2025. szeptember 7. - Évközi
23. vasárnap
Lk 14,25-33 - Döntsünk megfontoltan!
A mindennapok során a meggondolatlanság sok-sok formájával találkozhatunk.
Hányszor halljuk például: Döntsünk gyorsan, hirtelen, minden megfontoltságot
és meggondolást nélkülözve! Ezt sugallja az is, hogy állandó fogyasztásra
akar ösztönözni bennünket a televízióban és a rádióban elhangzó reklám. Az
élet szinte minden területén igyekeznek reánk erőltetni ezt a fajta
gondolkodást, szemléletet és életvitelt. Még erre is kitalálták a "jó és
gyors, kényelmes" "megoldást": "Ja, ha nincsen pénzed? Semmi gond, semmi
baj. Adunk kedvező hitelfelvételt, vagy részletfizetési lehetőséget." S
ha nem vagyunk elég óvatosak, könnyen lépre megyünk és bajba kerülünk. Az
emberek többsége nem tervez, nem gondolkodik előre, hanem csupán máról
holnapra él. Ez a könnyelműség azután csődbe is sodorhatja a családok
életét. Derékba törhetnek emberi sorsok. A jobb élet reményében egy rossz,
elhibázott döntés könnyen bizonytalanná teheti a családok jövőjét.
Sokan építenek közülünk "tornyot" anélkül, hogy halvány esélyük lenne a befejezésre.
A csonka tornyok mint megannyi torzó magasodnak az ég felé. Mindez az ember meggondolatlanságát
hirdeti. Hirdeti, hogy sok ember a rossz, a bizonytalan, a csak evilági "értékek" mellett
akar elköteleződni. Elfeledkezünk a keresztény értékekről, Jézus Krisztus
tanításáról, az evangéliumról, a Jézus Krisztus személye melletti elköteleződésről.
A példabeszéd komolyan figyelmeztet bennünket arra, hogy az "élet" kicsúfolja
ezt a meggondolatlan emberi magatartást.
Mi essünk ebbe a hibába, csapdába! Ámen.
[Tóth Miklós, Rábatamási]
"Jó a só, de ha a só is megbolondul, miben nyer majd ízt?" (Lk 14,34)
- Mikor érzem íztelennek az életemet?
- Menyire tartom nyitva a fülemet az intő szavak meghallásra?
- Kivel vitatom meg a komoly döntéseimet?
[Angel]
2025. szeptember 14.
- Évözi 24. vasárnap
Jn 3,13-17 - A Szent Kereszt felmagasztalása
Az Egyház történelméből ismerjük, hogy Nagy Konstantin
császár édesanyja, Szent Ilona császárné kerestette és találta meg a
Golgota hegyén a Szent Kereszt ereklyéit. 335-ben szeptember 13-án Jeruzsálemben
ünnepélyesen felszentelték a Szent Sír bazilikát. Másnap először
mutatták fel az egész nép előtt a díszes tartóban a Kereszt-ereklyét,
és áldást adtak a hívekre. A kereszt Isten irántunk való szeretetének
nagy jele. Jézus Krisztusban új életet nyertünk az által, hogy Ő hűséges
maradt a Mennyei Atyától kapott küldetéséhez. Hirdette az evangéliumot.
Gyógyította a betegeket. Felemelte az elesetteket és a szegényeket. Megbocsátotta
bűneinket. Hirdette Isten irántunk való irgalmas szeretetét. Egész
életével példát adott nekünk is a jócselekedetekre. Jézus Krisztus keresztet
is vállaló lelkisége értelmet ad minden földi szenvedésnek, amit a bűn
és az ember hozott a világba.
A római liturgiában két ünnepe is volt a Szent Keresztnek. Az Egyház külön megemlékezett
a Szent Kereszt megtalálásáról május 3-án, és ma a Szent Kereszt felmagasztalásáról
emlékezik meg. Szent XXXIII. János pápa egyesítette a két ünnepet.
Emlékezzünk meg a holnapi ünnepről is, a Fájdalmas Szűzanyáról. Az
Egyház mindig nagy szeretettel és tisztelettel szemlélte a Szűzanya szenvedését
és fájdalmát. E két ünnepet összekapcsolhatjuk. Mária igent mondott Isten tervére.
Ettől kezdve mindig Isten akarata szerint cselekedett. Nem lázadozott, amikor
Betlehemben egy barlangistállóban kellett megszülnie gyermekét. Amikor menekülnie
kellett Egyiptombaő stb. A legnehezebb az lehetett, amikor elkísérte szenvedő fiát
a Golgota hegyére. Mit érezhetett az édesanyai szív? Hallotta a keresztről
a következő szavakat: "Asszony, íme a te fiad." Amikor ölében tartotta a
halálba dermedt testet. Ezekre a fájdalmas eseményekre is érvényes volt a "Történjék
velem szavaid szerint!" mondat, vállalás. Az édesanya közösséget vállalt fiával
mind az örömben, mind a szenvedésben. Énekeljük is: "Áll a gyötrött Istenanyja,
kín az arcát könnybe vonja, úgy siratja szent Fiát."
Az ünnephez kapcsolódóan ismertetem a különböző keresztábrázolásokat Szabó Gyula mezőörsi plébános elmondása alapján.
Ezek alapján elmélkedjünk és gondolkodjunk el a különböző kereszt-ábrázolásokon és azok jelentésén!
[Tóth Miklós, Rábatamási]
"Példát adtam ugyanis nektek, hogy amit én tettem veletek, ti is úgy tegyetek." (Jn 13,15)
- Milyen fokban példaértékű a viselkedésem?
- Mennyire érzem tisztának magamat?
- Milyen túlzásokba esem? Mikor? Miért?
[Angel]
2025. szeptember
21.
- Évközi 25. vasárnap
Lk 16,1-13 - Egy példabeszéd tanulságai
A példabeszéd a gazdagok világát mutatja be, mégpedig
az anyagi javakat tekintve. Ez az intéző kétszeresen is agyafúrt
és gátlástalan ember. Először is tudja, hogyan kell az ügyintézés
közben megkárosítania a gazdáját a saját hasznára. Mindeközben gazdája
bizonyára megbízik benne. Másodszor, ha kell, ha az érdeke úgy kívánja,
átáll az adósokhoz, és az ő érdekeiket képviseli, eddigi gazdájával
szemben. Közülük szerez magának "barátokat".
Hiába ügyeskedett, mégsem volt annyira előrelátó és ravasz, mert hűtlensége
mégis kitudódott. Gazdája rájött a csalásra. Amíg a gazdájának dolgozott, addig
az adósok utálták. Az volt a célja, hogy a bérlőktől minél több pénzt,
minél több hasznot csikarjon ki. Most fordulnia, változtatnia kell eddigi magatartásán.
Meg akarja nyerni, meg akarja vásárolni az adósok könyörületét. Újabb csalást
követ el. Átíratja az adósleveleket. A világ dolgait eszköznek használja, hogy
barátokat szerezzen magának.
Természetesen sem Jézus, sem az evangélista nem helyesli egyik csalást sem. Jézus
nem is őt (az intézőt, a hamis sáfár személyét) állítja középpontba
és példaképnek, hanem inkább a "leleményességét", a gyors reagálást a számára
olyan kínos és nehéz helyzetben.
Nagyobb biztonságot ad a testvéri közösség, mint a jó és jól jövedelmező evilági
állás (lásd: intézőség). Ugyanígy nagyobb biztonságot ad, ha könyörületesek
vagyunk embertestvéreinkkel szemben; ezáltal megérezzük, megtapasztaljuk testvéreinktől
az igazi, őszinte hálát és köszönetet. Mérlegelhetjük és mérlegeljük is,
hogy melyik jobb, és előrevivő: Vajon a testvéri közösség, vagy a jó
intézői állás; a könyörületesség és az irgalom, vagy a jó intézői állás?
Hová, kibe vetem a bizalmamat, a hitemet? Istenbe, Jézus Krisztusba? Vagy csak
az emberekbe, az evilági javakba és jól jövedelmező állásokba? Példaként
említem, hogy amikor ezeket a sorokat írom, balesetben elhunyt Diogo Jota, portugál
válogatott labdarúgó, a Liverpool játékosa: ő inkább az evilági javakat
és a hírnevet részesítette előnyben. Néhány héttel korábban volt az egyházi
esküvője.
Milyen furcsa és érdekes a mai világban sok ember gondolkodásmódja. Mindenki
a maga pénze után fut. Mindenki gazdag akar lenni. S amikor ez sikerül, akkor
szeretne ismét egyszerűen és szerényen élni, talán még a világtól is visszavonulni.
Olyan ember, akinek az életét nem a bevétel és kiadás kettőssége határozza
meg. Azt szeretné, ha olyan emberek vennék körül, akik nem számolnak állandóan,
akik nem a pénzéért tisztelik és szeretik. Olyan ember szeretne lenni, aki tudja,
hogy a barátság, az emberség, a hála, a könyörület, a család, a gyermekek, az
unokák, a szeretet; ezek a jó tulajdonságok és keresztény, emberi értékek a mindennapi
élet legnemesebb dolgai közé tartoznak. A pénz, a mammon világa nem ilyen. Ott
adok és kapok van.
Jézus átnéz ezen a világon. Arra tanít, arra kér minket, hogy mi is lássunk túl
ezen a világon. Ámen.
[Tóth Miklós, Rábatamási]
"Szólt azonban a tanítványokhoz is: Volt egy gazdag ember, akinek volt egy gondnoka, és őt vádolták be nála, mint vagyonának szétherdálóját." (Lk 16,1)
- Kire bízom ügyeim intézését? Melyeket? Miért?
- Milyen ügyeket lehet rám bízni?
- Mennyire adok helyet "mószerolásnak"?
2025. szeptember
28.
- Évközi 26. vasárnap
Lk 16,19-31 - Missziós vasárnap
Azokra a szerzetesekre és szerzetes nővérekre
gondolunk, akik a missziós országokban szolgálnak és hirdetik
Jézus Krisztus evangéliumát.
Az evangéliumban a szívtelen gazdag és a szegény Lázár példabeszédét olvassuk.
Senki sem vádolhatja Jézust azzal, hogy földi életében kitért volna az emberi
élet súlyos, nehéz kérdései elől. Látta a sok nyomorúságot, szegénységet
és emberi igazságtalanságot. Látta, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetben van
körülötte sok ember. Ott, a közvetlen környezetében is. Nem is hagyta válasz
és tanítás nélkül ezeket a mindenki által ismert nehéz élethelyzeteket és súlyos
emberi problémákat. A fizikai rossz és az erkölcsi rossz egyaránt jelen van napjainkban
is. Örök problémája ez az emberiségnek, de az egyénnek is. Válaszokat várunk
kérdéseinkre. Amikor betegségek, szenvedések, bántalmazások érnek bennünket,
legtöbbször mi is lázadozunk, megbotránkozunk, vagy az is előfordul, hogy
megkérdőjelezzük vagy tagadjuk az Isten létét. Hibáztatjuk az Egyházat azért,
hogy még a keresztény hit sem tud kielégítő válaszokat adni ezekre a kérdésekre.
Jézus válasza: életünk súlypontja nem ebben a földi életünkben van. Itt kezdjük
az életet, de odaát fog beteljesedni.
Ha a szegény, éhező Lázár oldaláról és szemszögéből nézzük a példabeszédet,
akkor Jézus Lázárt vigasztalja. Nekünk is észre kell vennünk a szegényeket, a
szenvedőket a rászorulókat és a betegeket, hogy hasonlóképpen bátorítsuk,
vigasztaljuk és erősítsük őket.
Ha a dúsgazdag, szívtelen ember magatartása szemszögéből nézzük, akkor komoly
figyelmeztetés, felhívás; sőt fenyegetésként is felfoghatjuk: Ember, vigyázz,
mert elrontod az életedet, gyötrődni fogsz odaát, ha nem segítesz másokon,
ha szívtelen vagy és kapzsi.
Lehet úgy is tekintenünk a példabeszédbeli két személyre, hogy az éhező Lázár
az emberiség szégyene a gazdaságban élő emberek felelőtlensége, kapzsisága
és telhetetlensége miatt.
Isten az egész emberiségnek ajándékozta a földet és annak javait. Nemcsak egyeseknek
és a kiváltságosoknak. Nem!!!
Súlyosan vétkeznek azok a szívtelen gazdagok, akik elveszik a másét, és nyomorba,
szegénységbe taszítják őket. Akik nem ismerik fel Istent a nélkülöző emberekben,
embertársaikban, azoknak jogosan szól Jézus szava: "Nem ismerlek titeket." (Vö.
Mt 7,23.) Legtöbbször mi emberek okozunk egymásnak fájdalmat és szenvedést.
Viták és vallomások c. könyvében nagyon jól fogalmazta meg ezt a helyzetet C.
S Lewis: "A kínpadot, a korbácsot, a börtönt, a rabszolgaságot, a fegyvereket,
a szuronyokat, a bombákat az ember hozta létre, nem pedig Isten. A szegénységet
és a többletmunkát az emberi fösvénység vagy ostobaság okozta, nem pedig a természet
fukarsága" (216. o.).
Mi ne zárkózzunk el szívtelenül szenvedő és gondokkal küzdő, rászoruló
embertestvéreinktől! Ámen.
[Tóth Miklós, Rábatamási]
"Ábrahám pedig azt mondta: Birtokukba van Mózes és a Próféták, hallgassanak rájuk." (Lk 16,29)
- Hogyan használom az Ószövetségi Szentírást? Mire?
- Hogyan állok az okkult jelenségekkel?
- Ki, mi vígasztal bajaimban?
