A vasárnapi elmélkedéseket azfolyóirat aktuális számából vettük át.

2022. július 3. - Évközi 14. vasárnap
Lk 10,1-12 és 17-20 - Küldetésben

Ebben a szentírási részben a tanítványok útra bocsájtásáról olvashatunk. Őket és a küldetés sikerét védendő, Jézus útmutatásokkal látja el a tanítványokat.
"Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé." Szükségesnek tűnik ennek e felállásnak a tudatosítása. Ez a helyzet ugyanis hajlamosít az idealizálásra, amely nem akarja tudomásul venni a realitást, hogy a világ működése farkastörvényeken alapul. Nehéz ezzel józanul szembenézni. Ám aki elsiklik e tény fölött, az elveszíti éberségét, a kialakuló helyzetekben valójában sem magát, sem a partnereket nem látja, értetlenül áll majd a konfliktusokok előtt. Ugyanakkor ez a helyzet hajlamosíthat arra is, hogy a tanítványok erőszakosan képviseljék a számukra feltárt igazságokat. Ebben az esetben ők maguk is farkasokként mennének a farkasok közé. De bárányként kellett menniük. Ezért nem élhettek semmilyen birtoklásból eredő hatalommal. Nem lehetett náluk pénz, tartalék étel, ruha. Saru híján nem tudtak egyszerre nagyobb távolságot megtenni. Muszáj volt rábízni magukat azokra, akikhez küldve voltak. Nem lehetett házról házra járni, hanem alázattal végig kellett menni az elfogadás-befogadás útján. A másokra utaltság elejét vette annak is, hogy segítő szerepükből hatalmat kovácsoljanak.
"Menjetek ki az utcára és mondjátok: még a port is lerázzuk rátok, amely városotokban ránk tapadt." Számolni kellett azzal is, hogy nem lesz jó a tanítványok fogadtatása. Hová jutottak volna, ha feltámadó rossz érzéseiket magukkal hurcolják? Egyre jobban megterhelődtek, elbizonytalanodtak, összezavarodtak volna. Jó volt párosával menniük. Megosztva egymással érzéseiket, átbeszélve tapasztalataikat, könnyebben megtarthatták tisztánlátásukat, küldetésre inspiráltságukat. A por lerázásának az üzenete pedig: "Nem visszük tovább azokat az érzéseket, amelyek a fogadásotok okán bennünk keletkeztek! Reakcióitok a ti felelősségetek! Mi továbblépünk."
"Ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak, hogy nevetek föl van jegyezve." A sikeres küldetés nyomán új lendületet vett a hatalomvágy a tanítványokban. Emiatt újra Jézus útmutatására volt szükség. Különben a befektetett munka és az átélt élmények hozadéka "cigányútra" ment volna.
Azt mondják az írások Jézusról: tudta, hogy mi lakik az emberben. Most áttekintett útmutatásai is nyilvánvalóvá teszik ezt, valamint azt a szeretetet is, amelyből türelme és jó szándéka táplálkozott az esendő emberek irányába.

2022. július 10. - Évközi 15. vasárnap
Lk 10,25-37 - Szeretet nehéz helyzetekben is!

A mai napi Evangéliumban keresztény életünk talán legalapvetőbb és legfontosabb feladatáról olvashatunk, amelynek teljesítésével elnyerhetjük az örök életet. Első olvasásra egyszerűnek tűnhet szeretni Istent, az embertársainkat és önmagunkat.
Könnyű szeretni Istent, amikor az életünk rendben megy, amikor úgy érezzük, hogy meghallgatja az imáinkat, és mellettünk áll a megpróbáltatásokban. Könnyű szeretni felebarátainkat, ha ők is viszontszeretnek minket, ha egyetértésben tudjuk velük megélni a mindennapokat vagy ha a feléjük irányuló jóságot viszonozni tudják. Valamint könnyű elfogadni magunkat is, amikor úgy érezzük, helyesen cselekedtünk egy helyzetben, a legtöbbet hoztuk ki magunkból, és gördülékenyen szervezzük meg az életünket. Azonban nem mindig ilyen könnyű a Főparancs szerint élni.
Nagyon nehéz Isten felé szeretettel fordulni, ha az életünk során nehezebb helyzetbe kerülünk, ha például komoly betegség, kudarc ér minket, ha imáinkra nem kapunk választ, amikor úgy érezzük, magunkra maradtunk. Nehéz a felebarátainkat szeretni, ha más véleményen vagyunk, esetleg megbántanak minket, ha a nekik adott figyelmet nem viszonozzák, vagy egyenesen kritizálják. Végül nehéz szeretni magunkat is, amikor bizonytalanok vagyunk, csalódunk magunkban, vagy elégedetlenek vagyunk a munkánkkal.
Az irgalmas szamaritánus cselekedete, az odafigyelő, gondoskodó és alázatos felebaráti szeretet csodálatra méltó példája. Jóllehet az akkori kor társadalmában megvetett és kitaszított embernek számított, a jézusi szeretet teljességével fordult az embertársa felé, sebeit bekötözte, fogadóba vitte és ápolta, valamint a további ellátás költségeit is magára vállalta. Kissé megvalósíthatatlannak tűnik, hogy minden embertársunk felé a fenti példa szerint forduljunk. Viszont jó hír, hogy ebben a feladatban nem vagyunk magunkra hagyva, a Jóisten mindig mellettünk van, és kérhetjük a segítségét, kiárasztja ránk Szentlelkét. Illetve ne feledjük, hogy Jézus Krisztus cselekedeteiből és példázataiból is nap mint nap meríthetünk erőt!

[Kis Imre Dániel]

Achívum