Idézetek
Túl a megosztottságon
„Annak érdekében, hogy képes legyek jó munkát végezni embertársam számára, valamint a magam számára, szeretnem kell Istent, vagyis elmémet fáradhatatlanul és türelmesen a legmagasabb dolgok irányába kell terelnem, olyan szintekre, amelyek az enyém felett vannak: csak ott találom meg a jóságot.”
„Mint szellemi lényeknek erkölcsi meggyőződésükkel összhangban kell cselekedniük - az ember isteni lény.
Szomszédokként embertársaikat szolgálva kell cselekedniük - az ember mint szociális lény.
Mint személyiségeknek, mint önálló hatalommal és felelősséggel rendelkező lényeknek alkotó módon kell cselekedniük, felhasználva és fejlesztve képességeiket - az ember mint önmaga.”
„A hagyományos bölcselet számára - jól ismert okokból - az emberi lények nem kellően „programozhatók”. Még teljesen felnőtt korukban sem mozognak és tevékenykednek olyan biztonsággal, önállóan: saját lábukon állva, mint az állatok. Haboznak, kételkednek, megváltoztatják a véleményüket, ide-oda szaladnak, bizonytalanok nem egyszerűen csak abban, hogyan szerezzék meg azt, amit akarnak, hanem mindenekfelett abban, hogy mit is akarnak.”
„A hagyományos bölcselet azt tanítja, hogy a munkának alapjában véve három rendeltetése van: (1) az egyénnek lehetőséget ad képességei hasznosítására és fejlesztésére; (2) képessé teszi az egyént a vele született önközpontúság legyőzésére azzal, hogy más emberekkel összefog egy közös feladat elvégzésére; (3) létrehozza azokat a javakat és szolgáltatásokat, amelyekre szükségünk van a szerény megélhetéshez.”
„Elődeink tudták (Aquinoi Tamás is megírta): nem lehet az életben öröm a munka öröme nélkül. Ez olyan kijelentés, amelyen érdemes eltűnődni. A lustaság, ezt is tudták, a lélek szomorúsága. Ezen is érdemes elgondolkodni. Egy 19. századi gondolkodó meg valami ilyesmit mondott: figyeljünk csak egy kicsit. Ha sok hasznos gépünk lesz, túl sok lesz a felesleges ember. Megint egy elgondolkoztató állítás.”
„Felmerül a kérdés: hogyan készítsük fel a fiatalokat a munka jövőbeli világára? Az első válasz, azt hiszem, ez lesz: fel kell készítenünk őket arra, hogy képesek legyenek különbséget tenni a jó és a rossz munka között, és segítsük őket abban, hogy az utóbbit ne fogadják el.
Vagyis legyenek felkészítve az értelmetlen, unalmas és felesleges vagy idegölő munka visszautasítására, amelyben az ember egy gép vagy egy rendszer szolgájává válik. Meg kell tanulniuk, hogy a munka az élet öröme, szükséges a fejlődésünkhöz, de az értelmetlen munka utálatos.”
„A jó munkára nevelés a hagyományos bölcselet tanulmányozásával kezdődhet, amelyben megtalálhatók a válaszok arra a kérdésre, hogy mi az ember? Honnan jön? Mi életének célja? Ki fog derülni, hogy valóban van elérendő cél és van út is a célhoz - valójában sok út vezet ugyanarra a csúcsra. A célt úgy lehet leírni, mint „tökéletesedést” - legyetek tökéletesek, mint atyátok a mennyben-, vagy mint „királyságot”, „üdvözülést”, „nirvánát”, „felszabadulást”, „megvilágosodást” és így tovább. És a célhoz vezető út? Jó munka. „Munkálkodjátok ki üdvösségeteket szorgalmasan.” Ne ássad el talentumaidat, és ne engedd meg senkinek, hogy elássa ezeket. Akinek sok adatott, attól sokat is követelnek. Röviden: az élet egyfajta iskola, és ebben az iskolában nem számít más, csak a jó munka, az olyan munka, amely nemesíti a terméket és az előállító munkást egyaránt. Jó munkavégzés folyamatában a munkás énje eltűnik. Megszabadítja magát énjétől úgy, hogy benne az isteni elem aktivizálódhat.”
„A ma munkájának a világa száz évnyi „elügyetlenkedés” terméke - minek vegyük a fáradságot és vállaljunk költségeket, hogy az emberek elsajátítsák a mesterek ügyességét, ha csupán egy betanított munkásra van szükség? Csupán azokat a készségeket érdemes elsajátítani, amelyekre a rendszernek szüksége van, és értéktelenek a rendszeren kívül. Nincs túlélési értékük a rendszeren kívül, ezért nem is járulnak hozzá az önbizalom növeléséhez. Mit csinál egy betanított munkás, ha (tegyük fel) energiahiány miatt leáll a gépe? Vagy egy számítógép-programozó számítógép nélkül?”
„Ezért korunk legégetőbb szükséglete a metafizika újraértékelése. Legfőbb törekvésünk, hogy világnézetünkben tisztázzuk a következő kérdéseket: mi az ember, honnan jön és mi életének célja?”
A jó munkára nevelés
„Egyeseknek föl sem tűnik, hogy az életben más céljaik is lehetnek, mint anyagiak.”
„Az a kérdés, vajon van-e egyáltalán más életforma, amely valóban emberivé teheti az életet. Voltak ilyen életformák, ezek hozták létre a valaha ismert legnagyobb művészeti és kulturális műveket, s mindez nem bővelkedő, hanem egy szegény társadalomban történt.
Mi a szegénység kultúrája? Úgy tűnik, ez egy olyan kultúra, amelyben nagyon határozott különbséget tesznek a javak két csoportja között. Az egyiket átmeneti jellegűnek tekintik, ezek olyan javak, amelyeket azért termeltek, hogy elhasználják őket, és vannak az örök javak - talán az „örök” itt túl erős fogalom-, vagyis olyan javak, amelyeket nem azért hoztak létre, hogy gyorsan tönkremenjenek. Baleset következtében megrongálódhatnak, de nem ez a cél. Az örök értékek minden valódi kultúrában a gazdasági kultúrán kívül vannak, mert mindenekelőtt hogyan lehet számolni az örökkévalósággal? Amikor egy székesegyházat építettek, nem számolgattak, hanem azt mondták: „Nekünk csak a legjobb jó. Csak ami felajánlható Isten dicsőségére, az méltó az emberi méltósághoz”. A nem tartós javak tekintetében viszont mértéktartóan éltek.
Tavaly először látogattam el Firenzébe. A csodálatos székesegyházzal szemben van az építész szobra és a lábazati részen a latin felirat, melyet nagy nehezen kibetűztem: „Ez Arnolfo, aki Firenze elöljáróságától azt a feladatot kapta, hogy olyan pompás székesegyházat építsen, amelyet soha semmilyen emberi alkotás nem képes felülmúlni. Kimagasló értelmi adottságai alapján ő megfelelt ennek a hatalmas feladatnak.” ...
