A Lélekváró elmélkedések sok-sok testvér gondolatait fûzik csokorba az ország különbözõ tájairól hamvazószerdától Szentháromság vasárnapjáig.
A vasárnapi elmélkedéseket azfolyóirat aktuális számából vettük át.

 

[Kálmán Márta, Budapest]

---

[Áts András, Budapest]

---

[Benéné F. Éva, Budapest]

---

2014. március 13. csütörtök
Eszt 14,1.3-5.12-14; Mt 7,7-12

Érdekes időpont egybeesés, hogy a zsidó vallásban ma ünneplik a Purimot, mely a zsidók örömünnepe, hogy Eszter bátorsága megmentette a népét a perzsa király miniszterének, Hámánnak ármánykodásától azáltal, hogy felfedte a király előtt azt, hogy az ő életére is törnek. És mindezt - bár ellenségeik voltak a perzsák - ellenszolgáltatás igénye nélkül tette. A király Eszter önzetlensége és bátorsága láttán szabadságot adott a zsidóknak. Esztert a nemzeti, faji elfogultságon felülemelkedő emberi gesztusa tette az Ószövetség egyik legnagyobb nő alakjává. Az élet határhelyzeteiben az élet mellett kell dönteni, még akkor is, hogyha ezer okunk van rá, hogy ne így tegyünk. Így kell tennünk, legyen az egy megfogant élet, legyen az ellenségnek kikiáltott felebarátunk vagy legyen ez egy elesett, már "gazdasági hasznot nem hozó" idős ember, fogyatékkal élő vagy hajléktalan. El a kezekkel Taigetosztól!
Jézus is ezt a magatartást állítja elénk. Kérjetek és kaptok - mondja a tanítványoknak, amit nyugodtan általánosíthatunk és lefordíthatunk a megértett szeretet nyelvére: Ha kérnek tőletek, adjatok! Azért, mert Isten is ilyen. Nem a mennyország miatt, vagy valami ítélettől való félelemtől. Azért, mert ez a helyes működésetek, és ahogy Isten önmagában teljesen boldog, ti is így lehettek teljesen boldogok. Amikor igazán azok vagytok, akiknek Isten álmodott benneteket. Az ember teremtmény, és tudjuk, tapasztaljuk, messze van Istentől. Mondhatni azt is egy szakadék választja el.
A vallások nagy igyekezete az, hogy ezt a szakadékot kitöltsék, csökkentsék. A szakadék, ha mély is, de van rajta híd. Ez a híd az Atya átölelő karja, a tékozló fiú apjának hívó, átölelő szeretete. Jézus örömüzenete éppen az, hogy a szakadék felett van híd – és mindig is volt, csak homályosan láttátok és nem akartátok, mertétek észrevenni. Annyira, hogy ma sem merjük. Ilyen egyszerű lenne az egész Isten és ember között. Hiszen Isten haragszik! Túl egyszerű ez az egész. No, be is indult a teológiai gépezet, hogy ezt a "hidat" ha már Jézus tanítását nem lehetett letagadni helyettesítsük be valamivel. Valami olyan tanult, értelmiségi dologgal. Hamar megtalálták. A híd nem az Atya átölelő karja, hanem Krisztus keresztje. Azon keresztül lehet átmenni, főleg ha lefizeted a hídpénzt. És helyreáll a teológia rendje. A zsidók és nem zsidók számára egyaránt.
A hídpénz meg már messze elszakad a jelen evangéliumi részlet mondanivalójától. A megváltás teológiája kiütötte a hegyi beszéd szellemét. Ami nagyon egyszerű: jónak kell lenni. Mert jónak lenni jó! Kevésbé fárasztó bármi másnál. És belőle élet fakad. Taigetosz helyett babák születnek, nem háborúzunk és a "felesleges" emberek beilleszkednek egy közösség életébe. Mindennek és mindenkinek helye van az élet asztalánál.

[Garay András, Dunakeszi]

---

2014. március 14. péntek
Ez 18,21-28; Mt 5,20-26

Várom a Lelket - ma, itt. Várom? Olvasom Ezékiel próféta és Jézus tanítását. Ezékiel a 700 évvel korábbi Mózes tanítás gyakorlatát pontosítja: már nem a nép létrejötte és megmaradása az első - "az atyák vétkét még a fiúk fiaiban is megbosszulom" -, hanem az egyedi lélek létrejötte és megerősödése: "...mert minden lélek az enyém: az apák lelke is, meg a fiúk lelke is az enyém. Annak a léleknek kell meghalnia, aki vétkezik" (Ezé 18,4). "Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen." (Ezé 18,23) Tanításában az ember már felelős a saját lelke kialakulásáért: a megtéréséért, vagyis valósága látásáért.
És eltelik megint 700 év és eljön Jézus. Ő azt tanítja, hogy: "Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában...". Tehát nem változtat, hanem ismét, újra és újra pontosítja a lassan eltérülő gyakorlatot: "Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába.” Ő már látja a lelket az egyénben működni és működése gyakorlatának akadályait is. Ezért a hangsúlyt áthelyezi arra, ami akadályozza a lélek szabad mozgását: "Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és így börtönbe kerülj. Bizony mondom néked: ki nem jössz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig" - vagyis ne ragadj bele abba, ami megakadályozhatja a lélek szabad mozgását. Ha nem így teszel, bizony be maradsz zárva önmagad igazsága szűk kis börtönébe és ki nem jössz, amíg le nem bontottad börtönödet, ami te magad vagy: hiszen te vagy a rab, a börtön és a börtönőr is - Ezékiel szavaival: amíg vétkezel. Fizetned kell: önmagaddal!
És ismét eltelt 2000 év és egy vesszőcske sem veszett el a tanításból, hiszen itt van ma is mindez az ember világában: az atyák tanítása száll tovább a fiúkra; ma is halott - az én Uram, az Úr számára - a vétekben élő lélek; ma is élő a saját igazságomba, ítéletembe beleragadás.
Várom a Lelket - ma, itt. Nem az atyák elmélkedését, nem a próféták tanítását várom, hanem az élő, megvilágosító lélek ismeretlen és közvetlen tanítását a belső csöndből. A belső csendből, mert csak ekkor van bennem egységben az "én népem", csak ebben az egységben érhet el a lélek és láthatom meg önmagam valóságát, és csak ekkor működhet szabadon a világban is "az én Uram, az Úr" akarata szerint. Eljön? Eljön újra? Hogy tudna szállást venni nálam? És hogy nyilvánul meg a világban - ma, itt?

[Farkas István, Budapest]

---

2014. március 15. szombat
Mtörv 26,16-19; Mt 5,43-48

"Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket." (Mt.5,44)
Jézus fellépése előtt a törvény ezt mondta: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.
Ezt Jézus így értékeli: Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is?
Jézus a Szentháromság világából érkezett, ahol a Mennyei Atyához kell igazodni, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.
Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.
Ez nagyon nagy váltás. A Jézust követőnek el kell jutni az ellenség gyűlöletétől az ellenség szeretetéig. Ez nem tanács, hanem parancs kibúvó nélkül.
Mit jelent ez a gyakorlatban Jézusnál? Például az Őt keresztre feszítőkre tudja mondani: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit tesznek.
Mit jelent ez egy jó szándékú Jézust követő ember esetén? Az Isten népéhez tartozó nem engedheti meg magának a vele szemben ellenségesen viselkedővel szembeni ellenséges viselkedést. Jót kell tenni azokkal is, akik nekünk rosszat tesznek, akik minket gyaláznak, akik tulajdonunkat elveszik, akik a kölcsönt nem adják vissza, akik szóban vagy fizikailag bántanak minket, ...A jót tevés minimuma, hogy a rosszra nem válaszolunk rosszal.
Kivétel nélkül minden embert szeretnünk kell. Ennek a teljesítése nem egyszerű feladat. Soha nem szabad feladnunk a tökéletesség irányába történő igyekezetünket.
A szeretetnek mindannyiunk életében vannak és lehetnek fokozatai: házastársi, rokoni, baráti, testvéri, ... ellenséggel szembeni. Az utolsó, a leggyengébb szeretettel jellemzett fokozat sem jelentheti a rosszra adott rossz viszonyulást. A megvalósítás nehézségeinek leküzdéséhez sokat segíthet az ima (imádkozzatok azokért, akik üldöznek/bántanak titeket) és a problémánk testvéreinkkel való megosztása, átbeszélése.
Nekünk nem lehetnek ellenségeink, azt viszont nehezen tudjuk kizárni, hogy esetleg mi válunk valaki(k) ellenségévé, például elveink melletti határozott kiállásunk következményeként. A türelmes magatartás, az erőszak nélküli viselkedés jelentheti ilyen esetben az ellenség szeretését. A mai (március 15.) évforduló is ilyen határok betartása mellett lehet ünnep számunkra.

[Kaszap István, Pécel]

---

2014. március 16. - Nagyböjt 2. vasárnapja
Mt 17,1-9 - Az isteni Jézus

Napjaink szépségkultuszának varázsszava a kisugárzás. A szépségversenyeken megmérettetők a testi adottságokon túl az intellektusukkal és a lelki harmóniájukkal nyerhetik el az első helyet. A külső és belső megelégedettség összhangja teremti meg a jó és vonzó kisugárzást. A pozitív gondolkodás és az empátia mellett a szeretet adása teljesíti ki az embert. Vagyis "értsük meg a másik embert, és sugározzunk feléje szeretetet. A szeretet a legnagyobb erő az univerzumban, ugyanis erre születtünk. Segítsünk másokon! Minél többet segítünk, annál többet kapunk majd vissza az életben. Persze az adás öröméért segítsünk, ne azért, hogy visszakapjuk" (internet-cikk a kisugárzásról).
A kisugárzást az aura biztosítja, amely a fizikai testet körülölelő energiamező. Ezt szabad szemmel nem látható, de érzékelhető fénygyűrűk alkotják. A legkülsőbb, a legfinomabb rétege az isteni test.
A mindent megérteni és megmagyarázni akaró modern emberhez talán ilyen tudományosnak tűnő nyelven lehet közel hozni Jézus színeváltozását. Hiszen a hegyen történő átváltozása: sugárzó arca és ragyogó ruhája - három tanítványa számára - istenségének megnyilvánulása volt. A fényes felhő az Ószövetségen felnőtt hívőknek az Egy Isten közelségét jelentette. Imádságában Jézus ebbe a mennyei fénybe öltözött, és szeretett Fiának nevezte őt a Mennyei Atya szózata. Mózes és Illés megjelenése pedig arról tesz bizonyságot, hogy az imádkozónak a szellemvilág is átjárhatóvá lesz. Az imádkozó Jézus istentapasztalatának kisugárzása örömmel és félelemmel töltötte el tanítványait. Azzal a jó érzéssel, hogy a mennyei világ részesei lehetnek, ahol szeretnének örökre lakni. Ugyanakkor Jézus isteni nagysága mellett a saját emberi kicsiségük tudata félemlíti meg őket. Jézus megérintő gesztusa és bátorító hangja gyógyító szeretetenergiaként sugárzik rájuk, és visszahelyezi övéit az isteni való világból az emberi szenvedés és mulandóság világába. Az örök isteni szeretet megtapasztalása, mint életük végső célja maradhatna meg bennük, ha így tudnának imádkozni, és adna erőt Jézus követéséhez, ha elfogadnák szenvedésének tényét. A halálon győztes Krisztusban való hitük növeli majd fel Pétert és társait az isteni Jézus megvallására.
Hol tartok az istentapasztalat útján? Vannak mestereim, akiknek fényében jó megfürödnöm? Szívesen tartózkodnak környezetemben embertársaim?

[Várnai László, Balatonboglár]

 

Achívum