Mi jellemző a Bokor Bázisközösség gyakorlatára?

Az adás {Jellemző a közösség családjaira a magas gyermekszám: az életnél nagyobb kincset nem lehet adni! Sok a 4-6 gyerekes, de vannak 10 gyerekes családok, sőt 16 édestestvér is akad. Miközben ezek a családok általában egy keresővel működtek, már évtizedekkel ezelőtt megfogalmazódott, hogy Magyarországon még így is sokkal jobban élnek-éltek, mint a harmadik világban, az éhhalál, a pusztító járványok állandó fenyegetettségében. Ebből az érzékenységből adás született: informális úton eljuttatott segélyektől a mára jogilag is elfogadott Harmadik Világ Alapítványig. Az alapítványi számláról évente több millió forintnyi összeg jut el Indiába, hogy egy ottani jezsuita atya iskolateremtő munkáját segítse: a Bokor-tagok nem csupán alamizsnát ("halat") adnak, de ("halászni") tanítanak a távolból. A hazai anyagi nehézségek növekedését látva létrejött egy hazai, akár közösségen belül is segítséget adó alapítvány is.} markánsan jelen van a közösség tagjainak életében. Lelkiismeretvizsgálati kérdés, hogy "Adtam-e időt, pénzt, szeretetet? Eleget adtam-e? Többet adtam-e, mint tegnap?"

A szolgálat a közösségen belül teljesen általános: mindenki "társadalmi munkában" teszi, amit a közösségért vállal: legyen az tanfolyam, gondozás, gépelés, kiadványszerkesztés stb. Sokan sokféle szolgálatot ellátnak plébániákhoz kapcsolódva - ha elfogadják közreműködésüket - például hittanórák, jegyesoktatás, családsegítés, karitászmunka stb. formájában.

A közösségi tagok gondolkodását meghatározza, hogy nem lehetnek "uralkodók". Az ún. szocializmus évtizedei alatt sokan a képzettségüknek és a képességeiknek megfelelőnél alacsonyabb beosztásban dolgoztak, s nem vállaltak közösséget az akkori "uralkodókkal". Az elmúlt évtized kezdetén többen optimizmussal vállaltak szerepet a gazdasági életben, de még az önkormányzatokban is. Néhány év alatt azonban kiderült, hogy a jézusi szolgálat a kapitalizmusban is idegen és irritáló, a szolgáló vezetőket az új uralkodó osztály is kihasználja, majd kitaszítja.

Az erőszakmentesség, az erő-nem-alkalmazás talán a Bokor legszélesebb körben ismert elve, melyet a katonai szolgálatot megtagadók perei, börtönbüntetései tettek ismertté. Ez váltotta ki a közösség állami és egyházi elítélését. S amikor Magyarországnak a Helsinki Egyezményhez való csatlakozása miatt az állami fellépés már nem volt elfogadható, az egyházi hierarchiára bízta, hogy elítélhető tanításokat keressen a Bokor gondolkodásában, s így a Bokor Bázisközösséget megbüntesse.

Ugyanakkor a közösség tagjai a szelídséget jóval tágabb körben: családban, munkahelyen, egyházban, közösségben igyekeznek megélni: a vitákat nem erő-pozícióból, hanem megbeszéléssel és meggyőzéssel megoldani.

A közösségi élet kezdetben illegális { Az 50-es évek kemény üldözései, a közösség papjainak bebörtönzései még ezt a formát is szinte szünetelésre kényszerítették. A 60-as évek második felétől alakultak ki ismét az összejáró, a jézusi üzenet lényegét kutató és azt életre váltani akaró beszélgető körök. A 70-es években az ifjúsági csoportok döntő többsége a Bokor Bázisközösséghez tartozó papok körül, a plébániákon jöttek létre. A 80-as években a Püspöki Kar elzárkózó, sőt elmarasztaló magatartása eltávolította, tulajdonképpen kiszorította a Bokor Bázisközösséget az élő, rendszeres, katolikus egyházi gyakorlatból. (Elég itt talán csak azt említeni, hogy a közösség alapítója és természetes vezetője, Bulányi György 1997 októberét megelőzően több mint 15 éven át egyházi büntetésként (!) nem misézhetett nyilvánosan Magyarországon.) Ugyanakkor a Bokor erkölcsi elveivel és gyakorlatával sok nem-katolikus, sőt: akár nem hívő is azonosulni tud.}, házaknál találkozó csoportok formájában létezett. A Bokor belső életét két további lényeges elv és a hozzá kapcsolódó gyakorlat jellemzi: Az egyik szerint "a felismert igazság kötelez": a megismert jézusi tanítást a lehető legjobban meg kell valósítani: mégpedig folyamatos, mindig megújuló gondolkodás- és életalakítással, s nem pótcselekvésekkel! De a felismerésekre kinek-kinek magának kell eljutnia, senki nem "hordhatja más zsebében a lelkiismeretét", s nem várhatja, hogy más döntsön helyette. Az Örömhírt tovább is kell adni: tanítványból idővel tanítóvá kell válni, ahogyan Jézus is erre küldte apostolait.

A másik a "legalkalmasabbság elvén történő delegálás A közösség belső szervezeti élete nem ismer "kinevezést", hanem a személyes barátkozásokon túl csak titkos választást. Minden feladatra az arra legalkalmasabbat, a testvéreket legjobban segíteni, szolgálni tudót igyekszik ilymódon felkérni. Így például az egyes kisközösségek vezetői a tagokat legjobban szeretők-szolgálók, függetlenül attól, hogy férfiak vagy nők, családosak vagy egyedülállók. Hasonló elvek alapján bízza meg a Bokor a nagyobb közösség szolgálatával is tagjait: az egész közösség életét az adott évben mozgató csoport vezetője - a titkár - lehet sokgyerekes apa, de akár nagymama (tehát laikus nő!) is. S a Bokor álmodozik egy olyan egyházról, ahol szintén ez az elv érvényesül majd. A Bokor "egyházrendje" kisközösségek egymásra épülő, testvéri, nem-hatalmi hálózata, ahol az egyes kisközösségek képviselői ülnek össze megtárgyalni a nagyobb közösség ügyeit-bajait, ezeknek a küldöttei újabb szintet alkotnak, s így épül fel egy delegált rendszer az egész világért gondban lévők "csúcs-közösségéig".}". A közösség belső szervezeti élete nem ismer "kinevezést", hanem a személyes barátkozásokon túl csak titkos választást. Minden feladatra az arra legalkalmasabbat, a testvéreket legjobban segíteni, szolgálni tudót igyekszik ilymódon felkérni.

A folyamatos gondolkodás és eszmecsere mindig újabb, a testvérekkel megvitatandó kérdéseket hoz elő. Az utóbbi időben például egyre határozottabban vetődik fel, hogy vajon elég-e az elmúlt évtizedek jellemzően "összejárós" közösségi formája, vagy a kommuna, a vagyonközösséget is megvalósító életközösség lenne a cél (= az Isten Országának megvalósítása a Földön), mely a kívülállóknak - akár a társadalom számkivetettjeinek is - szerető légkört, biztonságot, munkalehetőséget tudna felkínálni.

A Bokor Bázisközösség tehát nem lezárt tan- és előírás-rendszert képvisel, hanem - ahogyan a múltban, úgy a jövőben is - a jézusi üzenet minél teljesebb megértésére, megélésére és másokkal történő megismertetésére törekszik.

(Schanda Beáta)

(Megjelent: Vigília, 1998 július)

<<vissza

1 / 2