Bokor közösség
Elmélkedések

Vasárnapi elmélkedések

A vasárnapi elmélkedéseket az"Érted vagyok"folyóirat aktuális számából vettük át.

 

2022. július 3. - Évközi 14. vasárnap
Lk 10,1-12 és 17-20 - Küldetésben

Ebben a szentírási részben a tanítványok útra bocsájtásáról olvashatunk. Őket és a küldetés sikerét védendő, Jézus útmutatásokkal látja el a tanítványokat.
"Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé." Szükségesnek tűnik ennek e felállásnak a tudatosítása. Ez a helyzet ugyanis hajlamosít az idealizálásra, amely nem akarja tudomásul venni a realitást, hogy a világ működése farkastörvényeken alapul. Nehéz ezzel józanul szembenézni. Ám aki elsiklik e tény fölött, az elveszíti éberségét, a kialakuló helyzetekben valójában sem magát, sem a partnereket nem látja, értetlenül áll majd a konfliktusokok előtt. Ugyanakkor ez a helyzet hajlamosíthat arra is, hogy a tanítványok erőszakosan képviseljék a számukra feltárt igazságokat. Ebben az esetben ők maguk is farkasokként mennének a farkasok közé. De bárányként kellett menniük. Ezért nem élhettek semmilyen birtoklásból eredő hatalommal. Nem lehetett náluk pénz, tartalék étel, ruha. Saru híján nem tudtak egyszerre nagyobb távolságot megtenni. Muszáj volt rábízni magukat azokra, akikhez küldve voltak. Nem lehetett házról házra járni, hanem alázattal végig kellett menni az elfogadás-befogadás útján. A másokra utaltság elejét vette annak is, hogy segítő szerepükből hatalmat kovácsoljanak.
"Menjetek ki az utcára és mondjátok: még a port is lerázzuk rátok, amely városotokban ránk tapadt." Számolni kellett azzal is, hogy nem lesz jó a tanítványok fogadtatása. Hová jutottak volna, ha feltámadó rossz érzéseiket magukkal hurcolják? Egyre jobban megterhelődtek, elbizonytalanodtak, összezavarodtak volna. Jó volt párosával menniük. Megosztva egymással érzéseiket, átbeszélve tapasztalataikat, könnyebben megtarthatták tisztánlátásukat, küldetésre inspiráltságukat. A por lerázásának az üzenete pedig: "Nem visszük tovább azokat az érzéseket, amelyek a fogadásotok okán bennünk keletkeztek! Reakcióitok a ti felelősségetek! Mi továbblépünk."
"Ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak, hogy nevetek föl van jegyezve." A sikeres küldetés nyomán új lendületet vett a hatalomvágy a tanítványokban. Emiatt újra Jézus útmutatására volt szükség. Különben a befektetett munka és az átélt élmények hozadéka "cigányútra" ment volna.
Azt mondják az írások Jézusról: tudta, hogy mi lakik az emberben. Most áttekintett útmutatásai is nyilvánvalóvá teszik ezt, valamint azt a szeretetet is, amelyből türelme és jó szándéka táplálkozott az esendő emberek irányába.

[Orbán Ágnes, Keleti Szél közösség]

"Az aratás ugyan sok, a dolgozók ugyan kevesen vannak. Kérjétek tehát az Urat, hogy vessen be dolgozókat az aratásába." (Lk 10,2)
   - Mire szoktam kérni az Urat?
   - Mennyire szégyellek kérni? Kitől? Mit?
   - Eleget teszünk-e valamely feladatnak?

[Angel]

Az oldal tetejére


2022. július 10. - Évközi 15. vasárnap
Lk 10,25-37 - Szeretet nehéz helyzetekben is!

A mai napi Evangéliumban keresztény életünk talán legalapvetőbb és legfontosabb feladatáról olvashatunk, amelynek teljesítésével elnyerhetjük az örök életet. Első olvasásra egyszerűnek tűnhet szeretni Istent, az embertársainkat és önmagunkat.
Könnyű szeretni Istent, amikor az életünk rendben megy, amikor úgy érezzük, hogy meghallgatja az imáinkat, és mellettünk áll a megpróbáltatásokban. Könnyű szeretni felebarátainkat, ha ők is viszontszeretnek minket, ha egyetértésben tudjuk velük megélni a mindennapokat vagy ha a feléjük irányuló jóságot viszonozni tudják. Valamint könnyű elfogadni magunkat is, amikor úgy érezzük, helyesen cselekedtünk egy helyzetben, a legtöbbet hoztuk ki magunkból, és gördülékenyen szervezzük meg az életünket. Azonban nem mindig ilyen könnyű a Főparancs szerint élni.
Nagyon nehéz Isten felé szeretettel fordulni, ha az életünk során nehezebb helyzetbe kerülünk, ha például komoly betegség, kudarc ér minket, ha imáinkra nem kapunk választ, amikor úgy érezzük, magunkra maradtunk. Nehéz a felebarátainkat szeretni, ha más véleményen vagyunk, esetleg megbántanak minket, ha a nekik adott figyelmet nem viszonozzák, vagy egyenesen kritizálják. Végül nehéz szeretni magunkat is, amikor bizonytalanok vagyunk, csalódunk magunkban, vagy elégedetlenek vagyunk a munkánkkal.
Az irgalmas szamaritánus cselekedete, az odafigyelő, gondoskodó és alázatos felebaráti szeretet csodálatra méltó példája. Jóllehet az akkori kor társadalmában megvetett és kitaszított embernek számított, a jézusi szeretet teljességével fordult az embertársa felé, sebeit bekötözte, fogadóba vitte és ápolta, valamint a további ellátás költségeit is magára vállalta. Kissé megvalósíthatatlannak tűnik, hogy minden embertársunk felé a fenti példa szerint forduljunk. Viszont jó hír, hogy ebben a feladatban nem vagyunk magunkra hagyva, a Jóisten mindig mellettünk van, és kérhetjük a segítségét, kiárasztja ránk Szentlelkét. Illetve ne feledjük, hogy Jézus Krisztus cselekedeteiből és példázataiból is nap mint nap meríthetünk erőt!

[Kis Imre Dániel]

"Az meg így válaszolt: Szeretni fogod az Istenedet, egész szívedből és lelkedből, és egész erődből, és a szomszédodat, mint magadat." (Lk 10,27)
   - Mi az Isten-szeretetem mértéke? Miért?
   - Mi az ember-szeretetem mértéke?
   - Mennyire szeretem önmagamat?

[Angel]

Az oldal tetejére


2022. július 17. - Évközi 16. vasárnap
Lk 10,38-42 - Egyensúly

Két szélsőség, mondhatni ellentét rajzolódik ki ebben az evangéliumi részletben. Aktivitás és passzivitás. Testben és lélekben ellentétesen jelenik meg a két női szereplőben. Mária a bölcs, gyermeki, elégedett, nyugodt, elvárásoknak fittyet hányó, jelenben lévő, lényeglátó, Jézusra odafigyelő. Márta az ideges, ’felnőttes’, ide-oda sürgő, elfoglalt, teljesítménycentrikus, megfelelni vágyó, igyekvő, elvárásokkal teli, fókuszát nem Jézusra irányító. Azt hiszem mindannyian megéltük már életünk során mindkét szerepet és ennek szelídebb átmeneteit. S ez így van jól? Kérdem én. Ha Márta is leül hallgatózni Jézus lábához, akkor ki fogja vendégül látni Jézust? Biztosra veszem, hogy Jézus nagyra értékelte Márta igyekezetét. Viszont látta szenvedését is, azt, hogy Márta, bár nagyon szeretné, de nem hallja meg az ő szavát a sok-sok, már rég nem Jézust szolgáló, hanem saját magára irányuló, Jézustól eltávolító plusz teendők, aggodalmak, érzelmek miatt. És mindezt úgy, hogy Jézus a saját házában vendégeskedett! Egyszerűen túlbonyolította a vendéglátást, ahelyett, hogy a vendéggel törődött volna. Az elme háborgása, a sok szabály, törvény, elv, etika, teljesítmény, magával és másokkal szemben támasztott elvárás túlságosan elhomályosította a lényeget. Jézusnak muszáj volt tiszta tükröt tartania Márta elé, különben nem hallotta volna meg Isten hangját.
Meg kell tanulnunk a sok-sok teendő és feladat mellett is a lényegre figyelni. A kettő egyensúlyát megtalálni. Passzívan jelen lenni, Istenre figyelni, ugyanakkor aktívan cselekedni a saját életem és mások életének jobbá tétele érdekében. Ez lenne az ideális állapot. De sokszor nagyon könnyen belelépünk az élet forgatagába, a "Márta-üzemmódba", ahonnan nehéz a visszaút. Ennek a kettőségnek a megélése ott van mindannyiunkban.
Ne felejtsd el, hogy Jézus nem az alapján méri a szeretetét, hogy mit teszel le az asztalra, hogy hány Miatyánkot mondasz el, vagy hogy mennyire vagy adakozó. Jézus egyszerűen csak szeret, mert vagy, mert létezel. Ez az alap. Ebből indulj ki! Ha pedig életed értékeiben Márta és Mária egyensúlyára törekszel, akkor már jó irányban haladsz. Mária sosem leszel, de ne is akarj az lenni - arra ott vannak a szerzetesek.

[Kis Kata]

"Felelvén azonban, így szólt hozzá az Úr: Márta, Márta, sok körül aggódsz, pedig egyre van szükség. Mária választotta azt a jó részt, amely nem fog tőle elvétetni." (Lk 10,41-42)
   - Mennyire aprózom el magamt?
   - Menyire hagyom magam bevonni családi viszályba?
   - Milyen érveim vannak amellett, akit megakarok védeni?

[Angel]

Az oldal tetejére


2022. július 24. - Évközi 17. vasárnap
Lk 11,1-13 - "Legyen meg a Te akaratod!"

Hogyan imádkozzunk? Hitem szerint Isten nem üzleti partner. Nem úgy működik az Isten-ember kapcsolat, hogy alkudozunk. "Én elmondok 10 Miatyánkot, Üdvözlégyet, te pedig teljesítsd a kívánságomat! Például gyógyuljon meg az unokám!" Természetes, hogy akivel nagyon jó kapcsolatban vagyok, aki látja, ismeri minden gondolatomat, vágyamat - a Jóisten -, annak elmondom azt is, mit szeretnék kérni tőle. Úgy gondolom, az a helyes, ha minden kérő imát a Jézustól tanult mondattal zárunk: "Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod" (Mt 26,24). Ez a legfontosabb mondata az imánknak. Legyen meg a Te akaratod! A Teremtőnél senki nem tudja jobban, mire van szükségem, mi válik a javamra. Még én sem tudom nála jobban. Hányszor előfordul, hogy a kisgyerek kér valamit a szüleitől, és nem kapja meg. Mivel a szülő tudja, hogy az most ártana a gyereknek, ezért nemet mond. (Már amelyik szülő nevelési szótárában még szerepel a "nem". De ne kalandozzunk el, maradjunk az imánál!)
Amikor imádkozom, jobban a Teremtőre figyelek. Csendet teremtek magamban, a lelkemben. Az "antennáimat" a Jóistenre hangolom, feléje fordulok, ráhangolódom. Lehámlanak rólam a felesleges kívánságok, vágyak. Egyre jobban tudok a lényegre összpontosítani, tisztul az elmém, és előjönnek olyan megoldási lehetőségek, amelyekre korábban nem is gondoltam. "Meghallom" az Úr üzenetét. A fejemben átrendeződnek a fontossági sorrendek. Ráébredek, mit kell lépnem, hogy egy-egy emberi kapcsolatom jobban működjön. Eszembe jut, kihez kellene fordulnom egy probléma megoldásáért. A küszködéseimből mi az, amit el kell engedni, és mi az, amit előre kell sorolnom, amibe több időt, energiát kell beleadni, mert fontosabb. Miben és hogyan lehetek a Jóisten eszköze, munkatársa. Lelkileg feltöltődöm az Úrral való beszélgetésben, és a lélek dinamikája feltölti a testet, szellemet is energiával. Szinte megújulva lépek ki a "kamrámból", s kezdem megélni, amit a Jóistennel megbeszéltem.
Kívánom mindnyájunknak, hogy élő imakapcsolatban tudjunk lenni a Jóistennel!

[Balogh László, Keleti Szél közösség]

"Kérjetek és majd adnak nektek, keressetek és találtok majd, kopogtassatok és kinyitnak majd nektek." (Lk 11,9)
   - Milyen esélyei vannak nálam a tolakodónak?
   - Mennyire bízom kitartásom eredményességében?
   - Hol kopogtatok? Meddig? Miért?

[Angel]

Az oldal tetejére


2022. július 31. - Évközi 18. vasárnap
Lk 11,1-13 - "Legyen meg a Te akaratod!"

A mai olvasmányban, szentleckében, evangéliumban mind-mind ismert mondatok. Közösségeinkben átbeszéltük, megértettük... Mégis miért olyan nehéz ezen egyértelmű, felismert igazságok szerint cselekedni?
Világra születik egy gyermek, s mi örvendezünk, hogy nő, gyarapodik, okosodik. Iskolába kerül, s a szülei, környezete biztatja, hogy haladjon előre! Tanulni, jó szakmát szerezni, használható képzettségre szert tenni... Jól keresni. Érettségi találkozón beszámolni, hogy mire jutottál, hogyan gyarapodtál. Képzettségben, anyagiakban. No jó, a családod gyarapodásáról is beszámolhatsz, de azért ezzel nem illik kérkedni. Ez a valamire jutásnak nem mérőeszköze.
Az, hogy "ne gyűjtsünk kincset Földön" akkor kezd foglalkoztatni, amikor az időnk előrehaladtával naponta szívünkbe lelkünkben hasít: Mire gyűjtöttük a vagyont? Mi fog vele történni, és mi fog velünk, hiszen nem vihetjük magunkkal a túlvilágra? Elég majd akkor, e felismerés után elkezdeni a mennyei kincsek gyűjtését, hogy a másvilágra, az Úr elé ne üres kézzel érkezzünk?
Vagy kezdetektől szembe kellene menni az emberlét törvényszerűségével, a születéstől kezdve nem örvendezni gyermekeink növekedésén, haladásán, boldogulásán? Megtanulni és megtanítani őket, hogy hívőként nem földi mértékkel mérjük a sikeres életet. Hisz a követendő példaképünk - Jézus - nincstelen, hontalan volt, az Istentől/Istenről hozott üzenetben jeleskedett ugyan, de ez is annyira más volt, mint az abban a korban elfogadott, hogy végül kereszten végezte.
Azt hiszem, az utolsó pillanatig szeretnénk "két úrnak szolgálni"! Kincseket, belső értékeket gyűjteni a "nem evilági országba", de azért itt a földön is boldogulni, sztrájkolni, tüntetni nyugdíj- és béremelésért, hogy minden földi jót biztosítani tudjunk magunknak. Biztos, hogy azzal, hogy folyamatosan letámadjuk azokat, akik gazdagok, akik értékességüket abban mérik, hogy mennyi anyagit halmoztak fel, azt üzenjük a világnak, hogy boldogok a szegények?
Nem könnyű megélni ezt a nagyon egyértelmű parancsot! Még akkor sem, ha "örök életünk" múlik rajta. Talán nem is értjük, hogy mi az az örök élet?...

[Baloghné Berényi Rita, Keleti Szél közösség]

"Ő azonban azt mondta neki: Ember, ki állított engem fölétek bíróvá vagy elosztóvá?" (Lk 12,14)
   - Mennyire szokásom a mentegetőzés? Ki előtt? Miért?
   - Hová fordulok, vitás kérdésben, ha nem tudok dűlőre jutni enyémekkel?
   - Miről szokott vita lenni köztem és a rokonaim között?

[Angel]

Az oldal tetejére


 

 

Archív elmélkedések Achívum