2025. január 5. - Karácsony
2. vasárnapja
János 1,1-18 - A megkeresztelt filozófia
A Jézus-születés időszakában érdekes születésre fordítja figyelmünket az ún. János-prológus, János evangéliumának bevezetője. Hogyan is született ez a bevezető, amely a Logoszról szól, s amit a mi fordításunk Igének fordít?
1) A görögök
A logosz görög szó, jelentése szó, beszéd, de jelenti valaminek a lényegét,
az értelmi képességet és annak működését is.
A korai görög filozófusok közül Hérakleitosz nemcsak az univerzum rendjének,
hanem forrásának, működtetőjének és fenntartójának tekintette a logoszt,
végül az emberi megértést és annak kifejezését is értette rajta.
Platón szerint a logosz az értelmi intelligencia, amely értelmes renddel látja
el és irányítja a világot.
2) A zsidók
A Logosz a zsidó Bibliában mint az Isten szava, a teremtés eszköze és a természet
irányítója szerepel.
A görög kultúra és a zsidó vallás találkozásakor a hellenista irodalomban a
két szemlélet egyeztetésére történt kísérlet a zsidó vallásbölcselők körében.
Fontos szereplő számunkra ebben a kísérletben Alexandriai Philón, aki
Jézus korában élt (Kr. e. 20 - Kr. u. 50). Alexandriai nemes családból származott,
a család kapcsolatban volt a Heródes dinasztiával és a római császári udvarral
is (Gaius Caligula).
Philón szerint a filozófia rendeltetése a bibliai kinyilatkoztatásból megismert
bölcsesség szolgálata. Ennek megfelelően az ő gondolkodásában a Logosz
központi helyet foglalt el. Nagyon röviden: a Logosz Isten legfőbb hatalma,
amely egyesíti Isten értelmét, erejét és jóságát. A Logosz Istennek "másolata",
amelyen keresztül a világ rendje és az emberi intelligencia teremtetett. A
Logosz a bibliai Bölcsesség és Törvény, amely Isten gondolatainak és ideáinak
legátfogóbb kifejezése, ami viszont a Törvénnyel, a Tórával azonos, minden
teremtés mintájával, azzal a Törvénnyel, amely mindent fenntart és irányít.
3) A keresztények
Az eddigiekből könnyen felismerhetjük, hogy honnan származik János evangéliumának
bevezetője.
Annak idején Alexandriai Philón átvette a hellenista Logosz-tant, és alkalmazta
a zsidó Bibliára. A János-evangélium pedig megkereszteli Philón vallásfilozófiáját úgy,
hogy a görög és zsidó Logoszt egyszerűen behelyettesíti a názáreti Jézussal,
akit ő Isten fiának és a világ megváltójának nevez.
Vagyis az isteni Logosz jelent meg Jézusban, aki által lett a világ, és aki
a világba jött Bölcsesség és Kegyelem (=Szeretet), akit a világ nem fogadott
be.
Noha megjelent a Keresztelő, aki előre hirdette a Világosság eljövetelét,
az igazság és kegyelem megjelenését a világban. Tanúságot is tett róla. A világ
nem fogadta be a világ Világosságát, akik azonban befogadják, maguk is a Világosság
fiai lesznek.
-- Az új filozófiai nézeteket később is "megkeresztelte", beolvasztotta
magába a kereszténység (pl. Aquinói Tamás a skolasztikus filozófiát, Teilhard
de Chardin a fejlődéselméletet stb.), és a divatos nézetek hívei lelkesen
vallották is ezeket. Csakhogy ezek nem pótolhatják a názáreti Jézus örömüzenetét,
amely életünk boldogságának feltétele, és amely így hangzik: "Szeressétek
egymást, amint én szerettelek titeket" (Jn 15,12)!
[Kovács László, Budapest]
"Tanúként jött, hogy a világosságról tegyen tanúságot és,
hogy mindenek bizalommal rendelkezzenek általa." (Jn 1,7)
- Mennyire azonosulok szerepemmel a világban?
- Milyen élet van bennem?
- Mikor szólítom meg Istent? Miért?
[Angel]
2025. január 12.
- Jézus keresztelkedése
Lk 3,15-16.21-22
- A megkeresztelt nem keresztelt
A víz tisztít. Megtisztítja a testet a szennytől, így alkalmas eszköz a lélek tisztulásának jelképezésére. Éppen ezért a vallások gyakorlatában az ősi totemizmustól kezdve a misztériumvallásokon át Keresztelő János bemerítő szertartásáig megtaláljuk a vízbe merítést vagy vízzel leöntést. A különös csak az, hogy Jézus bemerítkezik Jánosnál, de ő maga senkit nem merít be (Jn 4,2).
1) János bemerítő mozgalma
A zsidó nép Messiás-várása felfokozott volt Jézus korában. Ekkor jelenik meg
egy nagy hatású próféta: János, Erzsébet és Zakariás pap fia, aki a pusztában
nevelkedik. Minden bizonnyal abban az esszénus közösségben, amely kivonult
a Városból és Templomból, azok vezetőinek bűnössége miatt. János
kivált a közösségből, és a Jordán-folyónál a Messiás érkezését hirdette
a végítélet prófétájaként. Megtérésre szólította fel a népet, és a megtérés
jeleként vízbe meríttette az embereket. A nép őt magát már-már magának
a Messiásnak gondolta. Ez ellen tiltakozik azzal, hogy ő csak vízzel keresztel,
de a Messiás Lélekkel és Tűzzel fog keresztelni, búzáját a csűrébe
gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzre veti.
2) Jézus tanítványgyűjtő mozgalma
Jézus a nagy Keresztelőnek rokona volt, aki apja műhelyében ácsként
dolgozott. Ő is elment a Jordánhoz, és ő is bemerítkezett, vagyis csatlakozott
János bemerítő mozgalmához. De nem lett a végítélet prófétája, János lefejezése
után sem. A víz másként hatott rá. Könnyen elgondolható, hogy az aszkéta János
kezei között a vízben fuldokolni kezdett. A vízből felbukkanva pedig a
napnál világosabb lett számára, hogy vízbefojtós, fejszés, tűzben égető Isten
nincsen. Mély lélegzetet vett, és hálával gondolt az ő Istenének új arcára:
az Atyára. Ezután a negyvennapos pusztai magányban átgondolja ezt az istenélményt,
aztán elindítja a maga mozgalmát, a szelíd Lélek és szerető Atya hirdetését.
Tanítványgyűjtésbe kezd.
3) A János-tanítványok és Pál beavató szertartása
Tudjuk, hogy Jézus tanítványai közül többen János tanítványai közül kerültek
ki (Jn 1, 35-51). Ők nyilván követték első mesterük példáját. Evangéliumában
János (az evangélista) leírja, hogy "Jézus Júdea földjére ment tanítványaival.
Ott tartózkodott velük, és keresztelt" (Jn 3,22), majd később folytatja,
hogy "a farizeusok úgy értesültek, hogy Jézus több tanítványt szerez, és
többet keresztel, mint János. Valójában Jézus maga nem keresztelt, hanem csak
a tanítványai" (Jn 4,2). A keresztelés mint beavató szertartás a keresztény
egyházakban legfőképpen Pál apostol teológiájának köszönhető. Ő a
zsidó körülmetélési szertartás helyébe a keresztség szertartását helyezte,
amely a katekizmus szavai szerint "megszabadít az eredeti bűntől és
minden más bűntől, és Isten gyermekeivé és az egyház tagjává teszi
az embert".
-- A jézusi missziós parancs (Mt 28,19) már az ősegyház gyakorlatát fogalmazhatja
meg, amelyből azért világosan kiderül, hogy előbb Jézus tanítványává kell
lennünk, a víz csak azután jöhet, megtérésünk és Jézusnak való elköteleződésünk
jeleként.
[Kovács László, Budapest]
"Sok és különféle buzdítással evangelizálta
a népet." (Lk 3,18)
- Hogyan értékelem saját szerepemet?
- Milyen szellemben működöm?
- Mi az, ami derogál nekem? Mi miatt?
[Angel]
2025. január
19. - Évközi
2. vasárnap
Jn 2,1-12 - A kánai menyegző: Vízből
bor?
Gyerekként roppantul élveztem a bűvészeket, ahogy a kalapból kirepítik a galambokat, vagy később a legdurvább varázslatot, amikor kettéfűrészelnek egy ládában egy nőt, aki pár pillanat múlva kacagva ugrik elő a ládából. Felnőtt fejjel elgondolkodom az én Jézusomról. Kérdezem magamtól, hogy ott kinn a pusztában arra készült-e fel, hogy csodajeleket tegyen, varázserejével elbűvölje tanítványait és hozzá tóduló tömegeket? Milyen Jézus volna nekem szimpatikus, mondjuk a kánai menyegzőn?
1) Első út a tanítványokkal
A Jordán vizében történt istenélménye után a pusztában elhatározza, hogy tanítványokat
gyűjt, akiknek elmondja, kicsoda az Isten. Talán Jahve, a zsidó törzsi
Isten, a hadak ura és Istene? A végítéleten minden bűnt megtorló, bosszúálló Isten?
Vagy az Apánk, aki csak szeretni tud? Még ha gonoszok vagyunk, akkor is szeret, és
addig szeret, míg viszont nem szeretjük.
Az első tanítványok Keresztelő Jánostól átpártolnak hozzá, és ő a
Jordántól hazatérve Názáretbe, meglepi anyját az új barátokkal. Anyja pedig
meglepi őt a kánai rokon lakodalmának hírével. Anyja kétségbe is esik,
amikor megtudja, hogy fia be akar állítani hetedmagával a lagziba.
2) Hétnapos lakodalom Kánában
A zsidóknál hét napig tartott a lakodalom. Elképzelhető, hogy a szegényes
Mária-rokonok mennyire megijedtek, mikor a názáreti Mária fia megjelenik szedett-vedett
csapatával. De mit tehet ilyenkor az ember, jó képet vág a dologhoz. Az ifjú pár
pedig megöleli, megcsókolja a kedves rokont, és leültetik a vendégeket. A szertartás
egy hétre elosztva csodálatos, de a bor egy hétre biztosan nem elég. A násznagyot,
aki felelős a zökkenőmentes ünneplésért, majd’ megüti a guta, de
Jézus anyjában is csak fokozódik a feszültség. Noszogatni is kezdi a fiát,
aki bizony nem a legkedvesebb az édesanyjához.
3) A víz és a bor
A keleti elbeszélésmód nagyon bűvöletes. Ha felkel a Nap, azt nem ilyen
pőrén mondják el, ahogy mi, nyugati racionalisták, hanem szépen, színesen,
keletiesen. Valahogy így: "A horizonton égő tűzgolyóként fénylőn
megjelent a nappal Csillaga, arany sugaraival elborítja a Földet...".
(De abbahagyom, mert úgysem tudom a nyelvüket).
Szóval térjünk vissza a vízhez és borhoz! Kinn a korsók már tele vízzel, benn
a poharak üresen. Itt az idő a csodára! Töltsétek tele a poharakat! És
akkor Jézus elmondja istenélményét, amely ott a Jordánnál, a vízben történt. És
megigézi hallgatóit a világ legcsodálatosabb hírével: Az Isten csupa Szeretet!
-- És ekkor a víz is borrá változik a násznép szájában, és az istenfélelem
istenszerelemmé válik
a szívükben. Örülnek és örvendeznek, egymás nyakába borulva... Ha volt, akkor
csak ez lehetett a Jézus szándéka szerinti kánai csoda, Jézus első csodája.
[Kovács László, Budapest]
"A Szabadító így szólt hozzájuk: Töltsétek
meg a víztárolókat vízzel!" (Jn 2,7)
- Mennyire adok Jézus szavára? Miért?
- Mennyit várok a környezetemtől?
- Mennyire minőségi, amit csinálok?
[Angel]
2025. január
26. - Évközi 3. vasárnap
Lk 4,14-21 - Jézus ámulatba ejt
"Megvilágosodása" után Jézus a Jordántól és a pusztából Galilea vidékére ment. Tanító körútján tanítványaival Názáretbe is eljutott. Názáretbe, ahol nevelkedett, és ahol apja mellett ácsként dolgozott. És ahonnan, felszámolva mesterségét, elhagyva anyját és otthonát, elindult a nagyvilágba.
1) A názáreti zsinagógában
Elgondolható, hogy az egész kisvárosban micsoda izgalom uralkodhatott el, hiszen
az egész tartományból hozzájuk is eljuthattak a hírek. A zsinagóga bizonyára
teljesen megtelt a hírneves "földi" meghallgatására. A zsinagógában
minden férfi olvasásra jelentkezhetett. Jézus természetesen szólásra jelentkezett
a zsinagóga elöljárónál, aki az Izaiás-tekercset adta át neki. A tekercset
kibontva Izajás 61. fejezetének 1-2. verse állt előtte.
2) A felkent próféta küldetése
A zsidóknál az ókorban a prófétákat, királyokat és főpapokat olajjal kenték
fel küldetésük teljesítésére.
Döbbenetesen hangozhattak a szavak Jézus szájából: "Az Úr Lelke rajtam, ő kent
föl engem..." Hát még a küldetés egyáltalán nem "lelkiző",
hanem az egész társadalmat érintő (szociális) programja: örömhír a szegényeknek,
gyógyulás a megtört szívűeknek, szabadulás a raboknak, világosság a vak
(vezetőknek), szabadulás az elnyomottaknak, kegyelmi esztendő (Jóbel-év)
az egész népnek. Ez az utóbbi azt jelentette (többek között), hogy minden 50.
esztendőben vissza kellett adni eredeti tulajdonosának vagy leszármazottjának
azt a földet, a telket és házat, amely az előző években idegen kézre
került!
3) Jézus ámulatba ejt
Megdöbbentő csend állhatott be a zsinagógában. Csak a tekercs susogását
lehetett hallani, amint Jézus összetekeri azt, majd átadja a templomszolgának, és
leül.
Most, most mi következik? Minden szemben felcsigázott érdeklődés. Mindenki átérzi
a pillanat magasztosságát és fenségét. És bekövetkezik a kijelentés: "Ma
beteljesedett az Írás...!"
Jézusnak a felolvasott részhez fűzött szavai nincsenek lejegyezve. De
miről is szólhattak volna, mint az "új Isten" meghirdetéséről,
az Atyáról; az új világ megteremtéséről, az Isten Országáról, ahol beteljesednek
az írás szavai.
A szavak átizzítják még a falakat is, és a "megvetett város", Názáret
szegény népe elájul a hallatlan, mesébe illő szavakon.
-- De rövidesen bekövetkezik a felocsúdás... Ugye mi is hogy elbűvölődtünk
az Ország eszményeitől, az alternatív társadalom álmától és... Még álmodunk
tovább? Vagy felocsúdtunk? Hiszünk-e még a Prófétának?!
[Kovács László, Budapest]
"Maga pedig zsinagógáikban tanított,
mindenkit álláfoglalásra késztetve." (Lk 4,15)
- Mennyire szoktam megelőzni híremet?
- Mennyire szoktam embereket állásfoglalásra késztetni?
- Milyenek a hétvégi szokásaim?