Bokor közösség
Elmélkedések

Vasárnapi elmélkedések

A vasárnapi elmélkedéseket az"Érted vagyok"folyóirat aktuális számából vettük át.

 

2022. január 2. - Karácsony utáni 2. vasárnap
Jn 1,1-18 - Helyünkön lenni

A János-evangélium első, bevezető része úgy van felépítve, mint egy költemény. Ez a 18 vers összefoglalja, amiről az evangélium szól. Bemutatja János teológiáját, mit hisz Istenről és Jézusról, és bemutatja Jézus küldetését: Jézus Isten Igéje (kinyilatkoztatása), az ember Világossága, s hogy Isten a népe közé jött Jézus személyében. Rövid, tömör, hatásos mondatai úgy röppennek ki egymás után, mint a nyíl...
A szöveg tengelye a 12-13-as vers: "Ám akik befogadták, azoknak hatalmat (= erőt) adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából, s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek."
Ezeket a mondatokat tudom leginkább "megfogni". És ebben nincs is nagy különbség a múlt és a jelen között: aki most ismeri fel az életében a Világosságot, annak ez ugyanúgy a jelenben történik: Isten hatalmat ad neki, hogy a gyermeke legyen. Hatalmat, vagyis erőt, hogy önmagát megváltoztassa. Többek között: alázatossá legyen - tanúságot tegyen - elfeledkezzen a magaféltésről - alárendelje a felismert Világosságnak az életét, mint... mint Keresztelő János. János felismerte, készült rá, és betöltötte a helyét. Igen, majd az utolsó pillanatban meginogva megkérdi, "Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?" De a kétségektől mi sem vagyunk védve, sima és problémamentes útról nem szól ígéret. Már az önismeret útja is rögös... Milyen vagyok és mire lettem teremtve?
1. Van, hogy többnek képzelem magam, mint ami vagyok. Olyan szerepeket játszom, amik csak szerepek. Nem vagyok képes elfogadni a határaimat, többnek gondolom magam, mint ami a valóság. De előfordulhat, hogy épp alulértékelem magam, nem hiszek senkinek, és nem bírok kimozdulni a magam köré húzott falak közül. És ha magam nem vagyok a helyemen, hogy látnék másokat is helyesen?
2. Martin Buber szerint az "Én" csak úgy találhat önmagára, ha egy "Te"-vel találkozik, és párbeszédet kezd vele. Fontosak a személyes kapcsolatok: hogy egy másik ember tükrében meglássuk magunkat.
3. "Csak Isten szemével tudom igazán látni önmagamat. Mégpedig mindkét magamat: a jelenlegi, tényleges, fogyatékosságokkal teli énemet, és valódi, beteljesült magamat is, hiszen az Õ teremtő elgondolásából lettünk, és életünk beléje tart; akkor válunk igazi önmagunkká, ha a tőle kapott hivatásunkat betöltjük" (Lukács László).
Ez a fenti "hármasság", amelynek a segítségével szintet lehet lépni, ha megvan hozzá az alázat és elszántság, így lehet levetni az előítéleteket, és így lehetek képes leborulni a másik emberben lakó Isten előtt. Így rendelhetem oda magam a valódi helyemre.
"Csupán egyetlen igazi feladat áll előttem, amelytől egész életem, békém és boldogságom függ: föl kell fedeznem önmagamat, miközben fölfedezem Istent. Ha megtalálom őt, akkor megtalálom saját magamat, és ha megtalálom a magam igazi énjét, akkor megtalálom őt" - írta Thomas Merton.

[Bognár Éva, Csömör]

"Kezdetben már volt a Szó és a Szó Istenhez szóló volt és ami Isten volt, az volt a Szó." (Jn 1,1)
   - Honnan számítom a kezdeteket? Melyekét? Milyen alapon?
   - Szavaim mennyire Istenhez irányulók? És én magam?
   - Mikor szólítom meg Istent? Miért?

[Angel]

Az oldal tetejére


2022. január 9. - Urunk megkeresztelkedése
Lk 3,15-16.21-22 - Elköteleződni

Keresztelő János elkötelezett ember volt. Azt tette, amiről meg volt győződve, hogy tennie kell. Bűnbánat és megtérés - ezt hirdette. Ebben a témában "otthon volt", hiteles és útmutató. Senki kedvét nem kereste, és nem is lépte túl a határait. Nem akart több lenni annál, ami. Nem akart "guru" lenni; amikor eljött a pillanat, arra mutatott, aki nagyobb nála.
Az elkötelezettség nem jelenti azt, hogy valaki mindenre képes. Van, amire képességek, gyakorlatok vagy tapasztalatok folytán igen. És van, amire csak Isten képes. A cél, hogy egész létemmel, nemcsak szavakkal - de szavakkal is persze - Őrá mutassak. Vannak elvárások, amiknek nem tudok megfelelni, és nem is kell úgy tennem, mintha meg tudnék. A szikrát hordozom magamban, nem a teljességet. És pont erre a szikrára van szüksége a Teremtőnek a jelenben is zajló teremtésművéhez. "Hiszem, hogy egy szabad és szerető Isten olyan dolgokat teremt, amelyek tovább folytatják a teremtést, éppen úgy, ahogy azt a szülők remélik gyermekeiktől. Mintha Isten azt szeretné tőlünk, hogy mi szintén részt vegyünk a történetben! A nagy munka a miénk is" (Richard Rohr: Emelkedő zuhanás).
Tudnom kell, hogy ebben hol a helyem, és mi a hatóköröm. Mint ahogy János tudta, és nem akart megfelelni külső elvárásoknak ("önazonos" volt).
Mi indítja arra Jézust, hogy a bűnbánatot tartók sorába lépve Jánoshoz menjen, és a Jordán vizébe alámerüljön? A Talmud szerint minden víz forrása az Éden folyója (Bekhorot 55a), így a természetes vízben történő megmerüléssel újra kapcsolatba lehet lépni az ideális, édeni állapottal.
Ebből úgy tűnik, Jézusnak kutatnia kellett és meg kellett értenie saját küldetését, s ez az alámerítéssel történő rituális megtisztulás - eredeti állapothoz való visszatérés - ennek egy lépcsőfoka volt. S a megtisztulás rítusán túl egy istenélménnyel vagy megbizonyosodással is gazdagodott.

[Bognár Éva, Csömör]

"Az egész nép bemeritkezésekor, miután Jézus is bemeritkezett és imádkozott, az történt azonban, hogy megnyílt az ég, majd galambszerű testi alakban rászállt a Szent Lehellet, és égi hang keletkezett: Te megszeretett fiam vagy, elnyerted tetszésemet." (Lk 3,21-22)
   - Mennyire szeretek beleolvadni a tömegbe?
   - Mitől nyílik meg nekem az ég?
   - Miben szeretek teljesen elmerülni?

[Angel]

Az oldal tetejére


2022. január 16. - Évközi 2. vasárnap
Jn 2,1-11 - Jézusra figyelni

Először is, számomra mindig rejtélyes és egyben "népmesei" ez a leírás. Az asszony egyetlen fia, aki egyszer csak kimagaslik a hétköznapok egyszerűségéből, és olyat cselekszik, amire az emberek csodálattal néznek. Cselekedete kiemeli őt a többiek közül, és kivételessé teszi.
Aztán nézhetem a történést más szemmel. Jézus akárhány hasonló csodával szolgálhatta ennek előtte is bővebb családját, környezetét, ami senkinek sem tűnt fel... Ezt támaszthatná alá, hogy Mária biztosra ment: "Tegyetek meg mindent, amit csak mond." Persze ez egy gondolati játék, de el tudnám képzelni, hogy Jézus észrevétlenül megkönnyítette mások életét az ismertté vált esemény előtt is, ahányszor csak szükségét érezte. A menyegzőn viszont a nyilvánosság előtt nem maradhatott észrevétlen. Jézus ódzkodik is: "Még nem jött el az én órám." Mi volt a dilemma? Segíteni akart, de nem csodával előrukkolni?
Harmadszor, tekinthetem ezt a leírást képletesnek (vagyis hogy írnám le a történet esszenciáját?). Ha kinyitom az ajtót Jézusnak, és engedem, hogy "betegye a lábát", azaz részt vegyen az életem eseményeiben, azok nem lesznek "csak a szokásos" események. Valami nagyon lényegeset tesz hozzá, vagy éppenséggel átlényegíti az eseményeket, mint a menyegzőn a vizet.
Ahogy Mária figyelte Jézust, csak épp megszólítva, meg nem mondva, mit tegyen, úgy én sem határozhatom meg, mit tegyen, csak lépjen be; a többit bízzam rá, és figyeljek...

[Bognár Éva, Csömör]

"A Szabadító így szól hozzájuk: Töltsétek meg a víztárolókat vízzel. Meg is töltötték." (Jn 2,7)
   - Mennyit várok a környezetemtől?
   - Kinek a szolgálatait veszem igénybe? Miért?
   - Mennyit adok Jézus szavára? Miért?

[Angel]

Az oldal tetejére


2022. január 23. - Évközi 3. vasárnap
Lk 4,14-21 - Hirdetni az örömhírt

Jézus visszatér Galileába. Názáretbe, ahol felnevelkedett... Ez a történet bizonyos szempontból nagyon is átélhetőnek tűnik számomra, persze a magam szintjén. Sokunknak van tapasztalata arról, hogy elhagyta gyerekkori-fiatalkori közegét (fizikailag is), aztán felnőttként, felnőtt tapasztalatokkal tért vissza. Felmérte, felismerte saját fejlődését, változását, magabiztosságát, látásmódja kitágulását. Tesztelte, milyen hatással van rá, illetve hatással van-e rá a régi környezet, a viszonylatok, és mit hoznak ki belőle. De miért tért vissza Jézus? Miért látta fontosnak? Át akarta adni a felismerését, tanítani akarta őket? Azt gondolta, azt tesztelte, vevők lesznek-e rá? És kinek volt erre szüksége? Jézusnak vagy a városnak?
A zsinagógában a Tórából vett szöveg felolvasására és magyarázatára bármely felnőtt férfi vállalkozhatott. Jézus kezdeményezett: "felállt, hogy felolvasson", és "megkereste azt a helyet" - konkrét célja volt a felolvasással. A "talált rá" kifejezés Lukácsnál azt erősíti, hogy a Lélek vezette Jézust az Izaiás idézethez: "Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét" (Iz 61,1-2). Így hangzik el Jézus programja a názáreti zsinagógában, Izaiás szavainak köntösében. Csak annyit fűz hozzá: "Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára."
Miről szólnak Izaiás mondatai Jézus hangján, nekem, nekünk? Egyrészt önmagam meghaladásáról: ki- és továbblépés a komfortos-kényelmes-megszokottból. Másrészt: az örömhír terjesztésének feladata az örömhírre mélységesen rászorulóknak.
Az Iz 61,2 második tagmondata: "és Istenünk bosszújának napját", nem hangzik el, Jézus ehelyett összegöngyöli és visszaadja a tekercset. Jézus "válogat" a szövegben, nem hirdeti Isten bosszúját. Az isteni igazságosság nem így működik.

[Bognár Éva, Csömör]

"Odaért Názáretbe is, ahol felnevelkedett, és a szombati nap szokása szerint betért a zsinagógába, sőt felállt felolvasni." (Lk 4,16)
   - Milyen gyakran veszek készt vallási összejöveteleken? Hol? Miért?
   - Melyek a hétvégi szokásaim?
   - Milyennek ismernek ott, ahol felnőttem?

[Angel]

Az oldal tetejére


2022. január 30. - Évközi 4. vasárnap
Lk 4,21-30 - Isten rendjét helyreállítani

"Melyik ember képes fölismerni Isten akaratát, és ki tudja elgondolni, mit kíván az Úr? ... Csak nagy nehezen derítjük ki, ami a földön van, és üggyel-bajjal értjük meg, ami kézenfekvő. Hát akkor az égi dolgokat ki tudná kifürkészni?" (Bölcs 9,13.16)
Jézus Isten rendjét akarta újra helyreállítani (nem felborítani) a csodákkal. Tettei jelezték, hogy ITT van az Isten világa. Akik átélték a csodáit, ezt tapasztalták meg. Könnyebb, de egyben a vesztes út lenne magát csodával "hitelesíteni". Nem azért volt negyven napig a pusztában, hogy aztán egy ilyen egyszerű csapdába beleessen.
"Nemde a József fia ez?" Magyar nyelvterületen ezt így hangzana: Miből lesz a cserebogár? Lehet, hogy Jézus indulatos lett, azért intézi el őket ilyen kemény szavakkal? Mindenesetre valami természetfeletti mégis történik, amit a feldühödött férfiak haragjukban tán észre sem vesznek: "Jézus átment köztük, és eltávozott."
Csak egy apró adalék ahhoz, számíthatott-e Jézus arra, hogy megértő-befogadó közegre talál szülővárosában. Az ott ásatásokat végző Ken Dark archeológus szerint a zsidó kultúrájára büszke Názáretben az emberek nagy része nem értett egyet Jézus tanításaival, és például a vallási tisztaság kapcsán is éles ellentétben állhattak azzal, amit képviselt. Ken Dark és más régészek Názáretben kiásott leletei alapján a názáretiek csak helyi, a zsidó vallási törvények által tisztának mondott mészkőből készült edényeket használtak. Jézus Márk evangéliuma szerint a rituális tisztaság kapcsán, ebben a vonatkozásban igen megengedő: "Hallgassatok rám mindnyájan - mondta -, és értsétek meg: Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná" (Mk 7,14-15).
Jézus mégis esélyt ad ennek a találkozásnak. Nyilván nem tudjuk, nem tudhatjuk, a későbbiek során hogyan értékelték magukban az egyes emberek a történteket, milyen hatással lett gondolkodásukra, generált-e változást valakiben. Ugyanígy sokszor a saját szavaink, cselekedeteink esetében sem tudjuk meg a másik ember életére tett hatását - legalábbis itt a földön. De ez nem is számít. Hanem az számít, hogy
"Elindulunk-e Betlehem felé,
a másik felé, egymás felé,
a másikban lévő önmagunk felé,
az Istenben élő ember felé,
az emberben lakó Isten felé?
"
(Lackfi János: Az emberben lakó Isten zsoltára)

[Bognár Éva, Csömör]

"Ám elkezdett hozzájuk beszélni, hogy tudniillik, ma beteljesedett fületekben ez az írás." (Lk 4,21)
   - Mennyire vagyok előítéleteim rabja?
   - Mennyire érdekel, hogy kinek kik az ősei?
   - Mennyire tudok odafigyelni másokra?

[Angel]

Az oldal tetejére


 

 

 

Archív elmélkedések Achívum