A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
2023. június 4. - Szentháromság
vasárnapja
Jn 3,16-18 - Szeretetközösség
Az Isten él, s úgy él a Szentháromságban, hogy léte túlcsordul önmagán.
Az Isten világa közösség. A Szentháromság örök közössége. Maga a Szeretetközösség.
Ebből a túláradó szeretetből teremtette az embert férfinak és nőnek,
vagyis szeretetközösségnek. Ezért van szükségünk a másik emberre, akivel
szeretetközösségben élhetünk és szeretetközösséget alkothatunk. Ebből
a szeretetegységből születik a további élet itt a földön is.
Már az Ószövetség népe igyekezett megismerni az Istent. Mózes a Sínai-hegyen
személyesen találkozott Jahvéval, aki így mutatkozott be: Én vagyok, aki van; Érted
vagyok. A próféták is bemutattak valamit az Isten létezéséből, életéből.
Milyen a próféták Istene? Irgalmas és könyörülő. Hosszan tűrő,
kegyelemben és hűségben gazdag. Vezeti népét, és megbocsátja bűneit és
lázadozásait.
Az Újszövetség olvasásakor még többet megtudunk az Istenről. Jézus elmondja
nekünk, hogy Atyaként gondoskodik népéről. Megismerjük szeretetét. Jézus
Krisztus a maga személyében, tanításában és tetteiben mutatja be nekünk a köztünk élő Istent.
A Szentlélek, a harmadik isteni személy pedig nemcsak Pünkösd óta, de előtte
is, és napjainkban is működik a világban és bennünk emberekben is. Tanít
bennünket, és föltárja nekünk életünkben az Isten akaratát. Ő a hét ajándék Lelke.
Kérdezzük meg önmagunktól: Hogyan imádkozom az Istenhez? Kit szólítok meg leginkább,
legtöbbször imádságaimban?
Bizonyára Jézus áll a legközelebb hozzánk. Magunk elé tudjuk képzelni alakját.
Az evangéliumi történetekben ott lehetünk mellette, szinte kézzelfoghatóan.
A Szentlélek Istent is gyakran megszólítjuk. Kérjük Őt, hogy vezessen, segítsen,
erősítsen és bátorítson bennünket.
Talán a Mennyei Atyát kevesebbszer szólítjuk meg imádságainkban. Teremtőnknek
ismerjük Őt, így neki köszönjük meg életünket és létünket.
Gondolkodjunk el azon, milyen kép él bennünk a Szentháromság személyeiről.
Ki áll hozzám a legközelebb? Kit tudok és akarok leginkább és leggyakrabban megszólítani?
Milyen témái vannak az imádságaimnak?
Már imádságaink kezdetén, a keresztvetéskor a Szentháromságos Istent szólítjuk
meg. Isten előtt állunk. Neki köszönjük életünket, tőle kérünk és neki
adunk hálát.
Jézustól megtanuljuk, hogyan akarunk az ő példája szerint élni.
[Tóth Miklós, Rámatamási]
"Úgy szerette ugyanis a világot az Isten, hogy fiát
adta oda, az egyszülöttet, hogy mindaz, aki hisz benne el ne vesszen,
hanem örök élete legyen." (Jn 3,16)
- Mennyire érzem Isten szeretetét?
- Mit látok Isten szeretetéből a világban?
- Mit tudok szeretetből odaadni
[Angel]
2023. június 11.
- Úrnapja
Jn 6,51-58 - "Csak szólj egy szót..."
Az Oltáriszentség ünnepe. Krisztus teste és vére
iránti mély szeretetünket és tiszteletünket fejezzük ki. A fölajánlott
kenyérben és borban Jézus Krisztus nem akárhogyan van jelen. Megtört
testként és kiontott vérként van jelen. Mit jelent ez? Mit akar ezzel
tanítani nekünk Jézus? Mire akarja fölhívni a figyelmünket? Egészen
odaajándékozza nekünk önmagát: testében és vérében egész életét, az
egész embert. Semmit sem tart meg önmagának.
Sajnos világunkat, benne az embert és az ő gondolkodását, sokszor ennek éppen
az ellenkezője jellemzi. Mi, emberek az életünkből lehetőleg minél
többet saját magunknak akarunk megtartani. Nem úgy, mint Jézus. Mi hozzászoktunk
ahhoz, hogy csak magunknak és magunkért éljünk. Ilyenkor önző módon csak
magunkra gondolunk. A saját érdekeinket nézzük, és azt tartjuk elsősorban
a szemünk előtt.
Ezért kell megtanulnunk Jézustól önmagunk odaajándékozását másoknak. Gondoljunk
a szülőkre és a nagyszülőkre! Az édesanyák és az édesapák önzetlen, áldozatkész
szeretetére. Ugyanígy a nagyszülők odaadó szeretetére. A hitvestársak, feleség és
férj egymás iránti figyelmességére. Az ápolónővérek, az orvosok, az idősek
otthonában vagy a beteg gyermekek mellett dolgozókra, akik áldozatos, türelmes,
sokszor virrasztó szeretettel végzik szolgálatukat.
A szentmisén, a szentáldozásban ezért ajándékozza nekünk önmagát Jézus. Így akar
megerősíteni bennünket, hogy egyrészt legyőzzük önzésünket, másrészt
hogy testi-lelki erőt nyerjünk és merítsünk a szentáldozásból. Tudjuk, beismerjük,
hogy sokszor gyöngék és bűnösök vagyunk. Minden szentmisén megvalljuk a
szentáldozás előtt: "Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem
csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem!" Milyen jó és beszédes ez
a kifejezés: Csak szólj egy szót! Mindkét gondolat hangsúlyos lehet Az egyik:
a szó, az Ige, az Isten szava hozzánk, emberekhez. A másik: Jézus szólít bennünket
a szentmisén. Arra hív, hogy közeledjünk feléje, és hasonlítsunk hozzá gondolkodásunkban és
magatartásunkban. Jézus szava-igéje és szólítása megbocsátó, bátorító és gyógyító szó.
Megtisztít, fölemel bennünket, fölmelegíti szívünket-lelkünket.
[Tóth Miklós, Rámatamási]
"A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem
valóságos ital." (Jn 6,55)
- Mivel tápálom lelkiéletemet?
- Milyen szerepe van életemben az eucharisztiának?
- Hogyan viszonyulok a misztikához?
[Angel]
2023. június
18. - Évközi 11. vasárnap
Mt 9,36-10,8 - "Megesett rajtuk a szíve..."
Jézus észreveszi az emberek elesettségét.
Szánja őket és együtt érez velük. Megrendül, látva az
emberek helyzetét, életkörülményeit, lelki életük sivárságát.
Ugyanakkor észreveszi az igényüket, a lelki sóvárgásukat is
az igényesebb, értékesebb és emberibb élet után.
"Megesett rajtuk a szíve." Az evangélisták többször is használják ezt a kifejezést
Jézusra vonatkozóan. A szív tud mélyen együtt érző lenni és igazi részvétet
kifejezni. Jézusnál legtöbbször éppen akkor fordul elő, amikor a beteg,
elesett, szükségtől szorongatott emberek felé fordul és segít nekik (Mt
14,14; 15,32; 20,34). Amerre csak járt, Jézus nagyon sokszor találkozott betegekkel és
elesettekkel. Sokszor a családtagok vagy a barátaik vitték oda őket Jézushoz.
Testi-lelki hiányban szenvedtek, vagy az igazságra éheztek és szomjaztak.
Szép és beszédes ez a kép, ez a hasonlat: "pásztor nélküli juhok". Két oldala
van ennek: 1. Az apostol, az igehirdető személye, tanúságtétele fontos,
például a családban, az egyházközségben, a munkahelyen, a társadalomban. Legyen
hivatástudatunk! Jézus munkatársai vagyunk mint pásztorok, magvetők, emberhalászok.
Az igehirdetést, a tanúságtételt, a tanítást Jézus megbízásából tesszük. Jézus
küldötteiként hirdetjük az evangéliumot. 2. A lelkület, amellyel az emberek várják,
hallgatják és fogadják az evangéliumot, a jóhírt, az Isten üzenetét, az Isten
Országáról szóló tanítást. Vegyük észre az emberek lelki igényeit, ahogyan Jézus
is éles szemmel és nagy empátiával meglátta a szükséget szenvedő embereket.
Nem a tömeget látta, hanem a segítségre szoruló egyes embert a tömegből.
[Tóth Miklós, Rámatamási]
"Látva azonban a tömegeket, szánalomra
indult, mert nyúzottak és tépettek voltak, mint a juhok,
amelyeknek nincs pásztoruk." (Mt 9,36)
- Mit szoktam figyelni az embereken?
- Mitől szoktam nyúzott lenni?
- Kit szoktam kimeríteni? Mivel?
2023. június
25. - Évközi 12. vasárnap
Mt 10,26-36 - "Ne féljetek!"
Ne lankadjon el szívünkben a lelkesedés!
Ne fogyjon el a buzgóságunk! Ne veszítsük el a bátorságunkat!
Számíthatunk az Isten gondviselésére.
Jézus tanácsai két irányba mutatnak: 1. Fel kell készülni az üldöztetésekre és
a szenvedésekre. 2. Távol kell tartanunk magunktól a félelmet. "Ne féljetek!" (Háromszor
mondja Jézus.) Bátorságra biztat bennünket.
Hirdetnünk kell a reánk bízott tanítást, bár emiatt támadások érnek bennünket.
Fontos, hogy tanúságot tegyünk Jézus személyéről és az ő tanításáról.
Amikor ezt tesszük, akkor az ő nevében cselekszünk. Jézus segít, hogy eredményes
legyen a szolgálatunk. Erőt és bátorságot is ad hozzá.
Azt már mi is megtapasztaltuk életünkben, hogy a félelem, a szorongás és a bizonytalanság
fokozatosan megmérgezi vagy megmérgezheti az életünket, a lelkünket. Ezért kell
- lelki értelemben is - időnként (például az adventi és a nagyböjti időszakban) "méregtelenítő" kúrát
tartanunk. Föl kell tárnunk, meg kell keresnünk félelmeink okát. Sok esetben
semmiféle alapja nincsen a félelmeinknek. Természetesen a különböző élethelyzetekben,
például a családban, a munkahelyen, a kisközösségben lehetnek jogos aggodalmaink és
félelmeink, amelyeket fel kell oldanunk. Jézus ezért beszél az isteni gondviselésről.
Mi, hívő, keresztény emberek bízhatunk a gondviselésben.
Ne értsük félre. Isten nem úgy viseli gondunkat, hogy életünk nehézségeiben,
bajaiban, betegségeinkben és mindennapi küzdelmeinkben azonnal a segítségünkre
siet. Ne várjuk például azt, hogy mulasztásainkat, hanyagságainkat, nemtörődömségünket
majd Isten kipótolja, jóváteszi, vagy megoldja és elvégzi helyettünk. A gondviselésbe
vetett hitünk ne biztasson és bátorítson bennünket felelőtlenségre vagy
könnyelműségre! Nem. Inkább arra törekedjünk arra, hogy elkötelezzük magunkat
Jézus mellett. Járjunk az ő útjain! Tegyük a jót és segítsünk embertestvéreinknek!
Ekkor megérezhetjük, megtapasztalhatjuk és átélhetjük Isten segítségét és az ő gondviselő jóságát.
"Mindazt tehát, aki egyetért velem
az emberek előtt, azzal én is egyetértek majd égi
Apám előtt." (Mt 10,32)
- Mennyire merem vállalni, hogy ki a Mesterem?
- Mennyire vállalhat magáénak a Mesterem?
- Kitől óvakodom? Miért?
