A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
Február 6. – Évközi 5. vasárnap
Mt 5,13-16 – Só és fény
Ezek az igék nem parancsok, mert akkor felszólító módban lennének, nem ígéretek, mert akkor mindkettő jövő idejű lenne. Tehát tényekről van szó: akik Jézus követőjévé válnak, azokra vonatkozó tényekről.
Ha nem parancs, akkor nem is feladat. Hatás. A Jézus parancsait teljesítő emberek hatása a környezetükre. A szerető emberek hatása a környezetükre, amit Jézus a sónál földnek, a fénynél világnak nevez.
Miért nemcsak só? Miért nemcsak fény? Nem ugyanaz a két dolog használhatósága.
A só élvezhetővé teszi az étkezést. Az étkezést, ami az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb szükségletünk.
A szeretet cselekedetei nélkül tehát élhetetlen a földön az élet. Örömtelen. Jó érzés nélküli. Nem a földi életünkön túlmutató dolgok ezek, hanem nagyon is ide korlátozott szükségünk, mindenkinek szüksége. Ahhoz, hogy boldogok legyünk, szükséges szeretnünk, de ahhoz, hogy éljünk a földön, és az életünket élvezni is tudjuk, itt és most kell, hogy szeressenek.
A fény láthatóvá teszi a körülöttünk levő helyet: merre kell menni, mi van az utunkban, mi lóg a fejük felett. Ebben az esetben Jézus tanításának a kimondása, továbbítása, ami a fényességet, bevilágítást elvégzi mindazokban, akik azt hallják. Belül s kívül egyaránt, vagyis a világ teljességében, amelyben az ember él, és mozog.
Ha valakinek adunk, nemcsak kielégítjük egy hiányát, hanem egyúttal elfogadhatóbbá is tesszük számára a saját életét.
Ha továbbadjuk, amit már tudunk Jézus tanításából, nem egy tant adtunk tovább, hanem az élet megoldását. Az egyetlen lehetséges megoldást, minden problémára.
Tehát szeretni és szeretni tanítani sokkal több, mint azt felfogni képesek volnánk. A föld sója leszünk. A világ világossága leszünk. Leszünk? Vagyunk!
[Dombi Zsuzsa, Bánya]
„A só ti vagytok a földnek. Ám ha a só lesz ízetlenkedővé, miben fogják sóssá tenni?” (Mt 5,13)
- Kit képviselek itt a földön?
- Milyen szerepet érzek magamnak itt a földön?
- Sózom-e jóságommal a világot?
[Angel]
Február 13 . – Évközi 6. vasárnap
Mt 5,17-37 – Jézus és a törvény
Sokszor úgy gondoljuk, hogy Jézus elhagyva a régi törvényt, egészen új törvénnyel jött közénk de ez nem így van. Valójában Isten tökéletes törvényt adott övéinek, de arra az évezredek folyamán sok minden rárakódott. Az emberek azt hitték, ki kell javítani, ki kell egészíteni. Így lassan elfedte az emberi okoskodás és önzés az igazi isteni útmutatást, a szeretet fontosságát.
Jézus azért jött, hogy megtisztogassa, betöltse a törvényt, hogy ismét felragyoghasson az isteni eszme. Ez a lényeg, ebből nem veszhet el egy pontocska sem.
A régi törvény kategorikus: ezt tetted, ez a büntetésed. Jézus finomít a törvényen. A megfogant szándék is elég a büntetésre. Nem szükséges, hogy elkövesd a bűnt, elég, ha szívedben feljön az indulat: harag gyűlölet, válás, parázna vágyak. A dolgok a szívben dőlnek el. Lehet, hogy a jólneveltségünk megakadályoz a bűn elkövetésében, de ha a szívünkben eljátszadozunk a gondolattal, valójában a szívünkben el is követtük azt. Lehet, hogy beleborzongunk, és már a gondolatát is megbánjuk, szégyelljük, de ha ezt nem tesszük, megtapad bennünk, és belülről mételyez. Ezért jobb „levágni”, megtagadni azt a tagunkat, amely a bűnre csábít, mint „egész testtel”, a megszerzett kívánságokkal együtt a kárhozatra jutni.
Légy ezért „együgyű”! Az igazság, a szeretet ügye irányítsa az életed! Légy egyértelmű! Beszéded legyen igen-igen, nem-nem! Akkor hitele lesz a szavadnak, és nem lesz szükség azt esküvel megerősíteni. Mire is esküdnél? Hisz semmi sem a tiéd. A szónak csodálatos megtartó vagy elveszítő ereje van, „mert a szív teljességéből szól a száj”. Vigyázzunk ezért beszédünk tisztaságára! Beszédünk legyen építő, buzdító, vigasztaló!
[Borbásné Jónás Ágnes, Bánya]
„Ne gondoljátok, hogy feloldani jöttem a törvényt, vagy a prófétákat! Nem feloldani jöttem, hanem teljessé tenni.” (Mt 5,17)
- Mennyire kedvelem a szabályokat?
- Kihez, vagy mihez mérem a tökéletességemet?
- Fagyasztóláda vagyok vagy hősugárzó?
[Angel]
Február 20. – Évközi 7. vasárnap
Mt 5,38-48 – A jézusi lényeg
Jézus az ószövetséget idézte, kellő hangsúllyal, nyomatékkal. „Én pedig azt mondom nektek” – kezdi, és folytatja az úgynevezett hegyi beszédű tartalmakat.
Nemcsak kortársainak, nekünk is mondja, itt és most mi a teendő, a helyes viselkedés, viszonyulás, magatartás. Halljuk: „Ne álljatok ellen a gonosznak”, amit azután részletez:
- bal arc odatartása,
- köntös, felsőruha odaadása,
- 1000 lépés helyett vállalni 2000-et,
- kérőnek adás, a kölcsönkérő felé fordulás,
- ellenségszeretet, pl. átokra áldás, jót tevés a gyűlölködőnek, üldözőért ima.
A fentiek azonosulásával alakul ki a szülő-gyermek viszony az Atyával.
Jézus folytatja beszédét. Talán nem túlzás állítani: ha csak ez marad fenn a jézusi mondanivalóból, ez is eligazító: „Felkelti napját… esőt ad…”
Csak úgy tudjuk megélni ennek a lelkületét, ha ez a viselkedési szándék megizmosodik bennünk. Csak akkor fogjuk tudni, mikor nem kell betű szerint alkalmazni a tanítást, például a bal arc odatartását (ld. Jn 18,22). Vagy egy személyes példa a kéréssel kapcsolatban: Egy cigányasszony élt a közelünkben. Rendszeresen jött kérni különböző dolgokat, nemcsak tőlem. A visszaadást rendre elfeledte. Először készséggel kisegítettük. A tapasztalat azt mutatta, hogy ez nem megfelelő szeretet vele szemben. „…aki kölcsönt kér tőled, attól el ne fordulj!” Akkor hogy van ez? A közösséggel megbeszélve megtaláltuk a helyes magatartást. Az ő személyére szóló magatartást.
Ha megvalósítjuk e fejezet záradékát, akár Mennyei Atyánkhoz hasonlóvá is válhatunk; mint ahogy a gyermek hasonlít a szüleire.
A köztes versekben olvasható, hogy a viszontszeretés, visszaköszöntés, visszasegítés Jézus szemében nem érték, nem erény, hanem üzlet.
Mindnyájunknak kívánom, hogy a Hegyi beszéd szellemében tudjunk élni, egymással beszélgetve, egymást támogatva. Ehhez bátorságot, kitartást, türelmet, jó élményeket kérek mindnyájunk számára.
[Tölösi Magdolna, Bánya]
„Adj a téged megkérőnek és a tőled kölcsönözni akarótól ne fordulj el.” (Mt 5,42)
- Milyen fokú kényszerítéseknek szoktam eleget tenni?
- Milyen fajta kéréseket szoktam teljesíteni?
- Mekkora kölcsönökre vagyok hajlandó?
[Angel]
Február 27. – Évközi 8. vasárnap
Mt 6,24-34 – Kerüld a tétlen csodavárást!
Két úrnak szolgálni skizofrén helyzet. Mivel Jézus látja, hogy az emberek életében milyen komoly szerepet játszik a vagyon, a pénz (a mammon), úri rangra emeli a jelentőségét. Két úr: Isten – mammon. A mammon teremtett tárgy. Isten teremtő személy.
Mivel az ember Isten képmására teremtett személy, felette áll az anyagi világnak. A tárgyi világot használni kell, nem érte élni.
Gondjaink, bajaink nagyrészt abból származnak, hogy felcseréljük az értékeket. Amikor Jézus felsorolja, hogy milyen dolgok miatt ne aggódjunk, nem röpködő sült galambokat ígér. Nem tétlen csodavárás a dolgunk, hanem aktív feladatunk van: Isten országának és annak igazságának keresése. Jézus magáról mondja, hogy ő az út, az igazság és az élet. Jézus tanításából megtudjuk Isten országának lényegét, s ha ehhez formáljuk életünket, jó úton járunk, fölösleges aggodalmak nélkül.
[Dombi János, Bánya]
„Ne aggodalmaskodjatok hát ilyeneket szólva: Mit együnk? Mit igyunk? Vagy, hogy mibe burkolódzunk?" (Mt 6,31)
- Istenkapcsolatom naponta mivel kezdődik: kéréssel, avagy
akaratának megtudakolásával?
- Milyen kérések izgatnak leginkább?
- A Gondot viselőbe vetett hit ki tud emelni a magamba roskadó
tehetetlenségemből?
[Angel]
