Bokor közösség
Elmélkedések

Vasárnapi elmélkedések

A vasárnapi elmélkedéseket az"Érted vagyok"folyóirat aktuális számából vettük át.

 

2022. október 2. - Évközi 27. vasárnap
Lk 17,5-10 - A hit három arca

"Ha csak akkora hitetek lenne, mint a mustármag..." - A "mustármagos" szentírási helyről már ezer plusz egy elmélkedés született, ezért inkább a modern megfogalmazású megfelelőjét választom és boncolgatom, előre is elnézést ezért: A hit látja a láthatatlant, elhiszi a hihetetlent és eléri a lehetetlent.
A hit látja a láthatatlant. - Állandó kérdés/ellentmondás, hogy amit látunk, amiről valamely érzékszervünkkel (ez esetben a szemünkkel) meg tudunk győződni, abban ugye nem igazán kell hinnünk, az tulajdonképpen az adott dolog létezésének bizonyossága. A hit ezen jóval túlmutató bizalmi kapcsolat lehetne az Atyával, de mi emberek óriási energiákat fordítunk ennek a hitnek hitt kapcsolatnak a bizonygatására. Valamilyen úton-módon mégis szeretnénk meglátni, kézzelfoghatóvá tenni (elméletekkel, technikai eszközökkel, látomásokkal...), alátámasztani kicsiny hitünket - amelynek a maradékát is azon nyomban elvesztjük, mihelyt az előbbiekre építkezünk a bizalom helyett. Hinni azt, amit nem látunk, ebben van az igazi "adrenalin", mert ahogy mondani szokták, "úriember a tutira nem fogad": visszanyerni egy lottószelvény árát vagy még azt sem.
A hit elhiszi a hihetetlent. - És itt nem a hiszékeny emberekre gondolok, arra, hogy bármit meg lehet etetni bárkivel. Sokkal inkább egy olyan motiváció belső ébredését élhetjük át, amely valóban sok-sok ember számára hihetetlen és elérhetetlen, mert az első kudarc után visszafordulnak, pedig a sikert elérő embert csak az különbözteti meg tőlük, hogy ő tudja, hogy tovább kell mennie. A kettősség itt is felfedezhető, mert aki elhiszi, az rögtön ráébred arra, hogy az nem is olyan hihetetlen, az igenis lehetséges, megvalósítható még saját maga számára is.
A hit eléri a lehetetlent. - Sőt ajándékba kapja azt, ami tegnap még lehetetlennek tűnt számára. Ezért már nem kell különösebben szenvednie, jön az magától, csak észre kell venni, látni és megérteni az ok-okozati összefüggést, amelyre nagyon sok ember (ha egyáltalán eljut ide) nagyon gyorsan rávágja, hogy szerencse kérdése. A hittel célba érkező ember ezzel szemben hálát ad az Úrnak.

[Németh László, soproni közösségek]

"Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik ellened testvéred, szólj rá, s ha meggondolja, bocsáss meg neki!" (Lk 17,3)
   - Milyen komoly a megbocsátásom?
   - Milyen komoly a bocsánat kérésem?
   - Hány eset után fogy el a türelmem?

[Angel]

Az oldal tetejére


2022. október 9. - Évközi 28. vasárnap
Lk 17,11-19 - Hálaadó hit

Amikor útban volt Jeruzsálem felé, Szamária és Galilea között haladt át. Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, távol megálltak, és kiáltozva kérték: "Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!" Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: "Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak." És amíg odaértek, megtisztultak. Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig szamáriai volt. Jézus ekkor így szólt: "Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?" És ezt mondta neki: "Kelj fel, menj el, hited megtartott téged."
A hit előfeltétele a gyógyulásnak, de ha megvan is valakiben, ez nem jelenti azt, hogy a gyógyulásnak csalhatatlanul be kell következnie. Valójában ugyanis ez nem mindig történik meg.
Sokaknak van hitük, de csak kevesen nyerik el az általuk kívánt rendkívüli jótéteményeket. A csodák tanúsítják, hogy Isten jelen van a történelemben. Időről-időre meggyújt egy fáklyát az ember útján, hogy jelezze, állandóan együttműködik vele, s hogy emlékeztesse, nem magányosan halad előre. Hitre nem annyira a szokatlan esemény elfogadásához van szükség, hanem ahhoz, hogy az ember a mindennapok eseményeiből ki tudja olvasni Isten rejtőzködő jelenlétét, aki vele együtt és ugyancsak rejtett műveletekkel segíti őt előre. Ennek a bizonyosságnak csodás események nélkül sem lenne szabad megrendülnie az emberben. A történetben szereplő emberek Jézushoz fordulnak, és ebből is kiderül, hogy aki Jézushoz fordul, és tőle vár választ, az bizonyosan számíthat a segítségére.
Ebben a történetben azt olvashatjuk, hogy van hálaadó hit is. Elválik a tíz leprás útja, és kilencen nem térnek vissza Jézushoz: "Mit akar még tőlünk az Isten? Hálát adni? Minek? Kértük, hogy segítsen, segített. Meggyógyultunk." Egy valaki visszatér, s az ő hite másképp folytatódik tovább. Visszamegy, leborul Jézus előtt, és hálát ad azért a csodáért, ami vele történt. "Azért van Isten, hogy segítsen. Hát vajon miért járok templomba? Nem azért, hogy ha kérek valamit Istentől, akkor teljesítse?" "Jár nekünk a gyógyulás, a segítség" - az ilyenfajta gondolkodás hányszor van ott a mi szívünkben is így, hogy mennyire leprások lettünk a lelkünkben Isten nélkül... Hova jutottunk Istennel szemben...
A hála az ember válasza az Istentől kapott ajándékra. A keresztények is mindig készek arra, hogy jótéteményeket kérjenek, de gyakorta megfeledkeznek arról, hogy hálásak legyenek annak, akitől ezeket kapják. Az evangélium és a hit olyan ajándék, amelyet hálás szívvel kell fogadni, legalábbis úgy, hogy gondolunk az ajándékozóra.

[Bertalan Gábor, soproni közösségek]

"Válaszképen így szólt a szabadító: "Nem tíz gyógyult meg?" Hol hát a kilenc?" (Lk 17,17)
   - Mivel szoktam kifejezni hálámat?
   - Mennyire vagyok elégedett a fejleményekkel?
   - Mekkora bizalmat szavazok Jézusnak? Miben? Miért?

[Angel]

Az oldal tetejére


2022. október 16. - Évközi 29. vasárnap
Lk 18,1-8 - Kitartó imádkozás

A Lukács által közölt példabeszéd a kitartásról szól. A mai világban egyre inkább elvárása sok embernek, hogy mindent rögtön megkapjon. A mának élünk. Amit ma nem kaphatsz meg, az már nem is számít. Erre ösztönöznek a reklámok, a társadalom nagy részének az elvárása. Bár két évezreddel ezelőtt nem volt ennyi reklám, az emberek biztosan akkor is türelmetlenek voltak.
Jézus példabeszéde kettős: egyrészt szól a hamis bíróról, másrészt az özvegyasszony kitartó kéréséről. Az ember nagyon sokszor találkozik "hamis bírókkal" az életben. A kérések, a rászorulók mellett nagyon sokan "elmennek", "félrenéznek". Sokan úgy gondolják, jobb, ha nem tudnak semmit mások bajáról, hiszen akkor nem is kell velük foglalkozni. Ha a menekültek a határon kívül "maradnak", ha nem látjuk a szegényeket, akkor az nem a mi gondunk. Tartsuk őket minél messzebb magunktól. Ezt sugallja a politika, de ezt gondolja az emberek nagy többsége is. A "hamis bíró" ennek a gondolkodásnak tipikus példája.
A példabeszéd főszereplője természetesen az özvegyasszony, aki kitartóan kér. A kitartó imádkozás - éppúgy, mint a kitartó cselekedet, munka - meghozza a gyümölcsét. Jézus erre biztat mindenkit. Még a hamis bírót is meggyőzi a kitartó kérlelés, mennyivel inkább meggyőzi Istent a kitartó imádkozás. Ha türelmesen hozzá fordulunk imádságunkkal, az meghozza a gyümölcsét. Ha az izraeli társadalom legelesettebb részéhez tartozó özvegyasszonynak is sikerült, nekünk miért ne sikerülne kitartással elérni céljainkat?

[Bidló András, soproni közösségek]

"Mondott nekik egy parabolát arról, hogy mindig kell imádkozni, ellanyhulni viszont nem szabad." (Lk 18,1)
   - Milyen gyakran imádkozom?
   - Milyen gyorsan lanyhulok? Miben?
   - Nem vagyok-e közönyös?

[Angel]

Az oldal tetejére


2022. október 23. - Évközi 30. vasárnap
Lk 18,9-14 - Külső helyett belső motiváció

Jézusnak nagyon elege lehetett azokból az emberekből, akik még itteni életükben bizonygatni akarták igaz voltukat. Átlátott rajtuk. A törvények szerint élő lélek szeretne biztos lenni magában; hogy van értelme a törvények, szabályok betartásának. Mint az agárversenyen a belógatott kolbász után az agarak, úgy a törvény és a szabály lebeg betartója előtt, hogy ösztönözve legyen az élet versenyében.
A külső motiváció esetében a cselekedetek impulzusai, okai és célja, jutalma a külső világban keresendő. Belső motiváció esetén nincs szükség külső ösztönzőre, ami a helyes viselkedést kiváltja.
A törvény és annak betartása külső motiváció. Ezért fontos, hogy aki e szerint cselekszik és él, megelégedést éljen át, amikor önmagára tekint. Ez a megelégedés azonban könnyen átcsap elbizakodottságba. Vékonyka az a hajszál, ami elválasztja a megelégedettség érzését az elbizakodottság érzésétől.
Jézus ezzel a példázattal figyelmeztet bennünket az éleslátásra és a pontos egyensúlyozásra, hogy amikor a törvények szerinti életet választjuk, inkább legyünk csak megelégedettek, mintsem elbizakodottak.

[Csizovszki Zsóka, soproni közösségek ]

"Némelyekhez pedig, akik azt hitték magukról, hogy igazak, másokat megvetettek..." (Lk 18,9)
   - Miket képzelek magamról?
   - Menyire képzelem igaznak magamat? Miben?
   - Kiket szoktam megvetni? Mi miatt?

[Angel]

Az oldal tetejére


2022. október 30. - Évközi 31. vasárnap
Lk 19,1-10 - Megmentés előfeltételek nélkül

Bár a Zakeus-történetet mindannyian jól ismerjük, most mégis azt kérem tőled, kedves Olvasó, hogy vedd a kezedbe a szentírás szövegét, és szándékosan úgy olvasd el, hogy a 7. vers után a 9-10. verset olvasod, és csak ezt követően a 8. verset! Itt ugyanis tetten érhető Lukács tudatos szerkesztői tevékenysége, amelynek eredményeként a tiszta jézusitól eltérő tartalom bontakozik ki előttünk.
Lukács szerint a Jézus Zakeusnál megszállása ellen zúgolódóknak Zakeus ad választ, megtérésjeleket felsorolva, majd Jézus ezt a tettét jutalmazza "üdvösséggel". Ebben az esetben az üdvösség elnyerésének tettekben megnyilvánuló előfeltételei vannak.
Ezzel szemben Jézus olyan Istent szeretne közvetíteni számunkra, akinek a világában az előzővel forradalmian ellentétes logika érvényesül: Jézus még Zakeusnak a jóvátételre vonatkozó kijelentését megelőzően mondja, válaszul a zúgolódóknak: "Ma jött el a megmentés (üdvösség) napja e ház számára, mivelhogy ő is Ábrahám fia. Az emberfia ugyanis azért jött el, hogy felkutassa és megmentse az elveszetteket."
Ez a feltételek nélküli, ingyenes szeretet hozza meg a változás fordulatát Zakeus lelkében. Rádöbben, hogy kincset talált, és megragadta azt. Ezért hajlandó lenne bármit megadni. Előbb a fejében, a tudatában rendeződnek a dolgok, majd csak azt követik a cselekedetek. Tudta, hogy mit kell tennie. Örömében, jóval az előírtnál nagyobb mértékű jóvátételek vállalását mondja ki az őt feltétel nélkül elfogadó Jézusnak.
Mi is feltehetjük magunknak a kérdést:
- Vajon az igazságossághoz ragaszkodva én szintén a zúgolódók táborához tartozom?
- Talán én is azt mondogatom, hogy "Nahát, ez mégiscsak túlzás"? Mit akar ez a Jézus szegényektől, a gyengéktől, a bűnösöktől, a népnyúzó vámosoktól, az idegen hatalmakkal kollaborálóktól, a hitetlenektől, az ateistáktól, a kommunistáktól vagy a megvetett társadalmi rétegektől? Ők előbb bizonyítsanak!
- Miért nem inkább hozzám tér be, hozzám, aki már megtértem?
Vagy éppen Jézus tettét tapasztalva leborulok Isten minden lépésemet megelőző bizalma és átölelő szeretete előtt?

[Csizovszki Robi, soproni közösségek]

"Az emberfia ugyanis elveszetteket jött megkeresni és megszabadítani." (Lk 19,10)
   - Mire érzem hivatottnak magam?
   - Mennyire érdekel az elveszettek sorsa?
   - Kinek tudok szívből örülni?

[Angel]

Az oldal tetejére


 

Archív elmélkedések Achívum