A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
Szeptember 5. – Évközi 23. vasárnap
Lk 14,25-33 – Tanítvánnyá válás
Jézus tanítványává válni egy folyamat megélését jelenti. Ez a folyamat több fázisból áll.
Először is át kell alakítanunk a gondolkodásunkat az evangélium Jézusától hallott tanításra. Ez azt jeleni, hogy rendet kell teremtenünk a tudatunkban. Minden egyéb tanítást az evangéliumokból megszerzett patika mérlegére kell tennünk. Ami nem felel meg annak, azt el kell vetnünk. Így kerülhetünk létazonosságba Jézus által Istennel! Sajnos napjainkban is sok olyan külső hatás van, ami képes zavart okozni az emberek tudatában (például a különböző TV-csatornák vallási műsorai).
Ebből az első szakaszból jöhet létre a második szakasz: a magatartásbeli azonosság, az átalakított gondolkodás gyakorlati megvalósulása. Élettel megtölteni az igaznak tartott tanítást! Erre az a leginkább jellemző, hogy ez több, mint szövegelés. Ebben a szakaszban már a tettek igazolják, hogy ki tartozik tanítványként Jézushoz gyakorlatilag is. Ennek a gyakorlati megvalósulásnak legnagyobb ellensége a Mammon. Aki valóban tanítvánnyá akar lenni, annak ezt a kísértőt kell tudni először legyőzni. Például a következőt: „Ha sokat keresek, akkor sokat tudok adni.” Ez emészti fel először az ember minden energiáját, s ennek az elméletnek bedőlve az ember elveszti minden idejét.
Gondolkodjunk el a következő jézusi felszólításon: „Így tehát mindaz, aki közületek búcsút nem mond minden vagyonának, nem lehet a tanítványom” (Lk 14,33).
Összegezve: Nem az a tanítványa Jézusnak, aki szövegel a szeretetről, hanem az, aki képes mindenéről lemondani. és erről a gyakorlati életben is tanúságot tesz.
Mihez ragaszkodom annyira, hogy meggátol abban, hogy Jézus tanítványa legyek?
[Mlecsenkov Angel, Pécel]
Lk.14,25-33
„Így tehát mindaz, aki nem mond búcsút közületek az összes javainak, nem képes tanítványommá lenni.” (Lk.14,33)
- Mely holmimhoz ragaszkodom a legjobban?
- Számolok-e nagyobb értékemnek elvesztésének kockázatával?
- Az anyagi javakon kívül mi akadályoz abban, hogy Jézus igazi tanítványává legyek?
[Angel]
Szeptember 12. – Évközi 24. vasárnap
Lk 15,1-32 – Elveszett és megtalált élet
„Az emberfia ugyanis azért jött, hogy keresse, ami elveszett” (Mt 13,11). Jézus azért jött, hogy a tévelygő, céltalan embert, aki megelégelte nyomorúságát, elveszettségét és változást szeretne életében, magához hívja.
Az elveszett bárány, az elveszett drachma és a tékozló fiú történetének közös eleme az elveszés–megtalálás. Az elveszettet jelképező juh, drachma megkerül, s a tékozló fiú sorsa is jóra fordul, örömet szerezve ezzel az Isten oldalán állóknak. „Éppen így jobban örülnek a mennyben egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak, akinek nincs szüksége megtérésre” (Lk 15,7).
Jézus a megtérő bűnösökért jött, hogy új irányt, értelmes célt adjon életüknek. E szavakkal indította tanítói pályáját is. „Az idő betelt, közel van Isten Országa. Térjetek meg, és higgyetek az üdvösség jó hírében” (Mk 1,15)! Azokért jött, akik az Országbeli halál állapotából az Országbeli élet állapotába akarnak kerülni. „A fiam halott volt, és most újra él” (Lk 15,24).
„Aki igémet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött… már átment a halálból az életre” (Jn 5,24). Igen, mert a hit magatartást is jelent, hűséget a meglátott igazsághoz. A megigazulás feltétele látni az IGAZAT, lényege pedig Istenhez igazodni, Róla tanúskodni. Aki így tesz, az sok gyümölcsöt terem az igazi szőlőtőn, s ezzel megdicsőíti Istent: „Az dicsőíti meg Atyámat, ha sok gyümölcsöt hoztok, és így tanítványaim lesztek” (Jn 15,7-8). Ígérete szerint Jézus magával viszi őket az Atya házába (Jn 14,2-3).
Mennyire vagyok hálás Jézusnak, hogy rám talált? Mennyire vagyok hűséges pulikutyája Jézusnak, a jó Pásztornak? Tudatosítom-e, hogy igazán boldogan az él, akit egy szent cél lelkesít?
[Rohonczi Gábor, Pécel]
Lk.15,1-32
„Azt mondom nektek: ugyanúgy öröm lesz az Isten követei előtt egyetlen megtérő bűnöző felett.” (Lk.15,10)
- Mennyire tudok osztozni más örömében?
- Mik azok, amik nekem a leginkább örömet okoznak?
- Milyen örömöt okozott számomra a magam megtérése?
[Angel]
Szeptember 19. – Évközi 25. vasárnap
Lk 16,1-13 – Hamis mammon
Jézusnak talán ez az a példabeszéde, amelyet leginkább magáévá tett, és megvalósított az ember – legalábbis ami a példabeszéd első felét illeti. A híradásokban nagyon sokszor hallunk a mai hűtlen intézőkről, azokról, akik a rájuk bízott vagyont elherdálják, akik, ha szorul a hurok, nem megbánást tanúsítanak, hanem még több kárt okozva mentenek át vagyonokat a saját számlájukra, hogy biztosítsák jövőjüket.
A példabeszéd intézője véges anyagi eszközöket használ fel véges-időleges célok elérésére. Törekvése és tettei „okos” minősítést kapnak Jézustól ezen időleges és véges keretek között. Az intéző célra irányultságát, a saját gondolkodásmódjának ellent nem mondó törekvését és ebből fakadó tettét állítja Jézus példaképül elénk.
Jézus a vagyongyűjtéssel kapcsolatban túlmutat az e világi véges célokon. Szerinte a vagyon csak akkor jó, akkor használom helyesen, ha nem az időbeli holnapom biztosítására használom fel, hanem az ember számára egyetlen igazi és fontos cél érdekében, az örök haza elérésére. Hogy hogyan? Barátokat kell szerezni vele! A barátszerzés nem jelent mást, mint megosztani vagyonomat. Barátszerzés = az örök élet megszerzése.
Nem a munkáért pénzt nem kérő, a képességeim szintjének megfelelő juttatásról lemondó magatartást kéri Jézus. Nem így kell a szegénységre törekedni! Nem a kereső oldalon kell törekedni a szegénység felé, hanem az adás oldalán! A két úrnak szolgálás vádja nem a „jó pénzért” dolgozót illeti meg, hanem azt, aki nem osztja meg vagyonát.
[Dévai Zoltán, Pécel ]
Lk.16,1-13
„A jelentéktelenben megbízható a sokban is megbízható: és a jelentéktelenben hamis, a sokban is hamis.” (Lk.16,10)
- Mennyire vagyok megbízható, egy feladat megvalósításában?
- Mit tekintek jelentéktelennek az életemben?
- Mi az igazi feladat a számomra?
[Angel]
Szeptember 26. – Évközi 26. vasárnap
Lk 16,19-31 – Merre menetelünk?
Annyian és annyiféleképpen értelmezték már a Szentírást, mi újat lehet még mondani? Szívem szerint azt mondanám, mindenki nyissa ki Szentírását, és olvassa el ezt a szakaszt néhányszor, aztán merüljön gondolataiba, és fejtse meg, hogy itt és most mit üzennek neki ezek a sorok.
Azért megpróbálkozom néhány nem túl eredeti gondolattal. A gazdagság nagyon viszonylagos dolog. Mindig attól függ, mihez, kihez hasonlítjuk magunkat. Az ember hajlamos a nála jobb módúakat mércének tekinteni, többre vágyik, többet akar, szegénynek érzi magát. A javak megszerzésében látja az élet értelmét. A gazdagság együtt jár a hatalommal, a másik ember leigázásával, kizsákmányolásával. A gazdag nem törődik a többi emberrel, neki jár ez a henye életmód, lusta, eszik-iszik, mulatozik. De a büntetés nem marad el: élen járnak majd a száműzetésben, amint azt Ámosz prófétánál olvassuk.
Minden baj gyökere a kapzsiság, ettől menekülni kell. „Harcold meg a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet, amelyre meghívást kaptál...”, buzdítja Pál Timóteust. Semmi nem lehet fontosabb, mint hogy a hitünk rendben legyen, és minden cselekedetünket az örök életre való törekvés határozza meg. Ha Isten előtt kedves az életünk, nem hiába vár ránk, hisz nekünk készült az Ország.
„Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem fognak hinni!”, olvassuk Lukácsnál. Nekünk Jézus a bizonyosság. Hiszünk Annak, Aki feltámadt a halálból? Értjük Őt?
Mi, akik Jézushoz tatozónak valljuk magunkat mindenképp, nyitottabbak vagyunk, figyelünk Rá, hallgatunk szavára, tesszük a Tőle tanultakat. De az évek során nem válik rutinná egy bizonyos életforma, amelyről azt gondoljuk, hogy jó? Tudunk változni, megújulni, új dolgokat befogadni? Mindig értjük, hogy Jézus miről beszél, meg akarjuk érteni szavát? És ha megértettük, van elég erőnk, akaratunk, kitartásunk, hogy meg is tegyük a ránk rótt feladatot?
Mire törekszünk: gazdagságra vagy szegénységre? A száműzöttek élén a Pokolba menetelünk, vagy Ábrahám kebelén szeretnénk nyugodni az Atya örök dicsőségében?
[Fityusné Apáti Zsuzsa, Pécel]
Lk.16,19-31
„Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel.” (Lk.16,20)
- Mennyit költök feleslegesen szép ruhákra?
- Hány szegény embert ismerek személyesen?
- Milyen vágyak feszülnek bennem?
[Angel]
