolt jézusi örökség, az egy csúcsértékes Szeretet-Isten kép és az ebből kikövetkeztetett etika.

Illegalitásban élt. Az állam rendőri megfigyelésekkel, lehallgatásokkal, az útlevelek bevonásával, a bokortagok munkahelyi diszkriminációjával próbált félelmet kelteni a Bokor tagjaiban. A püspökök a Bokor papjait fegyelmi büntetésekkel, felfüggesztéssel, gyakori áthelyezésekkel büntették. Majd Lékai László bíboros, a Magyar Katolikus Püspök Kar elnöke a magyarországi kisközösségeket jó és rossz kisközösségekre osztotta. Ekkor lesz a Regnum közösség jó közösség, a Bokor pedig rossz közösség. Így próbált az állam Lékain keresztül az "oszd meg és uralkodj" elvet követve éket verni a Regnum és Bokor két testvér közösség közé. A katonai szolgálat megtagadása nyílt üldözésre adott jogalapot az államnak. 1980-tól kezdődően egészen a rendszerváltásig 23 Bokor közösségi tag került börtönbe, mert a jézusi erőszakmentesség elvét követve megtagadták a katonai szolgálatot. Legtöbbjük közel három év börtönbüntetést kapott. A Bokor férfi tagjai közül többen visszaadták katonakönyvüket, az egészségügyben dolgozó nők közt is voltak, akik megtagadták a katonai nyilvántartásba vételt. Mindezért különféle zaklatásban részesültek.

A Bokor a gazdagság, hatalom és erőszak világában radikálisan képviseli a názáreti Próféta tanítását: Szeretet az Isten, és az ember erkölcsi törvénye is a szeretet. Ennek a szeretetnek semmi köze sincs valami langymeleg érzelemhez. A jézusi szeretet társadalmi tetteket követel meg az embertől. Ez a szeretet a vevéssel és harácsolással szemben az adás törvényét hirdeti. A hatalommal és mások letiprásával szemben a szolgálatot hangoztatja. Az erőszak és a gyűlölet világával szemben pedig, a teljes erőszakmentességet és az ellenségszeretetet állítja szembe. A Hegyi beszéd "aranyszabálya" egyértelmű: "Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!" Csak az szeret, aki ad. Csak az szeret, aki szolgál. Csak az szeret, aki nem üt, nem üt vissza és megbocsát az ellene vétőnek. Ha ez a "hármas eszmény" határozná meg az embert, akkor már itt a földön is megvalósulhatna az Isten szeretet világa, az Isten Országa.

Igen, világméretűen utópia. Mert ha elvileg lehetséges volna is, pillanatnyilag kevés ember vállalkozik arra az adásra, amely szegényíti őt, arra a szolgálatra, amely társadalmilag kicsinyíti őt és arra az erőszakmentességre, amely kiszolgáltatottá, sőt üldözötté teszi őt. Még sincs más reménysége az embernek a fennmaradáshoz és a boldogsághoz csak az, ha egyre többen belátják, és élni kezdik a szeretet életét. Hol? A társadalom alapsejtjében, a házasságban és családban, a kis közösségekben és a kisközösségek hálózatában. Innen kiindulva építik az alternatív társadalmat, a szeretet társadalmát.