A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
Február 6., Hamvazószerda
Mt 6,1-6.16-18
Jézus azt a tanácsot adja, hogy ne tegyük társadalmi eseménnyé azt, ami személyes.
Az ünnepek titkának személyes megfejtéséhez segít bennünket az, ha ezt az üzenetet feldolgozzuk.
Személyes dolgaink mindig titkot is rejtegetnek, melyhez a hozzáférés csak személyesen lehetséges.
Maga a spiritualitás is nagy titok, melynek megfejtése átsegít bennünket az ismeretek területéről a valódi tudás világába.
A mi egyik legnagyobb életfeladatunk a szeretet titkának megélése – ez leghőbb vágyunk is.
Az út ehhez, ha megvilágosodik számunkra az, – kegyelem által – hogy ISTEN már előbb szeretett engem személyesen, mint én Őt. Ez olyan intim kapcsolatot teremt közte és köztem, ami el nem múló boldogsággal ajándékoz meg, és amit én – ennek tudatosulása után – viszonozok azáltal, hogy szeretek. Ebből fakadóan nem is tehetek már mást.
Most már a jézusi főparancsok alapján tudok élni.
Tehát meg kell világosodnia bennem annak, hogy nekem személyesen ISTENnel van dolgom. Amit teszek, majd vele kell elszámoljam akkor, mikor eljő annak az ideje.
[Tőkés László, Székesfehérvár]
Február 7., csütörtök
Lk 9,22-25
Jézus kemény szavakat intéz a néphez. Aki követni akarja Őt, annak gyökeresen életmódot kell változtatnia. Előre vetíti, hogy ez nem lesz könnyű feladat. Mindennapi áldozatokkal, nehézséggel teli élet lesz, de következményként az örök élet lehetőségét adja. Vagyis aki követi Őt, életével, cselekedeteivel tanúságot tesz Róla, lemond az evilági érvényesülésről, azt megajándékozza az Úr egy olyan élettel, ami semmihez sem hasonlítható!
A Jézusi élet nem a szerzésről, harácsolásról, uralkodásról, erőszakról szól, hanem az adásról, kicsiségről, szelídségről. Ezek az Élet alapkövei!
Mégis: Az embernek a legnehezebb legyőzni önmagát, saját vágyait, önzését!
Vigyázzunk hát, mert ha a földi dolgokat hajszoljuk, elveszítjük életünk, de ha a Jézusi útnak igyekszünk megfelelni, életünk teljességet nyer!
[Uzsák Ferenc, Székesfehérvár]
Február 8 ., péntek
Mt 9,14-15
Jézus tanítványai és a böjt
Akkor odamentek hozzá János tanítványai és megkérdezték: „Hogy lehet az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?” Jézus így felelt: „Csak nem búsulhat a násznép, míg vele a vőlegény? Eljön a nap, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek.”
Jézus egyértelműen rámutat, hogy mi a böjt lényege, mikor kell nekünk böjtölni és mikor nem.
Ha úgy érezzük, hogy Jézus hiányunk van, nincs velünk az Úr, Jézus helyén üresség van a szívünk, lelkünk, lényünk mélyén: imádkozzunk és böjtöljünk.
Egy egyházatya szellemes mondása: teli hassal nem lehet térdelni. Testünket sanyargatva, imádkozva helyre állhat a kapcsolatunk „fölfelé”. A böjt által próbáljuk „üressé tenni” bensőnket, hogy befogadhassuk az igazán lényegest: Isten Igéjét, Jézust magát. De a böjt nem étlap kérdése!
A böjtnek ezerféle formája van, többek között:
Szó-böjt: Mai világban az a legnagyobb baj, hogy az embernek nincs embere. Nincs embere, aki meghallgassa. Mi annyit tudunk beszélni sokszor, és ritkán van erőnk, hitünk-szeretetünk meghallgatni a másikat, pedig a hallgatásnak gyógyító hatása van.
Beleszólási-böjt: Sok élet ment tönkre olyan családokban, ahol valaki mindig mindenbe beleszólt.
Megszólási böjt: Bizony, ez a böjt ráfér, nagyon ráfér minden közösségre. Ahogy terjed a hír, úgy alakul, változik, de nem pozitív irányba.
Megszólaltatási böjt: A televízió, a rádió, videó stb. zaja kiszorítja az értelmes beszélgetés lehetőségét a párunkkal, gyermekünkkel, a barátunkkal. Stb.
A böjt az egyén kapcsolatát erősíti az Istennel.
Kell böjtölni, ha úgy érezzük, hogy megszakadt vagy meglazult a kapcsolatunk a Vőlegénnyel.
Maradjunk csendben, kérjük a Szentlélek erejét, hogy javítgatni tudjuk a kapcsolatunkat Istennel s embertársainkkal.
Kedves Atyánk! Bocsásd meg nekünk, hogy mi a böjtből sokszor igen olcsón neked nem tetsző, önámító megoldást csinálunk. Tanítgass bennünket Urunk, egy magasabb rendű böjtre! Csendesen, egészen odafigyelni valakinek a könnyeire, valakinek a fájdalmára, valakinek a szavára, panaszára.
[Bódai Ferenc, Székesfehérvár]
Február 9., szombat
Lk 5,27-32
„Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.”
Most, a nagyböjt elején, ez a szentírási szakasz ráirányítja a figyelmünket az előítéletmentes meghívásra. Jézusban őszinte nyitottság és előítéletmentesség van, amely alkalmassá teszi arra, hogy megszólítsa a kiközösített, lenézett embereket is, akikkel mások szóba sem állnának.
Jézus megszólította Lévit, a mindenki által utált vámost. Lévit minden bizonnyal igen meghökkentette, hogy a csodatévő hírében álló tanító és próféta egyáltalán szólt hozzá, sőt felszólította, hogy csatlakozzon hozzá. Mindez Léviben akkora belső „földindulást” váltott ki, hogy mindent otthagyva Jézussal tartott, sőt nagyszabású ünnepi lakomát rendezett a tiszteletére. Jézus nyomatékosan kifejezte a bizalmát azzal, hogy egy asztalhoz ült az összesereglett, Lévihez hasonlóan megvetett alakokkal. A magukat Istennek tetszőnek gondoló írástudók meg is jegyezték, sőt zúgolódtak, hogy Jézus miért keveredik össze tisztátalan, bűnös emberekkel. Jézus kifejtette, hogy nem tud mit kezdeni a magukat igaznak tartó, önhitt, a maguk igazságával eltelt, és a maguk gyengeségét, bűnösségét el nem ismerő emberekkel. Azokhoz jött és azokat hívja, akik felismerik esendőségüket, képesek a változásra, tevékenységük, életszemléletük, egész életük megváltoztatására.
Negatív tapasztalataim ellenére mennyire vagyok előítéletmentes? Meg tudok bárkit szólítani?
Le tudok-e ülni egy asztalhoz másokkal, hogy beszéljek és tanúságot tegyek Isten Országáról?
Gyógyít-e a jelenlétem, megtérésre indít-e?
[Deli József, Székesfehérvár]
Vasárnapi elmélkedések
2007. június 2007. július 2007. augusztus 2007. szeptember 2007. október 2007. november 2007. december 2008. január 
