A vasárnapi elmélkedéseket azfolyóirat aktuális számából vettük át.

2023. február 5. - Évközi 5. vasárnap
Mt 5,13-16 - Só és világosság

Az igerész első verseiben Jézus a sóhoz, valamint a hegyre épült városhoz és a lámpatartóra tett lámpáshoz hasonlítja tanítványait. A haszontalanná vált tanítványt pedig az ízét vesztett sóhoz, ill. a véka alá tett lámpáshoz hasonlítja. Az értelmezés kulcsa az utolsó vers lehet: "Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék mennyei Atyátokat." Az "ízét vesztett só" valószínűleg olyan ember, aki magát kereszténynek vallja, de nem cselekszi a jót. Ennek hatására sajnos sokan elfordulnak Istentől. A "véka alá tett lámpás" talán az olyan tanítvány, aki cselekszi ugyan a jót, de hagyja, hogy ezért őt dicsérjék, és nem árulja el, hogy Istentől tanult meg szeretni, és cselekedeteivel az Ő szeretetét próbálja közvetíteni.
Mennyei Atyám! Te tudod; hányszor mulasztottam el, hogy legalább egy jó szóval, egy simogatással a Te szereted jelévé váljak valaki számára. Talán sokszor nem volt tudatos, de az is nagy hiba, ha nem is vettem észre, hogy valakinek szüksége lenne rám, vagyis inkább - rajtam keresztül - Rád. Kérlek, bocsáss meg, és segíts, hogy legközelebb meglássam ezeket az alkalmakat! Ámen.

[Horváthné Bajai Éva, Paks]

2023. február 12. - Évközi 6. vasárnap
Mt 5,17-37 - Az igazságosság felülmúlása

Ez az igerész annyira gazdag mondanivalókban, hogy érdemes szinte versről-versre áttekinteni.
Az első két versben inkább Máté, mint Jézus hangját halljuk, hiszen Jézusra nem volt jellemző, hogy akkurátusan betartja a zsidó törvényeket. (Elég csak a szombat - néha szinte provokatív - "nyugalomszegéseire" gondolni...)
A 20. vers már teljesen összhangban van Jézus tanításával, hiszen ez arra int, hogy az igazságosságot messze felülmúlóan kell az emberekhez viszonyulnunk. A 21-37. versek tulajdonképpen ennek kifejtései a Tízparancsolat különböző passzusain keresztül.
A "Ne ölj!" parancshoz Jézusnál az is hozzátartozik, hogy kerüljük a haragot és a bántó, sértő beszédet. Ha pedig megbántjuk embertársunkat, akkor minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk a kibékülés érdekében. Nem kétlem, hogy Jézus figyelmeztetett minket: ha nem tudunk azonosulni Isten Országának a viselkedéskultúrájával, akkor kizárhatjuk magunkat onnan. Kétlem viszont, hogy Jézus gyehennával meg hasonlókkal fenyegetőzött volna, ahogy Máté tette...
A "Ne paráználkodj!" parancsot azzal egészíti ki (vagy inkább múlja felül) Jézus, hogy egymás házastársára kihívó pillantásokat se vessünk.
A házasság védelmét még akkor is szorgalmazza Jézus, ha az egyik felet paráznaságon érték. (A hivatalos fordításokban az szerepel ugyan, hogy paráznaság esetén szabad válólevelet adni, de ez egy félreértés, ami a gyakorlatban nem is ment át, hiszen a katolikus egyház ebben az esetben sem engedi meg a válást.)
Az eskü tiltása elég nyomatékosan hangzik el Jézus szájából. Ehhez képest sikerült hallatlanra vennünk olyannyira, hogy az eskü szinte kiirthatatlanul beépült a különböző egyházi (sőt: világi!) fogadalomtételek forgatókönyvébe...
Mennyei Atyám! Bocsáss meg, hogy annyiszor megbántottam a környezetemet olyan szavakkal, amelyeket nem lett volna szabad kimondanom! Köszönöm, hogy Te adtál lehetőséget a jóvátételre, és folyamatosan nevelsz a megfelelő beszédre! Ámen.

[Horváthné Bajai Éva, Paks]

Achívum