A Hamvazószerdától Szentháromság vasárnapjáig tartó napi elmélkedések az ország különböző tájairól sok-sok testvér gondolatait fűzik csokorba.
A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
Március 2., Nagyböjt 4. vasárnapja
Jn 9,1-41
Szemnyitogató gáncsoskodás
A mai evangélium megdöbbentő részleteket hordoz. A vakonszülött meggyógyítása és kálváriája örök érvényű tanulság.
1. Az első lényeges elem: Nem magunktól leszünk látókká! Találkoztam kitűnő elmékkel, hatalmas tudású emberekkel, de mégsem voltak látók, mert megszerzett tudásuk volt ugyan, de „léleklátásuk” nem.
Gyurka bácsi írta önéletrajzi írásában, hogy a piarista rendbe vonulása után mindaddig idegenül érezte magát, amíg nem volt egy mély Isten-élménye. Amikor ennek hatására mérhetetlen békesség szállta meg a lelkét, jó lélekkel tette a dolgát és úgy, mint aki rátalált az igazi útra.
Nem a tanulmányaink tesznek bennünket látóvá, hanem az Isten-közeli pillanatok, amikor megnyílik egy másik világ, amelynek gazdagsága lenyűgöz mindenkit, aki arra rátalál.
Aki papnak készülve csak a teológiát tanulja meg, az még nem sokat tett. Ha nincs mélységes Isten-élménye, akkor lehet, hogy jó hivatalnok lesz, de tanúságtevő soha. A lelki tapasztalat teszi a megszerzett tudást olyanná, ami hatékony lesz a saját életünkben is, és másoknak prédikálva is.
2. Az evangélium második lényeges eleme: A farizeusok és írástudók gáncsoskodó magatartása segítette a vakonszülöttet abban, hogy lelki szemei is megnyíljanak.
Kevés meggyógyítottnak nyíltak meg a szemei úgy, mint a vakonszületettnek. Neki védekeznie kellett a farizeusok és írástudók támadásaival szemben. De bármennyire bizonygatták neki, hogy Jézus nem Istentől való, annál nagyobb bizonyossággal hitte, a fordítottja az igaz.
A szomszédoknak még azt mondta: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak…” A farizeusok kérdésére: „Te mit tartasz róla?” már azt válaszolta: „Hogy próféta.” Majd miután Jézussal újból találkozott, már leborulva vallotta, hogy Ő az Emberfia.
Mikor az eszmélődés korában voltam, milyen nagy erőfeszítésembe került, hogy ezt a nagy ívű tényt képes legyek elfogadni, megérteni, hinni. Mennyi időbe, energiába került kimondani: „Hiszek Uram!” A vakonszülött a vallási elöljárókkal vívott csatában gyorsan megértette.
3. Az evangélium harmadik tanítása: A fundamentalizmus vakká tesz. Az elvakult túlbuzgóság nem használ Isten Országának. Jézus Krisztus nem rajongókat akar, hanem bölcs tanúságtevőket.
Az írni-olvasni nem tudó meggyógyított vak többet látott a lényegből, mint az iskolázott vallási vezetők. Ők a Törvény védelmében még a valóságot, az igazságot is letagadták, ez tette igazán bűnössé őket.
4. Az evangélium negyedik tanítása: A látó ember mindig bátor. A meggyógyított vakonszülött szembeszállt kora hatalmasaival, mert látta, hogy tagadják a valóságot.
Korunk látóinak is így kell cselekedni. Nem szabad megijedni a liberálisoktól, a szabadgondolkodóktól, az ateistáktól, a vallási rajongóktól, az egyház becsületének védelmezőitől, a fogyasztói szemlélet rikkancsaitól. A Krisztus által látóvá tett legyőzi a világ okosait, félrevezetőit, mert látja az erővonalakat, nem fél a megmérettetéstől, birtokolja azokat a lelki tulajdonságokat, ami őt legyőzhetetlenné teszi.
A látó embernek harc lesz az egész élete, mert itt a Földön a sötétség erői erejüket latbavetve küzdenek, hogy legyőzzék a világosság fiait. Jézus élete bizonyítja, nem csak a harc, de a győzelem is az övék lesz.
[Vincze József, Pázmándfalu]
Március 3., hétfő
Iz 65,17-21; Jn 4,43-54
Az Ószövetség prófétája számos alkalommal ostorozza hallgatóit, olvasóit bűneikért, hibáikért, megrögzöttségeikért. Isten szeretetének, vigasztaló Lelkének sugallata azonban másként is megszólal. Az új Jeruzsálem eljövetele feletti ujjongás előrevetíti számunkra azt az örömöt, amelyet nekünk készített elő az Atya és a Fiú. „Mert Jeruzsálemet örömnek teremtem, és népét ujjongásnak”.
Jézus eljövetele a földre ezt az örömöt és ujjongást ígérte. De ahogyan a „saját hazájában nincs a prófétának becsülete”, úgy van-e Jézusnak becsülete a számunkra? Vajon minden apró és jelentős döntésünknek az Ő tanítása az irányadója? Vagy csak akkor fogadjuk szívesen, amikor éppen látjuk csodatetteit, azaz életünk dolgaiban érzékeljük gondviselő erejét? Amikor teljesülnek kéréseink, ki nem mondott kívánságaink? Amikor meggyógyulnak szeretteink?
Nem vagyunk tökéletesek. Gyakran vagyunk bizonytalanok, sebzettségünkben támadók, máskor közönyösek vagy figyelmetlenek. Néha lusták, máskor meg önzők. Sorolhatjuk, de nem érdemes. Hiszen minden sérültségünkből van gyógyulás. Jézus az Evangélium tanúsága szerint soha nem hagyott cserben beteget, aki hozzá fordult. A mi Istenünk gyógyító Isten. Elég csak kérni, a köntöse szegélyét megérinteni, és árad felénk ereje, jósága.
Jézus gyógyításaikor számos alkalommal úgy bocsátotta el a hozzá forduló embert: hited meggyógyított téged. Mit is jelent ez? Hiszen Jézus gyógyított. Minden alkalommal azonban olyan embereket, akik hittel kérték Őt magukért vagy szeretteikért. Ha nem vagyunk nyitottak, nem kérjük és várjuk testi és lelki gyógyulásunkat, Jézus nem tesz velünk erőszakosan semmit. Nem tehet, mert Istenként tiszteli emberségünket, döntéseinket. Nem minden meggyógyított őrizte meg a hitet, nem mindenki fejezte ki háláját. Aki azonban megtartotta a hitet, annak megváltozott az élete, „hívő lett egész háza népével egyetemben”.
Tiszteld hát Te is Isten döntését, fogadd el akaratát! Szüntelen kérd a hitet, amely meggyógyíthat Téged. Őrizd a hitet, és ne csüggedj! Kövesd Jézus példáját, és szükség esetén legyél embertársaid lelki gyógyítója, de legalább ápolója. Vállald az Isten Országa építésének terheit, de éld át az örömét is! Ujjong és örvendezz, mert nagy ajándékot kaptál az Úrtól!
[Honyek Katalin, Pécel]
Március 4., kedd
Ez 47,1-9, 12; Jn 5,1-16
Elgondolkoztam a két szentírási helyen, és ilyen gondolatokat kaptam az Úrtól: A templomból fakadó forrás a Lélek kiáradását jelenti. Jézustól indul, aki az Atyában él, Ő az oltár. Onnan fakad a víz, az élő víz, ami kezdetben kicsi, de később óriási folyóvá duzzad. Teljesen tiszta és egészséges Jézus tanítása, benne erő van, az Úr Lelkének ereje. Körülötte minden egészséges lesz. Meggyógyít minden betegséget. Egyre nő és nagyobb lesz és belefolyik a tengerbe, ami Isten végtelensége. Körülötte élet fakad, fák nőnek, a növények és az állatok is egészségesek lesznek, az emberek meggyógyulnak. Ahol az Úr Lelke él, ott nem lehet betegség, fogyatékosság. Azért jött el Jézus, hogy ezt megvalósítsa. Ezért küldte el őt az Atya. Az ingovány a kevert dolgot jelenti. A kevert dolgokban (nem Jézus tanítása) nem lesz élet, nem lesznek egészségesek. Biztosan eljön Jézus földi országa is, ahogy a Mennyben már eljött, de ehhez tiszta hitre és tiszta tanításra van szükség. Így legyen. Amen.
[Gutai Bandi, Mende]
Március 5., szerda
Iz 49,8-15; Jn 5,17-30
A kegyelem idején meghallgatlak... olvashatjuk Izaiás próféta könyvében. Vajon mikor van itt a kegyelem ideje? Erre könnyen megkapjuk a választ János evangéliumának 5. fejezetéből: "Atyám szüntelenül munkálkodik, ezért én is munkálkodom." Mondja Jézus (Jn 5,17.) Tehát most van itt a kegyelem és a lehetőségek ideje, hiszen a Teremtő Isten szüntelenül adja nekünk az Ő erejét és kegyelmét. Mindenkinek a saját egyéni életében kell rádöbbennie, hogy ha tudomást vesz róla, ha nem, az Isten kegyelmében él. Erről akkor nehéz tudomást venni, amikor beborul fölöttünk az ég, amikor úgy érezzük, hogy teljes sötétség vesz körül és kilátástalannak látjuk a helyzetünket. Előfordul, hogy úgy érezzük, még Isten is elhagyott, nincs segítség.
De Isten tervében összefüggés és harmónia uralkodik minden egyes emberre nézve, ami egészen személyes. Sajnos a mi szemünk sokszor képtelen észrevenni ezt a harmóniát, inkább a dolgok visszáját, fonákját látjuk az összefüggések és a rend helyett. Olyan ez, mint amikor egy szép szőnyegnek a hátoldalát nézzük, a fonákját és emiatt nem vesszük észre, hogy milyen szép az a szőnyeg. Pedig csak meg kellene fordítanunk! Ez a mi személyes életünkben azt jelenti, hogy kérjünk hitet Jézustól, hiszen Ő mondta, hogy szüntelenül munkálkodik és azt is mondta, hogy "aki kér, kap." Olyan hitet kell kérni, amivel képesek vagyunk a vízen járni és ha körülöttünk vihar dúl, akkor is tisztán lássuk, hogy Jézus ott van velünk.
[Némethi Csilla és Zoli, Budapest]
Március 6., csütörtök
Kiv 32,7-14; Jn 5, 31-47
A két bibliai idézet ugyanarról a kérdésről szól: vajon ki az, vagy kik azok akiket Istenként tisztelünk?
Ezt a kérdést mindenkinek végig kell gondolni.
Mi az ami számunkra fontos, amiben bízhatunk? Az Atya szeretete és kegyelmei vagy a fogyasztói társadalom által emelt aranyborjú?
Az Atya szeretetét nem kell megvásárolnunk az Atya akkor is szeret bennünket, ha mi elfordulunk tőle.
Az a világ viszont, amelyben élünk és dolgozunk nem az Atya által számunkra megmutatott értékrendet követi.
A szeretet nevében az Egyesült Államokban a lakosság többször tízmilliárd dollárt költ el ajándékokra néhány hét alatt.
A boldog családok, illetve a boldog ifjú szerelmesek a TV-reklámokban boldogan élvezik az újonnan vásárolt autót, szuper felbontású televíziót, boldogan veszik fel az egyre előnyösebb kölcsönöket, hogy álmaikat megvalósítsák.
Mi vajon mire törekszünk? Tényleg elhisszük, hogy az életünk Jézus követése által lesz teljes?
Akik Jézus körül hemzsegtek, a csonkák, bonkák, vesztesek, rászorulók, azokat észre tudjuk venni? Tudunk e áldozni rájuk abból, amit ma legfontosabb kincsünknek tartunk: az időnkből?
Mindannyian igényeljük az emberek megbecsülését, próbáljuk elkerülni a kudarcokat.
De ki vagy mi az, ami erősíti az önbecsülésünket? A főnöki vállonveregetés, a "mit mond rólunk a falu?" kérdés állandó ismételgetése, az elvárásoknak való sikeres megfelelés?
Aki nehéz vizsgára készül, könnyen érezheti úgy, hogy nem tud eleget, nem tanult eleget, minden idejét a tanulásra kell fordítania, mivel fenyegeti a legszörnyűbb dolog: megbukik a vizsgán.
Vajon elhisszük e hogy az Atya megsegít bennünket, átsegít életünk nehéz vizsgáin, és felemel minket ha megbízunk benne és követjük Őt?
Vajon elhisszük hogy nem kell betegre rohanni, tanulni, dolgozni magunkat, el tudunk-e csendesülni néha és az Úrra figyelni, hozzá imádkozni?
Vajon ki tudjuk e mondani, hogy legyen meg a Te akaratod?
Jézus, a mi hatalmas barátunk, úgy hiszem, mindig meg tudja mutatni azt az utat, amelyen felé tudunk menni.
[Fábry Kornél, Szigethalom]
Március 7., péntek
Bölcsek 2, 1a 1/a -22; Jn 7,1-2. 10,25-30
Aki Istenre hagyatkozik és érte él, azt Isten nem hagyja magára. Munkánkat a Szent Lélek vezeti, ha kikérjük a véleményét. Így bölcsen cselekszünk.
Jézus nem a magáéból merít, hanem az Atyjára hallgat. Nem a magunk akaratát cselekedjük, hanem azét, akire hallgatunk.
Jézus elkerülte Júdeát, ahol az életére törtek. Tette ezt bölcsen. Bölcsen kell cselekednünk, az örömhírt oda kell vinni, ahol azt befogadják.
A korabeli zsidóság félre ismerte a Messiás szerepkörét. Nem jól értelmezték a próféták szavait. Így csodavárásban voltak. Azt gondolták: a Messiás helyre állitja a zsidók uralmát.
Jézus csodatetteit látván méltán hihették, hogy Ő a Messiás.
Ezért faggatták. Jézus a tetteire hivatkozik, amit Atyja nevében tesz. Atyjának nevezi az Istent. Mi is elmondhatjuk, hogy az Ő gyermekei, fiai és lányai vagyunk. Jézust ezért üldözték.
Aki szereti Jézust - és Atyját -, hallgat az Ő szavára.
Jézus ismeri az övéit, tudja, ki cselekszi meg az Igét. Cselekedeteink beszélnek rólunk.
Örök életet kapunk Tőle, már itt a földön. Aki odaadta magát az Istennek, azt senki sem ragadhatja el Tőle. Milyen kár, hogy ezt olykor elfelejtjük! Akiben az Isten él, már itt a földön mennyországot hordoz a lelkében. (Jn.14,23) Ha Jézus jegyesei leszünk, bekerülhetünk a Szent Háromságba. A mennyek országában csak Isten van. Ha a kettő eggyé lesz, csak egy lesz. Ámen.
Márcus 8., szombat
Jer 11,18-20; Jn 7,40-53
Jn 7,40: Akik a népből Jézus szavait hallották, azt mondták: „Ez valóban próféta!”
Folytatódik a Jézus kilétére vonatkozó kérdések sorozata. Folyamatosan ismétlődnek a messiási kérdések. Csúcspontjukat a következő fejezetben, az „én vagyok” mondásokban érik el. A végkifejlet: növekvő hitetlenség és rosszindulat.
A jeruzsálemi sokaságból némelyek – akik hallották tanítását a sátoros ünnepen –, prófétának, fölkentnek titulálták Jézust. Ő saját magát nem nevezte prófétának. Első sorban tanító volt, aki kiválóan ismerte az Írásokat, de nem ez volt tanításának forrása, hanem saját maga és az Atya, aki küldte Őt. A próféta az Isten szócsöve, aki – legjobb tudása szerint – igyekszik torzítatlanul továbbadni a tőle hallottakat. Mondanivalója mindig friss, naprakész, új üzenetet is tartalmazhat. Nemcsak tanít, hanem Isten erejével csodákat is művel, pl. betegeket gyógyít, halottakat támaszt föl stb.
Tanításai és tettei alapján tartotta Jézust hallgatósága prófétának.
Számomra kicsoda Jézus? Tanító – próféta – a Szeretet Országának tartalmát, etikáját szavakban és tettekben bemutató, elénk élő Isten Fia? Milyen a viszonyom a Mesterrel? Van-e nálam észrevehető fejlődés, kapcsolat-mélyülés ebből a szempontból?
A szolgák a főpapoknak és a farizeusoknak mondták: „Soha ember így még nem beszélt!” (Jn 7, 46). A szolgák Jézus beszédének szokatlan jellegére utalnak, amikor védekeznek amiatt, hogy nem fogták el Jézust. Sikertelenségük oka, hogy a nép Jézussal tartott, lenyűgöző volt a beszéde és ezért nem tehettek semmit. Nem mindennapi emberről van szó. Igazat beszélnek, mivel nem tudják, hogy Jézus szavai olyan forrásból fakadnak, amely semmi máshoz nem hasonló. Jn 8,40: „…nektek azt az igazságot mondtam, amelyet Istentől hallottam…”
Jn 8,38: „Én azt mondom, amit Atyámnál láttam…”
Mindezek alapja, hogy Jézus tökéletes szinkronban volt az Atyával: gondolati – szóbeli – cselekvésbeli és közösségi vonatkozásban. Akaratával belesimult az Atya terveibe. „Egytémájú” volt az Atyával: a Szeretet Országa életének, stílusának megjelenítése itt a Földön – ez volt küldetésének legfőbb célja.
Bele tudok-e simulni az Atya velem kapcsolatos terveibe?
Küldetésemnek mi a legfontosabb célja?
Aki Istennek eszköze,
az mindig ott áll középen,
ahol a viharok örvénye dúl.
Aki Istennek eszköze,
megmozgatja a világot és sorsa: küzdelem.
„Egyedül Krisztust követve érdemes élni. Ez az egyedüli igazi érték itt, ami odaát az örökkévalóságban, Isten színe előtt is megmarad”. (Jávor Pál színművész)
Vasárnapi elmélkedések
2007. június
2007. július
2007. augusztus
2007. szeptember
2007. október
2007. november
2007. december
2008. január
Nagyböjti elmélkedések 2008.
2008.02.06.- 02.09.
2008.02.10.- 02.16.
2008.02.17.- 02.23.
2008.02.24.- 03.01.
