Bokorportál

Lélekváró elmélkedések

A Lélekváró elmélkedések sok-sok testvér gondolatait fűzik csokorba az ország különböző tájairól.

A vasárnapi, a napi evangéliumhoz kapcsolódó elmélkedések azfolyóiratban is megjelenik.

2013. február 13. Hamvazószerda
Joel 2,12-8; 2 Kor 5,20-6,2; Mt 6,1-6 & 16-18

Két engedélyezett fegyvere van Isten gyermekének: az egyik a böjtölés, a másik az imádság. Ma mindkettőre erőteljes buzdítást kapunk. Megvan az ideje a kiáradásnak és megvan az ideje a visszahúzódásnak, bűnbánatnak, böjtnek, befelé figyelésnek. Ma az utóbbinak jött el az ideje. Napjainkban a nagy kampányok, szlogenek, reklámok korszakában milyen világos és egyértelmű felhívást kapunk Istentől: "térjetek hozzám teljes szívetekből..." (Joel 2,12)
Pál apostol még ráerősít erre a felhívásra (2Kor 5,20): "...Isten maga buzdít általunk. Krisztus nevében kérlek: engesztelődjetek ki Istennel!..." Pont ma, pont most, nem majd, nem máskor: "...Nézzétek, itt a kellő idő!..." (2Kor 6,2)
A "hogyan"-ra is kapunk útmutatást: "Mikor böjtöltök, ne legyetek komorak, mint a képmutatók. "...illatosítsd be fejedet mosd meg arcodat, hogy ne az embereknek mutasd böjtölésedet, hanem Atyádnak, aki a rejtekben is jelen van." (Mt 6,16)
Az imádkozás körülményeire is hasonló ösztönzést kapunk:"...menj be a szobádba, zárd be az ajtót, és úgy imádkozzál a rejtekben lévő Atyádhoz."...ne szaporítsátok a szót, "...Hiszen tudja a ti Atyátok, mire van szükségtek, még mielőtt kérnétek." (Mt 5,6)
Nem maradt más hátra, mint szívünk összes melegségével és elménk teljes figyelmével, Istennel teljes egységre lépve elmondani a "Mi Atyánk"-ot, így egymással is egységbe kerülünk. Úgy legyen minden egyes szava!

[Faragóné Bircsák Márta, Budapest]

2013. február 14. csütörtök
ApCsel 13,46-49; Lk 10,1-9

Pál és Barnabás bátran szól a tömeghez, akik meghallgatják őket, és ezek lehetnek pogányok is. Ők is örvendezhetnek és magasztalhatják az Urat, mert megkaphatják az örök életet. És így az egész vidéken (környéken) elterjed az Úr igéje.
Jogom van-e méricskélni, válogatni, hogy kihez szólok, kinek adok bölcs tanácsokat? Ha csak 10% hallgat meg, olvassa a BTV ajánlóimat, vagy még ennél is kevesebb, akkor azonnal abba kell hagyni, mert nem éri meg? A nem közülünk valók miért értik jobban a dolgokat? Talán mert őket nem gátolja semmi, nyitottak az igazságra.
Kérem, hogy mi is lehessünk ilyen nyitottak!
Jézus kiküldi 72 tanítványát minden városba és helységbe. Mint a bárányokat a farkasok közé. Meghagyja nekik, hogy semmit ne vigyenek magukkal, térjenek be egy házba és maradjanak ott, ha befogadják őket. Azt egyék, amit eléjük tesznek. (Ne válogassanak!) Gyógyítsák a házban lévő betegeket és vigasztalják őket: Elközelített az Isten országa.
Vajon merünk-e kettesével betérni idegen vagy nem idegen házba? Tudom-e vállalni a vándorló életmódot, vagy inkább a saját házamban gubbasztok?
A mai korban ismerjük a munka kapitalista világát. Munka-alkoholizmusnak is szoktuk hívni. De vannak munkák, amiket el kell végezni, és sajnos nincs rá elég jelentkező. Megtehetem, hogy válogatok a munkákban? Örülök, hogy egyáltalán van munkám? Össze-vissza járkálok, vagy módszeresen látogatom végig az utcámat, a területemet, az ismerőseimet? Tudok vigasztalni? Mivel vigasztalok? Mit mondok egy halálos betegnek? Hogyan gyógyítok? Mit jelent számomra: Elközelített az Isten országa? Ez csak adventben érvényes?
Sokszor gondolok arra, hogy már hány advent volt, hányszor vártuk az Eljövendőt (aki el fog jönni és már el is jött néhányszor!), és még mindig nem látható a megnyugvás, a megváltás, a megkönnyebbülés.
Kérem, hogy mindig befogadjanak, ahova megyek, és szívesen végezzem el a rám bízott és vállalt munkáimat! Amen.

[Kramm Hampel Mária, Törökbálint]

2013. február 15. péntek
Iz 58,1-9a; Mt 9,14-15

"Íme, ez a böjt, ami tetszik nekem: oldd le a jogtalan bilincseket, oldozd meg az iga kötelékeit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, és minden igát törj össze! Íme törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a bujdosó szegényeket vidd be házadba! Ha mezítelent látsz, takard be, és testvéred elől ne zárkózz el! Akkor előtör, mint a hajnal, világosságod és sebed gyorsan beheged; színed előtt halad igazságod, és az Úr dicsősége zárja soraidat. Akkor, majd ha szólítod, az Úr válaszol, ha kiáltasz, így szól: 'Íme, itt vagyok!'" (Iz 58,6-9)

A böjt megtapasztalás is, megismerjük valódi korlátainkat, és spirituális tapasztalatokhoz is jutunk. Ez a megtapasztalás szükséges életünk Istenre hangolásához, és embertársainkhoz való küldetésünk hitelességéhez is.
Tele hassal nem lehet sportolni, táncolni, énekelni, vagy komoly dolgokra odafigyelni. Ezt mindenki belátja. Létünknek, fejlődésünknek, életünknek azonban vannak mélyebb rétegei. Ezt felismerni már komolyabb odafigyelést igényel. A böjt eszköz és út annak megtapasztalásához, Isten él bennem, és én Istenben élek.
Bizonyos értelemben mindenki böjtöl. De most nem az egészségünk érdekében tartott böjtről van szó, hanem a szellemi egészség, nyitottság megteremtéséről, ami ugyan sokszor magában foglalja, de sokkal több az ételtől, italtól tartózkodásnál.
Isten azt akarja tőlünk, hogy: "Éhezzük és szomjúhozzuk az igazságot" (Mt 5,6). Ha böjtölünk, fokozottan érezzük az éhséget és a testi gyengeséget. Egyúttal megerősít bennünket abban, hogy Isten az, Aki támaszt ad és ellátja szükségleteinket. Ez fontos lecke számunkra, mert ha elhanyagoljuk a szellemi táplálékot, az imádkozást, a Szentírás tanulmányozását amelyek a böjtölés segítőeszközei ahhoz, hogy Isten szellemileg átváltozott fiaivá és leányaivá váljunk , akkor rohamosan legyengülünk szellemileg is.
A böjtölés fontos része az Istennel való helyes és erős kapcsolat kiépítésének (Lk 2,36-37; ApCsel 13,2).
A böjtölés megszabadít minket az étvágyunk szolgaságból, miközben tekintetünket a valódi "élet kenyerére"", Jézus Krisztusra összpontosítjuk (Jn 6,48-51&63).

[Vágujhelyi Pál, Budakeszi]

2013. február 16. szombat
Iz 58,9b-14; Lk 5,27-32

Az ószövetségi olvasmány arra tanít, hogy ha böjti önsanyargatással akarjuk felhívni magunkra Isten figyelmét, csalódni fogunk. Az általa kedvelt böjt embertársaink megbecsüléséből és az irgalmasság cselekedeteiből áll: "eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, (...) odaadod az éhezőnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat".
És ezzel sikerül majd felhívni magunkra Isten figyelmét? Mindenféle szép ígéretek fűződnek az ilyen böjthöz, nekem a legjobban az tetszik, hogy A rések betöltőjének neveznek majd. Ám úgy tűnik, az ígéretek közül az Isten részéről csak az következik, hogy "Maga az Úr vezérel szüntelen". A többi ígéret lehet a mi irgalmas és szerető tevékenységünk egyenes következménye. Mert ha nem a magunk akár jogos hasznát keressük csak, valóban felüdülünk, valóban jobban érezzük magunkat, és jobbnak a világot is.
Nem meglepő persze, hogy Jézus a kijelölt evangéliumi részben is úgy viselkedik, ahogy az Atya várja tőle: irgalmas szeretettel. "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Mert nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek."
Engem az lep meg inkább, ahogy ez a Lévi nevű vámos viselkedik. Miért van, hogy az első rövid felszólításra otthagy csapot-papot, és elmegy Jézussal? Van ennek előzménye kettejük között? Vagy Máté tudta, hogy ki hívja magával? Esetleg hallotta őt valahol tanítani? Vagy a csodatevő gyógyítót tisztelte benne?
És én, aki tudom, hogy Jézus kicsoda, elmennék-e vele? Otthagynék-e biztos megélhetést érte? Meddig mennék vele? A dicsőséges jeruzsálemi bevonulásig? Az Olajfák hegyéig? Elkísérném a Golgotára?
Kérlek, Uram, mutasd meg, hogy el kell-e hagynom valamit érted! Mit? Vagy van-e valaki, akihez jobban ragaszkodom, mint hozzád?

[Csepregiék, Budapest]

2013. február 17. - Nagyböjt 1. vasárnapja
Lk 4,1-13 - "Kincs, hír, gyönyör, legyen bár, mint özön..."

Jézus küldetésének utolsó cselekedete egy vacsora lesz, de az első egy böjt! A küldetéstisztázás után vagy közben ott a megkísértés.
A Sátán a nagyokat, az elkötelezetteket kísérti meg, a többieknek még hívogató szót sem kell szólnia, a legtöbben maguktól követik.
Jézust a Lélek viszi a pusztába. A Lélek nem tesz értelmetlen bábuvá, tudatunktól megfosztott eszközzé, nem szünteti meg a kísértés és elbukás veszélyét. Sőt, aki a Lélek által Isten fiának tudhatja magát, az különösen ki van téve a kísértésnek. Jézus megkísértése mutatja, hogy működésének földi vonatkozásán túlmenő, kozmikus dimenzió is vannak.
Kenyér! A kortársak azt várták a Messiástól, hogy kenyeret adjon, mint Mózes a pusztában. A munka nélkül megszerezhető kenyér mindig foglalkoztatta az embereket. A Sátán az igazi küldetéstől eltérő lehetőséget villant fel, akkor Jézusnak, ma nap-nap után nekünk! A mindennapi kenyér gondja sokakat elbizonytalanít. Jézus nem állítja szembe a kenyeret és Isten igéjét, hanem arra emlékeztet, hogy ha az ember alkalmazkodik a Teremtő Isten rendjéhez, megtartja parancsait, végzi munkáját, megbecsüli és segíti embertársait, akkor van kenyér, akkor "él" az ember! Aki hisz Jézusban, az éhség, fájdalom és nyomorúság ellenére is bizalommal van iránta.
Világi hatalom, gazdagság! Ugye nem kétséges, hogy a földkerekség országait erőszakkal alapították, és csalással tartják fenn?! A korabeli zsidók (is!) királyi messiást vártak, aki nemcsak Izrael szabadulását, hanem a világuralmat is meghozza számukra. Nem kétséges, hogy a hatalom hacsak nem szolgáló! - a Sátán eszköze. Isten Fiának, Isten fiainak (Jézus követőinek) nem szabad ragaszkodniuk hozzá.
Isteni jel! Az egykori elképzelés az volt, hogy a Messiás az égből száll alá, vagy a templom tetején állva teszi ismertté magát a nép előtt. Egyetemes emberi jellemvonás, hogy szeretnénk kézzelfoghatóan megbizonyosodni Isten jelenlétéről, egyértelmű jelet kapni küldöttéről.
Jézus azonban nem hatalomfitogtatással, uralkodással, hanem mindenkire kiterjedő, szolgáló szeretettel akarja megmutatni az emberek közti jelenlétét.
Figyelmeztető a mondat: "Egy időre elhagyta az ördög".
Nagyböjtben éljen bennünk a tudat, hogy Isten Országa bennünk van!
Amikor az ember jó, szeretetben él. Ha senki nem gondol a kincshalmozásra; ha ahelyett, hogy felélnénk és elvennénk a másokét, mindenki kenyeret ad az éhezőnek, ruhát a fázónak; ha az ellenségek szeretik egymást, ha nem lesz szükség katonára; ha mindenkinek meglesz a maga törvénye a lelkiismeretében, ha az afféle tákolmányok, mint a "társadalom", az "igazságosság", el fognak tűnni; ha Jézus szava életté nemesül bennünk: ez lesz majd az igazi jel, és ekkor itt lesz már az Isten Országa.
Miként élem meg az agyagi javak, a hatalmi pozíció és az érvényesülés kísértéseit?

[Horváth József, Tata]

"Majd bevégezve minden próbatételt, eltávozott tőle a Szétdobáló." (Lk 4,13)

- Mikor szoktam próbára tenni Isten türelmét?
- Mit gondolok arról, ha kicsit könnyebb az életem?
- Mennyire érnek váratlanul a rám váró próbatételek?

[Angel]

Archívum