2024. október 6. - Évközi
27. vasárnap
Mk 10,2-16 - Túl a mózesi felfogáson
A házasság tipikus példája annak, hogy a jézusi szeretetfelhívásból nagy
szeretettel csinálunk az Ószövetség által igazolt parancsolatot, amely ellen,
aki vét, annak egyszer és mindenkorra annyi. Nem véletlen, hogy Jézus Újszövetségét
boldogan összekeverjük Mózes törvényeivel. Az egyház ugyanis, ahogy fokozatosan
kialakult, törvényeket szerkesztett, és nem érezte, hogy a szeretet nem létezik
szabadság nélkül.
A legtöbb ember jogilag hivatkozik a házasságra, mint a legfontosabb parancsok
egyikére, főként akkor, ha úgy érezzük, hogy jogilag mindent megtettünk
felbonthatatlansága ügyében. A nő és a férfi is tulajdonának tekinti a másikat,
akivel tetszése szerint rendelkezik, akit jutalmaz, büntet, megfoszt, vagy kegyesen
eltekint a következményektől, de ami történt - bármi legyen is az -, nem
lesz elfelejtve. A következő alkalommal már előzmények lesznek, és
azok alapján születik meg az igazság méltó ítélete.
Két dolog jut eszembe. Az egyik: A házasság két egyenrangú fél szeretetben történő elköteleződése.
Nem kényszerzubbony! Jézus tanítását az egyszerűség kedvéért parancsként
szeretjük megfogalmazni. A szeretet azonban nem parancsol, hanem kér, lehetőséget
kínál annak, aki komolyan veszi az ajánlatot. Sajnos sokan úgy gondolkoznak,
mint Mózes idejében: Ha a másik mindenben megfelel nekem, akkor elfogadom azt,
amit a másik nyújt nekem. Ha bármi elromolna, változnia a másiknak kell! A szeretet
azonban mást is kérdez! Én megfelelek-e a másiknak, és hajlandó vagyok-e miatta
változni, vagy ez csak az ő feladata? Nemcsak testileg, mert úgy könnyűnek
tűnhet, és még aláírni sem nehéz. Csakhogy a szeretet nem telepszik rá a
másikra, és mindig kész önként megfelelni a másiknak.
A másik, hogy amikor a szeretetből parancsot csinálunk, akkor úgy vagyunk,
mint a napkeleti bölcsek: más úton megyünk tovább, mint amin Jézus járt. A törvény
ikertestvére az igazság, csakhogy Isten igazsága a szeretet, a megbocsájtás,
az elfogadás, és ha kell az elengedés - még akkor is, ha be kell vallanunk, hogy
számunkra a törvény sajnos előbbre való, mint amit Jézus felkínál.
[Sulyok Gábor, Budapest]
"Elmenvén hirdessétek: Közel jött az egek királysága." (Mt
10,7)
- Mennyire érzem Isten Országának közelségét?
- Mennyire tudom megéreztetni Isten Országának közelségét?
- Mennyi energiát vagyok hajlandó "pazarolni" Isten Országára?
[Angel]
2024. október 13.
- Évközi 28. vasárnap
Mk 10,17-30 - A birtoklás vonzásában
A nincstelen ember vágya, hogy legyen valamije, aztán
ha van, legyen még több.
A kereszténység ott kezdte, ahol a názáreti próféta: "Az emberfiának nincs
hol lehajtania a fejét." Ő nem ismerte a tulajdon gyönyörűségét, és
követői az első adandó alkalommal bebizonyították, hogy a vagyonközösség
csak rövid időre érvényes. Aztán ha lehetséges, beszűrődve a gazdagok
közé, természetesen megtérítve azokat, elfeledkeztek arról, amiért jöttek, vagyis
hogy szétosszák azt, amijük van. Biztonság kedvéért szentté avatták a magántulajdont,
és a vágyakozókat az igazság meghirdetésével tisztes távolságba küldték, hogy
ne zavarják konzumszintjüket.
Na persze ez azóta sem változott. Ahogy egy költő mondja: (mi) "lassan
beszopjuk magunkat a bőségben élők világharmadába, mely mélán ejtőzik,
mint az óriáskígyó középső harmada két rész éhség között" (Skandináv
költők antológiája, Gondolatformán). Voltak a történelem folyamán szent
Ferencek, de bolondnak nézték őket, és igyekeztek visszatérni a "normális" életbe,
ahol azon töpreng a keresztény és nem keresztény világ, hogy miképpen lehet rögzíteni,
megőrizni a jelen jóléti szintet azok számára, akiknek van mit megőrizni.
Ja, hogy az emberiség majdnem fele éhezik, nincs jóformán semmije vagy egyenesen
éhen hal? Hát majd az Isten megjutalmazza őket a szenvedéseikért. Mit tehetünk
mi?
A legendák világában született történet, hogy Jézus újra megjelent, és Pétertől
megkérdezte, hová megy a Via Appián. Péter meg igyekezett igazolni lelépési szándékát,
mondván, hogy kár bármit is tenni ebben a gonosz városban. Mintha csak a mi lelkünkből
beszélt volna!
Hogy lehet eljutni a Mennyek országába, ha nem tudom megvenni a jegyet oda. Hát
a jegyhez pénz kell, meg magántulajdon, hogy megőrizhessem azt, amit keservesen
megszereztem. Ha kell, akár kerítést építek, hogy távol tartsam azokat, akik
be akarnának törni és elrabolni félve őrzött kincseimet, egy életem értékeit!
Szegény Jézus azt hitte, hogy értik, amit mondott és ami szerint élt, de hát
az evangélium maga bevallotta, hogy már a kezdetekben nem értették. Jézus nem
kért útlevelet, személyit, igazolást, hogy valaki rászoruló-e, egyszerűen
segített.
[Sulyok Gábor, Budapest]
"Amikor kiment az útra, odafutott hozzá
valaki és térdre esve előtte megkérdezte őt: Jó rabbi
mit tegyek, hogy örökéletet örököljek?" (Mt 10,17)
- Kit tartok jónak? Mi miatt?
- Hová szoktam sietni?
- Mennyire tisztelem az emberi életet?
[Angel]
2024. október
20. - Évközi
29. (Missziós) vasárnap
Mk 10,35-45 - Új világszemlélet
Kereszténységünk alapvető elvárása, hogy ott legyünk
a győzelmi menetben, hogy részesei legyünk az isteni dicsőségnek,
hiszen kiittuk a kelyhet, amit kellett, és meg vagyunk keresztelve,
tehát igazság szerint nekünk az jár. Egész életünket átszővi
a "valamit valamiért" lelkülete, hát az Isten sem
gondolhatja másképpen.
A 2024-es párizsi olimpia megnyitója enyhén szólva botrányosra sikerült. Legszívesebben
Pétert idéznénk, aki felháborodott, amikor Jézus arról beszélt, hogy szenvednie,
sőt meghalnia kell. Ahogy Péter mondta: "Veled ilyesmi nem történhet
meg!" Velünk sem történhet meg, hogy elviseljük a becsületünkbe gázolást,
a gúnyolódást, és Jézus dicsősége ne ragyogja be életünket. Néhányan azt
javasolták, hogy tiltakozzunk, mások imaláncot szerveztek, Istennek átpasszolva
a megoldást, jelezve, hogy ez velünk nem történhet meg.
Jézus azonban, bár nem tudta, hogy ma éppen missziós vasárnap lesz, világosan
elénk tette az új világszemléletet, és azt az utat, amely egyedül vezet valahová,
de minket jobban érdekel az eredmény, mint az önzetlen szeretet vállalása.
Azt akarta, hogy ne tekintsük az Atyát adósunknak, aki köteles kárpótolni,
majd a végén meg kifizetni minket.
"Aki utánam akar jönni, annak ki kell innia a kelyhet." Mert egy új
világot kell útjára indítani, amely azoké, akik vállalják a szolga, sőt
rabszolga sorsát. Ebben az új világban az utolsókból lesznek az elsők, és
a nagyokból és hatalmasokból mindenki szolgái. Túl sok bennünk az igazság, és
kevés a szeretet. Hogy gondolta Jézus? Mi csak szenvedünk és vért izzadunk, mások
meg élvezik az életet? Nekünk nem jár semmi? Sajnos a kereszténységünk meg van
keresztelve, de nem a jézusi keresztséggel, hanem az ószövetségi szellemiséggel,
amely azt hajtogatja, hogy aki Istenben bízik, az meg nem szégyenülhet.
Jézus kiben bízott, hogy úgy megszégyenült? Hát a tanítványokban, meg bennünk,
akiknek az a meggyőződésünk, hogy velünk ez nem történhet meg. De
igen, meg kell történnie, hogy magunkra véve a szolgai sorsot, életünk által
értelme legyen a jézusi életnek.
[Sulyok Gábor, Budapest]
"Köztetek azonban ne legyen így!
Hanem aki nagy akar lenni köztetek, legyen
a
ti szolgálattevőtök." (Mk 10,43)
- Milyen szolgálatot vállalok? Ki számára?
- Milyen fajta dicsőségre vágyom?
- Mennyire élvezem, ha kiszolgálnak?
[Angel]
2024. október
27. - Évközi
30. vasárnap
Mk 10,46-52 - Milyen hitünk van?
Kereszténységünk legfontosabb lépése, hogy
mondd el a Hiszekegyet meg a Miatyánkot - és ez jelenti számunkra
a hitet. Ez a szerencsétlen vak vajon milyen Hiszekegyet mondogatott,
hogy Jézus felfigyelt rá? Ennek az embernek nem volt hitvallása,
csak hite! Mégpedig olyan hite volt, amely meggyógyította és
megváltoztatta.
Mire képes a mi hitünk? Meg tudjuk gyógyítani vele keserűségünket, kiábrándultságunkat,
sőt mások hitetlenségét is? Miből táplálkozik a hitünk? A kifizetődésből,
a csalódásainkból, vagy valami elvarázsoltságból, megszállottságból? Hiszünk-e
abban, hogy szükségesek vagyunk, nem Istennek, hanem önmagunknak és mindazoknak,
akiknek szokatlannak tűnik a hitünk és az abból következő élet és érték-fejreállítás.
Beszélnek arról, hogy nyugaton még utcaseprőnek is érdemesebb elmenni, mert
jobban kifizetődik, mint nálunk, természetesen nem a kiszolgáltatott sors
vállalása miatt, hanem a nagyobb pénz reményében. Életünk valódi próbája, hogy
merjük-e vállalni a jézusi életmódot, amelynek egyetlen biztosítéka az a hit,
amely világosságot tud adni a világnak.
Hiszünk-e abban, hogy a jézusi megvetett élet ad hitelt a hitünknek, nem pedig
a magassági magamutogatás. Hiszünk-e abban, ennek a világnak olyan szüksége van
a valódi jézusi életre, mint a vak embernek a látásra - vagy a hitünk csupán
rólunk szól, mert ebben az esetben hiábavaló minden. Olyanná kell lennünk, hogy
az emberek ne tudjanak hitetlenül elmenni mellettünk! Jézusnak elég volt, hogy
hitt abban, amit mondott, és hitt a tanítványokban, jóllehet tudta, hogy ők
sem értik, amit mond - ahogy jellemzően mi sem -, és kétségeik, bizonytalanságaik
miatt nem tudott felgyúlni a jézusi élet világossága a megvakult világban. A
világ tele van elvakult emberekkel, akiket csak hitünkkel lehet meggyógyítani.
[Sulyok Gábor, Budapest]
"A Szabadító pedig így szólt
hozzá: Eredj, bizalmad megmentett! És tüstént fölnézett,
majd nyomába eredt az úton." (Mk 10,52)
- Kire, mire szeretek felnézni? Miért?
- Mennyire bízom a sikerben? Miért? Milyen alapon?
- Kire szoktam ráförmedni? Miért?
