2025. július
6. - Évközi 14. vasárnap
Lk 10,1-12.17-20 - Tanítványi jellegzetességek
Ez a szentírási szakasz konkrét követelményeket fogalmaz meg azok számára, akik
követni akarják Jézust. Olyan irányelveket ad, amelyek a mai kor keresztényei
számára világos útmutatások.
Az evangélium hirdetése minden jézuskövető küldetése. A hetvenkét tanítvány
tagja nem a szorosan vett apostoli körnek, mégis küldi őket Jézus. Mostani
világunkban, amikor sokan eltávolodtak a jézusi eszménytől, különösen fontos
tanúságot tenni jézusi hitünkről. Ez a tanúságtétel lehet szóbeli, de még
inkább életpéldával történik.
Egyszerűség és bizalom. Jézus arra inti a tanítványokat, hogy ne bízzanak az
anyagi esz-közökben, ne az anyagi eszközök határozzák meg az identitásukat és
az értékrendjüket. A mai fogyasztói társadalomban különösen is érvényes ez az
üzenet. Az egyszerű életmód, a lemondás képessége és az Istenbe vetett bizalom
a Jézus melletti tanúságtétel hiteles jele lehet.
A békesség kultúrája. A jézusi ember a béke hírnöke. Nemcsak háborús vagy politikai
kontextusban értjük ezt, hanem a mindennapi kapcsolatokban is a béke hírnöke:
családi kapcsolatokban, konfliktusok elsimításában, közösségi feszültségek csökkentésében.
Aki Jézust követi, az békét sugároz.
Jézus tanítását sokszor el is utasítják az emberek. A tanítványok nem mindenhol
találtak nyitott szívekre. Ez ma sincs másképpen. A jézusi értékrend sokszor
gúny tárgya lehet, vagy közömbösséggel találkozik. Jézus azonban bátorít és biztat:
tovább kell menni. A jézusi tanítvány nem a földi sikerért, hanem az Istenben
való közösségért dolgozik.
[Gyűrű Ferenc, Lövő]
"Ha pedig bementek egy házba, először
ezt mondjátok: Béke e háznak!" (Lk
10,5)
- Mire használom a köszönést?
- Mennyire árasztok magam körül békességet?
- Mennyire vagyok válogatós?
[Angel]
2025. július
13. - Évközi 15. vasárnap
Lk 10,25-37 - Megrendültségből fakadó segítés
Az irgalmas szamaritánus története az irgalmasság útját ajánlja a Jézus tanítását
követni akaróknak. Radikális fordulatot kínál fel ez az evangéliumi szakasz.
A szeretet nem válogat, nem zárhat ki senkit. A "felebarát" nemcsak a barát,
a családtag vagy a vallási közösség tagja. A felebarát az, aki bajban van,
és rászorul a segítségünkre. A szamaritánus nem kérdezte, hogy a bajban lévő milyen
nemzetiségű, vallású, erkölcsű ember volt. Csak azt látta, hogy szüksége
van rá.
Hogyan élhetjük meg ezt az evangéliumot a mindennapokban?
Észrevenni a bajban lévőt. Nyitott szemmel járni. Lehet, hogy valaki lelki,
anyagi, tanácsbeli támogatásra szorul, meghallgatás vagy éppen bátorító szó kell
neki. Adjuk meg ezt a lehetőséget azzal, hogy észrevesszük őt.
Megindulni a szívünkben! A görög szöveg szószerinti fordítása: zsigereiben megrendült.
A szamaritánus egész bensője megrendült a bajban lévő láttán. Az irgalmasság
nem pusztán cselekedet, hanem belső magatartás is. Szükséges a belső megrendülés,
hogy segíteni tudjunk.
Konkrétan cselekedni. A szamaritánus tettei példát mutatnak: elsősegély,
szállás, pénzügyi segítség. Cselekedetei konkrétak, teljes körűek. Ápolja,
felemeli, elszállásolja, időt, pénzt, együttérzést ad a bajban lévőnek.
Ma ez lehet adományozás, önkéntes munka.
Folyamatosság és kitartás. Az irgalmasság nem egyszeri gesztus. A szamaritánus
visszaérve megadja a költségeket. Hosszú távon vállalja a gondoskodást. Állhatatosnak
kell lenni a szeretetszolgálatban.
Jézus utolsó mondata: "Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!" Mi is lehetünk
az úton fekvő áldozat, máskor a közömbös járókelő. Jézus arra hív bennünket,
hogy új önazonosságunk legyen az irgalmas szamaritánus.
[Gyűrű Ferenc, Lövő]
"És íme valamely törvénytudó előállt, megpróbálván Őt
mondván:
Mester, mit cselekedve
fogok örökéletet örökölni?" (Lk 10,25)
- Milyen kérdések érdekelnek?
- Mennyire érdekel az örök sorsom?
- Kit szeretek szondázni? Mivel? Miért?
[Angel]
2025. július
20. - Évközi 16. vasárnap
Lk 10,38-42 - Cselekvés és Istenre figyelés
harmóniája
Ez a történet arról szól, hogy életünkben harmóniában kell lennie a cselekvésnek
és az Istenre figyelésnek.
Márta a vendéglátás gondjával van elfoglalva. Ez a szerep teljesen elfogadott
volt a zsidó társadalomban. Sőt elvárás is volt. Márta tehát nem tesz semmi
rosszat, sőt látszólag példaértékűt cselekszik. Mária viszont le is
ül Jézus lábához. Ez a "leülni valaki lábához" kifejezés a zsidó rabbinikus hagyományban
a tanítvánnyá válás egyik klasszikus megfogalmazása. Abban a korban ez szokatlan
és radikális tett volt egy nő részéről.
Mária és Márta története ma is különös aktualitással bír, hiszen a modern világ
embere túlterhelt. Munka, család, szolgálatok, kötelezettségek, információk áradata
veszi körül. Könnyen elveszhet a csend, az imádság, a személyes kapcsolat Istennel.
Jézust követő életet nem lehet élni Jézussal való személyes kapcsolat nélkül.
Ezt a kapcsolatot ápolni kell: imádsággal, elmélkedéssel, szentírásolvasással.
Teremtsünk harmóniát a cselekvés és Istenre figyelés között! Mária példáját követve
ér-demes minden nap csendben időt tölteni Isten előtt. Az elcsendesedés
segít újra összpontosítani életünk lényegére.
Érdemes tudatosan figyelnünk arra, hogy ne vesszünk el a tevékenységek tengerében.
Időnként meg kell kérdezni magunkat: Amit teszek, valóban szükséges-e? Vagy
csak nyugtalan-ságból és megfelelési kényszerből fakad?
Szolgáljunk másokat, tevékenykedjünk másokért, de Jézus szemével! Tevékenységünk
nem öncélú, hanem az Istennel való kapcsolat gyümölcse.
Át kell gondolni családi és közösségi életünket. Tudunk-e időt adni a családban
az együtt imádkozásnak? Közösségi életünkben is harmóniában kell lennie a tevékenységnek
és az isten-kapcsolatnak.
A modern keresztény ember sokszor Márta szerepét veszi fel: elfoglalt, aggódó,
hajszolt. A kihívás az, hogy Mária feladatát is magában kell hordoznia: tudjon
leülni Jézus lábához, hallgatni őt, és ebből a kapcsolatból merítve
élni a szolgáló, aktív kereszténységet.
[Gyűrű Ferenc, Lövő]
"Mária választotta a jórészt, amely nem fog
tőle elvétetni." (Lk 10,42)
- Mennyire szoktam aggódni? Mi miatt?
- Mennyire aprózom el magam?
- Milyen érveim vannak a mellett, akit meg akarok védeni?
2025. július
27. - Évközi 17. vasárnap
Lk 11,1-13 - Nyitottság a Lélek indításaira
Az imádságban való kitartásra biztat minket ez az evangéliumi szakasz. Még a
vonakodó ember is teljesíti a kérést, ha az kitartó és meg nem szűnő. Ha
egy ember is képes ilyen cselekedetre, mennyivel inkább Isten, aki szerető Atya.
A példabeszédben a kenyér, hal, tojás és a kő, kígyó, skorpió kontrasztja
rámutat arra, hogy Isten soha nem ad rosszat annak, aki hozzá fordul, hanem a
legjobbat adja: a Szentlelket.
Hogyan valósíthatjuk meg az evangélium tanítását a mindennapokban?
A rendszeres imádságra szánt idő megtartása. Ez lehet reggel, amikor még
csend van, vagy este, amikor lezárjuk a napot. Akár a Miatyánk is jó kiinduló
pont lehet, érdemes elgondolkodni a szavain, mondatain. Például mit jelent számomra,
hogy "jöjjön el a te országod"?
Legyen az imánk őszinte. Nem kell szép szavakba csomagolni. Jézus is a baráthoz
való éjszakai kopogtatáshoz hasonlítja az imádságot. Egyfajta sürgető, őszinte,
kitartó vágyakozás legyen bennünk!
Ne féljünk kérni! Jézus arra bátorít, hogy kérjünk bizalommal, kitartással. Nem
azt mondja, hogy azonnal megkapjuk, amit akarunk. Isten a legjobbat adja, a Szentlelket,
aki formálja a szívünket és alakítja a gondolkodásunkat.
Isten Lelkére nyitottan kell élnünk. Ez a Lélek tanít meg bennünket arra, hogy
mit kell kérnünk. Jelenlétének élőnek kell lennie döntéseinkben, beszédünkben,
cselekedeteinkben.
Jézus nem egy imádságformulát, hanem életformát ad át tanítványainak. Az imádság
elsősorban nem szöveg, hanem kapcsolat. Az imakapcsolatban nem a távoli
Uralkodót szólítjuk meg, hanem a közeli, szerető Atyát.
[Gyűrű Ferenc, Lövő]
"Azután az történt, hogy amikor
imádkozott egy helyen, amint abba maradt, tanítványainak
egyike így szólt hozzá: Urunk, taníts meg minket
is imádkozni!" (Lk 11,1)
- Milyen szívesen tanulok új imamódokat? Kitől?
- Milyen imaszándékaim vannak?
- Mennyire tudok Imádkozni?
