---

2025. február 16. - Évközi 6. vasárnap
Lk 6,17.20-26 - Boldogság vagy "Jaj"

A mai nap evangéliuma a négy boldogság és a négy jaj lukácsi leírása. Boldog, aki szegény, éhezik, sír és gyűlölik, s jaj annak, aki gazdag, jóllakott, nevető és az emberek által kedvelt. Hát első hallásra elég elmebeteg felsorolás! Szokták úgy magyarázni, hogy lélekben szegény az Istenre éhező, bűneit sirató, szerény ember. Hát nem is tudom! Meg hogy a gazdag, ha igaz keresztény, s adakozik, akkor egy idő után nem lesz gazdag - ez sem feltétlenül igaz. Vajon szabad-e jóllakni? Vagy csak ünnepekkor? Ez a mértékletességre, egyszerűségre utalna? Miért ne lenne szabad, amikor az egész üzenet Örömhír? Vagy csak nem szabad felelőtlenül élni bele a világba? Na, legalább az már biztos, hogy nem az emberek tetszését kell keresni, hanem az után kutakodni, hogy mit tervez Isten a mi életünkkel! Nekem elég is ez az utolsó gondolat ahhoz, hogy irányba legyen az életem.
De azért elgondolkodtam azon, hogy jelen körülményeim között mire mondanék boldogságot, illetve jaj-t.
Boldog vagyok,
- ha sikerül az unokákkal olyan meghitt együttlétben lenni, ahol átadhatok valamit azokból az értékekből, amiket fontosnak gondolok,
- ha korom ellenére tempósan tudom végezni az aznapi kötelességeket és szolgálatokat,
- ha férjemmel az erdőt járjuk, s a testünk-lelkünk is fellélegzik,
- ha annyi és olyan percet töltök szerető Istenemmel, aminek következtében a nehezebb történésekre is futja a lelki erőmből.
Jaj nekem,
- ha belebeszélek más szavába, és nem vagyok ott teljes figyelemmel,
- ha nemcsak szomorú, de dühös is leszek a jelen magyar helyzet miatt,
- ha eljátszom a gépen az Istentől nekem szabott időt,
- ha az önmegtagadás erénye messze jár tőlem.
De hiszem azt, hogy Atyám ilyenkor is szeret és bízik bennem, hogy legközelebb jobban sikerül döntéseket hoznom. Hála neki ezért (is)! Ámen.

[Kőszeginé Rihmer Melinda, Pécs]

---

2025. február 23. - Évközi 7. vasárnap
Lk 6,27-38 - Ellenségszeretet

Az ellenségszeretetről és az elítélésről szóló szakasz az evangéliumok egyik legkeményebb szövege. Nem is valósítható meg egyéni erőlködéssel, kizárólag a Lélek hathatós segítségével, s akkor is csak szép, apró lépésekben. Az a szomorú, hogy nem kell feltétlenül minket gyilkolni akaró ellenfélre gondolnunk. Elég akár egy pitiáner kis beszólás, s máris elindul bennünk az önmarcangoló haraggépezet.
A minap a banki alkalmazott a telefonban indokolatlanul úgy leordította a fejemet, hogy csak pislogtam. Mire újra mentem hozzá, azon kaptam magam, hogy morfondírozok: ha ő azt mondja, akkor én meg jól megmondom... Szerencsére itt kölcsönös béke született, de megdöbbentem magamon, hogy ha ilyen jelentéktelen dolog fel tudja borzolni a bensőmet, akkor hogyan sikerülne valami igazán nagyot megbocsátanom?
Aztán nem is igen vannak ellenségeink. Mert miért is lenne? Szépen belesimulunk a társadalomba, nem lógunk ki sem felfelé, sem lefelé. Hallgatunk akkor is, ha szólni kellene, mert majd legközelebb, és akkor aztán tényleg... Játsszuk a lassan fövő béka történetét. Ki hadakozna ellenünk és miért? Ezen jócskán érdemes töprenkednünk! Ha van ellenségünk, vajon tényleg Jézus ügye miatt van, vagy a saját gyengeségünk, butaságunk, netán bűnünk miatt?
Na meg aztán az ítélkezés. Először is jó lenne az előítéleteinkkel leszámolni minden téren: hajléktalan, szenvedélybeteg, cigány, muzulmán, homoszexuális, bűnöző, prostituált stb. De néha elég egy alaposan tetovált ember ahhoz, hogy "dobozba" rakjuk.
Biztos, hogy csak akkor tudjuk lebontani előítéleteink korlátjait, ha közel megyünk ezekhez az emberekhez, s megpróbáljuk Isten szemével nézni őket. Meglátni a bennük rejlő szenvedést és szépséget egyaránt.
Martin Luther King bölcs szavaival zárom soraimat: "A szeretet az egyetlen, ami az ellenfelet baráttá tudja változtatni." Ámen.

[Kőszeginé Rihmer Melinda, Pécs]

---