Az elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
Január 6., Vízkereszt
Mt 2,1-12 – „Láttuk csillagát napkeleten…”
Amikor Isten kapcsolatot teremt velünk, annak fogható jelei vannak – csillag, ház, gyermek, anya…
Valószínűleg Jeruzsálemben is látni lehetett a jeleket, de ők nem nyitottak az Istenre. „…Heródes király meghökkent, s vele egész Jeruzsálem.”
Aki látja a jeleket, az maga indul el, hogy Isten közelében lehessen, hogy „hódoljon”: hódoljon a minket összegyűjtő, szerető, vigyázó pásztornak, királynak: „arany”; hódoljon a minket – szutykosan is – magához ölelő Istennek: „tömjén”; hódoljon a közénk jött, a hozzánk mindenben hasonló, barátságával bátorító, mellettünk végsőkig kitartó Istennek: „mirha”. És hódoljunk a kicsi-nagy misztériumának: Betlehem ↔ Júda ; gyermek ↔ Isten ; szolga ↔ „első”.
Istenem add, hogy negyedik „bölcs”-ként mi is eléd juthassunk, és házadban megpihenve, szép álmot láthassunk, hazatérve pedig jelekre érzékeny tanúid lehessünk!
[Rozsics Gábor, Székesfehérvár]
Január 13 ., Urunk megkeresztelkedése
Mt 3,13-17 – „Nekem van szükségem a te keresztségedre…”
János bűnbánatot, megtisztulást hirdetett, az Úr érkezését készítette elő. Jézus Jánoshoz ment, hogy saját életében is bemutassa: kikerülhe-tetlenül fontos a bűnbánattartás, a megtisztulás, a régi élet elhagyása akkor, ha nagy és szent dolog megvalósítására készülünk. Ez a forma jól bemutatja azt, hogy amint az alámerülés történik, elhagyjuk a régi életünket, és a vízből kiemelkedve új, megtisztult, Istennek odaadott életre kapunk lehetőséget. Jézusnak ebben a cselekedetében a belső tartalom és a külső forma teljesen összhangban van, amit a Szentlélek jelenléte hitelesít.
Jézus mint felnőtt ember elindul, hogy kibontakoztassa mindazt, amire emberi értelme, egyénisége ráérzett, felismert. Ezzel veszi kezdetét a világot alakító működése, tanítása. Jön a megerősítés és a válasz az Atyától: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” Szüksége is volt erre a megerősítésre, hiszen ezután kezdődött a negyven napos pusztai böjt, a küldetését tisztázó időszak.
[Deli József, Székesfehérvár]
Január 20., Évközi 2. vasárnap
Jn 1,29-34 – „Rád vár a tér, vár az utca…”
„…látta, hogy Jézus közeledik feléje…” János látta a közeledő Jézust. Nekünk nem ilyen egyszerű a dolgunk, mert nem a szemünket használva, a szó szoros értelmében láthatjuk meg Jézust, hanem bizonyos jelekből, és tanítása alapján a körülményekből tudjuk felismerni Őt. Ez talán csak annyiban nehezebb, hogy naprakészen kell ismernünk a tanítást, és minden helyzetre kell tudnunk alkalmazni azt.
„…megszólalt…” Meg tudok én szólalni, ha Jézusról vagy az Ő tanításával, példájával kapcsolatos szó hangzik el, esemény történik? Pedig a megszólalás nemcsak János feladata volt, ez mindnyájunk kötelessége. Persze sem akkor, sem ma nem népszerű, divatos dolog az Isten Országáról beszélni. Furának, bolondnak nézik érte az embert – ahogy Jánost is –, de ez már csak ezzel jár.
„Ő veszi el a világ bűnét!” Ez, azt hiszem, igazán félreérthető mondat, óvakodnunk kell minden olyan értelmezésétől, amelyben az van elrejtve, hogy az én személyes áldozatom nélkül veszi el Jézus a bűnöket, pl. az enyémet is. Szerintem itt a Keresztelő arra gondolt, hogy Jézus tanít meg a bűnök felismerésére, és arra az életmódra, amivel elkerülhetjük a bűnöket, továbbá megtanít a helyes bűnbánatra, bűnjóvátételre, ami után Isten el tudja felejteni nekünk bűneinket.
„Én nem ismertem.” A Keresztelő prófétaként a személy szerint nem ismert Jézusról tanúskodik. Én már ismerem Jézust? Meg kell tennem mindent, hogy pontosabban megismerjem, már csak azért is, mert Ő már sok lépést tett felém, hív, szólít napról-napra, csak rá kell figyelnem.
János azért keresztelt – bűnbánatot hirdetve –, hogy megismertesse Jézust Izraelben. Gondoljam csak át, vajon az én keresztségem meg-hozta-e a gyümölcsét!? Pedig ez alapvetően a bűnbánathoz és a Jézust megismeréshez kapcsolódik. Persze engem kisgyerekként kereszteltek meg, de azóta átgondolhattam volna a keresztségemből rám háruló kötelességeket.
A Szentlélek rám is leszállt? Akkor én is Isten gyermeke vagyok! Szeretett gyermeke! Ebbe még belegondolni is nagyszerű. Akkor igyekezhetek ehhez méltóan élni, Jézusról és az Ő Országáról tanúskodni. Sőt, megvalósítani az Isten Országából, amit itt a földön lehet. Pedig sokat lehet. Csak körül kell néznem, mennyi embernek lenne szüksége, sőt igénye is, hogy Jézusról tanúskodjanak neki, hogy megláthassa valakiben, hogy az Isten szeretet.
Mire várok még? Már nem is várok tovább, megyek…
[Singer József, Székesfehérvár]
Január 27., Évközi 3. vasárnap
Mt 4,12-23 – „Tartsatok bűnbánatot! Jöjjetek utánam!”
Jézus nyilvános működésének kezdetén vagyunk. Keresztelő Jánost fogságba vetették, az előhírnököt, az útkészítőt kivonták a forgalomból. Ez a hír óvatosságra inti Jézust. Nem szabad elhamarkodott lépésekkel a küldetés sikerét veszélyeztetnie, visszavonul tehát Galileába. A tómellék a halászok lakhelye, kis házaik ott sorakoznak, de Kafarnaumnak szép zsinagógája is van.
Jézus a kísértésekben megerősödötten, lelkében tűzzel, tettre készen hirdetni kezdi Isten Országát. Tanítványokat kell gyűjtenie maga mellé, akik aztán a tanítás és életpélda hatására maguk is tanítóvá válhatnak. Halfogásban edzett halászok között embereket halászni indul, hogy aztán emberhalászokká tegye őket.
Felhívása a bűnbánat tartására, a megtérésre, összecseng a Keresztelő szavaival. Jézus hitet tesz az előhírnök mellett, később ezt tanítványainak is megerősíti. A megtérés (görög: „metanoia”) a gondolkodásunk, az értékekhez való tudati viszonyulásunk átalakítását jelenti. Héber szóval („tesuvah”) kifejezve nemcsak a gondolkodás síkján, de egész ember-ségünkben való érintettséget, változást jelent. Egy olyan folyamat elindítását, amely Istenhez vezet. E folyamatban benne van az elfordulás a bűntől (aktív bűnbánat), kiemelkedés abból, ami a rossz felé visz. Benne van a visszatérés, a hazatérés és a megérkezés. Kifejeződik benne az ember harmóniára törekvése önmagával, környezetével és Istennel. Végső soron kialakul az a bonthatatlan kötődés, amely az embert a végtelen Istenhez köti, és ezzel korlátlan lehetőségek nyílnak számára. Ez az Isten iránti elhivatottság magával ragad, Isten akarata szerint másokért való cselekvésre sarkall.
Jézus rendkívül jó emberismerő. A tanítvánnyá tételre kiszemelt emberek mindegyikét „feltérképezi”, mielőtt megszólítaná. Simon és testvére, András, mindketten halászok. Ez a foglalkozás akkoriban sem volt könnyű. A Genezáret-tó változékony arcát mutatta a belőle élőknek. Sokszor a tapasztalt és nagy viharokat kiállott halászok is sikertelenül próbálkoztak a halfogással. Gondolkodásukba tehát bekerül az egzisztenciális bizony-talanság. Lukács evangéliuma (Lk 5,1-11) összeköti Simonék elhívását a csodálatos halfogással. Jézus tehát megmutatja nekik (mint ahogy később a vihar lecsendesítésekor is: Lk 8,22-25), hogy mellette biz-tonságban érezhetik magukat. Ezzel szemben Lévi (Máté) meghívásánál (Mt 9,9) a pénz bővében lévő vámost asztala és vagyona elhagyásával hívja magához. Látható tehát, hogy Jézus ráhangolódik az elhívott ember személyiségére, így annak legbelső vágyaira, kapcsolódni kész lelki-állapotára, pozitív késztetéseire is alapozhat.
Megvan-e bennem a belső vágy, hogy Jézussal tartsak? Képes vagyok-e elfordulni bűneimtől, rossz szokásaimtól? Milyen emberismerő vagyok? Emberhalászként rá tudok-e hangolódni a másikra, ki tudom-e bontani értékeit, amelyek segítik megtérését?
[Pakodi Gábor, Székesfehérvár]
Február 03 ., Évközi 4. vasárnap
Mt 5,1-12a – „Boldogok, akiknek az életében megtalálható a 8-ból 8 boldogság”
Úgy látszik, időnként a tömeggel is lehet értelmes dolgokat csinálni, noha a történelem inkább az ellenkezőjére szolgáltat sok-sok példát. Tegyük gyorsan hozzá, hogy Jézusnak is csak alkalomszerűen sikerült a tömegpasztoráció. A sokaság inkább hajlamos arra, hogy balhét csináljon, mint figyelmesen hallgasson valakit.
Most mégis megtörténik a csoda, hogy a tömeg nyugton maradva figyel a különleges tanító szavára. Jézus ez esetben tényleg szokatlan stílusban tanít: nem példabeszédet mond, nem is erkölcsi tanítást, hanem egyszerűen ok-okozati összefüggéseket közöl. Mai szóhasználattal talán még azt is mondhatnánk, hogy axiómákat mond, mintegy összefoglalja az ember legmélyebb lelkületében meglévő őstapasztalatokat. Az összefoglalás végén még azt mondhatta volna szokása szerint, hogy akinek füle van, hallja meg, de még inkább mondhatta volna, hogy aki nem hiszi, járjon utána.
Valljuk be: valamennyinkben van egy kis hitetlenség (legalább úgy tudat alatt). Gondolom ezt - magamból kiindulva - azért is, mert a Jézust követni szándékozók között is van kevésbé boldognak látszó ember. Ebből arra lehet következtetni, hogy csak fenntartásokkal hiszünk az ok-okozati összefüggésben. Ez azt jelenti, hogy feltételezésünk szerint Jézus legalábbis egy kicsit blöffölt, amikor a szóban forgó megállapításokat tette. Érdekes végiggondolni a boldogságok okait, és ezekre tekintve vizsgálgatni magunkat. Nem túlzott szellemi munka munka megállapítani, hogy az életünkben jelen vannek-e azok a kategóriák (Istennek tetszó tartalmak), amelyek boldoggá tehetik az embert.
Kedves olvasó, tedd meg a kedvemért, hogy most az egyszer átgondolod, melyek azok a megállapítások, amelyek vonatkoznak reád, és melyek azok, amelyek még nem. Sőt tovább fokozva, még azt is tedd meg, hogy "akcióprogramot" fogalmazol a magad számára annak érdekében, hogy a 8-ból 8 (esetleg 9) megvalósuljon legalább a Te életedben. Szeretném észrevenni arcodon, ha találkozunk az utcán vagy a templomban, hogy 8-ból 8, és megtisztelő lenne számomra, ha Te is szurkolnál nekem éppen ezen a területen.
[Miklovicz László és Panni, Nőtincs]
2007. június
2007. július
2007. augusztus
2007. szeptember
2007. október
2007. november
2007. december
