A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
December 5 . – Advent 2. vasárnapja
Mt 3,1-12 – János a pusztában
Abban az időben Izrael római elnyomás alatt szenvedett. Már ötszáz éve nincs a népnek igazi vezére. A régi nagy cselekvő próféták korát az író próféták váltották fel. Megérett hát az idő, hogy Jahve, a zsidók nemzeti Istene prófétát támasszon népének. Ekkor felbukkan egyszerre két ember is, két rokon, akikben a régi próféták tettereje és rettenthetetlen bátorsága lobog: János és Jézus. Mindketten mozgalmat indítanak, hogy a leigázott Izraelt Isten országává tegyék.
János egy pusztai közösségben, minden bizonnyal az esszénusok között nőtt fel. Ők tiltakozásul kivonultak a Szent Városból és a Templomból, és mai szóval kommunát, zárt gazdasági, kulturális, vallási telepet hoztak létre Júda pusztájában. A qumráni leletek tanúsága szerint az ő parancsuk volt, amit az evangélium idéz: „Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet” (Mt 5,45)!
Ebből az elzárt rendből, amelyet valamikor az „Igazság Tanítója” alapított, lép ki János. Világvégi véres leszámolást hirdető prófétaként– mint az eljövendő Messiás előfutára – létrehozza a maga felszabadító mozgalmát. Az aszkéta életű, teveszőr csuhát viselő próféta a Jahvéhoz térés jeleként vízbe meríti a mozgalomhoz csatlakozókat, és a végítélet képeivel remegteti meg hallgatói lelkét. A nagy leszámolásra meg kell szabadulni minden tisztátalanságtól, mert csak a tiszták, a Jahvéhoz hűségesek menekülnek meg. Özönlik hozzá a nép, de megjelennek a pártok képviselői is: a farizeusok (a nagy ellenállók) és a szadduceusok (a nagy behódolók) – az egyik csoport az „írástudók” képmutató vallásos-hazafias érzületével, a másik a papi arisztokrácia kollaboráló hitetlen-megfigyelői minőségében. János szerint mindkettőnek lesz bőven elszámolnivalója a már nem vízbe merítő, hanem a tűzzel keresztelő Messiás előtt.
– Most arra gondolok, hogy a János körül forrongó tömegben hol is állnék, hol is állnánk? Nem nevelkedtem-e én is zárt világban, ahol kimondatlanul az volt törvény, hogy a barátot, a hittestvért, a magunkfajtát szeretni kell, de a gonosz máshitűeket, a hitetleneket, a velünk ellenségeseket gyűlöljük? Nem arra készültünk-e, hogy egyszer keresztes háborút indítsunk az elnyomó rendszer ellen, mint a Keresztelő és későbbi utóda, Kapisztrán Szent János is tette? Nem képmutató írástudókként forraltuk-e magunkban a gyűlölet vallásos és hazafias mérgét? Nem voltak-e sokan, akik hitevesztetten papi, főpapi köntösbe bújt ügynökökként hirdették az adventi evangéliumot?... És most hol állunk? Pontosabban, hogyan állunk az igazságot osztani akaró mozgalmakkal, messiásokkal és azok prófétáival?
[Kovács László, Budapest]
„Aztán megmerítkezdtek általa a Jordán folyóban, megvallván bűneiket." (Mt.3,6)
- Mennyire kedvelem a szertartásokat?
- Mennyire tartom tökéletesnek magam?
- Mennyire tudom beismerni, ha hibáztam?
[Angel]
December 12. – Advent 3. vasárnapja
Mt 11,2–11 – János a börtönben
Öltözzünk rózsaszínbe! Vegyünk fel rózsaszín szemüveget! Ma van az „örvendezés vasárnapja”, mert közel van már az Úr! Kicsit ünneprontás a mára rendelt evangélium. János, a Keresztelő börtönben ül, Machérusz várában, Heródes börtönében várja a halált. Mert nemcsak a farizeusokat és szadduceusokat, a pártembereket „osztotta ki”, hanem a pénzembereket, a vámosokat, a katonákat, a zsoldosokat, mi több, magát a királyt is, Nagy Heródes vérfertőzésben élő fiát, Heródes Antipászt. Ennek ellenére mégis örömhír a mai történet!
János börtönbe került. Nincs mit csodálkozni ezen. Akik fellázadnak az uralkodó rend ellen, azoknak ez a sorsuk. Hacsak nem gyilkolják meg előbb az elnyomókat! János forradalom-előkészítő mozgalma megbukott, de egy bukott vezér nem törik meg. Annál is kevésbé, mert teljes nyugalommal mehetett rabláncra verve a börtönbe, hisz már ott a Jordánnál bemutatta azt, aki nem vízzel, hanem tűzzel keresztel, aki rövidesen lángba, vérbe borítja az országot, végrehajtva a nagy leszámolást.
Az apokaliptikus leszámolásról azonban semmi hír. A börtönben, a „beszélőn” elmondja két tanítványának lelki gyötrelmeit. Miért nem mozdul Jesua, miért nem feni már a fejszét, miért nem készíti a szórólapátot, miért nem indul már végigvinni Izraelben a véres kardot? Nem tudjuk, Mester. Ekkor elbődül a pusztai oroszlán: Akkor kérdezzétek meg: „Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?!”… A követek elindulnak.
Minek örülne a börtönben János, a Keresztelő? Annak, ha a Názáreti rokon azt üzenné neki vissza: „Bátyám, nyugodj! Már közel a nap, harcba szólítom Izraelt, és megfizetek ellenségeinknek. Felkoncoltatom az áruló főpapot, felakasztatom a vérfertőző zsidó királyt, és csapataink az Antónia-várban lenyakazzák a hódító római császár helytartóját. És akkor Izrael szabad lesz újra! És az ország Jahve országa lesz! Tarts ki, elsőnek téged foglak kiszabadítani!”... A követek nem ezt a hírt viszik Jánosnak.
Jézus üzenetének lényege ez: „János, én már a Jordánnál rájöttem, hogy csak rémálom és őrült idea a Hadúr, a Seregek Ura, Istene, Jahve, mint nemzeti isten, aki bosszút áll ellenségein, aki igazságot oszt és megtorol. Ilyen Isten nincsen! Az Isten igazi arca: ő az, aki vakokat, sántákat, leprásokat, süketeket gyógyít, embereket támaszt új életre, aki igazi örömhírt visz a szegényeknek és raboknak. Az igazi Isten ABBA, az APÁNK!”… Hogy erre a hírre hogyan reagált János a börtön priccsén, nem tudjuk. De valószínű, hogy megváltás volt számára a halál.
– Megsiratta-e Jézus Jánost? Nem tudom, de olyan elegáns dicshimnuszt még nem hallottam, mint amilyet Jánosról mondott. A tanúságtétele azzal fejeződik be, hogy „asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb keresztelő Jánosnál”. Csak egy leheletnyi kritikát mond: „De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb, mint Ő”. Magyarán: János, az erőszakos Isten prófétája nem ér fel a legkisebb szelíd prófétához sem!
Vajon én megértettem-e Jézus üzenetét? Hiszek-e Jézus Istenében, a büntetni, bosszút állni, megtorolni nem tudó ATYÁBAN, aki csak szeretni tud? Csatlakoztam-e igazán Jézus mozgalmához, amelynek legelképesztőbb követelménye az ellenség szeretete? Aki erre igent tud mondani, annak ez a mai nap igazán „örvendező vasárnap”!
[Kovács Lászó, Budapest]
„Ö az akiről írva van: Lám elküldöm előtted követemet, aki elkészíti előtted az utat.” (Mt.11,10)
- Mennyire tudok mások keze alá dolgozni?
- Miben vagyok kicsi és miben nagy?
- Mennyire törekszem kicsinek maradni?
[Angel]
December 19. – Advent 4. vasárnapja
Mt 1,18–24 – József első álma
József az álmok embere. Azon kevés helyen, ahol róla szólnak az evangéliumok, csaknem mindegyik az ő álmairól szól. Jung, a kiváló lélekbúvár, az álmok tudósa, bizonyára sokat tudna mesélni József, az ács álmairól, amint Thomas Mann, az író is sokat tudhatott és sokat mesélt a másik, az egyiptomi József álmairól. Számomra szimpatikusabb az álmodó József álmainak egyszerűbb megközelítése.
József rettenetesen kínos helyzetbe került a jegyesség alatt, ami a zsidóknál már a házassági szerződés megkötését jelentette, és törvényes házasságnak számított már az egyházi szertartás és az egybeköltözés előtt. Adva van egy menyasszony, aki terhes, de a gyerek nem a vőlegénytől van. A lány a zsidó törvény szerint házasságtörő, a házasságtörőt pedig agyon kell kövezni. Ha a férfi nyilvánosságra hozza, hogy nem ő a gyermek apja, a törvényt végre fogják hajtani a házasságtörőn. Az első követ neki kell a terhes jegyesre dobnia. Mit tegyen? Vegye el, és költözzenek össze? De jegyese megcsalta őt! Van egy másik megoldás is. Felbontja a házassági ígéretet tartalmazó szerződést, és titokban elküldi menyasszonyát. De elküldeni azt a leányt, aki a mindene, kedvese, szerelme?!
Aludj rá egyet, József! Ez az alvás nyilván álmatlan éjszakákat jelentett, míg dönteni tudott. Döntésében nagy szerepe lehetett az idézett mondatnak: „A hajadon méhében fogan, és fiút szül, és Emmánuelnek fogják hívni, ami annyit jelent: Velünk az Isten!” Ezt a vigasztaló mondatot Izajás mondta népének, amikor Ácház király belebonyolódva a szír-efraimi háborúba, emberáldozatot mutatott be a Gehenna völgyében: a fiát áldozta fel Molochnak a győzelemért. Izajás akkor azzal vigasztalta a népet, hogy Jahve a király nagy gonoszsága miatt sem veti el a népet, mert Ácház rövidesen megszülető gyermeke továbbviszi Júda királyságát, Dávid trónján… József dönt. Bármi történt is, vállalja Máriát és a gyermekét, hisz minden gyermek Isten megjelenése köztünk. És hátha ez a gyermek lesz a Jesua, ami annyit jelent, mint Szabadító… Döntése az anya és gyermeke mellett máris megszabadította Józsefet a kínzó, gyötrő vívódástól, hisz igaz ember módjára döntött a megbocsátás és az elfogadás nemes emberi érzületével.
– Aludj rá egyet! – mondjuk jó tanácsként másoknak, akik nehéz helyzetben vannak, és nehéz döntést kell hozniuk. Igaz döntést akkor tudunk hozni, ha nem a harag, a bosszú, a fejvesztett indulat vezet, ha lenyugodtunk, és tiszta fejjel, józanul, jó lélekkel döntünk. Vajon nekem eszembe jut-e az élet apróbb próbatételeiben is ez a megoldás?!
[Kovács László]
„József erre felébredt álmából, s úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét.” (Mt.1,24)
- Mikor szoktam felébredni? Miből? Miért?
- Mennyire tudom átélni, hogy mit akar velem az Isten?
- Miből tudom kiolvasni az Isten akaratát?
[Angel]
December 25. – Karácsony
Lk 2,15–20 – Jézus a jászolban
Eljött a csendes éj… Felzeng a „Mennyből az angyal”… és a „Pásztorok, pásztorok –örvendezve sietnek Jézushoz Betlehembe”… Szívet dobogtató, varázslatos Karácsony… Megszületett Betlehemben az Isten Fia… Mindent elborít a mennyei fényesség, és tűzijátékként vakítja a szemünket a karácsonyfa ezer csillagszórója… De jó nekünk, micsoda boldogság az életünk!
A kis Jézus megszületett, örvendjünk!
Ringasd el magad! – mondja a popfesztivál emlékezetes dala… Felejtsd el, hogy a valóság más! Hogy a városon kívül a juhok bűzös istállójában, az etetőjászolban fekszik egy rongyokba csavart kisgyerek, mellette a didergő anya és a kétségbeesett férj…
Ringasd el magad! Felejtsd el azt is, hogy a mesés történetben van egy olyan mondat, amelyet nem lehet megkerülni: „Ő a Messiás és az Úr. Ez a jele: Kisdedet találtok, pólyába takarva és jászolba fektetve.”
Ringasd el magad! Felejtsd el, hogy van egy másik jele is ennek a Messiásnak és Úrnak: A kereszt, az ókor akasztófája! Teljesen összhangban van ez a jel a másikkal.
Ébredj fel! A tényeket nem szabad letagadni. Ha ez a gyerek és ez a felnőtt férfi a Szabadító és az Úr, akkor valami másféle hatalomról és uralomról szólhat ez a történet. Akkor nem ringathatod el magad abban a tudatban, hogy te annak az Istennek vagy a híve, aki él és uralkodik örökkön örökké! Akkor az istállóba kivert szolgagyerek és a keresztre került rabszolga irányában kell keresned az életednek és mások életének is a megoldását.
– Szolgaság, szolgálat. Ez lenne az én sorsom, és ebben lenne a világ megváltása?! Jó, az urak uralkodásáról van némi tapasztalatom. Ha lenne is kísértésem úrrá lenni, látva és tapasztalva uralmukat, könnyen elmehet tőle a kedvem. De szolgálni másokat, mint egy rabszolga, és ezt egy életen át?! Te, jászolban fekvő Gyerek, és te, kereszten függő Rabszolga, hogyan gondolhatod, hogy Téged válasszalak?
Alkudjunk: egyszer szolgálok, máskor uralkodok. Mondjuk, az urak előtt hajlongok, a szolgákat pedig taposom. Ez a „biciklista” szerep nem lenne jó? Felfelé hajlongani, lefelé taposni!? Jó, jó ez csúnya dolog. De kiegyezhetnénk abban, hogy egyszer igazán szolgálok, hogy egyszer úgy istenigazából uralkodhassak!
Gondolatban belenézek a Gyermek szemébe, és nézem, ahogy a Szolgaisten a keresztről rám tekint. Értem, „Uram”: Csak ha mindenki szolgál mindenkit, akkor lesz megmentve a világ! De miért pont én kezdjem? Jó, Te már elkezdted. Megfogtál…
Elindítom a karácsonyi lemezt: „Dicsőség mennyben az Istennek”… „Békesség, földön az embernek"… "Kit az igaz szeretet”…
[Kovács László, Budapest]
„Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött." (Jn. 1,9)
- Mi számomra az igazi világosság? Meg akarom látni az emberekben?
- Meg tudom különböztetni a világosságot a szemfényvesztéstől?
- Mikor menekülök a világosság elől? Miért, mitől félek?
[Georgina]
December 26. – Szent Család ünnepe
Mt 2,12–15.19–23 – József újabb álmai
Apának lenni nem könnyű dolog! Józsefnek nem volt könnyű a házassága körüli iszonyú dilemmát megoldania, de nem kevésbé került ijesztő helyzetbe újdonsült apaként sem. A válságos helyzeteken ismét az álmok segítették át.
A bajt mindig az urak csinálják a kis ember életében. Ott volt a római császár, Augusztusz, aki a világ urának képzelve magát, össze akarta számlálni az egész világon, hogy mennyi alattvalója van. Ezért kellett Józsefnek az áldott állapotban lévő Máriával száz kilométert gyalogolnia Názáretből Betlehembe. Ott pedig, a Dávid családjából leszármazottak hatalmas tömege miatt a szegény ács feleségének a városon kívüli barlangistállóban kellett megszülnie gyermekét. Micsoda fejfájást jelenthetett ez egy férjnek és leendő apának!
De ennél is veszélyesebb volt a helyzet, amikor egy másik úr, a zsidó király, a hatalomféltő Nagy Heródes holmi szóbeszéd hallatán, egy újszülött királyjelölt miatt elindította pribékjeit, hogy Betlehem környékén minden kétévesnél fiatalabb fiúgyermeket gyilkoljanak le. Micsoda álmatlan éjszakája kezdődött Józsefnek a hír hallatán! De éjnek idején megszületett a döntés. Még azon éjjel elindult a vadidegenbe, a több száz kilométerre lévő menhelyre, Egyiptomba.
Ugyanígy néhány év múlva döntést kellett hoznia a hazaköltözésről, amikor olyan hírek jöttek Izrael földjéről, hogy tiszta a levegő, a gyerekgyilkos Heródes meghalt. Újabb álmatlan éjszaka és újabb döntés. Újabb vándorlás.
De a hosszú út után újabb kelepce várta. Júdeában Heródes egyik fia, Archelaosz uralkodott, aki uralkodását, apjához méltóan, szintén vérfürdővel kezdte. Újabb intés, újabb döntés, amikor végre visszatérhetnek a kiindulási pontra, Názáretbe.
– Átgondolva az evangéliumi beszámolót, Reményik Sándor József, az ács, Istennel beszélget c. verse jutott eszembe. Karácsony háttéremberének példája példa lehet minden igaz férfiembernek, minden apának. Hogyan lehet valaki az „álmok embere”, de nem álmodozó. Hogyan lehet az Istennel való beszélgetésekben megtalálni a választ, és csendben, szerényen megvalósítani az Isten álmait… Néhány sor a versből:
Magasságos,
Te tudod: nehéz ez az apaság,
Amit az én szegény vállamra tettél.
Apja volnék – és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek… ha szemébe tekintek…
Istenem, a Te szemeid azok…
Ó, jó volt véle Egyiptomba futni,
S azután is óvni lépteit,
Fel a templomig, Jeruzsálemig,
Míg egyszer elmaradt…
S most olyan más az útja…
Vezetném, és Ő vezet engemet.
Csak azt tudom, a Te utadon jár,
Magasságos,
De ki tudja a Te ösvényedet?
Te vagy az atyja – én senki vagyok,
Az Evangéliumban hallgatok,
[Kovács László, Budapest]
„Erre fölkelt, fogta a gyermeket és anyját és Izrael földjére ment." (Mt.2,21)
- Mennyire vigyázok az enyéimre? Milyen áron?
- Mennyire vagyok óvatos?
- Mikor szoktam futni? Honnan – hová? Miért?
[Angel]
