Bokorportál

Vasárnapi elmélkedések

2024. január 1. - Újév
Lk 2,16-21 - Új kezdet?

Az újesztendő egyházunkban Mária ünnepe. Ő mint édesanya a szülőanyja az emberré lett Isten Fiának, kezdete lett eljövetelének...
Ma pedig, a születése utáni nyolcadik napon az evangélista szerint felvételt nyert a választott nép közösségébe az, aki újjászületésünk szerzője lett. A Jézus nevet adta neki Mária és József, mert Lukács szerint így nevezte őt az angyal Máriához intézett üdvözletében.
Tehát Jézus és Mária nevében kezdjük el az új évet, hogy akik a mulandó időben járunk, növekedjünk az istengyermeki életben.
Mire tanítanak bennünket pásztorok, akik először értesültek a Gyermek születéséről? Figyeljünk az égi és földi jelekre, és a felismert igazságot osszuk meg embertársainkkal. Adjuk tovább az örömhírt, hogy van Szabadítónk, akit követve a bizalom útját járhatjuk, belső békénket megőrizve és tanúsítva.
Ma van a Béke világnapja. A pásztorokhoz szóló angyalok békeséget hirdettek az Istennek tetsző életű embereknek. Viharos, háborús, békétlen világunkban az Istenre nyitott szívű embereken keresztül valósulhat meg békességteremtő ereje. A prófétai álom - hogy az emberek nem tanulnak többé hadviselést, és kardjukból ekevasat készítenek - megvalósulása még beteljesületlen. Tudjuk, hogy emberszeretet nélkül hiteltelen az Isten szeretete. A nemzetek közötti béke az Isten békéjét befogadó emberek között valósulhat meg, mert a Teremtő, Megváltó és Megszentelő Szentháromság a béke Istene. A pásztorokhoz szóló angyalok arra hívnak bennünket, hogy a Szentírás igéit ne csak az értelmünkkel tanulmányozzuk, hanem a szívünkbe is véssük, azaz elmélkedésben fontolgassuk, engedjük, hogy alakítsa gondolkodásunkat és tettekre váltsuk Isten üzenetét.
Máriáról nemcsak itt olvassuk, hogy szívében egybevetette, egyeztette, megőrizte a pásztorok elbeszélését, hanem ugyanezt tette, amikor a 12 éves "kiskamasz fia" a templomi megtalálása után kérdőre vonta: "Miért kerestetek? Nem tudtátok..." (Lk 2,49). Ugyancsak a mindennek utánajáró Lukács írja le az Őt felkereső édesanyja elutasítását, illetve "megtagadását" (Lk 8,21), és vele szemben azok boldogságát, akik hallgatják és megőrzik Isten szavait (Lk 11,28). Mindezek a történések, és Fiának szenvedése és kereszthalála eredményezték Mária "megtérését", hogy édesanyából Jézus követője, az első keresztény legyen, aki fia hazatérése után együtt imádkozva az apostolokkal várta a Szentlélek pünkösdi eljövetelét. Tehát Mária szentsége annak köszönhető, hogy türelmesen várta és meditálva próbálta megérteni Isten rá vonatkozó tervét és kinyilatkoztatását. Ebben is tanulhatunk tőle.
Jézusnak pedig engedjük meg, hogy ebben az új évben - nevéhez méltóan - tovább szabadítson önzésünktől, gyarlóságainktól és bűneinktől. Erősítse meg szövetségünket Vele, közösségeinkkel és Isten Országa mai és leendő tagjaival. Arra kérjük Őt Máriával, a pásztorokkal és már a mennybe hazatért testvéreinkkel, hogy mi is előbbre jussunk életünk útján a Hitben, a Békében és a Szeretetben. Ámen.

[Várnai László, Nagykanizsa]

"Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén." (Lk 2,18)
   - Rá tudok-e csodálkozni valakinek a beszédére? Kiére?
   - Figyelek-e az egyszerű beszédre?
   - Kérdezem-e azokat, akik csendben vannak?

[Angel]

2024. január 7. - Jézus keresztsége
Mk 1,7-11 - Erőt adó emlékezés az első szeretetre

Jézus nyilvános fellépésének kezdetére emlékezünk a mai vasárnapon. Keresztelő, eredeti jelentése szerint, bemerítő János tevékenységének híre eljutott Názáretbe is Jézushoz és Máriához. Lukács evangélista írása szerint Jánosra - születésének körülményei miatt - nagy várakozással tekintettek: "Vajon mi lesz ebből a gyermekből? (Lk 1,66) Mária és József nyilván tudta, hogy fontos szerepe lesz Jézus életében, ezért Ő is készült a vele való sorsdöntő találkozásra. Amikor tehát János elkezdte bűnbánatra felszólító tanítását és az ezt jelképező bemerítéseket a Jordán vizében, hogy előkészítse az Istentől megígért Megváltó eljövetelét, Jézus otthagyta Máriát Názáretben, és elment Jánoshoz. János már várta, hiszen az Eljövendő érkezéséről, nagyságáról és a Szentlélekbe bemerítőről tett tanúságot. Alázatosan elismerte Hozzá képest a maga kicsiségét, ahogy később tanítványainak meg is vallotta: "Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem" (Jn 3,30).
Jézus alámerülésekor bemutatkozik a Szentháromság Isten úgy, ahogy eddig még nem tapasztalhatta meg az ember. Az emberi szavak csak töredékesen fejezhetik ki a történteket, hiszen a láthatatlan, mindenhatónak gondolt mennyei valóság szemlélhető lesz. Meghasad az ég úgy, mint Jézus születésekor, amikor az onnan jövő angyalok megjelentek a pásztoroknak. Itt pedig a Szentlélek, miként egy galamb, leszáll a magasból Jézusra, és az Atya hallhatóvá lesz, amint szeretett fiának jelenti ki az emberfiát. Ezután Jézus ezzel az egyedülálló tapasztalattal kezdi el nyilvános működését, hogy a Szentháromságos Istenbe merítse be tanítványait. Ők pedig majd a Szentlélek erejével folytatják küldetését, a tanítás és a bemerítés szolgálatát.
Az ősegyházban a kereszténység a megtéréssel kezdődött el, amikor a katekumenek személyes döntést hoztak Jézus követése mellett. A húsvéti bemerítkezés jelentette annak megtapasztalását, hogy Isten szeretete kiáradt a szívükbe, és egészen átformálta személyiségüket, átalakította életüket. Így lettek az Atya szeretett gyermekei, a Fiú testvérei és a Szentlélek templomai. Ezért tudták vállalni a vértanúságig menő tanúságtevő életet.
A keresztény ember küldetése ma is Isten szereteturalmának a megtapasztalása és megvallása. A Vele való kapcsolatnak annyira személyes kell lennie, hogy betöltse egész valónkat. Legjobban talán a szerelemhez, az első szeretethez hasonlítható. A szerelmes embert teljesen betölti a másik iránti szeretet. Mindent meghatároz ez a kapcsolat: az időbeosztást, a többi emberrel való kapcsolatot. Első helyre kerül az a kapcsolat, ahol valaki megtapasztalja, hogy őt szeretik, és akit ő is nagyon szeret. Ilyen személyes kapcsolatra van szükség az Istennel való együttlétben is. Annak megélésére, hogy Isten kerüljön az első helyre az életben. Az Ő szeretete legyen életünk meghatározója.
A mai vallási életben sokan gyermekként keresztelkednek meg, és kevesen jutnak el a megtérésre, az igazi újjászületésre, a Szentlélek-keresztségnek nevezett Szentháromságba bemerülésre. Személyes elköteleződés nélkül csak karikatúra-kereszténységről beszélhetünk. Persze senki sem lehet elbizakodott Jézus-követő. A mai ünnep is megfelelő alkalom arra, hogy megújítsuk az első elkötelezettséget, nehogy ránk is vonatkozzon a Jelenések könyvének tanítása: "De az a kifogásom ellened, hogy elhagytad első szeretetedet... Térj meg és tégy úgy, mint előbb" (Jel 2,5).

[Várnai László, Nagykanizsa]

"Majd szózat hallatszott az égből: "Szeretett Fiam vagy, kedvem telt benned." (Mk 1,11)
   - Kinek mije vagyok?
   - Milyen jellegű a viszonyom Istennel?
   - Kiben, miben lelem kedvem?

[Angel]

2024. január 14. - Évközi 2. vasárnap
Jn 1,35-42 - Tanítványtermés

Bemerítő János miután megtapasztalta, hogy a Názáreti Jézusban beteljesült a Küldője által adott bizonyosság, hogy: "Akire látod, hogy rászáll a Lélek és rajta marad, ő az, aki a Szentlélekbe fog meríteni" (Jn 1,33), felhívta erre két tanítványa figyelmét. Isten Bárányának nevezi a Messiást, amelyet az evangélium szerzője, János apostol adhatott első mestere szájába, hiszen amikor leírja az eseményeket, már elterjedt ez a messiási cím, főleg Pál megváltástanának köszönhetően. A Jelenések könyve főszereplője pedig a megölt, de feltámadt és megdicsőült Bárány, legalábbis írója szerint.
A két János-tanítvány hallgatott mestere küldő szavára, mert látták szerénységét, hogy féltékenység nélkül elengedte őket Jézushoz. Nem kötötte magához őket, mert alázattal tudomásul vette, hogy Jézus nagyobb és fontosabb nála. Ma nekünk is Jézushoz kell vezetni tanítványainkat, nem tarthatjuk meg őket magunknak. Megmarad a barátságunk, de a kapcsolatok sorrendjében mindenkinek Jézust kell az első helyre tennie a szívében. Igaz ez papokra és házasokra egyaránt. Így nem tűnik embertelennek Jézus kijelentése: "Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli... feleségét... fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet a tanítványom" (Lk 14,26).
Jézus pedig segítségére siet a nyomába szegődőknek azáltal, hogy megkérdezi őket keresése okáról. Isten ma is elébe siet az Őt keresőknek. Hiszen felkelti a vágyat, hogy mindenki megtalálja, aki élete értelmét, tisztaságát, békéjét, boldogságát igazán óhajtja. Jézus meghívja őket otthonába, közösségébe, hogy megismerhessék őt és továbbra is vele maradjanak. Ezután már ő lesz a mesterük, akit követniük kell. Annyira életfordító esemény volt ez a találkozás, hogy az időpontját megjegyezték és egész életükre megőrizték.
Amikor én is megtapasztaltam egy Bokor-lelkigyakorlaton a közösségben Jézus jelenlétét, elmentem megnézni, hol laknak azok a testvérek, akik a örömmel számoltak be karizmatikus adományaikról. Otthon imádkoztak értem és fölöttem. Egyszer csak nyelveken kezdtem velük együtt énekelni, és így részesültem a Szentlélek-keresztségben. Megtapasztaltam magamban a Lélek jelenlétét és adományait. Amikor belemerülhettem a Szentlélekbe, ez olyan nagyszerű élmény volt, hogy az időpontját máig is pontosan tudom. Erről az élményemről nem tudtam hallgatni. Közösségünk egyik tagja rám is szólt, hogy nyilvános helyen ne imádkozzak nyelveken olyan hangosan. Mivel rákérdeztek örömöm okára, meghívtam őket ebbe a karizmatikus közösségbe, ahol rövidesen hasonló tapasztalatokban részesültek a barátaim is. Ez az esemény erősített meg abban is, hogy ezután papír nélkül, felszabadultan voltam képes beszélni, igét hirdetni a kritikus hallgatóknak is.
András nem őrizte meg magának Jézusra találását, meghívta hozzá testvérét, Pétert.
A másik tanítvány maga János volt, aki pedig bátyjának, Jakabnak szólhatott. Így kezdett növekedni Jézus barátainak a köre. András abban is követte előző mestere, Keresztelő példáját, hogy ő is háttérben tudott maradni, és nem irigykedett Péterre, amiért új nevet és feladatot kapott Jézustól. A fiatal János apostol is hasonló kicsiséggel engedte maga elé Pétert Jézus üres sírjánál (vö. Jn 20,3-8).
Ma is akkor növekedhet tovább Jézus barátainak a köre, ha megteremjük annak gyümölcsét, hogy tanítványainkat Hozzá visszük, és engedjük, hogy ezután már Ő alakítsa a Neki ajánlottakat.

[Várnai László, Nagykanizsa]

"...és a körüljáró Szabadítóra pillantva szólt: Íme, az Isten Bárány." (Jn 1,36)
   - Kiket veszek észre?
   - Segítek-e azokon, akik zavarba vannak?
   - Mennyire vacakolok a megszólításokkal? Kivel?

[Angel]

2024. január 21. - Évközi 3. vasárnap
Mk 1,14-20 - Hej halászok, halászok...

A mai evangéliumról gondolkodva egy régi emlék jutott eszembe. Mosdósi közösségem néhány tagjával elmentünk a közeli város mozijába, hogy megnézzük a BARABÁS című filmet. Húsvétvasárnap esete volt. Velünk jött az a fiú is, akit délelőtt kereszteltünk meg. Hazafelé tartva az autóban a látottakról beszélgettünk. Valaki kimondta a film tanulságát: Aki egyszer Jézus hálójába keveredett, legyen az akár Barabás is, nem képes Tőle megszabadulni. Erre az újonnan megkeresztelt testvérünk megjegyezte: Szóval behálóztatok. - Ő régóta már a mennybe költözött, de az azóta felnőtt fiai Jézus buzgó barátai lettek.
A Názáreti Jézusból a Jordánba bemerítő János fellépése hívta elő a küldetéstudatot. Amikor alámerült a vízben az Emberfia, az Atya és a Lélek "hálójába" került. Ezután a Lélek rögtön a kísértés helyére, a pusztába vezette, ahol az Atya akaratának teljesítése mellett döntött. Miután a Keresztelőt tömlöcbe vetették, tanítványai visszatértek eddigi foglalkozásukhoz, a halászathoz. Jézus is jobbnak látta visszavonulni a pogányok Galileájába, ahol nincs annyira a hatalom szeme előtt, és ott kezdte el tanítványgyűjtő működését. Mint az Atyától és a Lélektől küldött emberhalász megkereste azokat, akiket már megismert János tanítványai közül: Pétert és testvérét Andrást, valamint Zebedeus fiait: Jakabot és Jánost. Ők már a Jordán partján meggyőződtek Jézus messiási voltáról, ezért nem csoda, hogy hívó szavára azonnal csatlakoztak hozzá.
Jézus hálójába tehát először a galileai halászok akadtak bele. A saját foglalkozásuk nyelvén szólítja és hívja meg őket emberhalásznak. Az azonos szavakon túl hasonlóság áll fenn a halászat mestersége és az apostoli tevékenység között. Hiszen mindkettőhöz ilyen fogalmak társulnak: bátorság, ügyesség, türelem, sikertelenség, újrakezdés, odaadottság. Jézus is tisztában volt azzal, hogy az azonnali lelkes csatlakozás után milyen sokat kell még formálni őket, míg alkalmasak lesznek az apostoli életre. Hálóinak szálai elsősorban hozzájuk szóló tanításának elemeiből fonódnak össze. Fellépésével betelt a választott nép várakozásának az ideje. Befogadásával érvényre juthat az Isten uralmának országa az emberben. Megtérésre, azaz új felismerésre hív: az önzéstől elforduló és a felebaráti szeretetet tettekre váltó magatartás, és az általa hirdetett Örömhír hittel fogadása az Istennek tetsző életforma. Fantáziát látott bennük, mert Ablakok című versében Túrmezei Erzsébet így fogalmazza meg válasz vágyukat:
...Szeretnék mindig messze nézni!
Szem-ablakot nagy távlatokra tárni!...
Be nem szűkülni! A mindennapok
kicsiny teendőiben el nem veszni!
Kevésben híven a nagyot keresni!...
Az örökre, a végtelenre nézni,
és hűségesen szolgálni a mában!
Menni az úton - Mesterem nyomában!
Az apostoli folytonosság az emberhalászás területére illik leginkább. Mi is, sok nemzedéken át, az első apostolok gyümölcsei vagyunk. Ha nekik sikerült, nekünk is van esélyünk emberhalásszá válnunk. Tanuljunk a Mestertől és barátaitól, hogy nálunk ne álljon le, ellenkezőleg, növekedjen az embereket Országába hívó szeretet.

[Várnai László, Nagykanizsa]

"Majd így szólt hozzájuk a Szabadító: Gyertek mögém és el fogom intézni, hogy emberek halászaivá váljatok." (Mk 1,17)
   - Hány embert tudok magam mögé sorakoztatni? Mire?
   - Milyen fokban szeretek irányítani?
   - Kiben, miben vagyok hajlandó megbízni?

[Angel]

2024. január 28. - Évközi 4. vasárnap
Mk 1,21-28 - A nagy ellenlábas

Jézus fő tevékenysége a tanítás volt, hogy megismertesse népével azt az istenképet, amely a Szentháromság valósága, hogy vele elérkezett az Isten Országa, és ennek befogadására átalakítsa hallgatói gondolkodás- és életmódját. Mivel a zsinagóga volt a vallásos emberek találkozási helye, ezért amíg tehette, ott kezdte igehirdetését. Így tett Kafarnaumban is. A szombati nyugalom napja volt alkalmas erre a fellépésre. Míg a korabeli írástudók az ószövetségi törvény betűivel foglalkoztak és kívülállóként aprólékos magyarázattal tanítottak, addig Jézus az irgalmas Atyáról tett tanúságot. Olyan átélten beszélt személyes tapasztalatból, hogy megérintette az emberi szíveket. Ezt nemcsak féltékeny hallgatói, megfigyelői vették észre, hanem a gonosz lelkek is, akik hitelteleníteni akarták Országának hirdetését és megvalósulását. Ahogy Lukács meg is jegyzi evangéliumában, a pusztai kísértő visszautasítása után "egy időre hagyta el őt az ördög" (Lk 4,13).
Kafarnaumban máris visszatért a tisztátalan lélek, hogy leleplezze Jézust és félrevigye szándékát. Jézus ugyanis fokozatosan akarta feltárni személyének titkát, hogy megtisztíthassa a téves Messiás-képet. Tudatosítania kellett, hogy ő nem lesz földi király, Dávid trónjának elfoglalója, nem kér az evilági országok vezetői stílusából, mert a szeretet királya, az emberi szívek ura akar lenni. Ahogy a pusztai kísértésben lemondott a látványosság csapdájáról, most kénytelen elhallgattatni a megszállott embert. Ezt a hatalmát meglátva, ezentúl a gyógyítót keresik majd benne, és nem a tanítót. A félrevezető igazmondásnál fontosabb a szeretet igazsága, amely előrelátó és Isten lényegét ragadja meg.
Ma nekünk is számolnunk kell a kis és nagy ellenlábasok támadásaival. A bennünket érteni nem akarók vagy a téves istenképpel rendelkezők ellenállása szánalmas kísérlet tanúságtevő életünk megzavarására. A sátán, a vádló akkor lép működésbe, amikor Isten Országának a terjesztését látva, azt meg akarja nehezíteni. Nem szabad megijednünk ettől, hiszen ez annak a jele, hogy jó úton járunk.
Mint gyóntató pap azt tapasztalom, hogy a vallásos hívek bűnfogalma szinte csak az előírások megsértése, sokszor még a tudatosság és szándékosság is hiányzik. Az ilyen gyengeségből elkövetett "bűnök" esetén nincs dolga a kísértőnek. A gyarlóságok felsorolása, gyakran komoly bánat nélkül, nem teszi lehetővé az erényekben növekedést, fejlődést. Ezt javítva, próbálok az evangéliumi üzenethez tartozó olyan lelkiismereti kérdéseket feltenni, amelyek a hitvallás, a tanúságtétel és a tettekre váltás fontosságára hívják fel a figyelmet.
Mint az ördögűzéssel megbízott lelkipásztor arról tudok beszámolni, hogy személyes ördöggel még nem találkoztam, de megszállott emberrel sem. Azok a gyötrések és zaklatások, amelyekről egyesek beszámolnak, inkább lelki betegségek, indokolt-indokolatlan félelmek, esetleg korábbi okkult jelenségek emlékei. Ilyenkor a szabadító imádságok, a Jézus nevében parancsolás, a Szentlélek segítségül hívása és szentségek, szentelmények használata hoz gyógyulást. Igaza van Barcza Barnának, aki ezt írja: "Tudjuk, hogy a gonosszal nekünk is meg kell küzdenünk, ámde mi még csak saját rosszra hajló természetünkbe botlunk bele. Oly keveset teszünk azért, hogy Isten Országát építsük, hogy a sátán még nem figyelt fel ránk... a gonosszal szembeni küzdelemhez Jézus ad nekünk segítséget. Egyrészt azáltal, hogy megmutatja a gonosz-mentes utat: a szeretet útját, másrészt mellettünk áll erejével, ha belekapaszkodunk. Aki Jézusra hallgat, aki követi Őt, az már megszabadult a gonosztól, azon nincs hatalma a gonosznak"

[Várnai László, Nagykanizsa]

"Majd bement Kafarnaumba, és szombatonként egyenest a zsinagógába lépve tanítgatott." (Mk 1,21)
   - Milyen súlyú a mondanivalóm?
   - Milyen érzelmeket vált ki belőlem Jézus tanítása?
   - Milyen hangerőt használok? Mikor? Miért?

[Angel]

Achívum