Bokorportál

Lélekváró elmélkedések

A Hamvazószerdától Pünkösdvasárnapig tartó Lélekváró elmélkedések sok-sok testvér gondolatait fűzik csokorba az ország különböző tájairól.
A vasárnapi elmélkedéseket azfolyóirat aktuális számából vettük át.

Május 24., Mennybemenetel
Mk 16,15-20 – Feszülés a tapasztalás és a hinni valók között

Az ember kérdezni tudó lény, aki válaszokat is próbál fogalmazni. A mai ünnep ősegyházi testvéreink hitvallásának része, krisztológiai beszámoló. Jézus a maga teljességében fölment a mennybe, megdicsőült. Nem szemtanúi beszámolót olvasunk, hanem közösségi meggyőződést. Maga a leírás sokféleképpen maradt ránk. Mintegy szemtanúi beszámolót egyedül Lukács ad, de evangéliuma csodamentes távozást ír le (24,51), míg az Apostolok Cselekedeteiben már másként ír erről (1,9-11). Ezen kívül minden írásos hagyomány hitvallás, mely részleteiben nagy eltéré-seket mutat. Csak a 4. századra nyugszik le a sokféleség bizonytalan-sága, és kerül elfogadásra az Apostolok Cselekedetei szövege (Haag: Bibliai lexikon, 1228. o.).
A szemita gondolkodás számára természetes, hogy a kivégzés után ismét élve megjelenő Jézus földi életére dicsőséges záradék kerüljön. Ha hisszük feltámadását, akkor eltávozását is úgy kell hinnünk, hogy az kifejezze: Isten a testet is eredeti ép, tökéletes állapotában felemeli magához a mennybe (Illés tüzes szekéren). A bűnt és a halált legyőző Jézusba vetett hit égbe emeli a nagyon-nagyon szeretett és tisztelt Mestert.
Azt tapasztalom, hogy a test elporlad, vagy magunk elhamvasztatjuk. Visszakerül a természet körforgásába. A betegségek nagyon is rádöbben-tenek, hogy az anyag átalakul, elkopik, ideig-óráig képes csak hordozni a személyiséget. Ugyanakkor a földi élet szeretet-megnyilvánulásaiban nagyon jelentős közvetítő szerepe van a „testbeszédben”. A földi élet lét- és fajfenntartásának is nélkülözhetetlen eszköze, a földi élethez tartozó tényező. Az örök élethez is tartozó tényező? A keresztény hit igent mond erre a kérdésre, mikor a test feltámadását, Jézus mennybemenetelét, Mária testestül-lelkestül való mennybevitelét vallja. Így van ez még akkor is, ha egy dogma kihirdetésének sokféle oka között szerepel a világ kihívására adott válasz: az ateista materializmus kihívására hangsúlyozni kellett az Egyház anyagot (matériát) értékelő hitét Mária mennybe-vitelének dogmájával. Szeretet az Isten, a Szeretet örök… Miért ne lenne valamiképpen örök a szeretet eszközeinek köre, a test is? Megdicsőült testről beszél a hit. Szamár-testvérről (Szent Ferenc) beszél az emberi tapasztalat.
Feszülünk a föld és a menny között. Közelíteni akarván a mennyet, fel-járunk a hegyre, mint Jézus a Tábor, az Olajfák hegyére: pihenni, gyöt-rődve imádkozni, mennybe menni… Eltávozott szeretteinket ott hisszük a Szeretet Országában, miként Jézusunkat is. Ha magunkat is oda álmod-juk, akkor nem kerülhetjük ki az oda vezető úton való járást, a Jézus-követést. A szeretet égbe emeli szeretteit, és égbe kell segítenie a még itt és most küszködő szeretetteket. Felhő takarja el, tükör által homá-lyosan látszik, vagy csak látni véljük? A lényeg: jézusian élni akkor is érdemes és emberhez méltó, ha kérdőjelek rajzolódnak az égre.
    Nem a menny veszett el,
    A világ tágasabb
    A menny itt van közel,
    Magadban kutasd!
              (Tóth A.: Karcolat)

[Király Ignác, Érd]

Május 25., hétfő
Jn 16,29-33

Most értjük. Most hisszük. Most tudjuk.
Most értjük, mit akarsz velünk, tőlünk. Most hisszük, hogy igaz, amit állí-tasz, amit ígérsz, amit kijelentesz. Most tudjuk, honnan jöttél, hogy ezért érdemes vállalni azt, ami vár ránk.
De, mi lesz később? Mi lesz, ha szétszóródunk? Ha ki-ki elvonul kuckójá-ba? Ha ki-ki beleburkolódzik saját gondjaiba? Ha nem érdekel már minket a világ fájdalma? Ha magadra hagyunk a megoldandó feladatokkal? S mi lesz velünk, ha ezek után eljön az idő?
Uram! Mi sem szeretnénk egyedül maradni! Azt szeretnénk, ha felismer-nénk az időt, a jelen lévő időt! Ha felismernénk a feladatot, és együtt vállalnánk azokat, s ha ezért szorongattatások jönnek, egymásban tud-nánk kapaszkodni! Így, csak és kizárólag így, békességünk lesz Benned. Mi lehet ennél nagyobb „jólét”, mint birtokolni ezt a fajta békességet?
Segíts nekünk. Hiszünk, Uram, de segíts hitetlenségünkön! Ámen.

[Dombi Zsuzsa,Bánya]

Május 26., kedd
Jn 17,1-11a

Jézus a leghitelesebben mutatja meg az emberek számára az Atyát. Az Ő tanításán keresztül ismerhetjük meg Istent.
Ez az istenismeret teszi számunkra lehetővé, hogy lelkiismeretünket he-lyes irányba állítsuk.
Jézus teljesítette feladatát. A folytatás a tanítványok dolga ebben a vi-lágban.
Jézus a mindenkori hozzátartozóiért imádkozik az Atyához. Rajtam múlik, hogy benne vagyok-e ebben az imacsokorban, Jézushoz tartozásom által. Ámen.

[Dombi János, Bánya]

Május 27., szerda
Jn 17,11b-19

Komor, panaszos, depresszióra hajló világunkban nagyon is aktuális az öröm kínálása.
De nem úgy, mint a világ, ajzószereket alkalmazva, ami által ideig-óráig érzik jól magukat.
Milyen jó, hogy mi tudjuk kihez, hova menjünk, ki az, aki ajánlja.
Kívánom, hogy Jézustól elfogadva, ne csak „használjuk”, hanem mások felé is továbbítani tudjuk az örömöt!
Most, a pünkösdi ünnepek előtt, még azt is kívánom, hogy a Lélek által, a szentté válás igényét ne adjuk alább!

[Tölösi Magdolna, Bánya]

Május 28., csütörtök
Jn 17,20-26

Jézus imája értünk
Jézus bízott abban, hogy Országa az apostolok korában tovább fog épülni. De látta a szakadások veszélyét is. Hiszen már a 12 tele volt emberi konfliktusokkal. Az Ő személyes tekintélye és egységre felhívó tanítása tartotta össze közösségét. Megígérte, hogy mennybemenetele után a Szentlélek mindörökké tanítványaival marad. De ehhez a köve-tőinek is ragaszkodni kell a Lélekhez, és oda kell figyelni a többiekben megnyilvánuló isteni jelenléthez. Ezért Jézus mindenekelőtt követői egységét kérte Atyjától. Olyan egységért imádkozott, mint amilyen a Szentháromságban megvalósul. A tökéletes egység hitelesíti a jövendő egyház tanúságtételét. A szeretet egysége nélkül a világ nem ismerheti meg teljesen a Szeretet-Istent.
A történelemben bekövetkezett szakadások kárát megszenvedi a misszió. Az egység Lelke napjainkban sürgeti a felekezeti különbségek felszámo-lását. Mit tehetünk, hogy Jézus kérése mielőbb teljesüljön?

Higgyünk a szeretet és szolgálat összetartó erejében.
Imádkozzunk mi is a Krisztus hívők egységéért.
Közösen cselekedjünk a testi-lelki nyomorúság felszámolásáért.
Rendszeresen találkozzunk a Szentírás körül, hogy a Lélek vezethessen a közös igazságra.
Ápoljuk a békességet, kérjünk és adjunk bocsánatot a múlt sebeiért.

Jézus azt is akarja, hogy követői a mennyben Vele legyenek és lássák meg dicsőségét. De hogyan érezhetnék magukat jól, szeretetben ott azok, akik itt nem képesek egyek lenni?

[Várnai László, Balatonboglár]

Május 29., péntek
Jn 21,15-19

A főhatalom átadása Péternek
Nem előzmény nélküli Péter kiválasztása:
„Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” – kérdezte Jézus Fülöp Cezá-riában tanítványaitól. Simon Péter megvallotta: „Te vagy Krisztus az élő Isten Fia!”: Jézus ekkor sziklának nevezte Őt, akire egyházát építi. (Mt 16,13-20)
A tanítványok versengése során azzal zárta le a vitát, hogy Péterért külön is imádkozott, azért hogy egykor megtérve megerősítse testvéreit. (Lk 22,31-33). A heves vérmérsékletű Pétert egyben figyelmezteti is gyarló emberi voltára, és adott esetben ebből következő gyengeségére.
Miután a megjövendölt háromszori tagadás bekövetkezett, Péter keser-ves sírásra fakadt. (Mt 26.69-75). Ez az a bűnbánat, ami szükséges a megbocsátáshoz, az újrakezdéshez.
Jézus ebben a részben háromszori lehetőséget ad Simon Péternek, hogy megerősítse iránta érzett szeretetét. (A háromszori megtagadásra is utalva.) Azt kívánja tőle, hogy jobban szeresse őt, mint a többi tanítvány, mert akire alkalmasságánál fogva többet bíznak, attól többet is várnak el. Péter válaszát ígéretesnek tartja a jövőre nézve, és ez után rábízza bárányait és juhait. Őt találja legalkalmasabbnak arra a tisztségre, hogy Isten szolgáinak szolgája legyen. Ezért mondja neki: Te csak kövess engem!
Csak a Jézust követő ember lehet országot építő ember.
Tudok-e bűnbánatot tartani?.
Mennyire vagyok tudatában milyen sokat kaptam Istentől?
Mennyire vagyok tudatában annak, hogy milyen sok adóságom van Isten ügyének szolgálatában, az ország építésében?

[Rohonczi Gábor, Budapest]

Május 30., szombat
Jn 21,20-25

Jézus megjövendöli Péter kereszthalálát, ezt követően szólítja fel a János 21.22-ben: „Te kövess engem!”
Jézus felszólítása mindannyiunknak szól. Nekünk is követnünk kell Őt, függetlenül jelen és jövőbeli körülményeinktől.
Mások sorsára vonatkozó kérdésünkre, legyen az testvérünk, barátunk, vagy akár a családtagunk, egy szóval: a „másik” ,Jézus válasza:” mi gon-dod vele?” Ahogyan Péternek is ezt mondta János sorsára vonatkozóan.
Nincs itt valami tévedés? A szerető Isten mondhat olyat, hogy mi gondunk vele?
Mondhat, mert tőlünk függetlenül, időtlenül szereti a „másikat”. Nekünk is segíteni, támogatni, szeretni kell, de gondban nem lehetünk a „másik” miatt. A gondban levés, aggodalmaskodás megbénítja az embert.
Minket Jézus, az Őt követésére, az életünk odaadásáig menő hűségre hívott. Ez csak előre tekintve valósítható meg, a végtelen bizalom talaján.
Válaszoltam már Jézus hívására?
Vannak látható jelei életemben Jézust követésemnek?
Mennyire vagyok gondban enyéim miatt?
Megvan-e bennem a feltétlen bizalom Isten iránt?

[Bandula Mária, Szigetszentmiklós]

Május 31., Pünkösd
Jn 20,19-23 – Meghökkentő történések…

Erre senki nem számított. A megvert, elítélt Pásztor sorsa sokkolóan hatott a tanítványokra: életveszélyben érezték magukat. Bujkáltak, bezárkóztak. Vitáztak, emlékeztek, imádkoztak. Terveztek-e valamit? A túlélésen kívül terveztek-e valamit? A „hogyan tovább” alapvető kérdés kellett, hogy legyen. A Jézussal töltött évek meg kellett, hogy határozzák gondolkodási irányukat, hiszen „sülve-főve” együtt voltak. Elszokhattak a korábbi életüktől, a halászattól, a kisipartól, a földműveléstől, az állattartástól. Mindez háttérbe szorult és betöltötte életüket a Mester példája, tanítása, egyénisége – és a környezet ezekre adott reakciója. Nem szakadtak ki a mindennapok életkereteiből, de átalakultak. Nem szakadtak ki népi, vallási környezetükből, de valamiféle radikalizmussal átérezhették azt a másságot, amit Jézus képviselt, és ezáltal ők is igyekeztek képviselni.
A Pünkösd kiemelt régi ünnep volt az életükben. Zarándokünnep, amelyen illett minden izraelitának Jahve színe előtt megjelennie (5 Móz 16,16). A sokféle ősi tartalom letisztult és Jézus idejére a sínai szövetségkötésre emlékező „hetek ünnepe” lett. A Törvény kihirdetésének emléknapjaként nagy zarándok tömeg ment Jeruzsálembe. Mindenki ismerte a hagyo-mányt, mely szerint (2Móz 19) ehhez az ünnephez lángnyelvek, hang-jelenségek, tűz és nagy beszédek kapcsolódnak (Hénoch 14,8-15). A Sínai Haggada szerint Isten hangja a hegyen 70 nyelvre (értsd: szájszerv) oszlott szét a világ népeinek akkor tartott számának megfelelően. Ilyen légkörbe kell elhelyeznünk a mi Pünkösdünk leírásait. Fellépő ősegyházi testvéreinket olyan keretben írja le az írásos hagyomány, hogy világossá tegye: a tanítványok Isten igaz emberei, folytatói a szent hagyománynak, beteljesítői a Törvénynek.
„Isten nem kockajátékos” – írta Einstein. Nem épít a véletlenre. Amit eltervez, az megvalósul, úgy, hogyan azt eltervezte. Vajon Pünkösddel kapcsolatban ezt és így tervezte? Ugyanis ezen az ünnepen az Egyház születésnapját ünnepeljük, melyhez Loisy abbé hozzáfűzte: „Jézus Isten Országát akarta, és jött helyette az Egyház.” Senki nem tagadhatja, hogy Jézus ügye torzul az emberi kezekben. Mindannyian tudjuk, hogy Jézus nem rendalapító, aki szervezeti és működési, írásosan rögzített szabály-zattal bocsátotta útjukra övéit. Isten iránti ősbizalma kihatott az ember iránti bizalmára is: felülről és belülről vezérelten tudni fogjuk tartani az irányt. Már az első önálló lépések toporgásra sikerültek. Diadalnak látszó emberi építkezés indul el Jézusra hivatkozó nagy-nagy lelkesedéssel és jó szándékkal.
Jézus kisközösséget csinált, a kezdeti tömegpasztorációt lecserélte a személyes kapcsolati formára. A tanítványok ott folytatják, ahol Jézusuk is kezdte, a tömegpasztorációnál, és nem ott, ahová a Mester felfejlesztette az emberek Istenhez felzárkóztatásának szolgálatát, a személyes kap-csolatra építésnél. Jézus kritikusan, de használta vallása eszköztárát, és nem alapított új felekezetet. A tanítványok megőrizve az ünnep hagyo-mányát, azt felhasználva elkezdik az új vallás alapjainak lerakását a bemerítés/megkeresztelés kultikus gyakorlatával, ráadásul gyorsított és nem megérlelt eljárással. Tömeges megtéréssel lehetett dicsekedni, de tudat átalakító (metanoiás) jézusi közösségépítéssel aligha. Ma már tudjuk, hogy nagy veszélyeket hordoz az elit és a tömeg kettősségének kialakulása: „A minőség ne egy elit kiváltsága maradjon!” – írja Náray-Szabó Gábor kémikus.
Ünnepeljünk! Van esélyünk az Isten Országa kisközösségi, személyes testvérbarátságokra épülő formájának megvalósítására. Át kell vennünk a tanítványok bátor lelkesedését, és ugyanakkor bízni kell abban, hogy a Jézustól eltanulható személyesség a hatékony, a kicsi a szép. Jézus Istene nem kockajátékos: biztos abban, hogy jót adott és ad számunkra Jézusban. Nekünk sem szabad kockajátékosként próba-szerencse alapon elkísérletezgetnünk életünket mindenféle utak próbálgatásával. A követhető mintához kell, hogy igazítsuk a megélhető szintézisre való törekvésünket.

[Király Ignác, Érd]

Achívum