Hamvazószerdától Szentháromság vasárnapjáig
Az elmélkedések sok-sok testvér gondolatait fűzik csokorba az ország különböző tájairól.
A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
Április 19., hétfő
Olvasmányok: ApCsel 6,8-15; Zs 118,23-30; Jn 6,22-29
Isten nagy csodákat és jeleket tett a nép között – A tápláló Lélek
Földi életünk fontos feltétele a testünk táplálása. Az önfenntartás ösztöne olyan energia, mely képes szinte teljesen hatalmába keríteni az embert. Főleg, ha sokakról kell gondoskodni, vagy ha a munkanélküliség miatt bizonytalan a betevő falat megszerzése.
Pedig ezen felül s szellemünk is megfelelő táplálékra „éhes”: kultúrára, könyvre, társra, beszélgetésre. Az információ adás és vétel létünk kitelje-sítéséhez nélkülözhetetlen. Sajnos sokan szenvednek szellemi szegény-ségben, igénytelenségben is.
Lelkünk az örökkévalóságunk része. Csak az Isten Lelke teheti betelje-sültté. Róla tanítja Jézus, hogy „elvezet a teljes Igazságra”(Jn 16,13). Amennyiben hitünk miatt számon kérnek bennünket, Ő szólal meg belőlünk (Mk 13,11). Isten bőségesen adja annak a Lelkét, aki igéjét hirdeti (Jn 3,34). Imádságunk ösztönzője is a Szentlélek, Aki maga könyörög bennünk (Róm 8,26). Jézus tanításában világosan rangsorol emberségünk összetevőiről: „A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. (Jn 6, 63). A hegyi beszédben boldognak mondja az igazságra éhezőket és szomjazókat, akik vágyát a mindörökké velünk maradó Vigasztaló, az igazság Lelke tölti be (vö. Jn 14,16). Pál azt tanítja, hogy a Jézust feltámasztó Atya életre kelti a mi halandó testünket is, a bennünk lakó Lelke által (vö. Róm 8,11).
Már az ószövetségi zsoltáros megfogalmazza az embert teljessé tevő vágyat, melyet Teremtője oltott belé:
„Istenre szomjazik a lelkem,
Az élő Isten után vágyom,
Mikor lehet már Isten arcát látnom?
Éjjel és nappal könny a kenyerem,
Egész nap azt kérdezik:
Hol az Istenem?” (42. zsoltár)
Szent Ágostonnal válaszolhatunk: „Megízleltelek… égő vággyal áhítom bé-kességedet”.
Életünk beteljesítője tehát, akire rábízhatjuk magunkat, Isten küldötte: Jézus Krisztus, aki számunkra „éltető Lélekké” lett (vö. 1 Kor 15,45). Benne „Isten szeretete kiáradt szívünkbe a ránk árasztott Szentlélek által” (Róm 5,5).
Testvérem, hol tartasz léted és a rádbízottak táplálásában?
[Várnai László, Balatonboglár]
Április 20., kedd
Olvasmányok: ApCsel 7,51 - 8,1a; Zs 30; Jn 6,30-35
Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!
Vajon milyen csodát vártak Jézustól az emberek? Ő nem zsonglőr, mutat-ványos, illuzionistaként jött a földre! Amit az embereknek kell megoldania, az a mi dolgunk. Az Ő igazi csodája, hogy elmondta-tanította, hogy milyen az Istennek tetsző élet. Sokféle filozófiai irányzat működött akkor is, most is. Jézus filozófiája egyezik az Atyáéval. Az Ő általa képviselt kenyér a lélek tápláléka. Egyik teológiai tanárom mondta a szentségimádással kap-csolatban, hogy nem bámulni kell Jézust, hanem élni Vele. Jézussal élni, vele táplálkozni nem csupán egy vallási cselekedet. Az Ő elénk élt élete példa, hogy a mindennapjainkat hogyan töltsük el.
[Dombi János, Bánya]
Április 21., szerda
Olvasmányok: ApCsel 8,1-8; Zs 65; Jn 6,35-40
Elmentek, és hirdették Isten igéjét
Nem kevesebbet ígér Jézus, mint amire egész életünk folyamán vágyunk. Az elég ételre, italra, és az örökké tartó, felhőtlen örömre. Vagyis a mindig kielégíthetetlennek tűnő igényeim kielégítését ígéri. Lehet, hogy az igé-nyeim megváltozásáról van szó?
Elhisszük, hogy igazat mond?
Van komoly feltétele ennek az ígéretnek. Bár első olvasatra nem tűnik tel-jesíthetetlennek.
Csak hozzá kell menni, csak hinni benne, csak látni kell Őt. Talán így he-lyesebb a sorrend: meglátni, hinni benne, (megszeretni) és hozzámenni.
Meglátni: felismerni, felfogni, megérteni, átlátni.
Hinni benne: elfogadni, átérezni, beleélni, magaménak tudni.
Hozzámenni: csatlakozni, ragaszkodni, vele lenni, hűnek lenni.
Marad ezeken kívül még valamim?
Csak ennyi az ára az ígéretnek. Csekélység!
[Dombi Zsuzsa, Bánya]
Április 22., csütörtök
Olvasmányok: ApCsel 8,26-40; Zs 65; Jn 6,44-51
Ha teljes szívedből hiszel, megkeresztelkedhetsz
Mit is, mit is emeljek ki e részből? Á, megvan! A vonzás.
Tudom-e, mi is az, ami által vonzóvá válok az Atya felé, s általa teszek von-zóvá másokat Felé?
Egy hónap múlva ünnepeljük a Lelket.
Tudom-e mi az a jézusi vonzás? Feri b-től tanultuk: amit felajánlok a Léleknek, azt megtisztítva, felerősítve visszaadja. Ez által még vonzóbbá válok Isten és emberek felé.
Kívánom, hogy az egyik máriás vonás ebbe besegítsen: „..és el-elgon-dolkodott rajta”.
[Tölösi Magdi, Bánya]
Április 23., péntek
Olvasmányok: ApCsel 9,1-20; Zs 116; Jn 6,52-59
Választott eszközöm ő, hogy nevemet a népek elé vigye.
Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket.
Tiszta beszéd, tiszta sor – Jézust nem szereti, Jézust gyűlöli a világ.
Ki-ki azt szereti, amiből lett. Ha Istenből akkor Istent. Ha világból, akkor a világot. Ha valaki Jézus-tanítvány, őt is gyűlöli a világ.
Semmi bajod? Vígan dudál a portugál? Akkor tanítvány-jelölt már lehetsz, de még nem tanítvány.
Attól, hogy egy közösségben hallgatódzol, meg nem gyűlöl a világ. Ha magad is gyűjtesz tanítványokat, akkor már észrevesz a világ. Ha közösségek bokra vesz körül, akkor már fel is figyel rád a világ. Amíg nem vesz körül bokor, addig csak jámbor református vagy katolikus a neved – papját hallgató – lehetsz. Hallgató, aki összesen csak ennyit mond: És a te lelkeddel…..
A közösségeknek örökéletűnek kell lenniük. Mire 60 évesek leszünk meg kell hívnunk a 30 éveseket! Mire 60 évesek lesznek, nekik is meg kell hívniuk a majdani 30 éveseket. A nevüket is meg kell változtatni: örök fiatalokra.
A bokorstruktúra is átalakul: Nem ágak és régiók lesznek, hanem hadak: Király-had, Vince- had… Ezekből lesz majd a MAGYAR HAD. Ha ezekhez hozzárakjuk majd a nem-magyarokat, ebből lesz az egész Földet behálózó Jézus-had: az Isten Országa.
Mert akit meglehelt a Lélek, annak mindegy-lom élet vagy halál, az él és alkot, Magyarországon és a másvilágon mindörökké. Amen
[Bulányi György, Budapest]
Április 24., szombat
Olvasmányok: ApCsel 9,31-42; Zs 115; Jn 6,60-69
Az egyház a Szentlélek vigaszával telt el
Jézus Eucharisztiáról szóló szavaira a tanítványok azt mondják: „kemény beszéd ez!” Hát szerintem is az! Mi az, hogy aki eszi az ő testét és issza az ő vérét, annak örök élete lesz? És mi lesz a több milliárdnyi nem kereszténnyel pl.? Így aztán csak arra gondolhatok, hogy a szeretet-életnek kell bennünk lennie, amihez segítséget nyújthat a szentáldozás is.
Gyerekeim annak idején nagyon felháborodtak, hogy az Eucharisztia semmiben sem tért el attól az ostyától, amit kiszaggatás után a karmelita nővérek osztottak szét a nagycsaládosok között. Nem volt hús íze, becsaptam őket, ez nem is Jézus teste. Azóta csak azt mondom, hogy nem tudom, hogyan van ez az egész, de én találkozásnak élem meg az áldozást és hiányzik, ha elmulasztom.
A „ti is el akartok menni” kérdésre azonban Péterrel együtt én is felki-áltok: „Uram, kihez mennénk?”
Hiszen Te vagy az egyetlen, aki
- feltétel nélkül szeretsz és megbocsátasz,
- egyedül tudja személyes boldogságom útját,
- erőt is tudsz adni a megvalósításhoz,
- minden apró ügyemet, gondomat-örömömet fontosnak tartja,
- mindig ráér, sohasem siet, így sohasem lehetek magányos,
- folyamatosan mutatja az utat ahhoz, hogy hogyan lehet szebbé-jobbá tenni a világot,
- utolérhetetlen humorérzékkel rendelkezik, így állandó derűben élhetek barátodként,
- gondoskodik arról is, hogy halálom után jó legyen nekem!
[Kőszeginé Melinda, Pécs]
Április 25., Húsvét 4. vasárnap
Olvasmányok: ApCsel13,14.43-52; Zs 99; Jel 7,9.14b-17; Jn 10,27-30
Nekünk kell döntenünk!
Mi nyugtalanította ennyire a zsidókat? Bizonyára az, hogy nem látták saját szerepüket a kialakult helyzetben. Vagy ha látták, nem tudták eldönteni, merjenek e lépni, és merre? Hogyan hozhatnák ki a legjobbat az eseményekből saját maguk számára, és esetleg a nép számára.
– Mozgósítsuk a népet a rómaiak ellen, vagy még várjunk?
– Most akkor vegyünk fegyvereket, vagy ne vegyünk? Adjuk a nép kezé-be, vagy még várjunk?
A hatalmon levők számára nem egyszerű kérdések ezek. Bizonyára ezeken kívül is sok mindenben szerették volna igénybe venni az Eljövendő vezetését. Nem is szólva a felelősségről, a kockázatról, amit ezek a dön-tések magukban hordoznak. Ezekre gondolva érthető a türelmetlen-ségük. Az is érthető, hogy hiába mond Jézus akármit, ha a cselekedetei másról árulkodnak. Azt mondja, ő az, akit a zsidók várnak, ráadásul mindenre képes, amit a jövendölések mondanak, mégsem uszít a rómaiak ellen. Sőt, azt mondja, szeretni kell az ellenséget, ápolni a tisztátalant, megbocsátani a bántást. Bűnösökkel ül egy asztalnál, mosdatlan kézzel nyúl az ételhez. De még fenyegetőzik is, hogy ha valaki nem hallgat rá, nem hisz neki, kirekeszti őt a juhai közül.
Válaszával Jézus nem könnyíti meg a dolgukat. Megint csak azzal kell szembesülniük, hogy nekik kell eldönteniük a kérdést, Jézus-e a Krisztus. Hinni a bizonyosság helyett, nem könnyű. Pedig Jézus nem ad bizo-nyosságot. A sok betanult és berögzült vallási tan helyett elfogadni a szabad döntés felelősségét, nem könnyű. Pedig Jézus ezt várja el tőlük.
Valljuk be: néha, vagy gyakran, de mi is inkább áthárítjuk a felelősséget Istenre, Jézusra. Néha mi is bizonyosságot várunk, ahelyett, hogy hinnénk. Mentsen meg minket az Úr attól, hogy mindezeket bírvágy vagy a hatalomvágy tétesse velünk! Mert a butaság mentő körülmény, ha tudásvággyal párosul.
[Dombi Zsuzsa, Bánya]
Jn. 10,27-30
„Én és az Atya egyek vagyunk” (Jn 10,30)
- Mekkora egységet élek át az Istennel?
- Miben sikerült egységre jutnom?
- Kikkel jutok egységre Istennel?
[Angel]
