Bokor közösség
Elmélkedések

Vasárnapi elmélkedések

A vasárnapi elmélkedéseket az"Érted vagyok"folyóirat aktuális számából vettük át.

 

2022. június 5. - Pünkösdvasárnap
Jn 20,19-23 - Ünnepeljünk!

Mindenki tudja, hogy a katolikus hitélet három legnagyobb ünnepe: Karácsony, Húsvét, Pünkösd. Mindenki tapasztalja, hogy a Karácsony szeretetet kiemelő, fényekkel, ajándékokkal feldobott napjai kicsiknek-nagyoknak egyaránt kiemelkedő ünneppé teszik ezt az időszakot. Mindenki átélheti, hogy a Húsvét a maga előkészítő nagyböjtjével, nagyheti drámájával, feltámadási hitvallásával és a népi hagyományok locsolkodási szokásával szintén kiemelkedik minden korosztály számára. Ma pedig Pünkösd ünnepe van. Az Egyház születésnapja, a Szent Lélek eljövetele. A ránk hagyományozott írások telis-tele jelképekkel, számmisztikával, misztikus megfogalmazásokkal..., amelyek mind a szavakba nem foglalható, emberileg csak körülírható, éppen csak megközelíthető dolgok megragadni akarásának próbálkozásai. Most emeljünk ki olyan jelenségeket, amelyek az akkoriaknak és nekünk is üzenet értékűek.
Ünnepeljük a bátorságot! A nagypénteki dráma óta megbújó, helyüket és Jézusukat kereső, bezárt ajtók és bezárt szívek stresszében élő tanítványokkal valami történt. Nem lehet úgy élni, hogy többéves intenzív jézusi lendület után görcsbe rándulva vegetáljon az ember. Már nincs ott fizikailag a Mester, most már magukra hagyva kell dönteniük. Micsoda intenzív közösségi élet folyhatott a Pünkösd előtti napokban! Milyen ima- és vitalégkörben őrlődhettek a tanítványok! Vajúdás volt ez, amelyből meg kellett születnie valaminek. Születhetett volna a végleges szétszéledés. Nem, hanem egy életre szóló kiállás bátor döntése született! Bátorság kiállni és vallomást tenni Jézus személye és ügye mellett? Abban az időben egy mozgalom vezetőjével együtt likvidálni szokták a többi vezető egyéniséget is. A tanítványok nem elégedtek meg azzal, hogy "Nem kell ugrálni, éljünk példamutatóan, és ha kérdeznek, válaszoljunk hittagadás nélkül". Ugye ismerősek ezek a mára is jellemző szavak? Ők lapítás helyett kiálltak, lavírozás helyett hitvallást tettek! - Meg kell keresnem életem jézusian bátor lépéseit, hogy hálásan ünnepelhessek!
Ünnepeljük a közösségbe tartozást! Jézus nagyszerű egyénisége egyben tartotta őket. Ha nagyon erősen rájuk telepedett volna a Mester, széthullottak volna, amikor magukra hagyta őket. Ők azonban önálló gondolkodásra nevelődtek, személyes döntések felelősségére és kötelezettségére kaptak oktatást és példát. Bulányi atya elhunytával is de sokan gondolhatták, hogy műve, a Bokor széthullik! A kellemetlenkedő mozgalmak alapítójuk halála után felhígulnak, elsorvadnak, tehát a politikai és vallási hatalmaknak nem kell foglalkozniuk velük, elég búra alatt tartani őket. Mi a megtartó erőtér? Jézus formai öröksége, a kisközösség. Az egyfelé néző és egyirányba haladó emberek testvérbaráti összetartozása. Ünnepeljük az életet és az Életet hordozni képes közösséget. A tanítványokat vértanúságig megtartó erőt! A bennünket is közösségbe hívó és megtartó kapcsolatainkat! Bizony nem lehet véletlen, hogy a leírás szerint a tanítványok közösségére és az oda tartozó személyekre szállt le Isten Lelke! - Ünnepeljük az egymással és Istenünkkel meglévő kapcsolatunkat! Ez az ünneplés erőforrásunk is lesz, hogy mindezekben fejlődjünk is.

[Király Ignácz, Érd]

"Amikor ezt mondta, rájuk fújt és így szólt hozzájuk: Vegyetek Szentlelket."
   - Hogyan szoktam köszönni?
   - Milyen szellemiség tölt el?
   - Milyen szellemiség árad belőlem?

[Angel]

Az oldal tetejére


2022. június 12. - A Szentháromság ünnepe
Jn 16,12-15 – Istenünk

Szentháromság vasárnapján súlyos és titokzatos kérdésekkel szembesülünk. Most ne bonyolódjunk bele a dogmatika magyarázataiba. Egy számomra fontos megállapítást teszek: Hogy ki az Isten önmagában, azt ember nem tudhatja. Hogy ki az Isten az ember számára, azt tudni létkérdés. Ezt a dogmatika proftól tanultam. Csak pontosítanom kell rajta. Hogy ki Jézus Istene az ő számára és követői számára, azt megismernem és elfogadnom életkérdés. Ez nem új és egyedi istenkép kialakítása. Ez személyes megtapasztalásokon és következtetéseken alapuló istenkép. Ennek tudatosítása és alkalmazása csökkentheti a "faragott kép" készítésének veszélyét. Tudjuk, hogy ez a veszély fennáll személyes vágyaim kivetítésében is, és a felekezeti, intézményes tévedhetetlenségi megfogalmazásokban is. A megtapasztalás és következtetés széles köre a személyes istenélménytől a teremtett világban megragadható ok és okozat láncolatán túl a Jézustól megismert istenképig terjed. Ki is számomra az Isten? Jézus Istene? Emberi szavakkal botladozó mondatokban tudom csak kifejezni...
Mennyei Atya és Anya az Isten, amint a tékozló fiú édesapjának példázata is tanítja. Édesapaként és édesanyaként, személyes tapasztalatból tudhatjuk, hogy ez milyen szabadságot tisztelő és határokat is elfogadó szeretetet jelent. A mindenhatóság csak a teológiai szakkönyvekben létezik, és lételméleti értelemben. A szeretet rendjében nem. "Hiszek egy Istenben, mindent adó Atyában..." - így illik mondanom a Hitvallást. Ha könyörgést fogalmaznék a liturgiában, akkor az "él és uralkodik" lecserélődne az "él és szolgálva szeret" fogalmazásra. Érdemes átgondolni Jézus égre tekintéseit, mennyei Atyjára mutatásait... Az ő atyai-anyai szeretetének megtapasztalása arra kell, hogy indítson, hogy mi is így éljünk. A gondviselés nem más, mint a megtért emberek működése a földön.
Tanító és küldő az Isten. Ennek megszemélyesítője Jézus, akit követői azért is neveznek Isten Fiának, mert olyan példa nélküli hitelességgel jelenítette meg Isten nekünk szóló üzenetét, hogy Isten akaratának legkiválóbb tolmácsa volt az emberiség történelmében. Milyen szomorú lenne, ha Jézust az egekbe emelnénk, hogy ne kelljen követni. Milyen örömteli lenne, ha Isten fiaiként és leányaiként folytatnánk a tőle szóban és tettben hitelesen tolmácsolt küldetést, az Isten Országa megjelenítését a földön!
Lélek számunkra az Isten. Üldöztetésben ügyünket védi (paraklétosz), bíróság előtt sugalmazó erő, kísértésben a galamb keveretlenségével reánk szálló, kavargó kérdéseinkre válaszokat kínáló, küldetési megingásainkban lángoló, biztatást adó, viszályaink után harmóniára jutó állapotunkban eltölt az Istennek tetszés békéjével... Szeretne minél hatékonyabban jelen lenni az ember fejlődésre hivatott lelkiismeretében.
A szeretethez három kell: aki szeret (Atya), akit szeret (Fiú) és ami által szeret (Lélek). A számunkra élő Isten szeret, ugyan hogyan lehetne jobb kifejezést találni erre a szeretetközösségre, mint a Szentháromság? Lehet-e emberhez méltóbb küldetést megfogalmazni, mint hogy a szeretet Isten megjelenítői legyünk a földön?

[Király Ignácz, Érd]

"Mindaz, ami az Apáé az enyém, ezért mondtam, hogy az enyémből merít és ezt hirdeti meg nektek."
   - Mennyire vagyok kíváncsi a teljes igazságra? Miben? Miért?
   - Mennyire engedem felvillantani kincseimet? Kinek? Miért?
   - Mennyire próbálom mentegetni, amit nem lehet?

[Angel]

Az oldal tetejére


2022. június 19. - Úrnapja
Lk 9,11b-17 - Hálaünnep

Amikor elsorvadni látszik valami, ami fontos, valakinek indíttatása van a megújításra. A XIII. században Szent Julianna úgy látta, hogy az Eucharisztia tisztelete sorvad: senki nem áldozik a miséken, a tabernákulum egy a sokféle templomi bútor között. Mozgósította a főpapság néhány tagját, és máig is működő ünneppé emelték az "Úrnapját". Kár, hogy ilyen félreérthető, jézusidegen néven jelölődik az Eucharisztia ünnepe. Hálaadás ez az ünnep.
Nem vagyunk magunkra hagyva. Jézus erősen nyomatékozta, hogy "én vagyok az ajtó... a világosság... az út... a mindennapi kenyér... az ünnepi borital..." Emlékeztessen őreá minden, ami körülvesz bennünket, és életünk része. Nem rajta fordul. Rajtunk áll vagy bukik, hogy milyen mélységben és mértékben vagyunk őrá emlékező követői. Hálaadásra az érez indíttatást, aki tartja és mélyíti Jézussal való kapcsolatát.
Ki nekem Jézus? Belém kövült az Úr imádása? Az úr az, akit szolgálni kell, aki parancsol és engedelmeskedtet, aki státusa, nem pedig feltétlenül érdemei miatt tisztelendő. Ha ezekhez még az isteni magasztosság is társul, akkor az Úr az, aki imádandó. De mit kezdjünk azzal, aki szolgálatban volt nagy, aki példamutató életvitelével követésre biztatott? Keresztény vagyok? Akkor ez azt jelenti, hogy magaménak vallom Jézus személyét és ügyét. A személyi példát és az Isten Országának ügyét. Személyes vallomásra buzdít ez az ünnep. Ebben helyére tehető az imádás igénye és a követés kötelezettsége. Ha az Úrban benne lenne a példakép, a tanító, a testvér, a barát, ma is velünk és bennünk levő..., akkor rendben van.
Hazánkban olyan szép hagyomány a virágsátrak és a virágutak építése és az Eucharisztia kivitele az emberek közé, az utcára. Gyermekkorom halásztelki emlékeiben ott a vonulás, az ének, az áldás mellett az a jó, ünnepi közérzet, amely később, felnőttként sokszor betérdepeltetett a templomi csendbe Jézus elé. Nagy okosként legyinthetnék ezekre, mint öntudatos, jézusi tájékozódású keresztény. De inkább értékelem azt az érzelmi erőteret, amelyben iránymutatásokat kaptam, erőt a változáshoz. Hálás vagyok, hogy ez a lelkiség nem maradt meg kultikus szokásnak. Hálát adok, hogy ebből nőtt ki a tudatos életalakítás, az értékszemlélet Jézushoz igazítása és az életvitelt ezekhez az elvekhez igazítani akaró törekvés. A körmenetek üzennek: nekem is ki kell vinnem a bennem lévő Jézust az utcára, az emberek közé. Nem mindig keménykedő elvárásokkal, hanem virágdíszben, vonzó ajánlásként.

[Király Ignácz, Érd]

"Ettek is, jól is laktak mind; és az általuk szétmorzsált maradékából 12 kosárnyi lett fölszedve."
   - Milyen gyakran eszem tele magam?
   - Kiket sikerül jóllakatnom? Mivel?
   - Mennyire szoktam szemetelni?

[Angel]

Az oldal tetejére


2022. június 26. - Évközi 13. vasárnap
Lk 9,57-62 - A követés ára

Minden kimondott igen sok nemet jelent. Minden vállalásnak ára van. A mai evangélium Jézushoz csatlakozni akaró írástudója (Máté így pontosítja a személyt) valamit lát Jézusban, ami erre indítja. Egy teológus tanítványa akar lenni egy "szakképzetlen" vándortanító terapeutának. Elgondolkodtató. Nem az iskolai végzettség, nem a diploma és a magasan kvalifikált státus az ajánlólevél Jézusnál. A nyitott szív és értelem annál inkább. A lelkesedést Jézus helyére teszi a realitások felsorolásával. Akkor és ott egy vándortanító nem vitte hátizsákban a személyes holmiját, a sátrat, a kávéfőzőt, a komfort sokféle eszközét. Bot, oldalszatyor, és kész. Van ugyan Jézusnak is otthona Názáretben, Kafarnaumban, de a vándorló életforma mellett ezeket ritkán használja. Ki ne emlékezne szívesen arra a fiatalkori tapasztalatra, hogy a hálózsák is jó volt a padlón, mert a jó közérzetet a közösségi légkör adta. Örömmel adtuk fel komfortzónánkat Jézusért, egymásért.
A Jézus által hívott ember maga mondja el a számára legfontosabb feltételt, az illendőséget családja iránt. Az vesse rá rosszallását, aki még nem magyarázkodott küldetésének teljesítése elodázásakor: "Most nem érek rá." "Ez nem az én ügyem." Ha Jézusnak is lett volna tizenhat gyereke és huszonhat unokája, akkor mit mondott volna? Aki igent mond a családra, az igent mond az otthonteremtésre is. Ki ér rá építkezéskor még kisközösségezni is, sőt arra még készülni is? Akinek fogyatékkal lévő gyermek is adatott, hogyan érne rá Országépítő vállalások teljesítésére is? A cölebsz életűeknek könnyű, csak az Isten ügyére kell figyelniük. A pap csak végezze liturgikus szolgálatait, mi pedig letudjuk a vallási kötelezettségeket egy-egy vasárnapi misével.
No, azért ne bántsuk magunkat annyira, hogy elkedvetlenedjünk! Világos, hogy a Jézus-követésnek ára van. A választott életvitel mondja ki ezt az árat. A baj ott kezdődik, amikor vagy-vagy megfogalmazásokba bonyolódunk. Jézus példája sok mindenben nem másolható számomra. A választott életvitelében való helytállása azonban már igen. Abban kell jézusian helyt állnom, amire igent mondtam: családban, kisközösségeimben, társadalmi közegben, egyházban... Nagy előrelépés, amikor az okos magyarázatokat felváltja a fejlehajtó elgondolkozás.
Valamit, valamiért. Valamit Valakiért! Bízom benne, hogy megéri. Ennek végső reményét erősíti a sok boldogító tapasztalat már itt és most...

[Király Ignácz, Érd]

"A Szabadító pedig így szólt hozzá: Egy sem alkalmas az Isten királyságára, aki az ekére veti a kezét és hátrafelé néz."
   - Mire sarkallom az enyéimet? Mihez várok tőlük buzdítást?
   - Merre nézek, amikor "újbarázdát szánt az ekém"?
   - Milyen a kapcsolatom a halottaimmal?

[Angel]

Az oldal tetejére


 

Archív elmélkedések Achívum