Hamvazószerdától Szentháromság vasárnapjáig
Az elmélkedések sok-sok testvér gondolatait fűzik csokorba az ország különböző tájairól.
A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
Február 22., hétfő
Olvasmányok: 1Pét 5,1-4; Zs 22; Mt 16,13-19
Péter, az előljárótárs, Krisztus szenvedésének tanúja
Ebben az evangéliumi részben Jézus visszakérdezi a „tananyagot”, egy „tudáspróbát” végez a tanítványokkal. Az eddig együtt töltött időben mit hallottak, mit tanultak, s ezek alapján a tudatukban mire jutottak: ki lehet Jézus, és számukra ki Jézus?
És számunkra ki Jézus? Időről-időre kontrollálnunk kell, a tudatformálá-sunkban hová jutottunk! Mesterünk, barátunk, tanítónk, csodatévő gyógyítónk, megváltó szabadítónk, imádság-tantusszal működtethető „automatánk”?
Ki nekem Jézus? S a szavaim, tetteim összhangban vannak-e Jézus-tudatommal?
Mikor Péter megfelelt Jézus kérdésére, akkor – s csak azután – kapott megbízást a közösség vezetésére!
Azt gondolom, hogy ez a kérdés Jézustól – éppen ezért – nem magánügy! A megtalált válaszon múlik, hogy tudok-e másokat is hívni, vezetni Hozzá, s tudom-e továbbadni a szeretetet, ezáltal boldoggá tenni őket, a környezetemet… a világot….?
Kérlek, erősíts Lélek, hogy megtaláljam a jó választ!
[Szekeres Ági, Pécel]
Február 23., kedd
Olvasmányok: Iz 55,10-11; Zs 33; Mt 6,7-15
Isten igéje véghezviszi mindazt, amit az Úr akar
Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon mi köti össze ezt a két szöveget. Izajás arról beszél, hogy a fentről jövő eső vagy hó termékennyé teszi a földet, segíti a gyümölcstermést, magot ad a magvetőnek, kenyeret az éhezőnek. A fentről jövő Isten szava sem eredménytelen, megteszi Küldője akaratát, teljesíti küldetését.
Máté a Miatyánkot írja le, hogyan imádkozzunk a rejtekben, az emberektől elzárva, szobánkban, teljes magányban.
De vajon mi köze az Isten szavának a mi szavunkhoz?
Ahhoz, hogy Isten szava jó földbe hulljon és termést hozzon, nekünk kell előkészíteni ezt a talajt, megművelni, gondozni és ápolni a magot, hogy szép fává nőjön és gyümölcsöt hozzon. Ez a munka az imádság, Istenre figyelés, mit és hogyan tegyünk. Állandó kapcsolat az Atyával, hogy el ne vétsük a lépést. Ha rosszul végezzük a dolgunk és nem lesz termés, mivel állunk majd az Atya elé?
Van szoros kapcsolatom az Atyával?
Kontrollálom/kontrolláltatom cselekedeteimet?
Biztosan jó irányba megyek?
Gyümölcstermő jó föld vagyok?
Még két mondattal folytatódik Máténál a Miatyánk, a megbocsátásról. Ha mi megbocsátunk embertársainknak, akkor az Atya is meg tud bocsátani nekünk, de ha mi nem bocsátunk meg, az Atya sem tud mit kezdeni velünk. Kemény beszéd!
Mindig, szívből megbocsátok, vagy nem tudom elfelejteni a múlt sérelmeit?
[FZs Seeker]
Február 24., szerda
Olvasmányok: ApCsel 1,15-17.20-26; Zs 112; Jn 15,9-17
Barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsolok nektek (Jn 15,14)
Bátorság. Egy újabb szó, amely napjainkban tartalmát tekintve elseké-lyesedett.
Gyakran halljuk a „barátom- barátaim” kifejezést anélkül, hogy elgondol-koznánk azon, mit is jelent lenni. Vannak nekem barátaim? Vagyok-e én barátja valakinek? Az Ószövetségben Sirák fiának könyvében úgy fogalmaz a szerző, hogy az igazi barát ritka kincs, amit nem lehet pénzben megfizetni. Mitől ilyen ritka és drága a barátság? Talán azért, mert idő és energia igényes, teljes embert - odaszánást kíván. Sirák fia még odatesz egy szempontot:
„Aki féli Istent, jó barátnak is.” János evangéliumában Jézus ajkán a barátság alapja, hogy Ö semmit el nem titkol tanítványai elöl. „Mindent a tudtotokra adtam.” Az ember oldaláról a
barátság alapja csak az lehet, hogy megtesz mindent, amire a Mesterétől parancsot kapott.
A parancs pedig „szeressétek egymást” egészen az élet-odaadásig menően.
Ezt a parancsot élte elénk Jézus egészen a keresztig menően.
Ennek a „szeressétek egymást” parancsnak általunk történő megélése a feltétele annak, hogy barátomnak nevezhessem Jézust.
Ez az élet-odaadásig menő szeretni akarás szabadít fel a szolgaság állapotából, és tesz szabaddá a jóra. Így válik igazzá Sírák fiának mondata: aki Istent fél-szereti, az barátnak is jó.
Ezek után nem csak azt kell megkérdeznek magamtól, hogy vannak-e barátaim, illetve barátja vagyok-e valakinek, hanem azt is , hogy barátom-e nekem Jézus? Akarom-e megismerni az Ő tanítását? Barátja vagyok-e Jézusnak? Megteszem-e, amit parancsol? Törekszem-e a szeretetben való növekedésre? Akár az élet-odaadásig menően?
[Dévai Zoltán, Pécel]
Február 25., csütörtök
Olvasmányok: Eszt 4,17n.p.raa-bb.gg-hh; Zs 137; Mt 7,7-12
Uram, más segítőm rajtad kívül nincsen
Ellenségszeretet
A szeretet ellentéte a gyűlölet. Az Ország népében nincs gyűlölet, mert nem ismer ellenséget, magatartása a szeretet, mert a Szeretethez iga-zodik. Így akar Istennek tetsző lenni.
A világ fiai látják ezt a másként viselkedést, és ez kiváltja belőlük az ellenséges viselkedést velük szemben.”Ha a világból valók volnátok, a világ mint övéit szeretne titeket. De mivel nem vagytok e világból valók, hanem kiválasztottalak titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ.” (Jn.15.18-19.) A gyűlölet a világ részéről az üldözésben nyilvánul meg.
A régi parancs ellenben Jézus az egyetemes emberszeretet parancsát hirdeti. „Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért. Így lesztek fiai Mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra, esőt ad igazaknak és bűnösöknek” (Mt.5.44-45.) Jézus nagy jutalmat ígér az ellenségszeretőknek: a teljes boldogságot, az Isten fiúságot, Istennel való egymásban levést. (Lk.6.35.)
A világ fiai látják ezt a másként viselkedést?
Van-e olyan felebarátom, akit kirekesztettem szeretetem köréből? Van-e olyan haragosom, akinek én okoztam rosszat?
[Rohonczi Gábor, Székesfehérvár]
Február 26., péntek
Olvasmányok: Ez 18,21-28; Zs 129; Mt 5,20-26
Nem kívánom a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen.
Az igazság szó a magyar nyelvben kétféle jelentéstartalmat hordoz.
Érthetjük jogi és etikai értelemben.
A jusztícia napjainkban virágkorát éli.
Minden a jogtól hangos: emberi, nemzetiségi, kisebbségi, diák, beteg-jogok, hogy csak a leggyakoribbakat említsem.
A jusztícián keresztül követelnek maguknak, másoknak odafigyelést az emberek.
Mennyire más a jézusi igazság!
Ez etikai fogalom és egy hirdetőjével.
Jézusi igazság = szeretetre kell felhasználni az életünket, mert az ember számára ez az egyetlen , örömet és megnyugvást hozó perspektíva.
Mondjuk, hogy az igazság egyenlő az Atyával, a Fiúval, vagy a Szent-lélekkel.
A Mt.5,20-26-ig terjedő versben Jézus arra biztat minket, mi is próbáljunk eggyé válni a szövegünkkel.
A törvénytökéletesítés a jog és képmutatás világából a szeretet világába vezet.
Ezen az úton nem lehet megkerülni az akadályokat. Itt meg kell állni minden egyes ember „akadályánál”.
Felül kell vizsgálni belső rezdüléseinket.
- Vajon szívből el tudom-e fogadni a másikat, esetleges hibáival, tévedéseivel együtt?
- Szétszórtságomban, meggondolatlanságomban megbántottam-e valakit?
- Ha megbántottam, kiengeszteltem-e?
- Tudatosítani kell magunkban a sokszor elcsépelt mondat igazságát, hogy Istent csak az embereken keresztül lehet szeretni.
Rajtunk fordul, hogy a jusztíciát környezetünkben felváltsa Jézus igazsága.
[Bandula Mária, Szigetszentmiklós]
Február 27., szombat
Olvasmányok: MTörv 26,16-19; Zs 118,1-8; Mt 5,43-48
Az Úr szent népe leszel, ahogyan megígérte
Harag és sértegetés
Jézus a hegyi beszédben, a nyolc boldogság megfogalmazásával meg-kezdi a tanítványok tudatátalakítási folyamatát. Ennek fontos eleme az ószövetségi törvények kiigazítása, tökéletesítése, a messiási tartalomhoz való igazítása. Mózes még tekintettel volt a szívek keménységére, de Isten legfőbb küdötte, csak azt mondhatja, azt teheti, amit az Atyától lát, amit az Atya mutat neki. (Jn.5.19-20.)
Jézus működését ezekkel a szavakkal kezdi: „Az idő betelt, közel van Isten Országa. Térjetek meg és higgyetek az üdvösség jóhírében!” (Mk.1.15.) a „Ne ölj!” parancsot, a „Ne is haragudj!” parancsra módosítja, mert a harag ölésre vezethet. Jézus talán soha nem haragudott? Haragudott, de még mennyire, amikor látta, hogy a templomot, Isten házát vásárcsarnokká tették. (Jn.2.14-17.) Ostort font kötélből és a kereskedőket, pénzváltókat, juhokat és marhákat kiűzte a templomból. De itt nem fizikai erőalkalmazás történt, hanem személyes erkölcsi ráhatás, aminek következtében az árusok sietve elhagyták a templomot. Isten Országában csak olyan haragnak van létjogosultsága, amely nem szül fizikai erőszakot a haragos részéről azok felé, akik az ő ügye ellen dolgoznak.
Másik szavunk a sértés, sértegetés. Ebben a szentírási részben az első az értelmi képességet, a második az Istenhez tartozást vonja kétségbe. A sértegetést is gyakorolta Jézus: „Hitetlen és romlott nemze-dék.” (Mt.17.17.)
„Esztelenek és vakok, viperák fajzata” (Mt.23.17.33.) Akinél a sértő beszéd az erőszak tettét készíti elő, az méltó a törvényszékre és a gyehenna tüzére. (Mt.5.22-23.) Csak akkor van létjogosultsága az ilyen beszédnek, ha az Ország ügyéért képesek vagyunk elviselni a sértegetés következményét.
Vannak-e Országbeli céljaim? Ha nem teljesülnek másokra haragszom? Isten ügyéért merek-e szót emelni?
[Rohonczi Gábor, Székesfehérvár]
Február 28., Nagyböjt 2. vasárnapja
Olvasmányok: Ter 15,5-12.17-18; Zs 26; Fil 3,17 - 4,1; Lk 9,28b-36
Ez az én választott fiam, őt hallgassátok! (Lk 9,35)
A szentírásban különböző irodalmi műfajok találhatók. Van benne például mese (Bírák 9,7-15), vers, tanító elbeszélés stb. A sokféle irodalmi műfaj színesebbé, érdekesebbé teszi a Bibliát. Ez a műfaji megközelítés néhány évtizede vált elfogadottá. Nehéz volt az évszázados berögződést formálni, miszerint a szentírás nem riport, hanem sokféle irodalmi műfajból összeállított írások gyűjteménye. Ezt hangsúlyozta XII. Piusz pápa a Divino afflante spiritu kezdetű körlevelében, és ezt a szemléletmódot erősíti meg 1965-ben a II. Vatikáni Zsinat Dei Verbum konstitúciója, amikor azt írja: „Szükséges továbbá, hogy a magyarázó azt az értelmet kutassa, amelyet a szent szerző ki akart fejezni, és ki is fejezett a maga korának és kultúrájának nyelvén, az akkori irodalmi műfajok segítségével.” Ezen bevezető gondolatok után nézzük a mai vasárnap evangéliumának szövegét, amelynek nem más a műfaja mint reklám.
Manapság az egész életünket átjárja a reklámok hasznos és haszontalan özöne. Szombaton és vasárnap visszatérő program a családban, hogy kihasználva a közös együttlétet, elmegyünk sétálni. Hazafelé már különböző újságokkal telik meg a kezünk, zsebünk. Viccesen úgy hívjuk, hogy „kultúra”. Kislányunk így is szokta mondani, amikor kivesz egy reklámújságot: „Hozok kultúrát!” A reklámok nemcsak átjárják életünket, hanem meghatározzák döntéseinket és formálják szokásainkat is.
Jézus színeváltozásának történeti elbeszélése nem más mint egy kis „reklámfilm”, amely döntően a hellén zsidókeresztényeknek készült.
Tudjuk, hogy Lukács evangélista elsősorban a diaszporában élő zsidó-keresztényeknek szerkeszti meg evangéliumát, de természetesen vala-mennyi zsidó ember is a címzettje. Milyen furcsa, hogy születik egy ember Jézus személyében, aki új istenképet mutat be, elmondja a szeretetről szóló tanítását, azt megalkuvás nélkül a végsőkig hitelessé is teszi személyes példájával, és mégis győzködni kell az embereket, hogy higgyenek neki, saját életükben is kövessék tanítását.
A színeváltozás története figyelemfelhívás, hogy Jézust Mózes és Illés is elismeri. Mózes, aki a zsidó nemzet és vallás megalapítója, és Illés, a zsidó nép jeles prófétája: ők közösséget vállalnak vele, kiállnak mellette, jelenlétükkel megerősítik személyének hitelességét. Neki erre nincs szüksége ugyan, de az emberek ezt igénylik. A zsidók ettől vállalhatónak tartják a hozzá csatlakozást. Ennyit jelent egy jó reklám. Ha egy közismert színész fényképe szerepel valamely termék bemutatásánál, az emberek jobban hisznek abban. Ha híres szórakoztató műsorvezető bíztat egy pénzintézet választására, akkor az emberek nagyobb bizalommal választják azt. Pedig a közismert magyar mondás szerint „a jó bornak nem kell cégér”. Vagy mégis?
Téged mi motivál Jézus követésében? Kell-e Téged noszogatni „egyházi” reklámokkal, vagy anélkül is tudod, merre menj?
[Lipien Mihály és Krémer Ibolya, Budapest]
