Bokorportál

Lélekváró elmélkedések

A Hamvazószerdától Pünkösdvasárnapig tartó Lélekváró elmélkedések sok-sok testvér gondolatait fűzik csokorba az ország különböző tájairól.
A vasárnapi elmélkedéseket azfolyóirat aktuális számából vettük át.

Április 19., Húsvét 2. vasárnap
Jn 20,19-31 – Belépett hozzájuk!

"Az emberek gépek lettek, és üzemanyagválság van”, írta búcsúlevelében a nyolcvanas évek közepén egy öngyilkosságra készülő leány. Azóta csak rosszabbodott a világ, mert még inkább elgépiesedtek a kapcsolatok. Az új gépekhez regisztráció, ügyfélkapu, jelszó stb. szükséges. Ahelyett, hogy megkönnyítenék az emberi kapcsolatokat, az ügyintézéseket, azok inkább bonyolultabbá váltak.
Nosztalgiával gondolunk a régi szép időkre, így a Biblia korára is, amikor személytől személyig alakultak a kapcsolatok. Jézus megszólította az embereket. Követésére hívta tanítványait. Kijelentette: „Aki hozzám jön, nem utasítom el” (Jn 6,37). Húsvét után pedig egyszerűen csak belépett övéi közé. Csatlakozott az emmauszi zarándokokhoz. Megkereste, és reggelivel várta az emberhalászatot elszabotáló apostolait.
A mai evangéliumban kétszer is hallunk arról, hogy Jézus a zárt ajtón át belép hozzájuk. Nemcsak a félelmet kifejező zárt ajtó nem akadály neki, hanem a nagypénteki csalódásba, reménytelenségbe bezárkózott tanít-ványai sem, akiknek elhozza békéjét. Beléphet az életükbe is, mert befo-gadták újjáteremtő leheletét, a Szentlelket, bocsánatát és a küldetést. De még pünkösd előtt vannak, ezért nem képesek másokkal, akár a hiányzó Tamással is elfogadtatni az élő Jézus valóságát. Míg velük van a Mester, képtelenek az önállóságra. Majd csak a mennybe távozása után állnak saját lábukra, a pünkösdi élmény segítségével.
Füle Lajos református költő Tamás és a feltámadás című versében olvas-suk:

Húsvét, csoda, feltámadás!
– De merre van szegény Tamás?
Fáj neki a kereszt, a Holt,
egyedül van, elkóborolt.
Együtt vannak a többiek.
Tamás sehol. Mikor ijedt
ábrázattal előkerül,
hallgat csupán, hitetlenül.
Majd szól: e hír csak úgy elég,
ha látja a szegek helyét
a Mesteren! Ímé, ez ő:
becsületes kételkedő.
Nem színlel és nem képmutat,
JÉZUS ezért talál utat
szívéhez: ím megjelenik,
felmutatja a sebeit,
és lát Tamás, szól könnyesen:
”ÉN URAM ÉS ÉN ISTENEM!”

A találkozás nyomán nemcsak Tamás Jézussal való kapcsolata gyógyult meg, hanem a baráti közösséghez fűződő kapcsolata is. A Mester amellett, hagy megnyerte őt magának, a többi apostolnak is visszaadta. Sőt nekünk is fontossá tette, mert miatta hangzott el az örömhír: „Boldogok, akik nem láttak és mégis hittek. Erre a „mégis” hitre éppen a közösség tanúságtétele, és a benne megtapasztalható jézusi jelenlét élménye juttat el. Nem az egyre bonyolultabb gépek világa, hanem a kapcsolatok Lelke hitelesíti tanúságtételünket.

[Várnai László, Balatonboglár]

Április 20., hétfő
Jn 3, 1-8

Nikodémus éjnek idején fölkeresi Jézust
Újjá kell születnetek!
Jézus tanítása, tevékenysége egyre több ember érdeklődését, figyelmét keltette fel. Közvetlen környezetén, követőin kívül érdeklődéssel figyelték a farizeusok és írástudók is.
Egy kereső lélek, Nikodémus éjnek idején hozzáment, bővebben szeretett volna hallani tanításáról, többet szeretett volna tudni róla. Lelkileg meg-érintette Jézus munkálkodása.
Jézus hozzá intézett tanítása, szavai nemcsak neki szólnak, hanem min-denkinek.
Újjá kell születnetek. Újjászületés nélkül nem lehet bejutni Isten Orszá-gába.
Újjászületés. Nem a régi élet toldozásáról-foltozásáról van szó, hanem egészen új életet nyerhetünk Isten kegyelméből.
Nikodémus szerint lelkileg csak úgy válhatna mássá az ember, ha még egyszer elölről kezdhetné az életét. Lehetetlenségnek látszana levetni az esztendők és évtizedek ránk rakódott nyomát és úgy kezdeni új életet, mintha tiszta lapra írhatnánk a jövőt.
Újjá kell születnünk – ez önmagunknak lehetetlenség – az újjászületés Isten lelkének a műve. Előtte nincs lehetetlenség. Engednem kell, hogy a Lélek munkálkodjék bennem.
A Szentlélekből született ember olyan új életben részesül, amilyen tőle sehogyan sem tellett volna. A Lélek új szívet, új lelket ad.
Az újjászületést nem megérteni, hanem elfogadni kell. Elég annyit tudnunk, hogy újjászületés nélkül elveszünk, de Isten kegyelme megadja nekünk a Lelket. Hogyan? Bízzuk őrá! A Lélekből való újjászületés után a Lélek vezeti az embert, élhet Isten gyermekeinek szabadságában.

- Van-e igényem Jézussal megbeszélni a dolgokat?
- Keresem-e a Vele való találkozás alkalmait?
- Nyitott vagyok-e a Lélek befogadására?
- Engedem-e magam vezetni a Lélek által?

[Rozika néni /Bősze Rozália, Mór]

Április 21., kedd
Jn 3,7b-15

Ap.Csel. 4,32-37: Az apostolok cselekedetei a Jézus mennybe menetele utáni kezdeti időkről szól, amikor a „hívők sokaságának egy volt a szíve-lelke és mindent megosztottak...” A Bokor is effelé hajlott. Gyurka bácsi álma a kommuna volt; aztán, ahogy telt-múlt az idő, generációk jöttek, generá-ciók mentek, ez egyre távolibb lett. Az emberek szétszéledtek, s lassan mindenki a saját egzisztenciáját építette. Így volt ez az első gyülekezet-ben, és így van ez napjainkban is.
Jn 3,7b-15: János evangéliuma pedig Nikodémus éjszakai látogatásáról szól: ”A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és
hová megy...” Jézus elmagyarázta látogatójának, Nikodémusnak, hogy az embernek újjá kell születnie ahhoz, hogy megláthassa Isten Országát. Nem újra születni, hanem ú j j á !
Az, aki teremtette őt, újra teremti, és a Krisztusban levő emberré teszi. S az így újjá született ember Krisztushoz lesz hasonlóvá: kereszténnyé, Krisztus-féle emberré lesz. (Gyökössy: Kézf.37)

Hogyan juthatok hozzá? A Szentlélek kimelengeti a benned levő, Istentől kapott csírát, és így megtörténhet az újonnan való születés.
Miről ismerhető fel a kétszer született ember? „A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.” „Szelek szárnyán suhannak.” Ők a szárnyas, repülő lelkek. A szárnyas ember a kétszer született ember, suhan felfelé, a csúcs felé, ami Isten Országa: lehet rajta látni az Élet, az igazi Élet szárnycsapásait. (Gyökössy)

[Fucskuné Márta, Budapest]

Április 22., szerda
Jn 3,16-21

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn.3.16.)
A fogalmaink szerint szeretetnek fokozatai vannak: kicsit, nagyon, határtalanul, odaadóan, önfeláldozóan stb. szeretni. Ezek a jelzők ténylegesen utalnak a szeretet fokára. A szentírásban és a mindennapi szóhasználatban egyéb jelzőkkel is találkozunk: ellenség szeretet, felebaráti szeretet, baráti szeretet, szülői szeretet, amelyek ugyancsak utalnak a szeretet hőfokára, de egyben a szeretet kapcsolat szereplőire is. Válogathatunk belőlük kedvünkre, ha a szeretetet megjelenését akarjuk bemutatni. A fenti szentírási részben János szokatlan jelzőt talál az Atyai szeretet megnyilvánulására. Olyat, ami az ő fogalmai szerint a legjobban kifejezi, azt, hogy mennyire szeret minket a teremtő Atya. A szeretet felső foka (leg…leg…leg): a szülő az egyetlen fiát kéri meg a halálos küldetésre. Miért teszi ezt a szülő, az Atya, amikor a természetes alapállása egy szülőnek, hogy „anyatigrisként” védelmezi a gyermekét, nemhogy halálos küldetést bízzon rá. Azért teszi, mert az általa teremtett világban is vannak gyermekei, akiket (tékozló magatartásuk ellenére is ) visszavár a szülői házba. Ezeket a gyermekeit is szereti, olyannyira, hogy a szentháromságos szeretetdimenzióból küld segítséget számukra: Őt, akit mi FIÚNAK szólítunk. Jézus küldetése a tapasztalat alapján (és néhány példabeszéd szerint is) aligha végződhetett másképpen, mint ahogy végződött. Az Őt elkötelezetten követők is számolhatnak ezzel, ti. a farkasok között bárányként megjelenni és tevékenykedni. De most inkább arról az oldalról tekintsünk az Atyának erre a felsőfokú szeretet megnyilvánulására és a Fiúnak a küldetés vállalására, hogy miként kell fogadnunk ezt az Isteni tettet?! Hogyan kell reagálni az Atya indító-megmentő-hazaváró szeretetére?
Az elméleti válasz egyszerű, akinek már néhány tekervény van az agyában, az megértheti: Hinni az Atya küldöttjében és hinni az Ő tanításában = igaznak tartani és hűségesnek lenni ehhez a meglátott igazsághoz! Még akkor is hinni, ha ezt az egész szentháromság képletet nem nagyon tudom felfogni és a megváltás sokféle magyarázata is keveredik a fejemben. Hinni és tenni! Hinni még hitetlenül is, mert nincs más választásunk rövid életünk boldog kibontakoztatására! De Ady Endre ezt szebben mondja: „Hiszek hitetlenül Istenben, mert hinni akarok, / mert sosem volt így rászorulva sem élő, sem halott!”
Kívánom Neked kedves Tesóm, aki a fenti sorokat olvastad, hogy a hited, az elkötelezettséged életeden át fejlődjön és az ennek erejében bontakozó szereteted tegye boldoggá az életed és segítsen másokat is ehhez a boldogságohoz. Légy a Világosság fia!

[Miklovicz László, Nőtincs]

Április 23., csütörtök
Jn 3,31-36

„Aki felülről jön, mindenkit fölülmúl. Aki a földből való, az földies, és a földiek-ről beszél. Aki a mennyből jön, feljebb való mindenkinél. Arról tanúskodik, amit látott és hallott, de a tanúságát senki sem fogadja el. Aki elfogadja tanúságát, az igazolja, hogy Isten igazmondó.… Aki a Fiúban hisz, annak örök élete van, aki pedig nem hisz a Fiúban, nem látja meg az életet…”
Keresztelő János tanúságot tesz Krisztusról: „Ő az Isten Fia” (Jn.1:34).
Magát megalacsonyítva emeli föl Krisztus alakját: „neki növekednie kell, nekem kisebbednem” (Jn.3:30). Hiszen ő csak előfutár, útkészítő, a vőlegény barátja, aki már betöltötte a szerepét. Tanúságot tett, legjobb tanítványait (magát János apostolt is!) elküldte ahhoz, aki nagyobb nála. Nagyobb, mert Ő az, és csak Ő az, aki felülről jön. Aki arról tanúskodik, amit odafönt látott és hallott. Annak, aki a földből való. Azért, hogy meghívja oda, ahonnan Ő jött. Mégpedig azért jött, hogy hidat építsen a két világ: az égi és a földi közé.
Krisztus az égi világhoz tartozik. De hova tartozik az ember? Az Isten-képű ember? Nem lehet csak a földből való, mert akkor fel se tudná fogni, hogy van egy égi világ is a földin kívül. Weöres Sándor így fogalmaz: alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” Az ember az a különleges teremtmény a földön, aki mind a két világba beletartozik: fizikai teste révén a földi világba, Istenképű szelleme révén pedig az égi világba. Hogy elsősorban melyik világba tartozik, azt az irányultsága dönti el. Ha elmerül a földi világ örömeiben, szenvedéseiben, feladataiban… akkor elsősorban a földi világhoz tartozik, mert a gondolkodása földies. De ha a benne lévő létrán felfelé kapaszkodik, az igazi hazája már az égi világ. Ő az, aki „kétszer született”.
Aki a testi születés által megszületik, annak számára megkezdődik a földi élet, a földből való élet. Aki pedig elindul a benne lévő létrán felfelé, azzal megtörténhet az, amit Jézus Nikodémusnak tanított: újjászületik a hit által. Ez a szellemi születés az ember „második születése”, mely nem a földi élet számára történik, hanem a szellemben való életre, a szellemi életre, az örök életre szól. Megszületik az égi világ számára is.
Ki az, aki elindul a benne lévő létrán felfelé? Az, aki elfogadja annak tanúságát, aki felülről jött.
Röviden: az, aki a Fiúban hisz. Kicsit hosszabban:

Aki értelmével elfogadja, vagyis igaznak tartja mindazt, amit Krisztus tanított, tanúsított az égi világról, ahonnan ő jött. De ez még nem elég.
Szükséges az is, hogy a szívével, vagyis az érzelmeivel is elfogadja mindazt – ezt nevezhetjük bizalomnak, odaadottságnak, ráhagyatkozásnak.
Végül, de nem utolsósorban akaratával is melléáll és hűségesen meg is teszi mindazt, amit igaznak meglátott

Aki a maga emberségének a teljességével (értelmével, érzelmével és akaratával) hisz annak, akit az Atya küldött, annak örök élete van már itt a földön. Pünkösdre készülve gondoljuk át:

Melyik területen szorul megerősítésre a hitem: az igaznak tartás, a bizalom vagy a hűség területén?
Mit kellene tennem, hogy a következő lépésemet megtegyem a bennem lévő létrán fölfelé?
A földi születésnapodat már sokszor megünnepelted. Van-e égi születésnapod? Megünnepled?

[Mikloviczné Panni, Nőtincs]

Április 24., péntek
Jn 6,1-15

A csodálatos kenyérszaporítás
Jézusom!
Az emberek többsége a csodákat csak akkor fogadja be és hiszi el, ha közvetlen közelről látja, tapasztalja. Ilyen esetekben persze hogy tódul-nak az emberek Hozzád. Sokan szerettek volna részeseivé válni cso-dáidnak.
Nem volt véletlen az sem, hogy a Tibériás taván átkelve mintegy ötezer ember követett és kivárta a csodatetteidet.
Nem is tudtál, de valószínű, nem is akartál kitérni a tömeg megetetése elől. De vajon a tömeg mindebből mit érzékelt? Csak azt, hogy most itt jóllakunk és ez majd máskor is így lesz? Vagy tudatára ébredtek, hogy Te vagy a próféta, akit ők vártak, s akit majd királlyá kiáltanak ki? Vajon a tömegből hányan lehettek azok, akik rájöttek, hogy nemcsak kapni jó, hanem adni is? Maga Fülöp is kételkedik abban, hogy ezt a nagy tömeget hogyan tudják megvendégelni. Nem volt véletlen, hogy próbára tetted őt. De András maga sem hitt abban, hogy az öt árpakenyér és két hal elegendő lesz a sokaság megetetésére.
Ha a tanítványok nem hittek- annak ellenére, hogy folyamatosan Veled voltak, - akkor mi várható a tömegtől?
És vajon hányan gondoltak arra, hogy Te vagy az élő Isten Fia, az a próféta, akiben hinni kell, aki az Atya által adott élő kenyeret nyújtja a világnak?
Hát igen. Akkor és ott talán nem ilyen kérdések foglalkoztatták az embe-reket, hanem inkább az, hogyan tudnának jóllakni. Miután a kenyér-szaporítás megtörtént, akkor már mindannyian követni akartak, mert látták, Benned a prófétát, akit királlyá kell kiáltani.
Nem azt a Jézus látták Benned, aki az élő kenyeret adja nekik, hanem azt, aki csodákkal rendet csinál, aki majd elrendezi a dolgokat.
Az eucharisztikus beszéd után már megkérdetek Téged, hogy milyen Istennek tetsző dolgot cselekedjenek. Addigra már leesett valamennyire is a tantusz, hogy hogyan is vannak a dolgok. S Te megadod a választ.
- Higgyetek az Ő küldöttjében! Az Atyától kapjátok az igazi kenyeret.
- Az Isten kenyere életet ad a világnak.
Miután megkapják a választ, megfogalmazódik bennük is az igény, hogy kérik ezt az "igazi" kenyeret.
Jézusom! Add meg nekünk nap, mint nap ezt az "igazi" kenyeret, hogy élő táplálék legyen számunkra is. Amen.

[Aczél Márti és Géza, Halásztelek]

Április 25., szombat
Mk 16,15-20

„Azok pedig szétszéledtek, és mindenütt hirdették az igét.”
Jézus már nem csupán Izrael elveszett fiaihoz küldi tanítványait. Már nem szabja meg nekik, hogy kettesével menjenek, nem ír elő különféle szabályokat. Menjenek és hirdessék az örömhírt! Nem nagyon értem, hogy mit láthatott Jézus a félő tanítványokban? Igaz még hátra volt Pünkösd! Ez a magyarázata, hogy végül is eljutottak az ekkor ismert „egész világra”.
De mi történt a 2000év alatt? Meglátszana a globalizált világon a keresztény tanítás? Vagy tán a kereszténység bölcsője Európa elől jár a Jézus-követésben? Talán Szent István által Máriának felajánlott Magyar-ország keresztény? …a világ népet erre tanította csak a keresztény hit?
Igaz Jézus a hívőket kísérő jelekről is beszélt. Talán e jelek lehettek, illetve lennének ma is azok, amelyek eljuttathatnák a jézusi útra a népeket.
Egy-két ilyen jelet jó lenne produkálni:„nézzétek, hogy szeretik egymást”, „úgy tudtak imádkozni, hogy megrendült a hely, ahol tartózkodtak”, „egy volt a szívük lelkük”, „mindenük közös volt, nem akadt közöttük szűkölködő”, nagy hatással tettek tanúságot.
Az egyháztörténete soron újra meg újra támadtak valóban elkötelezett emberek, akiknek életében szinte ugyanazok a jelek tűntek fel, mint az első tanítványokéban. Talán mégis bennünk a hiba?
Uram! Nem valahová messze akarok menni, hogy hirdesselek, hanem itt, a legszűkebb környezetemben: a családban, a közösségemben, a munkahelyemen, a szomszédok körében, azok között az emberek között akarlak képviselni, akikkel éppen találkozom.
Ellenállok a világ csábításának (most azonnal megfogalmazom, hogy számomra mi az?), minden körülmények közt a szeret nyelvén szólalok meg, nem ijedek meg a bántásoktól, itt és most megkeresem: hogyan lehetek tanújeled a világban?

[Horváth József, Tata]

Achívum