---

2023. január 22. - Évközi 3. vasárnap
Mt 4,12-23 - Meghívás emberhalászatra

Máshol is olvasunk arról, hogy Jézus szemében Keresztelő János - nem találok jobb szót - nagy ember volt. Értékelte a küldetésébe való belesimulását, lelki erejét, tudatosságát. Elfogása is mélyen érinthette.
Jézus miért éppen ezt a vidéket szemelte ki igehirdetése első helyszínének? Mi is sokszor vagyunk úgy, döntünk úgy, hogy a feladat legnehezebb oldalán kezdjük a munkát. Ez a vidék a Békés-Dalos-fordítás magyarázó lábjegyzete szerint elvadult, sötét gondolkodású, hiányos erkölcsű emberek lakta hely volt.
Jézus tanítást kezdő mondatának szavai szinte szó szerint ugyanazok, mint János kezdő mondatának szavai.
"Térjetek új felismerésre, mert közel van a mennyek királysága!" Az emberiség általában és amióta létezik, Istent csillagos távolban tudta, hitte. Egy kicsit vagy nagyon, még mi is magunkon kívülre helyezzük. Már ez is felforgató bejelentés: "Közel van..." Honnan tudja, hol van Isten királysága? Hogy merészel ilyet kijelenteni? Akkor nem kell közvetítő, hogy elérjünk valamit Istennél? Hát nem az áldozat, nem a papok, nem az ajándékok nyerik meg a Fenség jóindulatát? Lehet, hogy nem is rajta múlik sorsunk bármerre való fordulása? Lehet, hogy nem kell elzarándokolni sehova, mert itt van, közel van? Csak fel kell emelni a szemünket, vagy becsukni? Ilyen egyszerű volna? Egyszerű, mint egy falat kenyér.
Látjuk, olvassuk, hogy a pusztában tartózkodás alatt Jézus felméri képességeit, feladatát, s a körülményeket, a lehetőségeit. De amikor ott áll, és élesben megy már a dolog, szembesülni kényszerül a feladat nagyságával, azaz hogy milyen elferdült, esetenként felfordult, emberségéből kifordul világot kell meggyőznie, talpára állítania, akkor munkásokat vesz maga mellé. János útkészítő munkájának is köszönhető a gyors reagálás. "...akkor tüstént otthagyták hálóikat, és követték őt." Nem a papi rendből válogatta tanítványait. Az igaz, hogy csábító ígérettel párosult a hívás: "Majd emberek halászaivá teszlek titeket." Ez nagyon vonzó feladatot jelent. Embereket gyűjteni Istennek. Meggyőzni, érvelni. Milyen szerencse, hogy induláskor még nem látni a nehézségeket. Talán sok mindent el sem kezdenénk.
A szakasz befejezése még a kezdeti lelkesedés iramát mutatja: zsinagógában tanítás, hirdetés, gyógyítás. A fogadás is jóindulatú.
Aztán az iram lassul, legalábbis nálunk. Főleg, ha gáncsoskodással, meg nem értéssel szembesülünk. Az örömhír nekünk is örömhír. Erőt, lendületet, lelkesedést kapunk belőle. Olvassuk, és folytassuk a munkát!

---

2023. január 29. - Évközi 4. vasárnap
Mt 5,1-12 - Kik a valóban boldogok?

Hamar szétfutott Jézus híre, ami nem csoda, hiszen az ember rendkívüliségre vágyó teremtmény, de főleg olyan rendkívüliségre vágyunk, ami felemel a sárból: Itt van egy ember, aki minden betegséget meg tud gyógyítani! Talán ő az, akit az Írás megígért? Közben tanít is. Igaz, hogy nem nagyon érhető - de ekkor már tömeg várta.
Jézus pedig rálépett a tyúkszemünkre: Boldogok...
Boldogok, akik türelmesen kivárják, míg nyernek a lottón. A remény hal meg utoljára, és nyernek néha valamit, hogy abba ne hagyják a lottózást.
Boldogok, akik félmámoros állapotban, vidáman nem törődnek senkivel, hisz oly vidám így az élet. Csak másnaposság ne lenne!
Boldog, aki kiharcolja magának, ami jár. Igaz, hogy az arcáról is lement a bőr e harcban, de gyarapodott valamicskét.
Boldogok akik nem kíváncsiak Isten igazságára, lubickolnak langyos hitükben, szívüket, fülüket becsukják mindazok előtt, akik mást mondanak, így nem kell megváltozni.
Boldogok, aki nem hagyják magukat megkárosítani, két forintot is visszakérnek, ha találkozunk…; akik egy kis csalással haszonra tesznek szert...; akik nem veszik észre a szomszédban dúló háborút: "semmi közöm hozzá, nem szólok bele…"; aki elismeri, hogy a főnöknek igaza lehet, csak szembe fogja majd dicsérni a főnököt, csak szembe!...; és boldogok akiket dicsérnek az emberek. Elvették jutalmukat.
De aki vállalja ezek ellenkezőjét, aki vállalja a Lélektől indíttatott szegénységet..., a sok igaztalanság miatti könnyeket..., a szelíd utolsónak maradást..., a fáradozást az igazság kiderítéséért..., mások tartozásának elengedését..., az emberek lenézését a mulyasága miatt, amiért nem a saját és gyermekei előnyéért küzd..., aki vállalja az egymásra acsarkodók közé állást..., a futást az üldözők elől... és a gyalázatot, amit kap mindezen magatartásáért - Jézus szerint az ilyen ember BOLDOG. Már a jelenben részese egy olyan birodalomnak, ahol minden valódi. Olyantól kap bátorítást, aki tud adni bátorságot. Kap világosságot, amivel meglátja az igazit s az igazat. Visszakapja az elnéző szeretetet, amit gyakorolt. Már itt is érzékelhetően körülveszi a mennyország. Jézusért magaláztatást kapni már közben is jó érzés, hát még majd...
Valamikor, valaki (nem tudok utánanézni, ki volt) így határozta a boldogság fogalmát: Mindent birtoklás, az elvesztés félelme nélkül. Mintha Jézus csupa olyan dolgot ígérne, amit nem lehet elveszíteni.

[Bányai Közösség]