A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
Március 6. – Évközi 9. vasárnap
Máté 7,21-27 – Szövegelés helyett tetteket
„Aki hallgatja és tettekre is váltja…, az sziklára építette házát.” Ez világos beszéd: Jézusra figyelni, tanítását elfogadni és ehhez tettekben is felzárkózni, ez a méltó Jézus- követés. A mai evangéliumi rész első része azonban nem ilyen egyértelmű. A Jézus nevében jövendölők, ördögöt űzők, csodákat tevők hogyan minősülhetnek a végén gonosztevőknek? Az Atya akaratának teljesítése nem a felsorolt tetteket jelenti? Ezek a tettek nem jó tettek? Lehet gonosz tett a jövendölés, az ördögűzés és a csodatevés? Ráadásul mindezeket Jézus nevében, az ő szándéka szerint téve sincs biztosíték arra, hogy Istennek tetszően éljen az ember? A kérdést mélyíti, hogy tudunk Jézus jövendöléseiről (Máté 24,15), ördögűzésként áthagyományozott gyógyításairól (Mt 9,24; Lk 14,37; Mk 1,23…), számtalan jó tettéről is olvasunk, melyeket kortársai csodaként éltek meg (Mt 12,10; 14,37…). Ráadásul Jézus maga küldi tanítványait hasonló tettek végzésére (Mt 10,7-14). El kell kerülnünk, hogy jó tetteink megszületése helyett csak okoskodás szülessék, ezért egyszerűen közelítsük meg a mai evangéliumot.
- A Jézushoz tartozás nem jelenthet csak szövegelést („Uram, Uram”). A szónak a jó tettek szolgálatában kell állnia. A Jézushoz tartozás hitvalló szavai sem segítenek rajtunk az ítéletkor („nem ismerlek titeket”), ha azok a szavak nem az Istennek tetsző tetteinket munkálják. Mágiának nevezzük, mikor az ember különböző praktikákkal a maga szolgálatába igyekszik állítani a természetfölötti erőket. Van szómágia is, amikor imának nevezett szó- és szövegáradattal akarja az ember kivételezett bánásmódra bírni az Istent a maga számára. A valahova, valakihez tartozás szavakban való kifejezésére megfogalmazódnak „igazságok”, „hittételek”, „krédók”, „illemszabályok”…, de Jézust csak a jó tettekkel lehet levenni lábáról. „Távozzatok tőlem…!”– nagyon kemény figyelmeztetés. Segít megérteni és elfogadni ezt Nagy László: „Műveld a csodát, ne magyarázd!”
- A mennyei Atya tetszésének keresése határozta meg Jézus életét. Egyéni méltatások igénye („taps”) idegen számára (Mt 6,1-18), királlyá emelési lehetőségből kimenekül (Jn 6,15), az istenítő eléborulásokat elutasítja (Mk 10,17-19), misztifikálási törekvésekkel szemben emberségét hangsúlyozza (Mk 8,27…), protekció helyett erőt kér a várható megpróbáltatások elviselésére (Mk 14,36). Ez a Jézus hogyan viselhetné el a végidőkor is helyezkedő, saját készítésű jótett-listával nyomulókat? Már az ősegyházban is és később is voltak, akik megélhetési és karrierépítési céllal tették, amit tettek (Simon mágus), és ezek lehettek jó tettek is. Jézusnak csak az Atya volt a fontos, követőitől is ezt várja.
- A jó tett önmagában hordozza jó voltát, de a szándék és a cél átminősítheti tetteinket. Akinek teszem, annak jó. Amiért teszem, az számomra nem biztos, hogy jó. Jövendölhetek mások által nem tudott dolgokról, de ha élvezkedem a jól értesültek és az apokaliptikus rémisztgetők szerepében, akkor ugyan mit használ az nekem? Tisztátalan lelkekkel eredményesen fölvehetem a harcot, és pszichoszomatikus terapeutaként gyógyíthatom egy időre az embert, de ha nem szeretem oda a mennyei Atyához, akkor milyen maradandó gyümölcsöt teremtem? Tehetek nagy tetteket, amelyek ott, akkor, úgy és olyan mértékben téve csodának mondhatók, de nem egy selejtet is gyártó Isten képének vagyok-e ezzel prófétája?
Az ember tele van bizonytalansággal, tehát szüntelenül bizonyosságot fogalmaz. Teszi ezt akkor is, ha a történelem múlásával számos „bizonyosságról” kiderül, hogy már nem az, legfeljebb egy szöveg, amelyet kikezdett az idő és az emberi szellemi fejlődése. A jó tettek fölött is eljárhat az idő? Nem ezekre értette-e Jézus a „megmaradó gyümölcs” fogalmát? Sziklára épült élet, megmaradó gyümölcsű élet az Atya akaratát kereső jézusi tettekkel válaszolja meg a mindennapok kérdéseit.
[Király Ignácz, Érd]
„Mindaz tehát, aki hallgatja szavaimat és megteszi az a körültekintő férfihoz hasonlít majd, aki a sziklán építette fel a házát!” (Mt.7,24)
- Mennyire vagyok körültekintő? Miben?
- Kire, mire építek?
- Mennyire lehet rám építeni?
[Angel]
