A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
2023. november 5. - Évközi
31. vasárnap
Mt 21,28-32 - Igent mondani, és aszerint
tenni
Jézus hosszasan és keményen sorolta az írástudók és farizeusok feltűnést
keltő képmutatását. Akik vallás címszó alatt értelmetlen terheket raknak
a vezetetteikre, azok nem az üdvösségüket szolgálják.
Aki Jézust és tanítását követi, terhet, igát vesz magára. De ez a teher boldogító
és hasznos (Mt 11,30).
Sokan úgy gondolják, ha megtartják az előírásokat, eljutnak az üdvösségre.
A farizeusok és írástudók is így gondolkodtak. Jézus e kérdésben sokkal szigorúbb.
A legfőbb előírás és a legfőbb parancs az Isten- és emberszeretet
(Mt 22,37-40).
A túlzott beszabályozás azt eredményezi, hogy sokan kijátsszák, vagy csak a
látszatra adnak, és még rosszabb, ha alig várják, hogy kirúgjanak a hámból,
a megkötözöttségből.
A legtöbb egyházi elöljáró azt tartja feladatának, hogy betartassa a vallási
törvényeket. Egyházmegyénk volt püspöki helynöke egy papi találkozón azt mondta: "Ugye
püspök úr, mi vagyunk a törvény őrei!?"
A törvény, az előírás őrzése kevés. Jézustól tudjuk, hogy a legfőbb
feladatunk a földi Isten Országa építése a szeretet parancsának megtartása
által. Isten népének közösségbe gyűjtése pedig ennek a feladatnak a konkretizálása.
Jézus jól ismerte az emberi életet. Tudta, hogy aki magát magasztalja, azt
megalázzák. De mit jelent az, hogy aki magát megalázza, azt felmagasztalják?
Ez biztosan nem öngyalázást jelent. (Egy idős paptársunk állandóan gyalázta
magát, hogy ő a legbűnösebb, a legutolsó. Sokan ki is nevették ezért.)
Megalázza magát jézusi értelemben:
* Aki bűnbánatot tart. Egyre több emberrel találkozom, aki nem akarja
bevallani a bűneit, mert akkor mit szólnak a többiek. Aki beismeri a hibáit,
aki jóvá akarja tenni a ballépéseit, valóban terhelő dolgokat mond önmagára.
De mások szemében ezáltal lesz nagyobb.
* Megalázza magát, aki tudja és ismeri a korlátait. A helyes önismeret tekintélyt
ad mások előtt. Be kell vallanunk, ha valamit nem ismerünk vagy nem értünk
hozzá. Ez egy kicsit önlejáratásnak tűnik, de a jóérzésű emberek
szemében erény.
* Megalázza magát, aki tud bocsánatot kérni. Aki így cselekszik, kifejezi a
bűnbánatát, megköveti a másikat, és helyreállítja az emberi kapcsolatokat.
* Megalázza magát, aki elvállalja a legméltatlanabb feladatokat is. Amit mások
nem vállalnak, amit rangon alulinak tartanak, azt ő észreveszi, elvállalja,
megteszi.
* Megalázza magát, akit nem zavar a "lefokozás", a rangon aluli munka vagy
feladat elvégzése.
* Megalázza magát, akit nem az eredmény, hanem a szeretet vezet. Sokszor eredménytelen
a szeretetből végzett munka, de nem értelmetlen. Egyre erősödik bennem
a meggyőződés, hogy az eredmény Isten műve. Előfordult,
nem is egyszer, hogy a kilátástalannak vélt munkának lett igazi eredménye.
* Megalázza magát jézusi értelemben, aki tud másoknak segíteni, és tudja őket
felemelni. Amikor másoké az erőm, a munkám, a figyelmem. Ilyenkor lemondunk
önmagunkról, és másokra irányul a figyelmünk.
* Megalázza magát, aki soha nem hivalkodik a tudásával, ügyességével, érdemeivel.
* Megalázza magát, aki vállalja az utolsó helyet is. Mások szemében így növekszik
a Jézust követő ember.
Jézus azt akarta tanítani, hogy azt ismerik el, akiben van sok érték, s ez
alázattal és elkötelezettséggel párosul. Ilyenkor Isten és embertársaink szemében
felemeltetünk.
[Vincze József, Pér]
"...aztán a hízelgéseket köztereken, meg azt,
ha az emberek rabbinak szólítják őket." (Mt 23,7)
- Milyen megszólítást veszek a legszívesebben? Miért?
- Mennyire érdekel a látszat?
- Mennyire szeretek hízelegni?
[Angel]
2023. november 12.
- Évközi 32. vasárnap
Mt 15,1-13 - Az igazi tisztaság
Nagy kultuszuk van a régi hagyományoknak napjainkban is. De mit ér a hagyományok
megtartása, ha Isten tanítását elhanyagoljuk?
Az egyik faluban azzal a kéréssel jöttek hozzám, hogy elevenítsük fel a régi
szokást, és a búcsúi mise után üssünk csapra egy hordó bort. Mennyivel többen
jönnének el a templomba! Természetesen nem egyeztem bele. Egy hordó bor nem növeli
a hitéletet. Elmondtam, szülőfalum templomában van egy kép: a férfiak térden
állva mondják a rózsafüzért. Ezt a hagyományt lehetne folytatni. Erre senki sem
válaszolt.
Ha a hagyományok megtartása párosul hittel és elkötelezettséggel, akkor jó úton
járunk.
Jézus mondása, amely túlélte az évszázadokat, és korunkra is érvényes: "Nem az
szennyezi be az embert, ami a szájába jut, hanem az, ami a száját elhagyja."
Napjainkban egyre többen kínosan ügyelnek arra, hogy mit esznek, de nem figyelnek
a szavaikra, a beszédjükre, pedig ez az igazán fontos. A beszédünk beszennyezheti
a lelkünket, a környezetünket, a minket hallgatókat. Akárhol találkozom csúnya
beszéddel, káromkodással, mindig szólok, még az idegeneknek is.
Falunk futballcsapatának mérkőzését néztük a református lelkipásztorral.
Az egyik vendégszurkoló magából kivetkőzve, válogatott káromkodásokat kiabált
az egész mérkőzésen. Mondtam a tiszteletes úrnak, odamegyek hozzá, szólok
neki. Ő óvott ettől, azt mondta, ebből verekedés lesz. Odamentem, és
tisztelettudóan megkérdeztem, gondolja-e, hogy ez a stílus a legmegfelelőbb
a futballpályán. Először próbált elzavarni, de amikor megtudta, hogy ki
vagyok, lehiggadt, és elnézést kért.
Ki az igazán tiszta? Aki szépen öltözködik és illatfelhő lengi körül? Aki
megjelenésében kifogástalan? Aki testileg mindig ápolt?
Igazán tiszta az, akiben nincs hátsó gondolat. Kevés ilyen emberrel találkoztam.
Akinek a lelkét nem mérgezi előítélet, akinek minden megnyilvánulása őszinte,
az lelkének a tisztaságára vall.
A gyermekeknél lehet találkozni ilyen lelkülettel. A régi korban a tanító megkérdezte
a gyerekeket, ki tudja, hol lakik az Isten. Az egyik kisgyerek jelentkezett,
és azt mondta, az alszeren, az utolsó házban. A gyerekek hangosan kinevették.
A tanító megkérdezte a gyermeket, mire gondolt, amikor ezt mondta. Ő elmondta,
hogy édesapjával sétáltak a faluban. Amikor elérkeztek az utolsó házhoz, az édesapja
azt mondta neki. "Itt lakik egy cipészmester nyolc gyermekével, öreg apjával,
béna nénikéjével. Szegények, szeretik egymást, imádkoznak, dolgoznak. Velük lakik
az Isten." A tanító megértette a kisgyermek tiszta gondolatait, és elmondta a
többieknek, hogy igaza volt, amikor a kérdésre így válaszolt.
Tiszta az, akinek a beszédében nincs kétértelműség. Egy ifjú pár az esküvő utáni
lakodalomba hívott. A vőfély mindenféle rigmusokat mondott, de mind kétértelmű volt,
és csak a szexualitásra vonatkozott. Közben engem figyelt, és azt gondolta, zavarba
hozhat a násznép előtt. Odamentem hozzá, és megkérdeztem, hogy csak ennyi
telik-e tőle mint a lakodalom irányítójától? Tovább folytatta a mondandóját
ugyanúgy, én pedig még a vacsora előtt távoztam.
Ha valakinek a beszéde egyenes, tiszta, egyértelmű, okos és bölcs, az a
lelke tisztaságáról tanúskodik.
Jézus a mai evangéliumban arra akart tanítani, a hagyományok megtartásával ne
hanyagoljuk el a Teremtővel való kapcsolatunkat, különben a hagyományőrzés
elveszti az értékét.
Lelkünk tisztaságát mindenki megtapasztalhatja, aki hallja értelmes, egyértelmű,
léleképítő beszédünket.
[Vincze József, Pér]
"Öt azonban esztelen volt köztük, öt
viszont eszes." (Mt 25,2)
- Miben tartom magam okosnak? Miben butának?
- Mennyi idő után fogy el a türelmem?
- Mennyi ideig tudok várni? Kire? Miért?
[Angel]
2023. november
19. - Évközi
33. vasárnap
Mt 25,14-30 - Lesz számonkérés
Mindenki küldetéssel, feladattal érkezik
a Földre. Sajátos küldetése van mindenkinek, ami másra át nem
ruházható, más által el nem végezhető.
Mindent megkaptunk ahhoz, hogy méltó módon teljesítsük földi feladatainkat. Még
a legnagyobb hátránnyal indulók is birtokolják a lényeget.
Közel négy évtizede kerültem jelenlegi állomáshelyemre. Hozzám tartozik egy Mentálhigiénés
Otthon is (Táplánypuszta). Közel 400 elmebeteg lakóhelye. Kezdetben megrémültem,
és arra gondoltam, én nem ismerem azokat a módszereket, amelyekkel közel lehet
hozzájuk kerülni. Sok szakirodalmat elolvastam róluk. Megdöbbentett a felismerés,
amit azután meg is tapasztaltam, hogy a legbetegebb embernek is megmarad három
képessége:
* megérzi, ha szeretik,
* ő is tud szeretni,
* és van igazságérzete.
Hát nem ez a három a legfontosabb mindenki életében? Nagyon szeretem a táplányi
betegeinket, akik minden héten megtöltik kis kápolnánkat a szentmise idejére.
Saját tapasztalatom is az, sok minden megtanulható, elsajátítható.
Gyermekkoromban nagyon szerettem futballozni, de nem tudtam. Még a gimnáziumban
is kiállítottak a csapatból. Utána megtanultam a futball alapjait, és még az
országos Papi Labdarúgó Válogatott tagja is lehettem éveken át.
Nem voltam jó tanuló az általános iskolában, és a gimnáziumban sem, de a teológia
harmadik évére már ötösök voltak az indexemben.
Nagyon magányos, visszahúzódó gyermek voltam, nem voltak barátaim, de a kisközösségek
közösségi embert faragtak belőlem.
Életünk talentumait lehet kamatoztatni. A körülmények megnehezíthetik, de nem
akadályozhatják meg életünk munkáját.
Madách Imre írónk 41 éves korában halt meg. A szüleit korán elveszítette. Öccse
elesett a szabadságharcban. Nővérét és férjét megölték. Ő Bécsben volt fogságban.
A felesége elhagyta. Ezután írta meg halhatatlan művét, Az ember tragédiáját,
amelynek befejező mondata Isten szájából így hangzik: "Ember küzdj és bízva
bízzál!"
A Teremtő a saját tulajdonából adott nekünk, amikor a Földre érkeztünk.
Ezt legalább meg kell dupláznunk életünk végére.
Aki elvégzi a feladatait, küldetését, az létrehozza az életművét. Ehhez
fel kell ismerni a küldetést, és el kell végezni a feladatot.
Egy idős férfi mondta: "85 évet éltem, de nem tudom, hogy miért, mi volt
a célom." Az így végződő élet hasonlít ahhoz a szolgához, aki elásta
a talentumait.
Mindenkinek számot kell adnia életéről, életművéről. Önmagát bünteti,
aki nem végezte el a földi feladatait. Jó lenne azt hallani életünk végén: "Jól
van, te derék és hűséges szolga!"
[Vincze József, Pér]
"Hosszú idő múlva aztán
megjött ezeknek a gazdáknak szolgája és számadást tartott
velük." (Mt 25,19)
- Mennyire tudok elszámolni? Mivel? Miért?
- Mennyire reális az elszámolásom?
- Mennyit kaptam? Mennyit szereztem?
2023. november
26. - Krisztus Király ünnepe
Mt 25,31-46 – Krisztus Király rendet
rak
Világrendünk akkor lesz igazságos, ha Krisztus
Király rendet rak második eljövetelekor. Ez nem világégés
lesz, hanem újjászületés. A Föld nem elpusztul, hanem megújul.
Mi történik Krisztus második eljövetelekor?
* Szétválasztják a jókat a gonoszoktól. Ezt nem az ember teszi, hanem a magasabb
szellemi valóság, aki meg tudja különböztetni a búzát a konkolytól.
* Ki kell derülnie mindenkiről, hogy hasznára vagy kárára volt a világnak.
* Véglegesen győz a jó a rossz felett.
* A szelídek öröklik a Földet, akik nem csatáztak földterületekért, nem akartak
leigázni senkit, csak a szeretet erejét használták.
* A jók és a rosszak szétválasztásának szempontjai nem vallási, hanem erkölcsi
alapúak.
* Nem az dönti el az örök sorsunkat, hogy milyen dogmatikát vallottunk, milyen
felekezethez tartoztunk, betartottuk-e a törvényeket, hanem az, hogy jót tettünk-e
a rászorulókkal. Azaz nem az elmélet üdvözít, hanem a cselekedet.
Jézus egyértelműen beszél arról, hogy lesz számonkérés. Nem mindegy, hogyan
éljük az életünket. Be kell számolni földi életünk minden mozzanatáról. Ez biztosan
nem úgy történik, hogy Isten ránk olvassa bűneinket, mulasztásainkat, hanem
az ő közelében megvilágosodunk, látni fogjuk erényeinket és hibáinkat.
Ha minél többen belegondolnának, hogy szeretetlenségükkel kockáztatják az üdvösségüket,
talán kevesebb lenne a rossz.
Jézus nem ijesztgetni és megfélemlíteni akar a mai evangéliumban, hanem a felelősségünkre
hívja fel a figyelmünket. Mulasztással is sokat vétkezhetünk.
Minden kornak megvannak az irányt mutató szentjei, akik a példájukkal erőt
adhatnak.
Amikor Teréz anya 1979-ben átvette a Béke Nobel-díjat, a következőket mondta: "Nincs
nagyobb igazságtalanság, mint megvonni törődésünket az élet szerencsétlenjeitől.
Csak a szeretet gyakorlásával teremthetünk békét a szívünkben, és ezt követően
a társadalomban. Ha béke uralkodik a szívünkben, akkor szentek vagyunk. Meghívást
kaptunk az életszentségre. Ez nem valami luxuscikk, nem a kiváltságosak ajándéka,
hanem minden ember feladata."
Nemcsak az életre kell készülni, hanem a számadásra is.
Szülőfalumban történt gyermekkoromban. A kommunista párttitkár haldokolt,
és papot kért. Plébánosunk a kor szokásának megfelelően reverendába, karingbe
öltözött. Két ministráns felöltözve vitte előtte az égő lámpást, és
közben csengettek. Sokan figyelték, melyik házba mennek be. Megdöbbentek, amikor
látták, hogy a párttitkár házába mentek. A vasárnapi szentmisén aztán plébánosunk
prédikáció közben elmondta, hogy a falu párttitkára - aki sok rosszat tett az
egyháznak - töredelmesen meggyónt, megbánta a bűneit, és Istennel és az
egyházzal kiengesztelődve halt meg. Természetesen egyházi temetése lett.
A párt úgy állt bosszút, hogy a temetési költségek kifizetésében nem segített
a családnak, és az elhunytat kizárták a pártból.
Életünk minden pillanata alkalmas arra, hogy visszatérjünk életünk küldetéséhez.
Jézus az evangéliumban ehhez adott jelentős biztatást.
[Vincze József, Pér]
"És elvonulnak ezek: korszakos
fegyelmezésre, az igazak meg korszakos életre." (Mt
25,46)
- Hogyan bánok az idegenekkel?
- Minek vagyok a rabja?
- Mennyire érzem magam áldott sorsúnak?
