A vasárnapi elmélkedéseket azfolyóirat aktuális számából vettük át.
2023. február 5. - Évközi 5.
vasárnap
Mt 5,13-16 - Só és világosság
Az igerész első verseiben Jézus a sóhoz, valamint a
hegyre épült városhoz és a lámpatartóra tett lámpáshoz hasonlítja tanítványait.
A haszontalanná vált tanítványt pedig az ízét vesztett sóhoz, ill. a véka
alá tett lámpáshoz hasonlítja. Az értelmezés kulcsa az utolsó vers lehet: "Úgy
ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket,
és dicsőítsék mennyei Atyátokat." Az "ízét vesztett só" valószínűleg
olyan ember, aki magát kereszténynek vallja, de nem cselekszi a jót. Ennek
hatására sajnos sokan elfordulnak Istentől. A "véka alá tett lámpás" talán
az olyan tanítvány, aki cselekszi ugyan a jót, de hagyja, hogy ezért őt
dicsérjék, és nem árulja el, hogy Istentől tanult meg szeretni, és cselekedeteivel
az Ő szeretetét próbálja közvetíteni.
Mennyei Atyám! Te tudod; hányszor mulasztottam el, hogy legalább egy jó szóval,
egy simogatással a Te szereted jelévé váljak valaki számára. Talán sokszor nem
volt tudatos, de az is nagy hiba, ha nem is vettem észre, hogy valakinek szüksége
lenne rám, vagyis inkább - rajtam keresztül - Rád. Kérlek, bocsáss meg, és segíts,
hogy legközelebb meglássam ezeket az alkalmakat! Ámen.
[Horváthné Bajai Éva, Paks]
"A fény ti vagyok világnak. Nem bújhat el egy hegyen
fekvő város!" (Mt
5,14)
- Milyen szerepet érzek magaménak a földön?
- Mennyi a mondanivalóim sava-borsa?
- Mennyire kedvelem a fényt?
[Angel]
2023. február 12. - Évközi
6. vasárnap
Mt 5,17-37 - Az igazságosság felülmúlása
Ez az igerész annyira gazdag mondanivalókban, hogy érdemes
szinte versről-versre
áttekinteni.
Az első két versben inkább Máté, mint Jézus hangját halljuk, hiszen Jézusra
nem volt jellemző, hogy akkurátusan betartja a zsidó törvényeket. (Elég
csak a szombat - néha szinte provokatív - "nyugalomszegéseire" gondolni...)
A 20. vers már teljesen összhangban van Jézus tanításával, hiszen ez arra int,
hogy az igazságosságot messze felülmúlóan kell az emberekhez viszonyulnunk.
A 21-37. versek tulajdonképpen ennek kifejtései a Tízparancsolat különböző passzusain
keresztül.
A "Ne ölj!" parancshoz Jézusnál az is hozzátartozik, hogy kerüljük
a haragot és a bántó, sértő beszédet. Ha pedig megbántjuk embertársunkat,
akkor minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk a kibékülés érdekében.
Nem kétlem, hogy Jézus figyelmeztetett minket: ha nem tudunk azonosulni Isten
Országának a viselkedéskultúrájával, akkor kizárhatjuk magunkat onnan. Kétlem
viszont, hogy Jézus gyehennával meg hasonlókkal fenyegetőzött volna, ahogy
Máté tette...
A "Ne paráználkodj!" parancsot azzal egészíti ki (vagy inkább múlja
felül) Jézus, hogy egymás házastársára kihívó pillantásokat se vessünk.
A házasság védelmét még akkor is szorgalmazza Jézus, ha az egyik felet paráznaságon
érték. (A hivatalos fordításokban az szerepel ugyan, hogy paráznaság esetén
szabad válólevelet adni, de ez egy félreértés, ami a gyakorlatban nem is ment
át, hiszen
a katolikus egyház ebben az esetben sem engedi meg a válást.)
Az eskü tiltása elég nyomatékosan hangzik el Jézus szájából. Ehhez képest sikerült
hallatlanra vennünk olyannyira, hogy az eskü szinte kiirthatatlanul beépült
a különböző egyházi (sőt: világi!) fogadalomtételek forgatókönyvébe...
Mennyei Atyám! Bocsáss meg, hogy annyiszor megbántottam a környezetemet olyan
szavakkal, amelyeket nem lett volna szabad kimondanom! Köszönöm, hogy Te adtál
lehetőséget a jóvátételre, és folyamatosan nevelsz a megfelelő beszédre!
Ámen.
[Horváthné Bajai Éva, Paks]
"Ne gondoljátok, hogy feloldani jöttem a törvényt
vagy a prófétákat. Nem
feloldani jöttem, hanem teljessé tenni." (Mt 5,17)
- Mennyire vagyok törvény tisztelő?
- Mennyire vigyázok, hogy a szavaim egyértelműek legyenek?
- Mennyire követik tetteim az egyértelmű beszédemet?
[Angel]
2023. február 19.
- Évközi 7. vasárnap
Mt 5,38-48 - Ellenségszeretet
A mai evangéliumi részlet különösen fontos tanításról
szól. Jézus először
arról beszél, hogy szakítanunk kell a rosszért rosszal fizetés hagyományával.
Olyan példákat hoz, amelyek már túlmutatnak ezen, hiszen arra biztatja tanítványait,
hogy biztosítsák jóindulatukról ellenségeiket. Jézus a 44. versben mondja ki
etikája csúcsát: "Szeressétek ellenségeiteket!" Erre ugyanitt megadja
a legtisztább és legegyszerűbb magyarázatot: "Mennyei Atyánk felhozza
napját gonoszokra és jókra, esőt ad igazaknak és hamisaknak." Ezután
olyan mondatok következnek, amelyek szembeállítják a tanítványokat a bűnösökkel
és a vámosokkal, és ez nem vall Jézusra. A jutalom is szóba kerül, amit nem kapnak
meg azok, akik csak az őket szeretőket szeretik. Mi lehet a jutalom?
Leginkább talán az, hogy az ellenségszeretőkben tudatosul: fiai a Mennyei
Atyának...
A történelem során sajnos elég kevés követője volt ennek a tanításnak. Kevéssel
találkozunk a Jézus nevét zászlójukra tűzők között is. Nekem a ritka
példák közül Martin Luther King jut eszembe, aki nemcsak az erőszakmentességet
vallotta magáénak, hanem azt is, hogy a szeretet képes a gyűlölet ördögi
körét megtörni. Az volt az álma, hogy négerek és fehérek testvérekként ülnek
egy közös asztalnál...
Mennyei Atyám! Kérlek segíts, hogy én is a Te álmaidat álmodjam az emberről,
és ne a magam kicsinyes céljairól ábrándozzak! Figyelmeztess, ha alkalmam nyílik
az ellenségszeretetre, illetve annak képviselésére! Ámen.
[Horváthné Bajai Éva, Paks]
"Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek
ellenségeiteket..." (Mt 5,44)
- Kit tekintek ellenségemnek?
- Mikor szoktam átkozódni? Miért?
- Kit szoktam áldani? Miért?
[Angel]
2023. február
26. - Nagyböjt 1. vasárnapja
Mt 4,1-11 - Hármas kísértés
Mai igénk Jézus megkísértését
tárja elénk.
A Sátán először arra biztatja Jézust,
hogy csillapítsa éhségét a kövek
kenyérré változtatásával.
Tanulságos Jézus válasza: "Nemcsak
kenyérrel él az ember, hanem minden igével,
amely Istentől származik." Ezzel azt is üzeni
nekem, hogy Isten-kapcsolatom ápolása nem korlátozódhat
a vasárnapokra és az ünnepekre, hanem olyan
gyakorinak és természetesnek kell lennie, mint
amilyen a kenyérevés.
A második kísértés talán
azt célozza meg, hogy Jézus a könnyebb utat
válassza,
amikor elkezdi nyilvános működését.
Hiszen milyen egyszerű is lett volna egy látványos,
Messiás voltát rögtön igazoló tett!
Csakhogy ez a "rögtön" egyben azt is jelentette
volna, hogy a hagyományos elvárás (kb.
a "Vesszenek
a rómaiak!") alig tette volna lehetővé,
hogy Jézus kifejtse tanítását,
hiszen a vezért látták volna benne, a
tanítót
pedig idejekorán elutasították volna.
A harmadik kísértésben a Sátán
megmutatja Jézusnak a világ gazdagságát, és
azt állítja, hogy azt ő kapta meg, és
Jézusnak
adja, ha leborulva imádja. Hazudott-e a Sátán?
Azzal talán igen, hogy ő kapta meg a világ
gazdagságát.
Ugyan kitől? Istentől semmiképpen! Abban viszont
sajnos igazat mondott az Ördög, hogy végül
mégiscsak övé lett
a világ gazdagsága, hiszen a vagyon megszerzése és
megtartása bizony sátáni eszközöket
igényel... Jézus válasza nem lehet más,
mint az, ami hitvallása volt egész életében:
egyedül Isten imádása és az Ő szolgálata.
Megjegyzem, erre a kísértésre minket is
figyelmeztetett, amikor azt tanította, hogy nem szolgálhatunk
két úrnak; választanunk kell Isten és
a Mammon között...
Mennyei Atyám! Bocsáss meg, hogy annyiszor elhanyagoltam
kapcsolatunk ápolását! Köszönöm,
hogy Te mégis mindig visszafogadsz engem! Hálásnak
kell lennem azért is, hogy az anyagiak nem vonzanak különösebben.
Bűnbánattal kell viszont megvallanom, hogy közvetett
módon mégis a Mammont szolgáltam annak idején,
amikor túl sok időt és energiát öltem
bele a foglalkozásom gyakorlásába…
[Horváthné Bajai Éva, Paks]
"Akkor azt monda neki a Szabadító:
Eredj, Ellenség...." (Mt 4,10)
- Kinek, minek vagyok ellensége?
- Kitől, mitől tartom távol magam?
- Meddig érdemes engem kísérteni?