2024. augusztus 4. - Évközi
18. vasárnap
Jn 6,24-35 - Óvakodjunk a hiábavalóságoktól!
"Nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok,
hanem mert ettetek a kenyérből..." (Jn 6,26).
Biztosan Te is rácsodálkoztál már, vajon miért vonzott több embert a kenyérszaporítás
csodája, mint a betegek gyógyítása vagy a vízen járás. A válaszra a mai olvasmányban
lelhetünk: Mózes idejében, a pusztai vándorlás alatt a zúgolódó népet Isten égi
mannával táplálta: "Ez az a kenyér, amelyet az Úr ad nektek enni" (Kiv
16,15).
A Jézust követő tömegek valami hasonlót éltek át: Isten gondoskodik népéről, és
beteljesülni látszik ígérete a várva-várt Messiásról.
"...és jóllaktatok" (Jn 6,26). A Karib-tenger kalózai c. filmben szerepel
egy azték
kincsesláda, amely azzal átkozza meg kifosztóit, hogy nem tudják kielégíteni
vágyaikat: hiába isznak, semmi nem oltja szomjukat, hiába esznek, éhesek maradnak...
Még most is beleborzongok ennek a lehetőségébe... Milyen kegyetlen és reménytelen élet
lenne az ilyen. Ahogy mérlegre teszem életem élvezetet nyújtó részét, sorra lelem
fel ezeket az elátkozott kincseket: Az étel, amely táplál, méreggé válik
az elhízás vagy betegségek fényében. A TV, amely kikapcsol, rabul ejt a sorozatdarálás
egyre több után ácsingózó mámorában. A ház, amely az otthonom, elszívja az erőmet,
pénzemet. Tárgyaim fölém tornyosulnak és betemetnek. Találkozásaim sekélyesek,
jóakarásommal nem segítek. Munkám, tanulmányaim kiégetnek. - Mindennapi életem
forgatagában egyre csak etetem a hiányaimat, de nem találom a megnyugvást. Mi
lehet az, ami maradandóan táplál?
A Jézust keresőket is a jóllakottság élménye hajtja, hogy megtalálják, de
Jézus éhségüket valami hosszútávúval, sokkal értékesebbel szeretné csillapítani,
azzal,
ami "megmarad az örök életre" (Jn 6,27).
Jézus már a megelőző pár napban is annyi mindent letett az asztalra:
betegeket
gyógyított, pár kenyérből és halból tömegeket lakatott jól, majd vízen járt.
Akinek ekkora erő van a birtokában, annak szavai is súlyosak. Milyen zavarba
ejtő és döbbenetes a válasza: "Én vagyok az élet kenyere" (Jn
6,48).
A királlyá koronázás elől elmenekült, de amint meglátta a lehetőséget
az áttörésre,
hogy megértsük, mi is az, ami betölti hiányainkat, rögtön magát ajánlotta fel
táplálékul: "...és életet ad a világnak" (Jn 6,33).
Sokan megtapasztaltuk, mennyire nehéz aprópénzre váltani Krisztusba vetett bizalmunkat,
hitünket. A mai szentlecke segíthet az akciótervet felállítani, hogy ne hiábavalóságokon
járassuk az eszünket: "Vessétek le a régi embert, akit a csalóka vágyakozások
romba döntenek... Öltsétek magatokra az új embert..." (Ef 4,22.24)
Jézusom, köszönöm, hogy ma is megszólítottál. Kérlek, segíts levetnem a régi
embert, hogy minél jobban megismerjelek, és higgyek Benned. Hálás a szívem a
tápláló gondoskodásodért! Ámen.
[Sommer Gabriella, Mór - HÉDI közösség]
"Mert az Isten kenyere égből alászálló és
a világnak életet adó." (Jn 6,33)
- Mennyire bízom Isten küldöttjében?
- Felülről vagy alulról várom az élet megújulását? Miért?
- Meddig bírom étlen, szomjan?
[Angel]
2024. augusztus 11.
- Évközi 19. vasárnap
Jn 6,41-51 - A vágyott és a valódi Messiásról
Zúgolódás indult Jézus ellen, mert nem aratott tetszést
a mondandója. És nem volt meggyőző a - számukra ismert(nek vélt)
- származása sem. A zsidók hosszú évszázadokon át várták a messiási próféciák
beteljesedését. Különösen nehéz történelmi időszakokban, szabadságuktól
megfosztva, zsarnokok uralma alatt sínylődve vagy akár szűk esztendőkben,
az Ő majdani érkezése volt a reménységük. Biztatást, erőt, belső békét
adott az a meg-megújuló meggyőződésük, hogy a Messiás egyszer
- talán már ma? - eljön, és hatalma lesz orvosolni minden létező problémájukat. "Csak
addig kell kihúzni valahogy! Meggyógyít minden létező sebet és nyavalyát,
békét, bőséget, szabadságot és elégedettséget fog hozni. Letaszítja
a trónjukról a gőgösöket, felemeli a szegényeket, megvigasztalja a
szomorkodókat, eltapossa a Sátánt, és uralmának nem lesz vége." Mint
egy szép tündérmese!
Aztán amikor valóban eljött, nem ismerték fel. Sőt megbotránkoztak rajta!
Ennyire egyszerű, hétköznapi "csomagolásban", rejtőzködve és
szabadságukat tiszteletben tartva - azt gondolták -, nem jöhet. Hiába a lassan
gyarapodó információk az Eljövendőről, az információhiányokat a fantázia
lelkesen kitöltötte, az így kialakult, szükségszerűen antropomorf kép pedig
alig hasonlított Jézusra. Hiába a sokasodó jelek a tanítása rendkívüliségéről,
gyógyításairól, természetfeletti (szellemi) erejéről, nem voltak felkészülve
egy ilyen Messiásra. Lássuk be: arra, aminek közvetlen tanúi lettek, nem is lehetett
felkészülni, mert minden tapasztalatot és képzeletet, részben a legmerészebb álmaikat
is alul-, illetve felülmúló volt.
Időnként én is zúgolódom Jézus/Isten ellen. Bibliai ismereteim, tanulmányaim,
olvasmányaim és tapasztalataim alapján, valamint az ezeket szükségszerűen
kiegészítő fantáziáim alapján összeállt bennem egy kép, hogy milyen az Isten,
hogyan működik, mi várható Tőle. Aztán időről-időre
meglep, hogy olyat tesz, ami messze felülmúlja a várakozásaimat, vagy éppen látszólag
tétlen marad, amikor szerintem meg kellene mutatnia a hatalmát.
Mesterünk, Názáreti Jézus! Köszönöm, hogy Te magad lettél az élet kenyere. Segíts
nekem különbséget tenni az éltető kenyér és a "Jézus" feliratú hamisítványok,
az ételnek látszó élelmiszeripari szemét és a tetszetős küllemű, rákkeltő mérgek
között! Feltétlen bizalommal akarom fogadni mindazt, ami Tőled jön, akkor
is, ha nem az én gondolataim szerint való.
[Ruff Ferenc, Mór - HÉDI közösség]
"Én vagyok az élet kenyere." (Jn
6,48)
- Mennyire vonz az Isten?
- Mennyire fontos nekem az élet kenyere?
- Milyen gyakran veszem magamhoz az élet kenyerét?
[Angel]
2024. augusztus
15. - Nagyboldogasszony ünnepe
Lk 1,39-56 - Mária meglátogatja
Erzsébetet, Magnificat
Ma van Nagyboldogasszony ünnepe, Mária mennybemenetelét ünnepeljük.
Jézus anyja eljutott az üdvösségre, ami mindannyiunk célja. Nekünk mit kell
tennünk üdvösségünk érdekében? Szűz Mária élete adhat választ erre a kérdésünkre.
Ami először eszünkbe juthat a mai evangélium olvasása során, az a szolgálat.
Mária Erzsébet segítségére siet várandóságának utolsó hónapjaiban, mert tudja,
hogy szükség van rá. Ő az egész életét Isten szolgálatába állította. "Íme,
az Úr szolgálóleánya..." Elfogadja Isten akaratát, és vállalja a "feladatot": "...történjék
velem a szavaid szerint".
Mária alázata és engedelmessége segíthet minket is abban, hogy keressük Isten
szándékát, elfogadjuk és teljesítsük a feladatot, amit nekünk szánt, ott és
akkor, az adott élethelyzetben.
A Magnificat egy gyönyörű imádság. Tele van dicsőítéssel, hálával, örvendezéssel.
Egy boldog, szerelmes ember éneke.
Érdeklődéssel szoktam figyelni a Mária-jelenések eseményeit. Az rögtön szembetűnik,
hogy a Szűzanya mindig a Mennyei Atyára, Jézusra mutat. Szavai megtérésre,
bűnbánatra, imára, Jézus követésére szólítanak fel, sohasem tereli önmagára
a figyelmet. Mária ma is közvetítő az ég és a föld között. Ahogy Erzsébetet
eltöltötte a Szentlélek a köszöntése után, a mai kor embereivel is ezt teszi,
ha nyitottak rá.
Zarándokok milliói látogatják évente a máriás zarándokhelyeket szerte a földön,
a Szűzanya közbenjárását kérve ügyes-bajos dolgaikban. Dombi Feri bácsi
arra tanította az embereket, hogy ne csak a különböző segélykérésekkel
forduljanak Máriához, hanem kérjenek tőle feladatot is.
Mi készek vagyunk rá?
[Varga Erika, Mór - HÉDI közösség]
2024. augusztus
18. - Évközi 20. vasárnap
Jn 6,51-58 - "Én vagyok a mennyből
alászállott élő kenyér"
A hét szentség egyike ez az élő kenyér.
Egy eszköz, amely hozzásegíthet minket ahhoz, hogy Jézus bennünk élhessen.
Ajándék odaföntről. Segítség.
A végtelen galaxisokat, a lenyűgöző hegyláncokat, a gyönyörű vízeséseket,
a sarki fényt, a delfint, a legapróbb szubatomi részecskét megalkotó hatalmas
Teremtő ajándéka, hogy a kis fehér ostya átváltozik Istenné, a részünkké válik, és
bennünk él tovább.
Van valódi hitünk efelől? Vannak győztesre harcolt, szívben-érlelt,
meggyőző, hiteles érveink? Meg tudnánk győzni bárkit arról, hogy
ez valóság?
Esetleg vannak racionális, kézzelfogható bizonyítékaink? (Mint a hússá változott
Szentostya, amelyet DNS-vizsgálattal emberi szövetnek véleményeztek: http://www.miracolieucaristici.org/)
Valóban elhisszük ezt? Hisszük-e, elhihetjük-e, hogy fontosak vagyunk a Mindenható (Mindentadó!)
Istennek annyira, hogy ezt lehetővé tegye számunkra?
Hisszük e, hogy ez a jelenlét nemcsak mintha..., talán..., esetleg..., ha hiszek
benne... - hanem valóságos jelenlét?
Voltak-vannak olyan emberek, akik mindennap LÉTszükségletnek érzik a Jézussal
való találkozásnak ezt a formáját (például Teréz anya); őket a Kenyér valóban élteti,
számukra az valódi erőforrás.
És számunkra? Mi tudatában vagyunk annak az energiának, érezzük azt az erőt,
amit áldozáskor kapunk? (Nem kellene összerogyunk villámsújtottan minden alkalommal?)
Tisztában vagyunk vele, hogy amit ilyenkor kapunk, azt tovább kell adnunk? Ez
az a szupererő, amellyel jobbítanunk kell a világot. Így vezet a kenyérré lett
test és a borrá lett vér a ránk bízottak (ránk szorulók) megsegítésén keresztül
a mi üdvösségünkhöz. Nem tarthatjuk meg magunknak, mert azzal a lényege veszne
el.
Sok kérdés... Vajon vannak-e válaszaink?
[Bitterné Gyöngyi, Mór - HÉDI közösség]
"Aki eszi az én testemet és issza
az én véremet, az bennem marad én meg benne." (Jn
6,56)
- Mivel táplálom lelki életemet?
- Hogyan viszonyulok a misztikához?
- Mennyire élek Jézusban? Mennyire él bennem Jézus? Mitől?
2024. augusztus
25. - Évközi
21. vasárnap
Jn 6,60-69 - "Kemény beszéd ez!
Ki hallgathatja?"
Valóban kemény beszéd ez. De Jézus mikor
tanított úgy, hogy "Jaj, csak meg ne botránkoztassak
senkit! Amit mondok, az legyen mindenki számára könnyen be- és
elfogadható! Legyek minél népszerűbb, bármi áron!"?
"A szavak, amelyeket mondtam nektek, lélek és élet." - Jézus szavaiban
nincs szépelgés. Olyant sem mond, hogy "Ne aggódjatok, nem eszik, olyan
forrón azt a kását!"
Hiszünk-e még neki? Tudunk-e hinni? Mi vajon még mindig azok közé tartozunk,
akiknek megadta az Atya, hogy Jézushoz mehessünk?
Miféle kérdések ezek? Hiszen őt követjük évek, évtizedek óta!
Tényleg őt követjük? Vagy azt a Jézust, akit a valódiból faragtunk, elhagyva
belőle egy kicsit ezt, egy kicsit azt, ami nekünk túl kemény beszédnek tűnik?
Persze a "jófiúk" mind az ő csapatában játszanak, és mi szeretjük
magunkat "jófiúnak" gondolni, hát miért is mennénk máshova, hiszen
a barátaink is itt vannak! De tényleg, nem csak megszokásból tartunk vele?
A tanítványokkal együtt tudjuk-e a szívünk mélyéből mondani, hogy "Uram,
kihez mennénk?" Tudunk-e ehhez az Úrhoz újra és újra megtérni, miután időről-időre
sok-sok egyéb urat szolgáltunk (például a kényelem, az önzés, a mások elismerése
vágyának urát stb.)?
"Az örök élet igéi nálad vannak." Uram, kérlek segíts meg minket hitetlenségünkben, és
az elménktől a szívünkig tartó hosszú út lerövidítésében!
Mert Te, Uram, fenséges vagy a Földön, és felmagasztaltattál minden isten fölött.
[Pisch Éva, Mór - HÉDI közösség]
"A szellem az életre keltő,
a hús semmit sem használ. A beszédek, amelyeket én
mondok nektek, azok szellem, azok élet." (Jn
6,63)
- Mennyire tudom a földi létet átmenetinek?
- Mit keresek, mit találok Jézus beszédeiben?
- Mennyire tartják bennem a lelket szellem-dús beszédek?
