A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
2023. szeptember 3. - Évközi
22. vasárnap
Mt 16,21-27 - Edzésben lenni
"Ettől fogva kezdett Jézus nyíltan beszélni a tanítványainak arról,
hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól
és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia."
Jogos a kérdés: Mi történt a mai rész előtt, ami változást hozott Jézus
beszédében? Péter vallomást tett Jézusnak: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten
Fia". Felismerte Jézusban a Krisztust! Jézus pedig megdicséri őt: "Boldog
vagy Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem
az én mennyei Atyám." Péter azért lehet boldog, mert egy olyan dolgot mond
ki, amit nem az anyag (test, vér) hozott létre benne, amit nem az agyával gondolt
ki, hanem magasabb inspiráció hatására mondta ki. Ez volt az alapja annak, hogy "ettől
fogva" Jézus nyíltan beszélhetett mindarról, ami Rá várt.
Jézus olyan nehéz dolgokról beszél itt nyíltan a tanítványainak, amiket még
ilyen előzmények után is nehéz befogadni. Bárcsak leírták volna mindazt, amit
itt Jézus elmondott - talán mi is jobban értenénk a megváltás titkát. De úgy
tűnik, a vallomást tett Péter sem értett meg mindent, mert megszólal benne
az ember is, amikor félrevonva megkérdőjelezi a Jézusra váró sorsot. Még
nem érti, hogy ez nem Jézus önkényes akarata, hanem az Isten akarata, amit Jézus
elfogad. A Péterből megszólaló Sátánt utasítja Krisztus: "Távozz tőlem
Sátán, kísértesz engem, mert nem Isten akaratára ügyelsz, hanem az emberekére." Tudjuk,
hogy Jézus megkísértésekor csak egy időre hagyta el őt a Sátán, újra
és újra próbálkozik, hogy eltérítse Jézust az útjától. Most éppen Pétert használta
fel erre a célra.
Mit mond számomra ez a rész? Állandóan résen kell lennem nekem is, mert én
is lehetek a Sátán szócsöve! Akkor is, ha előtte akár személyes kinyilatkoztatásban
is részesültem; akkor is, ha megéltem az Isten közelségét, szavát, szeretetét;
akkor is, ha tanúságot is tettem már Krisztusról - akkor is megszólalhat bennem
egy-egy kritikus helyzetben a Sátán, és emberi módon (azaz önzően) gondolkodhatok,
dönthetek, ahelyett hogy az Isten akaratát keresném és tenném. Senkinek nincs
arra garanciája, hogy belőle csak az Isten Lelke szólhat.
Mégis mit tehetek? Azt, amit a versenyző tesz: állandó edzésben tartja magát,
hogy a versenyen formában legyen. Mi sem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap, mikor
kerülünk olyan döntéshelyzetbe, amikor fel kell venni azt a bizonyos keresztet.
Amikor meg kell tagadni magunkat, emberi "én"-ünket, és az "Én"-ünkre
hallgatva kell jól döntenünk. "Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszíti
azt (az Életet), aki pedig elveszíti az életét énértem, megtalálja azt (az Életet)." Megtalálja
az az örök Életet, ami nem majd a halálunk után lesz, hanem van - már most. Amit
Pál így fogalmaz: "Élek, de már nem én, hanem a Krisztus él énbennem".
Ezt az Életet kívánom Neked, testvérem. Ahhoz pedig, hogy ezt elérd, a lelki
életed karbantartásával, megújításával tartsd edzésben magadat.
[Miklovicz Panni, Nőtincs]
"Aki ugyanis netán felakarja szabadítani lelkét,
elfogja veszíteni, aki viszont én értem elveszíti majd a lelkét, fel
fogja szabadítani." (Mt 16,25)
- Mennyire szeretném szabadnak tudni magam? Mitől? Milyen áron?
- Mennyire vagyok áldozatos lelkületű?
- Mennyire tervezek hosszú távon?
[Angel]
2023. szeptember 10.
- Évközi 23. vasárnap
Mt 18,15-20 - Felebaráti szeretet
A mai evangélium kiváló elmélkedési anyagot és Istentől jövő üzeneteket
tartalmaz. Ha igazán megértenénk a felebarát fogalmát, és eszerint viselkednénk
a kapcsolatainkban, akkor megvalósulna az, amiért Jézus közénk jött: az Isten
Országa, a Szeretet Országa. Sajnos nem is annyira egyértelmű ez a felebarát-fogalom,
mert más volt a tartalma az ókori zsidó nép történelme folyamán, és más Jézus
szóhasználatában, a közép-európai nyelvezetben pedig idegenül cseng. Talán segítik
az értelmezést a hasonló tartalmú fogalmak, mint embertárs, másik ember, testvér.
Az Ószövetség felebarát-fogalma a zsidó népre korlátozódott, s a "Szeresd
felebarátodat és gyűlöld ellenségedet!" mondattal lehet jellemezni.
Tehát aki a népem tagja, fajtestvérem, az mind a felebarátom, és a mózesi törvények
csak rájuk vonatkoznak. A Leviták könyvében olvashatunk erről (Lev 19,11): "Senki
közületek ne lopja meg, ne vezesse félre és ne csalja meg a népéből valót...
.Szeresd embertársadat úgy, mint magadat!"
Jézus a felebarát fogalmát kitágította minden emberre, és gyakran használta
helyette a testvér szót. Rendkívül szemléletes az irgalmas szamaritánusról
elmondott példázata,
aminek a csattanója az őt faggató írástudóhoz intézve: "Tedd ezt, és
élni fogsz!" Hiszen az írástudó jól válaszolt Jézus kérdésére: Melyik volt
a szerencsétlenül járt ember felebarátja? Egy kisgyerek is tudta volna rá a jó
választ: az, aki segített a bajban lévőn. "Te is tedd ezt, és élni
fogsz."
Úgy látszik, Jézus értelmező szótárában az élet feltétele a felebarát iránt
mutatott irgalom és segítőkészség. Ha Jézus felebarát-fogalmát vesszük mértékadónak,
akkor ezt Ezékiel próféta még tovább is színezi. Mondanivalójának lényege, hogy
ha a testvérem hibázik vagy bűnt követ el, akkor ezt szóvá kell tennem,
hogy megmentsem őt. Azaz nem lehetek közömbös senki irányában. Pál apostol
is ebben látja a lényeget: "...és ami egyéb parancs még van, ebben az egyben
foglalható össze: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" Valójában megismétli
Mózes törvényét. Aki ezt megérti, az érti meg Jézus teológiáját, s az mindent
ért.
Az evangélium a felebaráti szeretet szép megnyilvánulását mutatja: Aki megbánt
engem, vagy a közösség ellenében tesz valami rosszat, azt nem szabad pellengérre
állítani, vagy nyilvánosan megalázni, ráolvasni fejére a hibáit, hanem a személyességet
kell választani, a diszkréciót, mert csak így van esély a megnyerésére, csak
így van esély arra, hogy belássa a hibáját és megbánja azt. Itt találkozik
Ezékiel próféta intelme az evangélium tanításával: felelősek vagyunk egymásért,
felelősek vagyunk felebarátaink evilági életéért, és bizony felelősek
vagyunk egymás üdvösségre hívásában.
[Miklovicz Laci, Nőtincs (Gromon A. írását felhasználva)]
"De, ha testvéred hibázott (veled szemben),
menj kérdezd ki őt, erőben kettőtök közt. Ha hallgat
rád megnyerted testvéredet." (Mt 18,15)
- Mennyire vagyok tapintatos azzal, aki hibázott?
- Hogyan rangsorolom az embereket?
- Mennyire érdekel mások véleménye?
[Angel]
2023. szeptember
17. - Évközi 24. vasárnap
Mt 18,21-33 - Valódi megbocsátás
"Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: Uram, hányszor kell
megbocsátanom az ellenem vétkező testvéremnek? Még hétszer is?..."
Krisztus egyik legkeményebb tanítása az ellenségszeretet. Szeretné azt mondani
az ember, hogy ez olyan magas szint, amire én képtelen vagyok. Hogyan tudom
erre nevelni magam, hogy idővel mégis képes legyek rá? Amit itt olvasunk, az
az ellenségszeretet kistestvére: a megbocsátás. Ezt gyakorolhatom - ha az élet
úgy hozza, akár naponta. Az ellenségszeretet nulladik lépcsőjeként, a felebaráti
szeretet is néha keményebb próba elé állíthat minket. De minden jól működő emberi
kapcsolat alapja a megbocsátás és a bocsánatkérés. A békességre törekvéshez,
a felebarátot és ellenséget szeretéshez a megbocsátás kapuján keresztül vezet
az út. Ha az ember fizikálisan megsérül - seb keletkezik, ami fáj. Ha megsértenek,
megbántanak, akkor is seb keletkezik - lelki seb, ez is lelki fájdalommal jár,
amit csak a megbocsátással tudok meggyógyítani. Tudatos önnevelés nélkül az ember
hajlamos megbántódni, a sérelmeit dédelgetni, magában pufogni, újból és újból
felidézni, és újra átélni, vagy éppen érzelmileg lezárni, és várni, hogy az idő majd
csak begyógyítja a sebet. Azt hiszem, egyik sem kedvez a megbocsátásnak. De
akkor mi a valódi megbocsátás?
A valódi megbocsátás nem ösztönös felejtés, nem letagadás és nem is pusztán
akarati erőfeszítés. Nem konfliktuskerülésből vagy a szeretet elvesztésének
félelméből fakad. Nem is azt jelenti, hogy megbocsátok - és minden megy
tovább úgy, mint régen (mert ahogy régen volt, az vezetett a konfliktushoz).
A valódi megbocsátás esetén új alapokra helyeződve, a kapcsolat magasabb
szinten folytatódhat. A valódi megbocsátásnak három szinten kell megtörténnie:
gondolati szinten (jót gondolok róla, jót kívánok neki), érzelmi szinten (ezt
segíti, ha imádkozom érte) és akarati szinten (jót teszek vele). Segítheti
a megbocsátást, ha nem azt nézem a másik emberben, ami gyengeség, mert az mulandó
- hanem azt akarom látni benne, ami isteni, örök.
A valódi megbocsátás tudatos felejtés, a sérelmek elengedése. Nem lehet feltételekhez
kötött ("majd ha a másik megbánja, majd ha bocsánatot kér, majd ha jóváteszi").
A valódi megbocsátás feltétel nélküli ajándék. Belső erőből
fakadó ingyenes ajándék a másik felé. Nemcsak mások felé kell gyakorolni a
megbocsátást,
nagyon fontos a megbocsátást gyakorolni önmagunk felé is. Ha nem tudok önmagamnak
megbocsátani - nehéz lesz mások felé megbocsátással fordulni. Nemcsak a másik
ember felé, nemcsak önmagam felé, de a sors vagy Isten felé is érezhetek neheztelést.
Az ember lázadhat vagy haragot érezhet a saját sorsa iránt is, de próbálhat
megbékélni a sorsával, elfogadhatja - megbocsáthat a sorsnak is.
Nehezítheti a megbocsátást az emberben lévő igazságérzet. De a megbocsátás
az igazságosság fölött áll. A megbocsátással nem az igazságszolgáltatásról mond
le az ember, hanem arról, hogy ezt ő tegye. A megbocsátás gyógyító erő -
gyógyít lelkileg és testileg. Sok betegség abból fakad, hogy az ember nem tud
megbocsátani. Átalakító erő - átalakít engem és a másikat is. Szabadító
erő - mert a meg nem bocsátás odaláncol a múlthoz, a problémás esethez
és személyhez.
Néhány önvizsgálati kérdés:
Van-e bennem most harag, megbántottság valaki iránt?
Hogyan reagálok, ha megbántanak, vagy megsértenek?
Miért nehéz számomra a megbocsátás?
[Miklovicz Panni, Nőtincs]
"Leborulva előtte a hódolatát
fejezte ki a rabszolga, mondván, Nagy/úr légy velem türelmes
huzamosan és mindent törleszteni fogok neked." (Mt
18,26)
- Mennyire tudok szorultságomban kérni?
- Mennyi ideig veszem igénybe mások türelmét?
- Mennyire ad súlyt ígéretem igyekezetemnek?
2023. szeptember
24. - Évközi 25. vasárnap
Mt 20,1-16a - Az igazságosság fölülmúlása
Az értelmezés szempontjából nem tartozik
a könnyű példázatok közé, legalábbis
az én számomra. Néhány alapvető megállapítással kell kezdenünk, hogy megvalósítható
következtetéseket is megfogalmazhassunk a magunk számára.
A munkanap kb. reggel 6-tól este hatig tartott. Egy dénár egy napi munkabérnek
(minimálbér) felelt meg, amelyből a napszámos el tudta tartani a családját.
Akik később álltak munkába, azt gondolhatták, hogy a munkabér arányos részét
fogják megkapni, és ugyanezt feltételezték a korán munkába állók is. Annak talán
nincs sok jelentősége a történetben, hogy az intézőnek az utolsókkal
kell kezdeni a fizetés osztást, de így kerülnek olyan helyzetbe az elsők,
hogy tiltakozni tudnak a gazda nagy nagylelkűsége ellen. A gazda tehát a
megállapodás szerint kifizeti az elsőket, és az utolsóknak is megadja
a megélhetéséhez szükséges napszámot. Ebben a gesztusban a gazda jósága mutatkozik
meg.
Ezek után kíséreljük meg kihámozni a példázat mondanivalóját. Megkockáztathatjuk
azt a megállapítást, hogy ennek a jézusi tanításnak igen egyszerű, de súlyos
mondanivalója van: Isten Országának az a jellegzetessége, hogy benne a jóság
fölülmúlja az igazságosságot. Nem tagadja meg, de nagylelkűen túllép rajta.
Tehát ahol úgy viselkednek az emberek, mint a szőlősgazda, ott az
Isten Országa valósul meg. Mi tehát a megvalósítandó tanulság a mai evangéliumból?
- Isten Országának az a jellegzetessége, hogy benne a jóság fölülmúlja az igazságosságot.
Legyünk tehát nagylelkűek!
- Vegyük szó szerint komolyan: "Legyetek tökéletesek, amint a mennyei atyátok
is tökéletes!" Fejlődjünk a szeretetben!
- Szerény jövedelemmel rendelkező felebarátainkat segítsük munkalehetőséggel,
vagy anyagi javaink megosztásával és életviteli tanácsokkal!
- Röviden: Higgyük el, hogy a jézusi jó hír megélése és hirdetése megváltoztathatja
a világot, akkor is, ha sokan utópiának tartják a jó hírt!... (Viktor E. Frankl:
Mégis mondj igent az életre!)
- Az emberek csak nagyon lassan és fokozatosan vezethetők vissza ahhoz a
máskor oly magától értetődő igazsághoz, hogy senkinek nincs joga
rosszat tenni, még annak sem, akinek sok rosszat kellett elszenvednie.
[Miklovicz Laci, Nőtincs (Gromon A. írását felhasználva)]
"Ő azonban válaszként
így szólt egyikükhöz: Nem károsítottalak meg, fickó!" (Mt
20,13)
- Mennyire vagyok kollegiális? (Jó, kolléga?)
- Hogyan reagálok, ha csalódás ér?
- Hogyan reagálok, ha váratlan szerencse ér?
