2025. március 2. - Évközi 8. vasárnap
Lk 6,39-45 - Magunkon kezdjük a javítást!

Próbáljunk nem a másik személy esetleges vétkeivel törődni, hanem a magunkéval. Megújulásunk kiindulópontja saját hibáink felismerése és bűneink bevallása. Csak akkor tudunk elindulni egy új úton, ha saját lelkünk megtisztítása az első.
Mások hibáinak gyors felfedezése nem szokott számunkra nehézséget okozni, s azonnal készen állunk arra is, hogy jó tanácsokkal szolgáljunk az illetőnek, hogyan kellene megváltoztatnia magatartását. A magunk bűneivel viszont éppen ellenkezően vagyunk. Nem szívesen vesszük észre hibáinkat, s ha nagy nehezen belátjuk is azokat, komoly akadályokba ütközik, hogy változtassunk önmagunkon. Sokszor előfordul, hogy tökéletesnek és hibátlannak gondoljuk magunkat, olyannak, akinek nincs szüksége megtérésre.
Egy vak ember nem vezethet egy másik vakot. Az is egyértelmű, hogy a mester nagyobb, okosabb, bölcsebb és tapasztaltabb tanítványainál, különben nem volna mit tanítania nekik. Az is világos, hogy egy hatalmas gerendát könnyebb meglátni, mint egy parányi szálkát észrevenni. A közösség vezetőjének ki kell emelkedni a többiek közül, hogy jó példát mutathasson. Az első keresztény közösségekben megjelenhettek olyan személyek is, akik másokat bíráltak, a többiek hibáival törődtek, holott ők sem voltak bűntelenek. A figyelmeztetések tehát az ilyen lelkület megszüntetésére irányulnak. Mindenki a saját hibáinak kijavításával foglalkozzon, s ha ezt megtette, akkor jogosult arra, hogy másokat figyelmeztessen, de ezt tegye testvéri szeretettel és türelemmel. A bíráskodást mindenki kezdje önmagán!
Először is: ne keressük másokban a hibát, mert nincs jogunk ahhoz, hogy mások lelkivilágában keresgéljünk. Ha felebarátunk negatív viselkedése tudomásunkra jut, ne ítélkezzünk felette, mert egyedül Istennek van joga ahhoz, hogy megítélje az emberi cselekedeteket. Soha nem ismerhetjük teljesen a másik ember élethelyzetét, körülményeit, ezért hiányos ismereteink miatt csak téves lehet az ítélkezésünk eredménye. Nem a mi feladatunk a másik embert figyelmeztetni bűnére, mert nem biztos, hogy kellő tapintattal tudjuk ezt megtenni. Hagyjunk időt embertársunk számára, hogy önmaga belássa téves cselekedetét, és jobb útra térjen. Önmagunkban fedezzük fel a javítani való dolgokat, ne késlekedjünk.
A javulást, a megtérést önmagunkon kezdjük! Tudok segítséget nyújtani a rászorulónak? Jó ember - rossz ember, jó fa - rossz fa, mit várok a másiktól? Reális vagyok?

[Fekete Tibor és Feketéné Bognár Zsuzsanna, Székesfehérvár]

Achívum