A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
November 7 . – Évközi 32. vasárnap
Lk 20,27-38 – Élet a halál után!?
A halál – életünk nagy tabutémája. Túl sok fájdalmat és szorongást idéz fel bennünk, ezért nem szeretünk beszélni róla. Valódi tudásunk sincs róla, csak sejtéseink lehetnek, hogy mi volt születésünk előtt, és mi lesz velünk halálunk után. Ezért aztán sokféle elképzelés alakul ki, hiszen az ember szeretné valahogy kielégíteni kíváncsiságát. Szeretne olyan választ kapni a benne lévő kérdésekre, amely szorongás helyett belső békével tölthetné el.
Az ószövetségi embernek sem volt egységes elképzelése a halál utáni történésekről. A farizeusok úgy képzelték, hogy az élet hasonló formában folytatódik, mint most a földön. Ezt a feltámadáshitet támadják meg ironikus érveikkel a szadduceusok. Az ószövetségi sógorsági törvényre hivatkozva egy abszurd történettel próbálják meg nevetségessé tenni a feltámadásba vetett hitet. Egy asszony hét férjjel?
Jézus a szadduceusoknak válaszolva próbál érzékeltetni valamit a halál utáni életből. Nem erősíti meg, és nem is söpri le az ószövetségi törvényt, amelyre szükség volt a zsidó nép túléléséhez: körükben az utód szinte csúcsértéknek számított. Jézus a törvényt beteljesíteni jött. Válasza csak valakikről szól, nem általános: „Azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni a másik világot és a halálból való föltámadást, nem házasodnak, és férjhez sem mennek, hiszen többé már meg sem halhatnak” (Lk 20,35-36). Az a másik világ egészen más világ, mint a földi. Szellemi létmód és halhatatlanság jellemzi. Ez az Isten fiainak a létmódja. A feltámadás – hitem szerint – nem a test feltámadása, hanem a szellem továbbélése egy magasabb létmódban. Nem a test él tovább, testi igényeivel és velejáróival, hanem az anyagtalan és halhatatlan szellem (ez bennünk az Isten képe).
Jézus nem beszél azokról, akik nem méltók… Csak következtethetünk: ők még meghalnak (talán több életen keresztül újra és újra) – egészen addig, amíg majd egyszer már rájuk is igaz lesz: többé már meg sem halnak, mert ők is méltók lettek a jövendő világra. Jézus arról sem beszél, hogy milyen folytatása lesz a felbonthatatlan szeretetkapcsolatnak, a házasságnak. De következtethetünk: a szeretet (az agapé = isteni szeretet) soha el nem múlik.
Talán kevesebb félelem lenne bennünk, ha Jézus részletesen elmesélte volna, hogy mi történik velünk a halálunk után. De nem tette, és most be kell érnünk azzal, hogy Isten az élők Istene, az Élet Istene, hogy Élet van a halál után. Milyen élet? Nem tudjuk, de akik visszajöttek a klinikai halálból, azt állítják, indokolatlan a félelmünk. Ezt el is hihetjük nekik, mert ezen élmény után a legtöbb esetben gyökeresen megváltozik az életük. Valamit megtapasztaltak abból az Életből, és már nemcsak tudják, hanem élik is azt, ami itt a földön a legfontosabb: méltóvá kell lennünk arra, hogy Isten fiai lehessünk!!!
[Miklovicz Panni, Nőtincs]
„Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, mindenki él ugyanis érte.” (Lk.20,38)
- Mennyire élem át, hogy élő Isten az enyém?
- Hogyan próbálok Istenért élni?
- Mikor érzem, hogy valaki élő halott?
[Angel]
November 14 . – Évközi 33. vasárnap
Lk 21,5-19 – Tanúságot tenni a szeretetről
Alig-alig változik valamit az emberek magatartása a történelem során. Amikor olyan városban járunk, ahol eddig még nem voltunk, meglátogatjuk a templomokat, és a történetünkben szereplő jó zsidókhoz hasonlóan mi is megállapítjuk, hogy „milyen szép kövekkel van díszítve”. Időnként kritikát is mondunk az építményre, de ez csak előjelben különbözik az előzőtől. A jézusi megállapítás elmarad ugyan, de a képletes lerombolás folyamatban van. Ugyanis kezd elfogyni a templomot látogatók sora. A templom épülete szűnik meg vagy a templomot használók maradnak el… a végeredmény ugyanaz. A templom már alig működik rendeltetésszerűen. Valamit tenni kellene, kedves olvasó! Kinek lenne a dolga a templomba vonzani az embereket? Nemcsak a pap dolga! Mindazok dolga, akik azt szeretnék, hogy a Jézust követő embertestvérek közösségi találkozó és ünneplő helye legyen a templom épülete.
A jézusi figyelmeztetés éppúgy aktuális, mint 2000 évvel ezelőtt. Számos „igehirdető” ambicionálja magát, és bizony jó dolgokat is mondanak, amelyeket érdemes megszívlelni. A magam részéről „konzervatív módon” ragaszkodom Jézus tanításához! Hiszem, hogy a megértett „jó hírt” tovább kell mondanom, ragaszkodom a templomhoz is, és ragaszkodom Egyházamhoz is.
Az, hogy „nemzet nemzet ellen támad”… szintén nem újdonság… Erről szól a történelem. Sajnálatos módon sok keresztény testvérünk részt vett, és részt vesz manapság is ebben a „projektben”.
Jézus többi próféciája is valósággá vált a történelem során. Manapság is. A fontos az, hogy akár „helytartók elé hurcolnak”, akár nem, tanúságot kell tennünk a szeretet létjogosultságáról. Törjön már meg végre a történelem szégyenletes hagyománya! Lehessen már elmondani végre, hogy bizony változnak a dolgok, nem úgy van, mint régen… már nem ismétli magát a történelem!
Kedves olvasó! Lehet-e számítani rád ebben az új (bár régen meghirdetett) projektben?
[Miklovicz László, Nőtincs]
„Közben észrevette, hogy egy szegény özvegy két fillért dobott be.” (Lk.21,2)
- Mennyire tudok adakozó lenni?
- Boldogított már, amikor a szükségesből is tudtam adni?
- Figyelem-e mások adakozó szokásait?
[Angel]
November 21. – Krisztus király ünnepe
Lk 23,35-43 – Bizalom a Mester iránt
A „nép”, a tömeg először mindig csak bámészkodik. Figyeli, hogy a „vezetők” mit tesznek ebben a „különös” helyzetben. Aztán csatlakozik a nagyobb hatalommal rendelkezők véleményéhez. Talán úgy éli meg ezt a helyzetet, hogy ő maga is részesedik a hatalomból, ha „tolja a szekerét”. Veszélyes dolog a tömegben állni. Veszélyes, mert magával ragadhatja az embert a tömeg hangulata. A „nép” között állás és bámészkodás helyett talán az egyéni véleményformálás és a testvérbarátokkal közösen tisztázott álláspont az ajánlott a keresztény ember számára. A hatalomhoz való törleszkedés nem.
A főemberek fején találták a szöget: tényleg másokat mentett meg a kereszten függő Jézus, nem magát. Hiszen küldetése „másokhoz” szólt, nem önmagához. Sajnos ez a küldetés a hatalmasokat nagyon kínosan érinti. Nyilvánvalóvá teszi a hatalmaskodásukat. Lemondani erről a „státuszról”? Azt már nem! Hallgattassuk el inkább a bennünket leleplező „jöttmentet”. Állítsuk magunk mellé az „istenadta népet” is. Most az egyszer elviseljük, hogy eszmei egységbe kerültünk velük.
Bizonyára még fogalmat sem tudunk alkotni arról a helyzetről, amikor három kereszten függő ember beszélget. Olyanok, akik nagy fájdalmak között, légszomjjal küzdve próbálják reménytelenül kitolni a halál pillanatát. Ebben a szélsőséges helyzetben az egyik haldokló szitkozódik, a másik felismeri az utolsó szépítés lehetőségét. A harmadik haldokló pedig méltányolja a jobb lator felismerését. Van mit tanulni a horrorisztikus jelenetből. Azt például, hogy szélsőséges helyzetben is bizalommal kell lennünk Mesterünk iránt. Bár ez nem ment meg minket a biztos haláltól, de megoldást hoz az életünkbe.
[Miklovicz László, Nőtincs]
„De egy felírat is volt fölötte – hellén, római, és héber betűkkel: „A zsidóknak ez a királyuk.” (Lk.23,38)
- Mennyire határozza meg az életem, hogy van Királyom?
- Elfelejtettem-e már az uralkodó Isten képét?
- Ki az, akin éppen most uralkodom? Vagy éppen most a legjobban szolgálok?
[Angel]
November 28. – Advent 1. vasárnapja
Mt 24,37-44 – Legyetek éberek!
Jézus a második eljövetelére szeretné felkészíteni a tanítványait, és éberségre inti őket. Nem tudni, mikor fog megtörténni mindaz, ami felsorol: a nap elhomályosul, a csillagok lehullnak az égről, és a világmindenséget összetartó erők megrendülnek… Manapság sokat beszélnek 2012-ről mint valamiféle végpontról, amikor valami történni fog. Hogy mi, arról csak találgatások vannak. Amiről Jézus beszél, arról csak két dolgot tudhatunk: váratlanul fog történni, és szétválasztja az emberiséget. Az időpontot illetően bizonytalanságban hagyott bennünket. Talán azért, mert rajtunk is fordul, és azért is, hogy mindig készen legyünk! Azért, hogy a lényeges dolgokkal foglalkozzunk! „Legyetek tehát éberek, mert nem tudjátok, mely napon jön el Uratok” (Mt 24,42)! Az Úrral való találkozást nem szabad „átaludni”, várni és készülni kell rá.
A mai nappal kezdődik a karácsonyra készülésünk is. Hajlamosak vagyunk arra, hogy minden „lényegtelen” dologgal készüljünk, de a szívünk ünneplőbe öltöztetésére sokszor már nem marad időnk. Elfáradunk, mire itt az ünnep, és szépen átalusszuk az Úrral való találkozás lehetőségét. Így történt ez az első karácsonyon is. Az emberiség nagy része aludt, és sejtelme sem volt arról, hogy tulajdonképpen mi is történt ezen az éjszakán. Az evangélium szerint az egész emberiségből csak két embertípus volt éber, és így felismerhette az Úr érkezését, a Megváltó megszületését. Az egyszerű, tiszta szívű pásztorok és a bölcsek.
A pásztorok, akik meghallották az angyali üzenetet, nyájukat, értékeiket őrizték az éjszakában. Hasonlóan kell nekünk is gondolataink nyáját őriznünk, gondoznunk, és nem engedni benső értékeinket elbitangolni, elszéledni. A tiszta szívű ember fejlődési útja a legrövidebb. Problémáit nem komplikálja, tiszta szívvel hallgat a lelkében megnyilatkozó angyali szózatra, és fejlődési útja nyílt, egyenes, rövid. A Megváltó Szeretet közel fekszik hozzá, szívében könnyen megszületik.
A napkeleti bölcsek útja már nem ilyen rövid, mint a pásztoroké. Ők az Igazság keresése közben találtak rá arra az útra, amely elvezette őket is a kisdedhez. A valóban bölcs ember az igazságok, elméletek hatalmas útját járja be, de ha kigyullad benne a benső látás, a szellemi szem ragyogó csillagfénye, ennek irányításával ő is biztosan rátalál a Megváltó Isteni Szeretetre. Az ő útja hosszabb és veszélyesebb – de ez az út is a célba vezet.
Az Evangélium bizonysága szerint csak az egyszerű, tiszta szívű embernek és a bölcsnek nyilatkoztatható ki a Megváltó Szeretet megszületése. Az emberiség zöme pedig alussza mély, öntudatlan álmát, és semmiről nem sejt semmit. Akkor is – most is! TE HOVÁ, KIK KÖZÉ TARTOZOL?
[Miklovicz Panni, Nőtincs]
„Legyetek ezért felkészülve rá ti is, hogy abban az órában amelyben nem gondoljátok megérkezik az emberfia.” (Mt.24,44)
- Mi az, ami ébren tart és segít a felkészülésben?
- Mikorra számítok Jézus megjelenésére?
- Hogyan állok az időelszámolással?
[Angel]
