A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
2023. július 2. - Évközi
13. vasárnap
Mt 10,37-42 - Ki (nem) méltó Jézushoz?
"Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám."
Ebben a részben többek között arról olvashatunk,
hogy ki nem méltó Jézushoz. "Aki ..., nem méltó hozzám" -
mondja Jézus. Itt rögtön elakadtam. Mit jelent, hogy nem
méltó? Egyáltalán mondhatott ilyet Jézus?
Olyat talán többen is mondunk gyerekeinknek, barátainknak,
testvérbarátainknak, hogy "Szerintem, ez nem méltó Hozzád".
Bűnbánat gyanánt esetleg azt is megfogalmazom, hogy "Ez
a viselkedés, ez a mondat nem volt méltó hozzám".
De olyat - legalábbis én - biztosan nem mondanék senkinek,
hogy "Nem vagy méltó hozzám". Igaz, itt nem én
mondom, hanem egy nálamnál nagyobb tekintély, Jézus,
a Mester, az Emberfia.
Megnéztem több fordítást,
de mindenütt ez a szóhasználat, még az eredeti
görögben is (
).
Mielőtt
belemélyedtem
volna a kommentárok olvasásába, elgondolkoztam, mi lehetett
itt Jézus mondanivalója. Például ez: "Aki
jobban kedveli apját vagy anyját, mint engem, az nem vállal
közösséget velem." Talán nem is olyan rossz
ez a "megérzésem", mert például GA
kommentárjában azt olvashatjuk, hogy a lukácsi megfogalmazás
az elfogadhatóbb: "nem az én tanítványom".
Önkritikát gyakorolok, hiszen kicsit (vagy nagyon) elkanyarodtam
a lényegtől, azaz attól, hogy mire szólít fel
engem Jézus, a Mester. Arra, hogy szeressem Őt mindenkinél
jobban, hogy vegyem föl a keresztemet, hogy kövessem. Tehát
nem az a lényeges, hogy mi van akkor, ha nem, és foleg nem az,
hogy a szöveget leíró valaki, a hagyomány vagy a fordító éppen
milyen kifejezéssel fejezte ki. Az a lényeges, hogy mit tegyek.
De miért is kell Jézust jobban szeretnem, vagy miért jó,
ha Jézust jobban szeretem, mint bárki mást? Végiggondolom
eddigi életemet, jó és rossz döntéseimet.
Mi inspirált, késztetett, amikor jó döntéseket
hoztam? És minek, kinek a hatására hoztam a rossz döntéseimet?
Hát az első csoportban, a jó döntéseknél,
sokszor ott van a Mennyei Atya, Jézus, az evangéliumok tanítása.
A második csoportban nincsenek ezek. Közel 64 évem erős
tapasztalata, hogy amikor jobban szerettem a Mestert, a tanítását,
mint bárki vagy bármi mást, akkor jó úton
jártam. Mintha ezt mondaná a Mester: "Gyere, csináld,
amit tanítottam, éld azt, amit eléd éltem! Akkor
majd jó úton jársz, az Úton, akkor élsz
majd igazán, és akkor tiéd lesz az Élet, ami egyedül
olyan, amit érdemes élni."
[Botlik Benedek, EK közösség Budapest]
"Ne gondoljátok, hogy békét
jöttem a földre hajtani. Nem békét hajtani
jöttem, hanem kardot." (Mt 10,34)
- Mennyire vagyok kereszt mások hátán?
- Milyenek a családi kapcsolataim?
- Mennyire fogadok be valakit, ha ismeretlen?
[Angel]
2023. július 9.
- Évközi 14. vasárnap
Mt 11,25-30 - Milyen iga, milyen teher?
"Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű."
Ez a kiemelt szakasz csak Máténál fordul elő,
ezért többen bizonytalan hitelességunek tartják.
Mégis használható, "édes" gondolatok
vannak benne. Például az iga. Hogyan is lehetne "édes"?
Maga az iga nem újabb roskasztó teher - bár a
nyakában hordja az állat -, hanem egy olyan eszköz,
ami segít a terhet, a feladatainkat hordozni, és mint
ilyen segíto eszköz lehet jól használható,
alkalmas, célszerű. Olyan, ami nem töri az igavonó (ember)
vállát. Márpedig az itt "édes"-nek
fordított khrésztosz szónak ez az eredeti jelentése.
Vagyis az iga olyan eszköz, amely segíti az életet,
megkönnyíti a teherhordozást, segít húzni.
Akár édesnek is mondhatjuk. És mikor lehet könnyű a
teher? Akkor, amikor az életet szolgálja, amikor egybecseng
az Atya tervével, hogy jobbá tegyük magunkat, a
környezetünket, a körülöttünk lévő világot!
Ki ne emlékezhetne életének egy-egy nehéz
szakaszára, amiből végül jó dolog született!
Izrael korabeli igája átvitt értelemben a törvényt
jelentette. Mind a 613 parancsolatával, több 100 szabályával,
amit be kellett tartani ahhoz, hogy az ember megfeleljen Istennek. Az akkori
vallásos elit súlyos terhet készített a törvényből.
Olyan elvárást, amely nem segítette az életet,
hanem megnehezítette, ellehetetlenítette. Ráadásul
közösségi nyomást is helyeztek az emberekre: Csak akkor
jön el a messiás, ha Isten népéből mindenki
megtartja a törvényt. Ebben a rendszerben nem volt helyük
azoknak, akik hibáztak, akik bűnösök voltak.
Ha felvesszük Jézus igáját, vele együtt megtalálhatjuk életünk értelmét,
azt a munkát, amelyik örömet okoz, és azokat a terheket,
amelyeket vele együtt örömmel viselünk.
[Bajnok László, EK közösség Budapest]
"Gyertek hozzám mind elfáradtak
s terhet cipelők és én majd felfrissítelek
titeket." (Mt 11,28)
- Mennyire érdemes engem jól értesültté tenni?
- Kivel osztom meg titkaimat?
- Mi mindent érdemes rám bízni?
[Angel]
2023. július
16. - Évközi 15. vasárnap
Mt 13,1-23 - Isten Országának magvetése
"Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal: "Íme, kiment a magvető vetni."
Ez az Újszövetségi szakasz a magvető-példabeszédet
tartalmazza.
Felvetődik a kérdés, miért beszélt Jézus
példabeszédekben. Valószínűleg tapasztalta,
hogy így hatásosabb a tanítás továbbadása,
amellett hogy a kor szokásos előadói fogása is volt.
A példabeszéd egy talányos történet, ahová akár
mi is beleképzelhetjük, belehelyezhetjük magunkat. Azáltal,
hogy gondolkodni kell a történet, a hasonlat értelmén,
a példabeszéd mondanivalója sokkal jobban megjegyezhetővé válik,
hiszen a hallgató a "saját megfejtését" könnyebben
rögzíti.
Ebben a példabeszédben nem kell gondolkodni a "megfejtésen",
hiszen maga Jézus adja meg a magyarázatot.
De miről szól a magvető példabeszéd? Azt gondolom,
a lényegről: az Isten Országa működéséről,
ahol a tanítás, azaz Isten igéjének hirdetése által épül és
valósul az emberekben és az emberek között a Szeretet
Világa, Isten álma.
Egyértelmű a példabeszédben, hogy a magvető a
Tanító. Ki lehet Tanító? A válasz egy kicsit
félelmetes, mert bárki lehet, akiben már túlcsordul
Isten igéje. Azt gondolom, Isten elsősorban nem azt várja,
hogy dicsoítsük őt, és távolról imádjuk,
hanem munkatársai legyünk. Beálljunk kapálni a szőlőjébe.
Ahhoz, hogy jó Tanítók lehessünk, előbb jó Tanítványokká kell
válnunk, vagyis jó "talajjá" kell alakulnunk.
A leadni valót pedig a tanuló közösségben tudjuk
felszedni. Ez a "bokrosodás" folyamata.
Nem szabad foglalkozni azzal, hogy milyen talajba hullik a mag, hiszen nem
a mi feladatunk megítélni azt, azonban érdemes olyan közegben
munkálkodni, ahol nagyobb a valószínűsége
a sikernek. Isten tanításának legnagyobb ellensége
a közöny. A közöny megpróbálja elhitetni,
hogy "nem éri meg", kár a vesződségért, értelmetlen
az egész. A közöny süketté és vakká tesz.
A magvetés eredménye sokszor nem látszik azonnal. Néha évek
múlnak el az első rügyek megjelenéséig. A jó Magvető türelmes és
optimista, hisz a bőséges termésben.
Néhány kérdés befejezésül:
- Számodra hasznos-e a példabeszéd műfaja?
- Milyen talajnak tartod magad?
- Gondolkodtál már azon, hogyan lehetnél Isten munkatársa?
- Miben vagy közönyös?
- Mennyire vagy türelmes másokkal?
[Kiss Gábor, EK közösség Budapest]
"Akinek van füle hallja meg." (Mt
13,9)
- Mire van fülem?
- Mennyire érdekel mások sorsa?
- Mennyire hozok jó gyümölcsöt?
2023. július
23. - Évközi 16. vasárnap
Mt 13,24-43 - Példabeszédek Isten Országáról
"A mennyek országa hasonlít
ahhoz az emberhez, aki jó magot
vetett a földjébe. ... A vetés szárba szökött és
kalászt hányt,
de a konkoly is felütötte a fejét. ... Akarod, hogy elmenjünk és
kigyomláljuk? Nem - válaszolta -, nehogy a konkolyt gyomlálva
vele együtt a búzát is kitépjétek!"
"A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz... Ez kisebb
minden más magnál, amikor azonban felnő, nagyobb minden veteménynél."
"A mennyek országa hasonlít a kovászhoz, amelyet fogott
az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, s az egész
megkelt tőle."
Jézus három példabeszédét írja
le Máté. Mindhárom a Mennyek Országát
próbálja hallgatóságának
bemutatni.
Az első az emberiség egyik legnehezebben megérthető kérdésével
foglalkozik: Hogyan kerül a konkoly a jó magok közé,
azaz hogyan kerül a világba a gonosz? Súlyos, filozofikus
kérdés ez, amely minden gondolkodó embert komolyan foglalkoztat.
Miért engedi az Isten, hogy a világban rossz is legyen? Hogyan
muködik a világ? Az Atya a jó embereket küldi a földre,
az ellensége, azaz az Ördög pedig a rosszakat? De ha ez így
van, akkor miért is kell annyira vigyázni a konkolyra, azaz a
rossz emberekre? Márpedig példabeszédében Jézus
határozottan tiltja a konkoly kigyomlálását.
Az a gyanúm, az emberiség Jézusnak ezt a példabeszédét
jócskán félreértette!
Hiszen minden ember - születésekor - magában hordozza a
jót és a rosszat. Szülei nevelésén, környezete
hatásán, majd végül saját döntésein
múlik, hogy a benne lévő jót, vagy roszat növeli
magában.
Az ember két apró kis magból válik csodálatos, értelmes,
gondolkodni és beszélni képes élőlénnyé.
Miként a második példabeszéd mustármagja
apró magból óriás fává növekszik,
az ember két apró sejtből a Teremtot megérteni vágyó szellemi óriássá növekedhet.
Minden ember képes szeretni és gyulölni, adni és
rabolni. És igen, jó és rossz közötti döntésünk
leginkább attól függ, hogy a harmadik példabeszédben
emlegetett kovász biztosítva volt-e számunkra életünk
folyamán!
Mindnyájan tudjuk, hogy számtalanszor döntenünk kell
kisebb-nagyobb ügyekben jó és rossz között. Milyen
jó lenne, ha mindig jól tudnánk dönteni! De sajnos
sokszor vagyunk balgák, rosszak és gonoszak!
Milyen jó, hogy az Atya türelmes velünk akkor is, amikor éppen
rosszak vagyunk! Milyen jó, hogy Jézuson keresztül arra
int bennünket, hogy egymással is türelmesek legyünk!
Mert bennünk van a jó választásának képessége
is! Ha "kigyomláljuk" egymást buneinkért, akkor
a jóvátétel, a jóvá válás
lehetőségét is megvonjuk egymástól!
Hogy miért van rossz a világban? Amióta gondolkodó ember
létezik, erre keresi a választ. Biztosan nem tudhatjuk.
Csak arra van lehetőségünk, hogy magunkat erősítsük, és
a ránk bízottakat segítsük jó emberré válni.
Ennyit tehetünk, és azt hiszem, ez nem is olyan kevés.
[Bajnokné Benyhe Judit, EK közösség, Budapest]
"Nem /válaszolta/ nehogy
konkolyperjét gyomlálva, vele együtt
a búzát is kitépjétek." (Mt
13,29)
- Mennyire érzek felelősséget a környezetemért?
- Mennyire vagyok kíméletes?
- Mennyire van bennem bölcs előrelátás?
2023. július
30. - Évközi 17. vasárnap
Mt 13,44-52 - Kincs és igazgyöngy
"A mennyek országa hasonlít a szántóföldben
elrejtett kincshez. Amikor egy ember megtalálta, újra elrejtette,
aztán örömében elment, eladta mindenét, amije
csak volt, és megvette a szántóföldet."
A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt
keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát,
eladta mindenét, amije csak volt és megvette."
Kincs, igazgyöngy, Jézus ezekhez hasonlítja
példabeszédében az Isten Országát.
Azt az Isten Országát, amit hirdetni jött
Izraelnek és minden népnek, azt, amelyik
bennünk van, és aminek megvalósulása
rajtunk fordul. Ez a felszabadító tanítás,
ez az örömhír a szeretetről, a
szerető Istenről minden pénzt megér,
mindent érdemes érte odaadni. Amikor az
ember megtalálja, megérti, lelkesedésében úgy érzi,
erre érdemes rátennie az életét,
mint ahogyan a tanítványok is mindenüket
odahagyva követték a Mestert.
Lángol-e bennünk még ez a tűz, vagy a mindennapokban
megkötöttük a magunk kis kompromisszumait, és talmi kincsekre
cseréltük fel az igazgyöngyöt? Esetleg úgy vagyunk
vele, mint Karinthy Frigyes novellájában az író,
aki találkozik egy fiatalemberrel, egykori önmagával, és
zavartan magyarázkodik: "Azt nem lehetett, úgy nem lehetett,
próbáltam, de nem volt időm, dolgozni, élni kell,
igyekeztem, ez elég jó." Mi az, amit megvalósítottunk
az álmainkból, az Isten álmából, az adás-szegényedés,
a társadalmi kicsiség-szolgálat, az erőszakmentesség-ellenségszeretet
eszményeiből? Készek vagyunk-e ezeket napjaink kihívásai
mellett is képviselni szóban és tettben?
A példabeszéd másik fele ahhoz a tengerbe vetett hálóhoz
hasonlítja az Isten Országát, amelybe mindenféle
hal belekerül. Ez azt jelenti, hogy sokfélék vagyunk mi
emberek - ezt el kell fogadnunk -, Isten Országa nemcsak azoké,
akiket magunkhoz illőnek vélünk, nem egy elitista csoporté,
hanem a problémás, bűnös, a társadalom periférián élő embereké is.
Máté magyarázata a szétválasztásról és
az apokaliptikus végítéletről nagyon távol áll
a jézusi gondolkodástól és életpéldától,
valószínuleg betoldás, a korabeli gondolkodás lenyomata. Én
az ő magyarázatával nem is tudok mit kezdeni, és
ellentmondásban lévőnek érzem a jézusi, mindenkit
szerető Isten-képpel.
[Kovács Zoltánné Kosztolányi Mari, EK közösség, Budapest]
