Idézetek az esszékből

I. rész: A MODERN VILÁG

A termelés problémája

„Az elkövetkező 4-5 év a világ egészét tekintve alighanem nagyobb ipari termelést hoz majd, mint amennyi az emberiség egészének termelése volt 1945-ig.”

„...új életvitel kialakításának lehetőségét új termelési módszerekkel és új fogyasztói magatartásokkal: egy olyan életvitelét, ami a maradandóságra rendezkedik be.
Az iparban foglalkozhatnak kisléptékű, viszonylag erőszakmentes, „emberarcú” technikák kifejlesztésével, hogy az embereknek esélyük legyen élvezni a munkájukat ahelyett, hogy csak a fizetésért dolgoznak és azt remélik (...), hogy szabadidejükben foglalkozhatnak azzal, amivel szeretnének.”

Béke és maradandóság

„Vizsgálódásomat magától értetődően a következő kérdéssel kezdem: létezik-e olyan, hogy mindenkinek elegendő? Mit jelent az, hogy elég? Ki mondja ezt meg nekünk? (...) Vannak szegény társadalmak, amelyeknek túl kevés jut. De hol van az a gazdag társadalom, amely ezt mondja: >>Állj! Amid van, az elég.<<? Nincs ilyen társadalom.”

„Gyorsan növekedhet a bruttó nemzeti termék - a statisztikákban, de nem az emberek eleven tapasztalatában, akik a kiábrándultság, az elidegenedés, a bizonytalanság stb. egyre növekvő terhe alatt görnyednek.”

„Ma röviden azt mondhatjuk: az ember túlságosan is okos ahhoz, hogy bölcsesség nélkül fennmaradhasson.”

„Gazdasági szempontból a bölcsesség központi fogalma a maradandóság.”

Gandhi: „A Föld eleget terem ahhoz, hogy kielégítse minden ember szükségletét, ám nem minden ember mohóságát.”

„Minden szükségletnövekedés úgy hat, hogy megnöveli az ember függőségét a számára ellenőrizhetetlen külső erőktől, s ezért megnöveli az egzisztenciális félelmet. Csak a szükségletek mérséklésével tudjuk valóban mérsékelni azokat a feszültségeket, amelyek végső soron a küzdelmeket és háborúkat okozzák.”

„Mit kívánunk valójában a tudósoktól és a mérnököktől? Talán ezt válaszolnám: olyan módszerekre és felszerelésekre van szükségünk, amelyek:
- elég olcsók ahhoz, hogy gyakorlatilag mindenki számára elérhetők legyenek
- kis léptékben alkalmazhatók, és
- összeegyeztethetők az ember alkotásigényével”

„...de nem lehet helye olyan gépeknek, amelyek néhány kézben összpontosítják a hatalmat, és puszta gépkezelővé, ha nem munkanélkülivé változtatják a tömegeket.”

„A harmadik követelmény talán az összes közül a legfontosabb: a módszereknek és felszereléseknek olyanoknak kell lenniük, hogy tág teret engedjenek az emberi alkotóerőnek.”

„Mindenekelőtt szükség van a munka megfelelő filozófiai felfogására, amely a munkát nem annak tartja, amivé ténylegesen lett - embertelen napszámnak, amelyet az automatizációnak minél hamarabb feleslegessé kell tennie, hanem olyan valaminek, amit a >>gondviselés az ember teste-lelke javára szánt.<< A család mellett a munka és a munka által létrehozott kapcsolatok képezik a társadalom igazi alapját.”

„A mi rossz életmódunk elsősorban abban áll, hogy tápláljuk a mohóságot és az irigységet, és így tökéletesen jogtalan igények egész sorát építjük fel.”

„...Talán úgy, hogy magunk leszünk jóval kevésbé mohók és irigyek, talán úgy, hogy ellenállunk a kísértésnek, és nem változtatjuk fényűzéseinket szükségletté, sőt talán úgy is, hogy tüzetesen szemügyre vesszük a szükségleteinket, nem lehetne-e egyszerűsíteni és csökkenteni őket.”

A közgazdaságtan szerepe

„A közgazdaságtannak központi szerepe van a modern világ tevékenységeinek alakításában annyiban, hogy meghatározza a „gazdaságosság” és „gazdaságtalanság” ismérveit ...”

„Ugyanúgy a vásárló számára „gazdaságtalan” volna, hogy előnyben részesítse az odahaza termelt javakat, ha az importáru olcsóbb. Nem érez felelősséget az ország fizetési mérlege iránt, és ez nem is várható el tőle.”

„Ha a vásárló visszautasítana egy jó vételt, mert gyanítaná, hogy a kérdéses árukat kizsákmányolás vagy más alávaló praktika teszi olyan olcsóvá, az a bírálat érhetné, hogy „gazdaságtalanul viselkedik”, ami pedig kegyvesztéssel ér fel.”

„A közgazdászok a költség/haszon-elemzés módszerét használják, hogy a nem gazdasági értékeket beszoríthassák a gazdasági számítások keretébe. Ezt a módszert általában felvilágosult és haladó vívmánynak tekintik, mert legalább megpróbál számot vetni olyan költségekkel és hasznokkal, amelyek különben teljesen elkerülnék a figyelmünket. Ténylegesen azonban ez az eljárás a magasabb szintűt az alacsonyabb szintűre redukálja, és árat tulajdonít annak, aminek nincs ára.”

„az emberi természet bizonyos igen erős hajtóerőire hivatkozik, mint amilyen az irigység és a mohóság.”

„a piacközpontú modern közgazdaságtan módszertanának lényegi velejárója az ember természeti világtól való függésének figyelmen kívül hagyása”.

Buddhista közgazdaságtan

A „tisztességes megélhetés” a Buddha által hirdetett Nemes Nyolcrétű Ösvény egyik követelménye. Következésképpen világos, hogy léteznie kell egyfajta buddhista közgazdaságtannak.

„a buddhista életvitel buddhista közgazdaságtant igényel, ugyanúgy, ahogy a modern materialista életvitel létrehozta a modern közgazdaságtant.”

„Általános az egyetértés abban, hogy a gazdaság egyik alapvető forrása az emberi munka. Mármost a modern közgazdász neveltetése folytán alig tekinti többnek a munkát, mint szükséges rossznak. A munkáltató szempontjából a munka minden esetben pusztán csak költségtényező, amelyet - ha már nem lehet teljesen kiiktatni -, legalább a minimumra kell korlátozni - mondjuk automatizációval.”

„A buddhista felfogás a munka szerepét háromoldalúnak tekinti: a munka 1.) alkalmat ad az embernek arra, hogy képességeit használja és fejlessze, 2.) képessé teszi őt önzésének legyőzésére, amikor más emberekkel együtt egy közös feladat megvalósításán fáradozik 3.) létrehozza az élethez szükséges javakat és szolgáltatásokat.
... Ha úgy szervezzük meg a munkát, hogy az a munkás számára értelmetlenné, unalmassá, tompítóvá vagy idegőrlővé válik, az alig különbözik a bűncselekménytől...”

„A szőnyegszövő szék szerszám, egy találmány, amely arra szolgál, hogy a láncfonalakat feszesen tartsa, így a kézműves ujjai köréjük tudják tekerni a vetüléket, de a mechanikus szövőszék már gép, és kultúrapusztító jelentősége abban áll, hogy a munka alapvetően emberi részét végzi. Így hát világos, hogy a buddhista közgazdaságtan igencsak különbözik a modern materializmus közgazdaságtanától, hiszen a buddhisták nem az igények megsokszorozásában látják a civilizáció lényegét, hanem az emberi jellem megtisztításában. Az ember jellemét ugyanakkor elsősorban munkája alakítja.”

„Ha a munka természetét megfelelően értékeljük és ezt a gyakorlatba is átvisszük, a munka ugyanúgy fog viszonyulni a magasabb képességekhez, mint az eledel a fizikai testhez. Táplálja és megeleveníti a felsőbb embert, és arra serkenti, hogy képességei legjavát nyújtsa.”

„Ha az embernek nincs esélye rá, hogy munkához jusson, kétségbeejtő helyzetben van; nem pusztán azért, mert nincs jövedelme, hanem azért is, mert nélkülözi azt a semmivel nem pótolható tápláló és megelevenítő „eledelt”, amit a fegyelmezett munka jelent.”

„A modern közgazdász ....hozzászokott, hogy az „életszínvonalat” az éves fogyasztás mennyiségével mérje, és mindeközben feltételezi, hogy az az ember, aki többet fogyaszt, „jobb helyzetben” van, mint az, aki kevesebbet. A buddhista közgazdász ezt a megközelítést rendkívül ésszerűtlennek tekintené ...a helyes célkitűzés az volna, hogy a lehető legkisebb fogyasztással a lehető legnagyobb jólétet érjük el.”

„A fogyasztás optimális rendje, amellyel viszonylag kicsiny fogyasztási arány mellett az emberi igények magas fokú kielégítése érhető el, lehetővé teszi, hogy az emberek komolyabb feszültség és hajsza nélkül éljenek...”

„A buddhista közgazdaságtan szemszögéből nézve a gazdasági élet legésszerűbb útja a helyi erőforrások felhasználása helyi szükségletek kielégítésére.”

„...Ezzel szemben a Buddha tanítása tiszteletteljes és erőszakmentes magatartásra int, nemcsak az összes érző lénnyel, hanem, és erre nagy hangsúlyt fektet - a fákkal szemben is. A Buddha minden egyes követőjének pár évente egy-egy fát kell ültetnie, és gondját viselnie mindaddig, amíg biztonságban meg nem gyökerezik...”

„A modern közgazdaságtan nem tesz különbséget a megújítható nyersanyagok között ... Ily módon az egymással helyettesíthető különféle tüzelőanyagokat, például a szenet, az olajat, a fát vagy a vízi energiát tekintve, a modern közgazdaságtan csak egyfajta különbséget ismer el közöttük: az egyenértékű egységre jutó fajlagos költséget. Magától értetődően az olcsóbbat kell előnyben részesíteni, ésszerűtlen és „gazdaságtalan” volna másként cselekedni.”

A méret kérdése

„egy város nagyságának kívánatos felső határa valahol a félmillió körül van.”

„A történelem legkiválóbb városai a huszadik századi méretekkel mérve igen kicsik voltak.”

„A filozófia, a művészetek és a vallás nagyon-nagyon kevés pénzbe kerülnek. Más, a „magas kultúra” elnevezésre igényt tartó dolgok - az űrkutatás vagy az ultramodern fizika - rengeteg pénzbe kerülnek, ugyanakkor némiképp távol esnek az emberek igazi szükségleteitől.”

„A magasan fejlett közlekedési és távközlési rendszernek van egy szörnyű erejű hatása: talajvesztetté teszi az embereket.”

„Akkoriban ...a közlekedés elég drága volt ahhoz, hogy az emberek és a javak mozgása elenyésző mértékű legyen. Az iparosítást megelőző korszakban a kereskedelem nem létfontosságú javak kereskedelme volt, hanem drágakő-, nemesfém-, luxuscikk-, fűszer- és     - sajnos - rabszolga-kereskedelem.”

„Most viszont minden és mindenki mobillá vált. Minden szerkezetet veszély fenyeget, és minden szerkezet oly mértékig sebezhető, mint korábban soha.”

„Minél gazdagabb egy társadalom, annál lehetetlenebb bármilyen valamirevaló dolgot véghezvinni, ha az nem fizetődik ki közvetlenül.” :-(

II. rész Az erőforrások >>
III. rész: A harmadik világ >>