Hamvazószerdától Szentháromság vasárnapjáig
Az elmélkedések sok-sok testvér gondolatait fűzik csokorba az ország különböző tájairól.
A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
Május 22. – Húsvét 5. vasárnapja
Jn 14,1-12 - „Legalább a tetteimért higgyetek …”
A jézusi élet nem tűnik könnyen érthetőnek és azonosíthatónak. Nemcsak azért, mert az évszázadok jól-rosszul, de ellenőrizhetetlenül alakítottak rajta, hanem azért is, mert kibontakozását egy olyan, örökbe kapott istenkép határozta meg, amely arról biztosította a hinni akaró embert, hogy Isten kiszámíthatatlan, de legalább is közömbös: egyszer épít, másszor rombol, egyszer ültet, máskor irt és pusztít, ha éppen úgy akarja. Ebből a mélységből felkapaszkodni odáig, hogy Isten tettei mindenestül az emberért vannak, és hogy Isten komolyan számol az ember létével, életével, értékeivel és bűneivel együtt, mérlegelés és selejtezés nélkül, nem egyszerű út. Még kevésbé magától értetődő, hogy ácssegéd vagy ácsmester – ki tudja, hogy egyáltalán mennyit dolgozott a ’szakmában’ – eljusson oda, hogy az általa egészen másnak megismert Istenért feladjon mindent, és az életét is kockára tegye.
Különösen azért példaértékű a jézusi élet, mert Jézusnak nem kellett jóstehetség ahhoz, hogy kitalálja jövőjét, hogy megsejtse, milyen ellenállást szül azáltal, hogy a lázadások földjéről, Galileából indul el vándorprédikátorként, hogy tanítványokat gyűjtsön, hiszen ez a rómaiak szemében egyértelműen államellenes szervezkedés volt, és mégis prédikálta Isten országát. Legalább ennyire vakmerő, botrányos és „hitellenes” volt, hogy olyan Istent hirdetett, akinek nincsen szüksége templomra, áldozatra, papságra, sőt elégtételre sem, hogy szerethesse az embert úgy, ahogy van. Az előző a politikának, az utóbbi a vallási vezetőknek csípte a szemét, és csak a pillanatot keresték, amikor összefogva és szövetkezve, végre lesöpörhetik a történelem színpadáról a kétszeresen is nem kívánt személyt, a galileai prédikátort, aki csak rontja az üzletet. És bár mindezt előre kellett látnia, hiszen nem vak volt, hanem Isten követe, vállalta azért, hogy az emberek végre megtalálhassák az igazi Istent, ha máshogyan nem, legalább a tettei, mindhalálig odaadott élete által.
Nagy kérdés, hogy nyomába lépve mennyire áttetsző a mi életünk? Akik minket látnak, valóban Isten mindent kockáztató szeretetét látják? Látják-e azt az Istent, aki senkit sem küld el, és akinek lényege, hogy értünk, emberekért van? Ezek lennének a mi igazi tetteink, amelyek egyedül képesek igazolni és hihetővé tenni Isten szeretetét, és azt, hogy életünk lényege a másokért valóság, hogy áttetsző tetteink által mi vagyunk Isten jelenléte a világban.
[Sulyok Gábor, Budapest]
„s ha elmegyek és helyet készítek számotokra, újra jövök és elviszlek benneteket magamhoz, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.” (Jn.14,3)
- Mennyire szeretek együtt lenni az enyéimmel?
- Mennyire számítok rá, hogy mennyei lakás vár rám?
- Kiben bízom? Mennyire?
[Angel]
Május 23. hétfő
Jn 14, 21-26
„Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.”
Tiszta és világos beszéd:
- Akkor szeretjük Jézust, ha ismerjük a tanítását. Jézus tanítása világos és könnyen érthető: Jónak kell lenni, kivétel nélkül mindenkit szeretnünk kell. Ez egy életre szóló feladat.
- Akkor szeretjük Jézust, ha teljesítjük a tanítását, a szeretet parancsot. Senkit nem kezelhetünk ellenségként, senkit nem bánthatunk sem szóval sem tettel. Mindenkinek adnunk kell (időnket, türelmünket, ingó és ingatlan tulajdonunkat minél nagyobb mértékben meg kell osztanunk, oda kell adnunk mindenünket, amink csak van, …). Szolgálnunk kell a kicsiket és nagyokat, életkor és a társadalmi létrán elfoglalt helyüktől függetlenül.
- Jézus segít minket a tanításának megismerésében és megvalósításában. Sem Őt, sem az Atyát ebben nem tudjuk megelőzni, csak visszaszerethetjük Őket.
Ugye ez teljesen egyszerű és érthető, mint az egyszer egy?!
Ennek ellenére a napi megvalósításban azért lehetnek gondjaink.
Miért kellene szeretnem XY-t, amikor olyan utálatos volt velem? Miért kellene bármit is adnom Z-nek amikor becsapott, meglopott, alaptalanul rossz híremet keltette, …?
Egyébként is olyan sokat adtam már, és annyit dolgoztam másokért, és alig kaptam vissza valamit. Elegem van a jótékonykodásokból, mások pátyolgatásából.
Megtalálod-e ilyen állapotodban a testvéredet, a barátodat, a házastársadat, a lelki vezetődet? Őszintén tudsz-e beszélni a nyomorúságodról, az elesettségedről?
Kidolgoztad-e már magadnak, hogyan kell feljönni a béka feneke alól?
Éltél-e már a lehetőséggel, amit Jézus kétezer éve kínál? „S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.
[Kaszap István, Pécel]
Május 24. kedd
Jn 14,27-31
„Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja.”
Ezt a két mondatot emelem ki ebből a szentírási részből.
A békesség szó szinonimái: nyugalom, kiegyensúlyozottság, megnyugvás, harmónia, összhang.
Evilágban a béke a társadalom egészére vonatkozóan Gyurka bácsi megfogalmazásában a fegyverek egyensúlyát jelenti. Csak azért nem tört ki eddig a harmadik világháború, mert a felek biztosak abban, hogy a Föld egészét veszélyeztetné az atom és a biológiai fegyverek.
Az egyénre vonatkozóan evilági értelemben mikor egyensúlyozott az ember?
Mikor van benne „béke”?
Néhány szempont:
a./ Anyagi háttér – ez is viszonylagos – , mert ha a baráti társaságban, ismertségi körben valakinek szebb az autója, nagyobb a háza, messzebbre megy nyaralni, máris oda a kiegyensúlyozottság. Beindul az irigykedés és a lekörözési kényszer.
b./ Megfelelő munkakör, természetesen a szamárlétra legmagasabb fokán. Ha ez a munka megszűnik, vagy lefokoznak, oda a biztonság.
c./ Legyen baráti társaság, akikkel együtt lehet bulizni. „Kéz kezet mos” alapelven egymást segíteni. Persze, ha elszegényedsz, vagy megbetegszel, máris oda a barátság.
d./ Legyen család – házastársi úntómiglan – úntódiglan, elkényeztetett gyerekek, de kifelé azért az látszódjék, hogy „milyen szép a család”, ahol összhang és harmónia van. Addig, amíg nem jön egy izgalmasabb pár-jelölt, és mindent meg tudnak adni a gyerekeinek.
És milyen a Jézus békéje? Mit hagyott ránk?
a./ Nem kell gondban lennünk, hogy mit együnk és mit vegyünk fel. A Mennyei Atyánknak gondja van a legkisebbre is közöttünk.
b./ Aki a legnagyobb akar lenni közülünk, legyen mindenki szolgája. Ezt a helyet senki sem fogja irigyelni.
c./ Szeresd felebarátodat, segíts a rászorulókon! Ha bántanak, tartsd oda a másik arcodat is!
d./ A társad egy veled, nem lecserélhető, ketten alkottok egy egészet. A gyerekeket nem önző célra hajtod. Olyanná kell lenned, hogy szebb legyen általa a világ.
Ha mindent megteszünk e négy pont megtartásának érdekében, függetlenedünk a külvilág számára észlelhető eredményektől, a mi szívünkben béke lesz.
Imádkozzunk Testvéreim, hogy valóban Jézus és ne evilág békéjét akarjuk a magunk számára!
[Bandula Mária, Szigetszentmiklós]
Május 25. szerda
Jn 15,1-8
„Ti már tiszták vagytok amiatt a beszéd miatt, melyet szóltam hozzátok.”
Mikor éli meg az ember a saját teljességét – filozófiai fogalommal mondva: a nembeliségét? Magyarán mikor igazából Ő, mi a teljessége, célja, feladata, létének értelme? Mire teremtetett, hivatott, mi célból van ebben a világban?
Jézus válasza ez: akkor élitek meg Önmagatokat a legteljesebben, ha a szeretet világában éltek. Mert erre most már minden lehetőségetek megvan. Ebben a kérdésben már színről színre a látás. Mert Jézus tanításában két alapvető kérdésre válaszolt: Ki az Isten? És, ki az ember?
Az ember egy duális világban él. Fény és sötétség, jó és rossz, múlt és jövő, hiány és bőség. Ezt a duális világot „felnyomja” az Isten világába. Úgy gondolja, hogy ott is az van, ami itt. Az ember saját képére és hasonlóságára alkotja meg Istent, pontosabban az istenképet. Azt, amiben hisz, ami köré a mitológiát szervezi, ami megjelenik a történetében és a vallásaiban. Hogy mi van a „fátyol mögött”, ami Istent takarja, azt nem is nagyon kutatja, hiszen a hivatott kutatók a rendszer részei, és egyúttal a foglyai is. A fátyol mögé nem nézegetünk.
Jézus onnan jött. Ezért, amit mond, az különös fontossággal bír mindannyiunk számára. A legfontosabb az, hogy a fátyol mögött nem duális a világ. Az Istenben nincs fény és árnyék, jó és rossz, múlt és jövő, hiány és bőség. Az Istennek nincs szüksége semmire. Az Isten „csak” a Szeretet. És az ember saját teljessége: a szeretetben való élet.
Az Isten nem különül el tőlünk, a szeretet nem széttagoltság, hanem egymásban levés. Az ember és az Isten nem elkülönítetten létezik, és az emberek sem elkülönítetlen léteznek egymástól. Ez a János evangéliumának legfőbb üzenete: a világban egység van, a széttagoltság alapvetően: illúzió. Illúzió, de működőképes. A kérdés az, milyen világot teremt a szétkülönültség. Azt a világot, ami ma körülvesz bennünket. A szétkülönültség ebben a léptékben elpusztítja a világot, elpusztítja mindazt, ami emberi lehetne. Így a torz emberek, torz viszonyokat teremtenek, torz társadalmakat és torz istenképeket hoznak létre. Ezt isszuk ma mi is, gondolva az ökológiai katasztrófákra, a megváltozott időjárásra, a fenyegetettségeinkre, szorongásainkra, széteső világunkra.
Pedig van kiút, létezik az üzenet. Jézus tanítása. Ez a tanítás a két alapvető kérdést már 2000 éve megválaszolta. Az igaz, ha meghallanánk, alacsonyabb lenne a mi életszínvonalunk, nehezebb lenne az életünk. De jól tudjuk a boldogság-kutatásokból, a „jóllétünk” alapvetően nem az anyagiaktól függ. Hanem, hogy szeretnek-e bennünket. Ez van belénk kódolva. Jézus beszéde erre hív bennünket. Teremtsük meg a szeretet gyümölcseit. Mert a helyes istenkép nem spekulációk, filozofálgatások eredményeként jön létre, hanem a fátyol túloldalára benéző emberek tanúságtevése által.
[Garay Bandi és Dóra, Dunakeszi]
Május 26. csütörtök
Jn 15,9-11
„Maradjatok meg szeretetemben!”
A szeretet egy láncolat. Egy inspiráció. Az Atya szeretetét élte közénk Jézus. Ezt adta tovább és fűzte láncolattá. A kor nyelvén ezt parancsolatnak nevezi, hiszen alkalmazkodott a hallgatóságához, akinek- itt a halála árnyékában – nem lehetett ezt bővebben kifejteni. Volt erre három év, de ki tudja milyen gyorsan lehet a szokások és gondolati pályák váltóit átállítani. Gondoljunk csak magunkra, kik szorongatjuk a gyermekkori hitünk és istenképünk babaruháját.
Ma csak így mondanánk: „Ha tanításomat megőrzitek majd …”. A kulcs tehát ez: megőrizni Jézus tanítását. Ez a tanítás megőriz a szeretetben, megőrzi bennünk a szeretet képességét. Ezáltal úgy élünk, ahogy az embernek kell élni.
Ez a 2000 éve elhangzott tanítás kevés követőre lelt. A tanítás egyszerűségével nehezen tudtak mit kezdeni azok, kik az életet bonyolultnak gondolták és már akkor a duális világ haszonélvezői és foglyai voltak. Jézus korának értelmisége (papok, filozófusok, politikusok) széttárták a kezeiket és rögtön vágott az eszük. Ha az Isten ilyen egyszerű, ennek következményei megszüntetik a kiváltságokat, amit ők is élveztek. Nem feltétlenül kell itt anyagaikra gondolnunk csak. Hiszen kiváltság a tudás, a tanítási pozíció, az elismertség, a szellemi iránymutatás.
Így lett Jézus üzenete helyett, maga Jézus az üzenet. És megmaradhatott a duális világ és tagadhatatlanul teremtett egy rendet. És mire nem vágynánk jobban, mint a rendre, biztonságra. Ez a rend 1700 éven keresztül működött. Azóta új rendek kísérletei folynak, nevezzük ezt kommunizmusnak, kapitalizmusnak, diktatúrának. És mára látjuk, hogy ezek az új rendek milyen világot teremtettek. A duális világ tovább fokozódott, az emberek még jobban elkülönültek, széttagolódtak. Az emberek lázasan keresik az új rendet, persze közben a kiváltságaikon nem hajlandók változtatni. A régi vallások helyett, hinni kezdünk a tudományban, a virtuális valóságokban, vagy másik póluson mások 2012-ben, vagy a világvégében.
Pedig a megoldás adott: lépj be a szeretet világába. Jézus üzenetének élése a megoldás az egyéni élet és a társadalom számára. De olyan nehéz ezt egyedül elkezdeni. Ha egyedül vagyok, csak rosszul járok, és a bizonytalanságaim nem csökkenek, hanem fokozódnak. Egy pillanat alatt el tudom osztani pénzemet, időmet, lehetőségeimet. És mi lesz velem? Pedig Jézus százannyit ígért. Egyről százra lépni! A megoldás ugyancsak Jézusnál van, egyszerre többen kezdjétek el. „Ami van elég!” - mondja Jézus 5000 embernek a kenyérszaporításkor. Ha ennyien ezt elkezditek, túl vagytok a kritikus tömegen. És egymás között osszátok meg a javakat és azokat vonjátok be ebbe akik ezt akarják élni. Akik a szeretetre akarják egyszerűsíteni és százannyivá gazdagítani az életüket. Itt és most. A szeretet által.
[Garay Bandi és Dóra, Dunakeszi]
Május 27. péntek
Jn 15,12-17
„Annál nagyobb szeretet senkiben nem lehet, hogy ha valaki lelkét adja oda barátaiért.”
Lelkét, életét, egész valóját, a fordítási variációk az idézett mondatban. Azaz, a szeretet csúcsa az önfeláldozás. Hogy aztán az életedet egy látványos kiállásban (Kolbe) vagy egy csendes, szerény élet napi rutinja szolgálatában adod oda, már nem minőségi kérdés. Inkább az alkat vagy a sors hozománya. Az önfeláldozás pedig az, amikor a másikat magad elé helyezed.
Van egy másik felszólítása is Jézusnak: légy boldog. A lét nagy „művészete” ennek a kettőnek az összehozása. Hogy tudok úgy boldog lenni, hogy közben egy szolgálatban feláldozom önmagam.
Az ember azt gondolja, bizonyos körülményeket kell teremtenem ahhoz, hogy boldog legyek. A boldogságomnak feltételei vannak. És sorolhatnám is a felmérésék eredményét: pénz, egészség, szeretet, megbecsülés. Valamire szükségem van ahhoz, hogy boldog legyek. És a szükség középpontba állítása túlmutat az emberen, kivetíti azt az égi világra is. Azaz Istennek is szüksége van valamire. Ádám vétkétől, Fia véréig, mert így lesz/lehet csak elégedett, nem szomorú, nem haragvó. És már csak egy lépés a jogos szükségletek világa, mely a házasságtól, a gazdasági életig mindent tönkretehet, azaz: nekem ez meg ez jár. És ha nem kapom meg, felmentve érzem magam lassan minden erkölcsi gát alól. És a rend én leszek egyedül saját magam és mások számára.
A jézusi világban a dolog – mint oly sok minden – fordítva van. Nem a körülmények teremtik meg a boldogságot, hanem a boldogság a körülményeket. Ha boldog vagyok: képes vagyok. És az önfeláldozás és a boldogság összhangba kerül. Jó, jó könnyű ezt így mondani. De hogyan legyek boldog csak úgy önmagamban? Valami önszuggeszcióval. Nem önbecsapás ez? Mert az ember automatikusan, vezényszóra nem lesz boldog. Ez igaz, de vezetnek utak a boldogság felé:
- Kezdd élni, és a visszajelzések megerősítenek! A körülmények átalakulnak és átalakítanak. (intuíciók, inspirációk)
- Keresd a boldog emberek társaságát, lesd el tőlük a titkaikat!
- Keresd a szelíd megoldásokat, a szelíd örömöket!
- Éld át a létezés új formáit, a természettel, vallások, művészetek világával vagy a más emberekkel való egységet!
És nyilván mindannyiunknak van tapasztalata. Ennek megosztása egy igazi erőleves lenne mindannyiunk számára. És egy boldog emberben kivirágzik az önfeláldozás képessége. Az életét egy nagyobb egység részeként és a maga el nem múlásában éli meg. Ahogy Isten határtalan, az Élet is az. És az önfeláldozás a halhatatlan életünk epizódja csupán.
[Garay Bandi és Dóra, Dunakeszi]
Május 28. szombat
Jn 15,18-21
„Ha az én szómat megőrzitek, a tieteket is meg fogják őrizni.”
Az ember törekszik nyomot hagyni maga után. Voltam és valaki voltam. Mégis az emberek döntő részének élete már három generáció távlatából eltűnik, s csak családi fényképalbumok, vagy legendák őrzik egy-egy személy emlékét. Vagy már nem is őt, hanem a róla mondottakat, a kitaláltakat.
Jézus pontosan tudja, hogy mi lehet az örök az ember életében. Az, ami benne az isteni szó, tett, gondolat.
Nagyon sok minden elhangzik a világban. Filozófiák, spekulációk erről-arról, megoldáskeresések a világ bajairól. És ez koronként más, sőt egymással homlokegyenesen más is lehet. Egyszer ebben bízunk, egyszer abban és átesünk a ló másik oldalára.
Viszont koroktól függetlenül egy megoldás mindig előbukkan, mint a lehetséges alternatíva. Próbáljuk szeretettel kezelni a mai gondot. Legyen az családon belüli konfliktus, vagy országok közötti, vagy csak emberi hiányok kielégítése. Jézust hozzágondolva vagy nem, de mi lenne, ha a szeretet útját választanánk? Mert ez a megoldás örök igazságot hordoz: csak a szeretet útján lehet megélni, átélni, sőt túlélni a „helyzeteket”. Ma is és 2000 évvel ezelőtt is. És lehet áldozattá is válni, ha mégsem a szeretet lett a választott megoldás.
Így van bennünk is az örök. Lehetek sok mindenben tehetséges. Írhatok könyvet, festhetek, építhetek épületet, maradandó nyomként gondolhatok tárgyi és szellemi életemre, amit „moly emésztheti és rádőlhet a torony”. És más emberek más képeket festenek, más könyveket írnak, más épületeket emelnek. Viszont, ha a szeretet útját választom, beállok az örök megoldások és alkotások közé. Nyilván nem az emléke marad meg, hogy konkrétan mit csináltam, és nem a nevem marad fenn valami archívumban. De az Isten szeretetvilágából meríteni akaró késői utódom, ha más gyakorlattal is, de az én megoldásomat választja, azaz szeretettel akarja megélni az életét. Mert minden, ami bennem isteni az örök és része Istennek. És nem hal meg soha. És mint egy adatbázisból lehívható, alkalmazható, belőle erő meríthető. Mert a dolgok az Isten világában nem szétszakítottak, minden egybe tartozik és átlép az idő világából az időtlenségbe. Ha a jézusi szavakat mondjuk, örök szavakat mondunk, ha a jézusi tetteket választjuk, az örök tetteket választjuk, ha a jézusi gondolatokat gondoljuk, az örök gondolatokat gondoljuk. Amit majd mások is mondanak, mert ők is erre a következtetésre jutnak. A szeretet a megoldás és az örök, és a mi szeretetünk bennük folytatódik. És így élünk bennük. Örökké.
[Garay Bandi és Dóra, Dunakeszi]
