Bokorportál

Lélekváró elmélkedések

A Lélekváró elmélkedések sok-sok testvér gondolatait fûzik csokorba az ország különbözõ tájairól hamvazószerdától Szentháromság vasárnapjáig.
A vasárnapi elmélkedéseket azfolyóirat aktuális számából vettük át.

2014. március 16. - Nagyböjt 2. vasárnapja
Mt 17,1-9 - Az isteni Jézus

Napjaink szépségkultuszának varázsszava a kisugárzás. A szépségversenyeken megmérettetõk a testi adottságokon túl az intellektusukkal és a lelki harmóniájukkal nyerhetik el az első helyet. A külső és belső megelégedettség összhangja teremti meg a jó és vonzó kisugárzást. A pozitív gondolkodás és az empátia mellett a szeretet adása teljesíti ki az embert. Vagyis "értsük meg a másik embert, és sugározzunk feléje szeretetet. A szeretet a legnagyobb erő az univerzumban, ugyanis erre születtünk. Segítsünk másokon! Minél többet segítünk, annál többet kapunk majd vissza az életben. Persze az adás öröméért segítsünk, ne azért, hogy visszakapjuk" (internet-cikk a kisugárzásról).
A kisugárzást az aura biztosítja, amely a fizikai testet körülölelő energiamező. Ezt szabad szemmel nem látható, de érzékelhető fénygyűrűk alkotják. A legkülsőbb, a legfinomabb rétege az isteni test.
A mindent megérteni és megmagyarázni akaró modern emberhez talán ilyen tudományosnak tűnő nyelven lehet közel hozni Jézus színeváltozását. Hiszen a hegyen történő átváltozása: sugárzó arca és ragyogó ruhája - három tanítványa számára - istenségének megnyilvánulása volt. A fényes felhő az Ószövetségen felnőtt hívőknek az Egy Isten közelségét jelentette. Imádságában Jézus ebbe a mennyei fénybe öltözött, és szeretett Fiának nevezte őt a Mennyei Atya szózata. Mózes és Illés megjelenése pedig arról tesz bizonyságot, hogy az imádkozónak a szellemvilág is átjárhatóvá lesz. Az imádkozó Jézus istentapasztalatának kisugárzása örömmel és félelemmel töltötte el tanítványait. Azzal a jó érzéssel, hogy a mennyei világ részesei lehetnek, ahol szeretnének örökre lakni. Ugyanakkor Jézus isteni nagysága mellett a saját emberi kicsiségük tudata félemlíti meg őket. Jézus megérintő gesztusa és bátorító hangja gyógyító szeretetenergiaként sugárzik rájuk, és visszahelyezi övéit az isteni való világból az emberi szenvedés és mulandóság világába. Az örök isteni szeretet megtapasztalása, mint életük végső célja maradhatna meg bennük, ha így tudnának imádkozni, és adna erőt Jézus követéséhez, ha elfogadnák szenvedésének tényét. A halálon győztes Krisztusban való hitük növeli majd fel Pétert és társait az isteni Jézus megvallására.
Hol tartok az istentapasztalat útján? Vannak mestereim, akiknek fényében jó megfürödnöm? Szívesen tartózkodnak környezetemben embertársaim?

[Várnai László, Balatonboglár]

"Ennek hallatára azután a tanítványok arcra borultak, mert nagyon megrémültek." (Mt 17,6)

   - Mi szokott megrémíteni?
   - Mennyire hagyom bátorítani magam?
   - Mennyire próbálom bátorítani azt aki rászorul?

[Angel]

2014. március 17. hétfõ
Dán 9,4b-10; Lk 6,36-38

Az ószövetség és a Jézus "hegyi beszédének" ezt a részét az a gondolat kapcsolja össze, hogy mindkettő keresi a helyes élet útját. Hogyan kell élni? Túlmutat ez a kérdés a vallások világán. Ez a kérdés az emberhez köthető. Az ószövetségben a törvény, a parancs a helyes élet útja. Külső szabályok, eligazodási pontok, útjelzők ezek, melyeket hitük szerint Isten adott nekik. Aztán a saját belső elgondolásuk minduntalan felülírta a törvényt, és maradt a nép számára a megalázkodás Isten előtt, melyet szerencsésebb esetben bűnvallás követett, más esetekben lázadás, harag, elégedetlenség Istennel szemben. Működőképes modell ez: van egy kőbe vésett szabályrendszer és igaz, eltérünk tőle, de legalább tudjuk, hogy eltértünk. Jogi szemlélet lett az élet mankója a belső erkölcsösség helyett.
Jézusnak ez kevés. Ő többet gondolt az emberről, pontosabban azt, hogy az Istennel együtt gondolkodva formálható az ember erkölcsisége, hogy ne a külső szabályok, tilalomfák szegélyezzék az útját, hanem a belső értékeinek a kibontakozása. Ez a belső érték fogalmazódik meg az aranyszabályban: azt tedd másnak, amit magadnak is kívánnál. Ha ez válik a mindennapjaid iránytűjévé Istennek tetsző leszel és teremted a szeretet világát. Ez a belülről kibontakozott érték, a szeretetbe ágyazott lét egy-egy megnyilvánulása, azaz ne ítélkezzünk, ne kárhoztassunk, legyünk nagyvonalúak a megbocsájtásban, adjunk igaz mértékkel. Tegyük ezt, mert a jó példa ragadós. "Add tovább, szamár a végállomás!".
Ez a mentalitás egy félelemmentes, boldog világot tud létrehozni, mely kis időkre valósult csak az emberiség történetében. De mégis jó olvasni az apostolok cselekedetében, hogy "mindenük egy volt" és hogy mennyire békében és örömben éltek. Jézus ezt az örömöt szánja a 21. század emberének is és ugyanezzel a recepttel. A szeretet aprópénzre váltása ma is a jézusi üzenet. Ott, ahová állított az élet. A szeretet gesztusai azonban csak az érem egyik oldala. A másik, hogy legyetek aktívak, azaz tegyetek tanúságot. Ne csomagoljátok be magatokat, az egyéni, családi és közösségi életetek még oly' kényelmes, zárt világaiba, hanem legyetek nyitottak. Menjetek, kommunikáljatok, ismerjétek meg a körülöttetek lévő valóság szociológiai mélységeit. Legyetek másokért. A Pünkösd a menjetek, mert van mit mondanotok, van jó példátok és van veletek erő. Mindannyiunknak. Ne a törvényekre gondoljatok, hanem építsétek fel magatokban a példa, a mondanivaló és az erő valóságát. Még csak hétfő van, 17-e. Még van idő. De egyszer elő kell majd állni és kimondani : Itt vagyok Uram!

[Garay András, Dunakeszi]

2014. március 18. kedd
Iz 1,10.16-20; Mt 23,1-12

Jézus kritizálja a farizeusokat. Elismeri, hogy a tanítók nyomdokain haladnak, ők azok "akik Mózes székében ülnek". Mégsem követendő a példájuk, mert tetteik és a szavaik nincsenek összhangban. Az igaz szavak sem érnek sokat, ha abból nem születik tett. Ezt a viselkedésmódot nem tartja Jézus követendőnek. Nem olyannak mutatják magukat kívülről, mint amilyenek belül. Nem mindegy, hogy az ember kinek akar megfelelni. Cselekedeteinek mi a mozgató rugója. A farizeusok ismerik a törvényt, de ennek ellenére nem váltják aprópénzzé.
Jézus azért is jött, hogy a Törvény betűit megvalósítsa, hogy ne csak az ajkakon éljen, hanem a szívekben és a tettekben. Különbséget tesz az írástudók és az Ő terhe között. Míg az írástudók elviselhetetlen terhekkel nehezítik embertársaik életét feleslegesen, addig Jézus azt mondja, hogy "az én igám édes, az én terhem könnyű". (Mt 11,30)
Jézus kitér még a titulusokra is. Azt elviseli, hogy Őt Mesternek hívják a tanítványok, de ugyanakkor arra is utal, hogy akire felnéznek az emberek, annak szolgának kell lenni. Az aki képes szolgálni embertársait, s így kivívja az emberek elismerését, az nem olyan, mint a farizeusok, akik fő helyeket foglalnak el és rabbinak hívatják magukat.
Nem vagyok-e én is néha farizeus?
Nem mutatok-e többet, mint ami bennem van?
Mi mozgat? Az Istennek tetsző élet és cselekedet, vagy az emberek elismerését kiváltó tett?

[Benéné F. Éva, Budapest]

2014. március 19. szerda
2Sám 7,4-5a.12-14a,16; Mt 1,16.18-21.24a

" ...mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől." (Mt 1,20-21)
Kamaszkorom óta foglalkoztatott a kérdés arról, hogy Jézus miért ilyen misztikus módon fogant, miért kellett az evangélium szerzőjének Szentlelket ebbe belekeverni. Miért nem születhetett egyszerűen Mária és József gyermekeként? Főleg így, József neve napján újra felteszem magamnak a kérdést: Tisztességes-e az evangélium szerzője Józseffel, aki mint családfenntartó, teljes felelősséggel felnevelte (a nevelt) gyermekét Jézust, sajátjaként? Jézust, akit a názáreti ács fiaként emlegetnek később. József taníttatja a fiát, hiszen a zsinagógai történet szerint nemcsak olvasni tudott, hanem megbízták szentírás-magyarázattal is a zsinagógában. Aztán meg arra is gondolok, hogy Jézus testvéreiről is szól az írás, például a szakértők szerint Jakabról biztosan állíthatjuk, hogy Jézus testvére volt. Akkor meg minek kell ez a misztikus köd? Miért kell Jézus születéséből ilyen emberfeletti, csodatörténetet gyártani.
Ha engem kérdeztek volna, én ilyet nem találtam volna ki, mert ebből következően kérdezem, hogy nekem, mint embernek milyen módon kell tökéletesednem, milyen módon kell társmegváltói küldetésemet teljesítenem, hogy aztán a mennyországba juthassak? Jézus, mint a mai evangéliumból kitűnik, Isten gyermekeként születik, isteni erőkkel van felruházva, és így kell Istennek tetsző életet élnie. Mi emberek pedig apánk és anyánk gyermekeként születünk, Isteni erőkkel nem rendelkezünk, legfeljebb a kegyelmével, és így kellene Istennek tetsző életet élnünk.
Hát ebből számomra az következik, hogy nem egyenlő a pálya, Jézusnak lejtett, nekem és nekünk pedig emelkedik. Így aztán könnyű mentséget találni, hogy miért bukdácsolok és bukdácsolunk, tőlem és tőlünk csak ennyi telik! Számomra sokkal egyszerűbb volna, ha Mária és József gyermekeként született volna Jézus, mert akkor egyenlők volnának az esélyek, egyforma volna a pálya. Ebből az emberi életútból Jézus azt hozta ki, hogy érdemesült az Isten fiúságra! Vajon én és mi mire jutunk? Életutunk végén mire érdemesülünk? Vajon Isten méltónak talál engem és minket arra, hogy fiaivá fogadjon?
Uram, Istenem, kérlek, segíts abban, hogy méltók legyünk az Isten fiúságra!

[Áts András, Budapest]

2014. március 20. csütörtök
Jer 17,5-10; Lk 16,19-31

A dúsgazdag és a koldus Lázár
A szegénység és gazdagság kereszténységünk végtelen témája. Gumicsont iparunk termelékenységét nem növelve, egy adalék: lehetek nagyon gazdag egy pár cipőt birtokolva és naponta egyszer főtt ételt ebédelve Szomáliában. Ugyanakkor Svájcban a nyolc éves autómmal (ezzel tartom el 6 tagú családomat) valószínű a szegények közé soroltatok.
Nagyon őszintén és nagyon értelmesen folytatva ismerünk tényleg szegény-szerény testvéreket, akik adnak, olykor a két fillért is, szolgálnak, Jézus-arcúak. Valószínűleg találkozhatunk szegénynek látszó , kimondom lusta emberekkel, tisztelet a kivételnek, a hibákból, szükségből kovácsolnak erényt. Vessük őket össze a Máté 25-ben említett, az egy dénárt elásó, a bizalommal visszaélő, az Isten szeretetét arcul csapó szereplővel. A külső sötétségre vettetik, ha nem él a szeretet szerint.
Ismerhetünk gazdag embereket, akik szintén szeretőek, adakozóak, jól élnek a lehetőséggel. Nem úgy, mint a szintén gazdag, de önző, zsugori, pl. Scrooge.
Szerencsénkre lehet két gondolatunk. A Lukács 6-ban egyértelműen halljuk, hogy "Jaj nektek gazdagok!" Ill. "Boldogok vagytok, ti szegények!" Másrészt a jó fa jó gyümölcsöt terem. Mintha belénk kódolná a jó Isten, hogy a szegénység rokon a keskeny úttal, míg a gazdagság inkább vezet a széles út felé. Gyermekkorom óta bennem muzsikál Petőfi Sándor: Levél Arany Jánoshoz vers részlete:
"S jártam azóta magas fényes paloták körül, ahol
Minden, minden nagy; gazdáik lelke kicsiny csak...
Akkor eszembe jutott alacsony hajlékotok, ebben
Mind kicsinyecske, de a gazdának lelke nagy és szép!"
Másik probléma, ha már elrontottuk, és vége a dalnak, tudunk-e jelezni a még úton lévőknek? A Szentírás szerint: KÉSŐ! Ez a hajó elment. mintha Isten könyörtelen lenne. Miért nem vettél komolyan? Tíz parancs, fő parancs, új parancs. Nagyon profánul, minden közlekedési helyzet nagyon világos, UTÓLAG, az esemény után 10-20 másodperccel. Ha akkor se, az már tényleg gáz.
Isten, a Szent Lelke által próbálja a bölcsesség előre látás lelkét adni nekünk. Éljünk vele!

[Kiss József (Jozsó), Budapest]

2014. március 21. péntek
Ter 37,3-4,12-13.17-28; Mt 21,33-43.45-46

A gondos GAZDA mindent elvégzett, ami rajta múlt. A világ gyönyörű és hasznos. Élvezhető gyümölcsei táplálnak, virágai örömöt okoznak puszta látásukkal. A földbe vetett mag "magától" növekszik, a fű, fa ellát jó levegővel, stb.
Tehát az Atya kertje tökéletes. Lehet ezt lelki kertnek is gondolni, vagy mindkettőre igaz, a külső világra is, a belső világunkra is. A mindkét szőlőskertet a GAZDA alapozta meg, telepítette be mindennel, amire szükségünk van ahhoz, hogy boldog, békességes életet éljünk.
Miért nem működik mégsem a dolog? Jézusunk erre is válasz ad, nem csak itt, hanem az egész evangéliumi tanítás erről szól. Lehet itt azt mondani, hogy ez csak a zsidóknak szól, közülük is csak az akkori vezető réteghez, de ez talán a felelősség elhárítása.
Mindkét említett területen bőségesen találunk feladatot magunknak.
1) Nem a miénk a világ. Csak és kizárólag munkások vagyunk benne. Semmit nem tekinthetnénk magunkénak, ami rajtunk kívül van. Azokat a dolgokat, amit nem tudunk átvinni magunkkal abba a bizonyos másik dimenzióba, csak használatba kaptuk. Kölcsön. E szempontok szerint kissé furán hangzik azt mondani, az én cipőm, az én földem, az én kenyerem.
2) A haszonélvezetnek ára van. Az az ára, hogy meg kell osztanom azt, aminek a gondviseletével megbíztak. Ez a GAZDA része. Mivel Jézus azonosította magát minden rászorulóval, ez alapján merem mondani, hogy az a GAZDA része amit a testvérnek, felebarátnak adok.
3) A megfelelő idő felismerése is feladatunk. Mikor kell szorgoskodni, mikor adakozni, mikor pihenni, mikor elszámolni.
Bizonyára mindenki folytatni tudja a reá szabott konkrét feladatokat, ami minden nappal változhat, minden személlyel változhat.
A Lélek segítsen neked is Testvérem abban, hogy dönteni tudjál, teendőid sokasága közepette.

[Dombi Zsuzsa, Bánya]

2014. március 22. szombat
Mik 7,14-15.18-20; Lk 15,1-3.11-32

..."Kicsoda olyan Isten, mint Te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!" (Mik. 7,18)
..."Még messze volt, amikor meglátta az apja és szánalomra gerjedt, majd hozzáfutott, nyakába borult és összecsókolgatta...... Megharagudott ezért a/z idősebb/ fiú és nem akart bemenni." (Lk 15,11-32)
A másik kettő belső történései (avagy az igazságosság és irgalmasság kérdései.)
Az apa "megosztotta köztük, ami a megélhetésre volt", és kiadta a fiatalabb fiú jussát. Szomorú volt, tán haragudott is fiára, de elengedte őt, majd később figyelemmel kísérte sorsát. Látta a disznók között, de nem ment utána, nem próbálta vissza csábítani. Amikor pedig meglátta a visszatérő fiút, "szánalomra gerjedt, majd hozzáfutott, nyakába borult és összecsókolgatta". Így tett, hiszen az igazi apa: "Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!" (Mik. 7,19)
Vagyok-e én igazi szülő? Képes vagyok-e önállósulni akaró, felnőtté váló gyermekemnek megadni a VALÓDI SZABADSÁGOT? Vagy mérlegelve eldöntöm az ő szabadságának korlátait? Képes vagyok-e nem utána menni, nem közbelépni, amikor szabadságával próbál valamit kezdeni? Meg tudom-e állni, hogy ne lépjek közbe, még akkor sem, ha úgy látom, hogy talán vesztébe rohan, és közben úgy vélem - én látnám a helyes megoldást? El tudom-e fogadni, hogy neki is, mint mindenkinek SAJÁT valódi tapasztalatra van szüksége, amibe belefér a pozitív tapasztalat mellet a negatív is. Ha bajba kerül, - azért mert olyat tesz, amit az otthon levegőjéből szívottak alapján nem kellett volna megtennie,- meg tudom-e bocsátani neki, vagy a számonkérés indulatait nem tudom leküzdeni? Tudok-e teljes valómmal /értelmemmel és érzelmemmel egyaránt/ irgalmas lenni vele szemben, ha a megbánás jeleit felfedezem?
Az idősebb fiú otthonmaradt, és végig apja szavát követte... mindaddig, míg apja igazságtalanságát fel nem fedezte. Fájt neki az igazságtalanság. Az igazságosság szempontjából joggal haragudott apjára, és öccsére is. Az apa kérlelésére azonban lassan felengedett az a megkeményedés, amit az igazságtalanság érzése okozott szívében, és bement testvére fogadására.
Be tudom-e látni, hogy az igazságosságnál nagyobb érték az irgalom? Ha IGAZTALAN BÁNTÁS ér, - az engem ért bántás első kínzó érzésein túljutva képes vagyok-e arra, hogy a jó szándékú, figyelmeztető szavak hatására elengedjem kínzó érzéseimet? Képes vagyok-e arra, hogy lassan belássam, hogy gyakran a másikkal szembeni irgalmasság úgy jelentkezik számomra, mint igazságtalanság. Az igazságtalanság egy megkerülhetetlen kísérőjelensége az irgalmasságnak.

[Bóta Tibor, Budapest]

2014. március 23. - Nagyböjt 3. vasárnapja
Jn 4,5-42 - Az Istenhez vezető Jézus

Az őskeresztények Húsvét éjszakáján az ünnepi liturgia keretében keresztelték meg a Jézus-követésre előkészült felnőtteket. Manapság - égő gyertyával a kézben - ekkor újítjuk meg a keresztségi fogadalmat. Ha vannak jelen keresztelendők, itt részesülnek a beavató szentségekben. A húsvétot megelőző Nagyböjt III, IV. és V. vasárnapján kerül sor nyilvános vizsgájukra. A szentmisék kezdőénekében Ezekiel prófétát idézzük: "Tiszta vizet árasztok rátok, és megtisztultok bűneitektől, és új lelket öntök belétek - mondja az Úr" (36,25-26). A III. vasárnap első könyörgése pedig így kezdődik: "Készítsd fel választottaidat, Istenünk, neved méltó és értelmes megvallására..."
Az evangéliumban szereplő Jézussal találkozott szamariai asszony megváltozása mintát ad a katekumeneknek a megtérésre és a hitvalló életre. Aki nyitottan szóba áll Jézussal és igaz képviselőjével, az eljuthat az istenhitre és apostoli küldetése felismerésére. Hogyan is cselekedett Jézus? És mit vár el követőitől?
Fáradtan, éhesen és szomjasan is kapcsolatot keres, és szóba áll az idegen, sőt ellenséges érzületű asszonnyal. Ráadásul kisebbé téve magát kér tőle: "Adj innom!" Ezzel elindítja a beszéd fonalát. Nem hagyja abba célirányos mondanivalóját akkor sem, amikor a nő az anyagvilág szintjén igyekszik megmaradni félreértéseivel: "Zsidó létedre hogyan kérhetsz tőlem... vödröd sincs... Honnan volna élő vized?" Jézus pedig következetesen lelki magasságokba emeli: "Ha tudnád, ki az, aki kér... élő vizet adna... az örök életre szökellő vízforrás lesz benne". Így kelti fel benne az őszinte megnyílás és az újjászületés iránti vágyat. Megtudjuk, hogy kerüli az embereket, mert szembesíthetik bűnös kapcsolataival. Jézustól elfogadja életmódja kritikáját, de még megpróbál kitérni a zsidók és a szamariaiak eltérő istenimádási helyét felemlítve. Jézus feltárja előtte közössége jövőbeli imádását: "Lélekben és igazságban imádják az Atya-Istent", és saját messiási voltát: "Én vagyok az...!" Az asszony az új felismerés örömében otthagyja múltját jelképező korsóját, és apostola lesz háza népének. A Jézussal való megismerkedés után ők is meggyőződnek arról, hogy "Ő a világ Megmentője!".
Az első vizsganap áldozás utáni könyörgése így kezdődik: "Kérünk, Istenünk, tedd eredményessé bennünk megváltásod művét, hogy akiket majd a keresztség örök életet adó szentségében részesítesz, segítsd őket kegyelmeddel, hogy arra el is jussanak, Krisztus, a mi Urunk által."

[Várnai László, Balatonboglár]

"Az arató bért kap és örök életre szóló termést gyûjt, hogy együtt örüljön a vetõ meg az arató." (Jn 4,36)

   - Milyen feladatokat látok meg?
   - Mennyire maradandóak a munkáim?
   - Minek a fejében fogadok el pénzt?

[Angel]

Achívum