Bokor közösség
Elmélkedések

Vasárnapi elmélkedések

A vasárnapi elmélkedéseket az"Érted vagyok"folyóirat aktuális számából vettük át.

 

2023. június 4. - Szentháromság vasárnapja
Jn 3,16-18 - Szeretetközösség

Az Isten él, s úgy él a Szentháromságban, hogy léte túlcsordul önmagán. Az Isten világa közösség. A Szentháromság örök közössége. Maga a Szeretetközösség. Ebből a túláradó szeretetből teremtette az embert férfinak és nőnek, vagyis szeretetközösségnek. Ezért van szükségünk a másik emberre, akivel szeretetközösségben élhetünk és szeretetközösséget alkothatunk. Ebből a szeretetegységből születik a további élet itt a földön is.
Már az Ószövetség népe igyekezett megismerni az Istent. Mózes a Sínai-hegyen személyesen találkozott Jahvéval, aki így mutatkozott be: Én vagyok, aki van; Érted vagyok. A próféták is bemutattak valamit az Isten létezéséből, életéből. Milyen a próféták Istene? Irgalmas és könyörülő. Hosszan tűrő, kegyelemben és hűségben gazdag. Vezeti népét, és megbocsátja bűneit és lázadozásait.
Az Újszövetség olvasásakor még többet megtudunk az Istenről. Jézus elmondja nekünk, hogy Atyaként gondoskodik népéről. Megismerjük szeretetét. Jézus Krisztus a maga személyében, tanításában és tetteiben mutatja be nekünk a köztünk élő Istent.
A Szentlélek, a harmadik isteni személy pedig nemcsak Pünkösd óta, de előtte is, és napjainkban is működik a világban és bennünk emberekben is. Tanít bennünket, és föltárja nekünk életünkben az Isten akaratát. Ő a hét ajándék Lelke.
Kérdezzük meg önmagunktól: Hogyan imádkozom az Istenhez? Kit szólítok meg leginkább, legtöbbször imádságaimban?
Bizonyára Jézus áll a legközelebb hozzánk. Magunk elé tudjuk képzelni alakját. Az evangéliumi történetekben ott lehetünk mellette, szinte kézzelfoghatóan.
A Szentlélek Istent is gyakran megszólítjuk. Kérjük Őt, hogy vezessen, segítsen, erősítsen és bátorítson bennünket.
Talán a Mennyei Atyát kevesebbszer szólítjuk meg imádságainkban. Teremtőnknek ismerjük Őt, így neki köszönjük meg életünket és létünket.
Gondolkodjunk el azon, milyen kép él bennünk a Szentháromság személyeiről. Ki áll hozzám a legközelebb? Kit tudok és akarok leginkább és leggyakrabban megszólítani? Milyen témái vannak az imádságaimnak?
Már imádságaink kezdetén, a keresztvetéskor a Szentháromságos Istent szólítjuk meg. Isten előtt állunk. Neki köszönjük életünket, tőle kérünk és neki adunk hálát.
Jézustól megtanuljuk, hogyan akarunk az ő példája szerint élni.

[Tóth Miklós, Rámatamási]

"Úgy szerette ugyanis a világot az Isten, hogy fiát adta oda, az egyszülöttet, hogy mindaz, aki hisz benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16)
   - Mennyire érzem Isten szeretetét?
   - Mit látok Isten szeretetéből a világban?
   - Mit tudok szeretetből odaadni

[Angel]

Az oldal tetejére


2023. június 11. - Úrnapja
Jn 6,51-58 - "Csak szólj egy szót..."

Az Oltáriszentség ünnepe. Krisztus teste és vére iránti mély szeretetünket és tiszteletünket fejezzük ki. A fölajánlott kenyérben és borban Jézus Krisztus nem akárhogyan van jelen. Megtört testként és kiontott vérként van jelen. Mit jelent ez? Mit akar ezzel tanítani nekünk Jézus? Mire akarja fölhívni a figyelmünket? Egészen odaajándékozza nekünk önmagát: testében és vérében egész életét, az egész embert. Semmit sem tart meg önmagának.
Sajnos világunkat, benne az embert és az ő gondolkodását, sokszor ennek éppen az ellenkezője jellemzi. Mi, emberek az életünkből lehetőleg minél többet saját magunknak akarunk megtartani. Nem úgy, mint Jézus. Mi hozzászoktunk ahhoz, hogy csak magunknak és magunkért éljünk. Ilyenkor önző módon csak magunkra gondolunk. A saját érdekeinket nézzük, és azt tartjuk elsősorban a szemünk előtt.
Ezért kell megtanulnunk Jézustól önmagunk odaajándékozását másoknak. Gondoljunk a szülőkre és a nagyszülőkre! Az édesanyák és az édesapák önzetlen, áldozatkész szeretetére. Ugyanígy a nagyszülők odaadó szeretetére. A hitvestársak, feleség és férj egymás iránti figyelmességére. Az ápolónővérek, az orvosok, az idősek otthonában vagy a beteg gyermekek mellett dolgozókra, akik áldozatos, türelmes, sokszor virrasztó szeretettel végzik szolgálatukat.
A szentmisén, a szentáldozásban ezért ajándékozza nekünk önmagát Jézus. Így akar megerősíteni bennünket, hogy egyrészt legyőzzük önzésünket, másrészt hogy testi-lelki erőt nyerjünk és merítsünk a szentáldozásból. Tudjuk, beismerjük, hogy sokszor gyöngék és bűnösök vagyunk. Minden szentmisén megvalljuk a szentáldozás előtt: "Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem!" Milyen jó és beszédes ez a kifejezés: Csak szólj egy szót! Mindkét gondolat hangsúlyos lehet Az egyik: a szó, az Ige, az Isten szava hozzánk, emberekhez. A másik: Jézus szólít bennünket a szentmisén. Arra hív, hogy közeledjünk feléje, és hasonlítsunk hozzá gondolkodásunkban és magatartásunkban. Jézus szava-igéje és szólítása megbocsátó, bátorító és gyógyító szó. Megtisztít, fölemel bennünket, fölmelegíti szívünket-lelkünket.

[Tóth Miklós, Rámatamási]

"A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital." (Jn 6,55)
   - Mivel tápálom lelkiéletemet?
   - Milyen szerepe van életemben az eucharisztiának?
   - Hogyan viszonyulok a misztikához?

[Angel]

Az oldal tetejére


2023. június 18. - Évközi 11. vasárnap
Mt 9,36-10,8 - "Megesett rajtuk a szíve..."

Jézus észreveszi az emberek elesettségét. Szánja őket és együtt érez velük. Megrendül, látva az emberek helyzetét, életkörülményeit, lelki életük sivárságát. Ugyanakkor észreveszi az igényüket, a lelki sóvárgásukat is az igényesebb, értékesebb és emberibb élet után.
"Megesett rajtuk a szíve." Az evangélisták többször is használják ezt a kifejezést Jézusra vonatkozóan. A szív tud mélyen együtt érző lenni és igazi részvétet kifejezni. Jézusnál legtöbbször éppen akkor fordul elő, amikor a beteg, elesett, szükségtől szorongatott emberek felé fordul és segít nekik (Mt 14,14; 15,32; 20,34). Amerre csak járt, Jézus nagyon sokszor találkozott betegekkel és elesettekkel. Sokszor a családtagok vagy a barátaik vitték oda őket Jézushoz. Testi-lelki hiányban szenvedtek, vagy az igazságra éheztek és szomjaztak.
Szép és beszédes ez a kép, ez a hasonlat: "pásztor nélküli juhok". Két oldala van ennek: 1. Az apostol, az igehirdető személye, tanúságtétele fontos, például a családban, az egyházközségben, a munkahelyen, a társadalomban. Legyen hivatástudatunk! Jézus munkatársai vagyunk mint pásztorok, magvetők, emberhalászok. Az igehirdetést, a tanúságtételt, a tanítást Jézus megbízásából tesszük. Jézus küldötteiként hirdetjük az evangéliumot. 2. A lelkület, amellyel az emberek várják, hallgatják és fogadják az evangéliumot, a jóhírt, az Isten üzenetét, az Isten Országáról szóló tanítást. Vegyük észre az emberek lelki igényeit, ahogyan Jézus is éles szemmel és nagy empátiával meglátta a szükséget szenvedő embereket. Nem a tömeget látta, hanem a segítségre szoruló egyes embert a tömegből.

[Tóth Miklós, Rámatamási]

"Látva azonban a tömegeket, szánalomra indult, mert nyúzottak és tépettek voltak, mint a juhok, amelyeknek nincs pásztoruk." (Mt 9,36)
   - Mit szoktam figyelni az embereken?
   - Mitől szoktam nyúzott lenni?
   - Kit szoktam kimeríteni? Mivel?

[Angel]

Az oldal tetejére


2023. június 25. - Évközi 12. vasárnap
Mt 10,26-36 - "Ne féljetek!"

Ne lankadjon el szívünkben a lelkesedés! Ne fogyjon el a buzgóságunk! Ne veszítsük el a bátorságunkat! Számíthatunk az Isten gondviselésére.
Jézus tanácsai két irányba mutatnak: 1. Fel kell készülni az üldöztetésekre és a szenvedésekre. 2. Távol kell tartanunk magunktól a félelmet. "Ne féljetek!" (Háromszor mondja Jézus.) Bátorságra biztat bennünket.
Hirdetnünk kell a reánk bízott tanítást, bár emiatt támadások érnek bennünket. Fontos, hogy tanúságot tegyünk Jézus személyéről és az ő tanításáról. Amikor ezt tesszük, akkor az ő nevében cselekszünk. Jézus segít, hogy eredményes legyen a szolgálatunk. Erőt és bátorságot is ad hozzá.
Azt már mi is megtapasztaltuk életünkben, hogy a félelem, a szorongás és a bizonytalanság fokozatosan megmérgezi vagy megmérgezheti az életünket, a lelkünket. Ezért kell - lelki értelemben is - időnként (például az adventi és a nagyböjti időszakban) "méregtelenítő" kúrát tartanunk. Föl kell tárnunk, meg kell keresnünk félelmeink okát. Sok esetben semmiféle alapja nincsen a félelmeinknek. Természetesen a különböző élethelyzetekben, például a családban, a munkahelyen, a kisközösségben lehetnek jogos aggodalmaink és félelmeink, amelyeket fel kell oldanunk. Jézus ezért beszél az isteni gondviselésről. Mi, hívő, keresztény emberek bízhatunk a gondviselésben.
Ne értsük félre. Isten nem úgy viseli gondunkat, hogy életünk nehézségeiben, bajaiban, betegségeinkben és mindennapi küzdelmeinkben azonnal a segítségünkre siet. Ne várjuk például azt, hogy mulasztásainkat, hanyagságainkat, nemtörődömségünket majd Isten kipótolja, jóváteszi, vagy megoldja és elvégzi helyettünk. A gondviselésbe vetett hitünk ne biztasson és bátorítson bennünket felelőtlenségre vagy könnyelműségre! Nem. Inkább arra törekedjünk arra, hogy elkötelezzük magunkat Jézus mellett. Járjunk az ő útjain! Tegyük a jót és segítsünk embertestvéreinknek! Ekkor megérezhetjük, megtapasztalhatjuk és átélhetjük Isten segítségét és az ő gondviselő jóságát.

"Mindazt tehát, aki egyetért velem az emberek előtt, azzal én is egyetértek majd égi Apám előtt." (Mt 10,32)
   - Mennyire merem vállalni, hogy ki a Mesterem?
   - Mennyire vállalhat magáénak a Mesterem?
   - Kitől óvakodom? Miért?

[Angel]

Az oldal tetejére


 

Archív elmélkedések Achívum