A vasárnapi elmélkedéseket azfolyóirat aktuális számából vettük át.

2022. augusztus 7. - Évközi 19. vasárnap
Lk 12,32-48 - Készenlét

Az igeszakasz első része arról szól, hogy ahol a kincsünk van, ott lesz a szívünk is. Mit is jelent ez? Amit fontosnak tartunk, amit szeretünk, ami döntő számunkra, ami körül forog az életünk, amik tulajdonképpen vagyunk, az a mi kincsünk. Valamilyen fontossági sorrendet mutat, hogy mi is a kincsünk.
Láttam egyszer egy férfit, aki veszélyes helyzetben elengedte gyermeke kezét, és egy szatyor után kapott. Számára abban a pillanatban fontosabb volt a szatyorban lévő tárgy, mint a gyermeke és saját testi épsége. - Mi a fontosabb számunkra?
Aki, ami fontosabb nekünk, az van első helyen az életünkben. Aki ott volt tegnap és ott lesz holnap is, aki állandó az életünkben, az a mi kincsünk, és ott van, lesz a szívünk is. Egy elkötelezett keresztény ember számára természetesnek kellene lennie: Isten, a szeretet, az irgalom van az első helyen, utána jöhet minden más. Házastárs, gyermek, munka, és csak a vége felé a tárgyak, amikre szükségünk van. Ha jó a fontossági sorrend a hétköznapjainkban, akkor nem kell félnünk és aggodalmaskodnunk, hiszen az Örökkévalónál van a kincsünk is, szívünk is. A legjobb helyen!
A bibliai rész nagyobb része arról szól, hogy legyünk ébren, készen, hiszen a Gazda aktív várakozást vár el az embereitől.
Mikor négy gyerekkel itthon voltam GYES-en, többször megkaptam: "Te ezt is, azt is megcsinálhatnád, (újabb diploma, bedolgozás, egy kis pénzszerzés), hiszen otthon vagy, nem csinálsz semmit..." Nagyon igazságtalannak, szeretetlennek éreztem ezt a mondatot. Tudtam, aki ilyet tud mondani, az nem tudja, mit jelent az, hogy csak úgy otthon vagyok négy kisgyermekkel. Aki felelősségteljesen vállal gyermeket, az ajándékként éli meg, és állandó készenlétben van. Egészen más készenlétet igényel egy újszülött, aki éjjel ugyanúgy követel minket, mint nappal, és egészen más, ha egy kiskamasz várja, hogy meghallgasd minden örömét, bánatát. Megint más készenlétet vár tőlünk egy nagy lakli kamasz, akinél el kell csípni azt a pillanatot, amikor hajlandó jól irányzott odafigyelésre, kérdésre megnyílni. Ha nem figyelünk jól, nem vagyunk készenléti állapotban, elszalaszthatjuk ezt a varázslatos alkalmat. Nem régen itt volt három unokánk. Este azon csodálkoztam, miben is fáradtam el? Fárasztó készenléti állapotban lenni? Fárasztó. Senki sem ígérte, hogy könnyű. A jutalom viszont mindig megvan. Futnak felém csillogó szemekkel, kitárt karokkal és megölelnek. Szóval megéri készenlétben lenni!
Jézus sem kér mást tőlünk. Legyen aktív a várakozásunk, figyeljünk rá azáltal, hogy egymásra figyelünk. Szenteljünk időt és valóságos jelenlétet embertársunknak, mert eközben - talán észre sem vesszük -, de Istennel tesszük ezt.

2022. augusztus 14. - Évközi 20. vasárnap
Lk 12, 49-53 -

Ha forr az érc, a rossz salak kihull, de a nemesebb rész tisztán megmarad.
A mai rész hangsúlyos szavai: békétlenség, meghasonlás, széthúzás, vita. Mondjuk egy szóval: megbotránkoztatás. Látszatra negatív, rossz kicsengésű, divergens hangok. Nehezen van egységben a Szentírás konvergens, szerető, mindig megbocsájtó, toleráns irányultságával. Szeretjük a szelíd, türelmes, füves legelő, a bárányka, a csengettyű, a csendes vizek hangulatát. Jézus itt miért kemény, hideg, szinte fenyegető? Érzékelteti, hogy az egész Isten - Biblia - vallás-ügy nagyon komoly. Nem veendő félvállról.
Az emberiség szent könyvei nagyon nagy elszánásból születtek. Komolyan gondolták, bátran írták, lelkesen olvasták, hűséggel élték, olykor a vérpadig. Gyorsan leszögezném, hogy nem minden szembenállás, engedetlenség, rendbontás vezet jóra. A jó fa hoz csak jó gyümölcsöt. Az idő az, ami eldönti, mi nem az. Vázlatos vagyok, több idézettel, szándékosan nem pontosítva. Legyen ez személyes beszélgetés tárgya.
Hálát adok a sorsnak, hogy személyesen ismerhettem-ismerhetek próféta embereket, akik ellenkezve, rendbontó módon is tudtak gyönyörű életművet létrehozni. Nem vagyok sem lelkész, sem bölcsész. Egyszerű gépészként megfogott az út-egység- hűség csodás szent háromsága . Ilyen profán vénával mertem rezdülni a szakrális hullámokra. Néhány botrányos gondolat, ami nagyon megfogott, és szeretném, ha terjednének:
- A Golgota nem cél, hanem következmény.
- Az istentisztelet főleg embertisztelet, egymással foglalkozzatok, mondja az Úr.
- Református köszöntés: Áldás, békesség! Mellette a lényeg: Légy áldás, és áldott leszel!
- Dicsértessék...! Miért nem követni tessék?
- Az utolsó vacsora szavai: "Ezt tegyétek az én emlékezetemre!" Mit? A kenyér és bor szertartását. Vagy? "Magamat másokért feláldoztam, ez lett az út vége, ti is ezt tegyétek!"
- "Nálam nélkül semmit sem tehettek." De az is igaz, hogy nálatok nélkül semmit sem tehetek.
- A mindent adó Isten él és szeret! Nem uralkodik!
- A szabad akarat helyett megdöbbentő a kötött akarat: tíz parancs, hegyi beszéd, megkötöm magamat... Ugye ismerős?
Záróakkord: mai divatos szóval Jézus megosztó személyiség. Ellentétes szót javaslok: összehozó személyiség. Istent az emberrel, embert az emberrel, Eget a Földdel, vétket a megbocsájtással próbálta összehozni. Bele is halt. Út - magatartás- - sorsazonosság. Megpróbáljuk?

[Kálmán Márta és Kiss Jozsó, Budapest]

Achívum