A vasárnapi elmélkedéseket azfolyóirat aktuális számából vettük át.

2022. január 2. - Karácsony utáni 2. vasárnap
Jn 1,1-18 - Helyünkön lenni

A János-evangélium első, bevezető része úgy van felépítve, mint egy költemény. Ez a 18 vers összefoglalja, amiről az evangélium szól. Bemutatja János teológiáját, mit hisz Istenről és Jézusról, és bemutatja Jézus küldetését: Jézus Isten Igéje (kinyilatkoztatása), az ember Világossága, s hogy Isten a népe közé jött Jézus személyében. Rövid, tömör, hatásos mondatai úgy röppennek ki egymás után, mint a nyíl...
A szöveg tengelye a 12-13-as vers: "Ám akik befogadták, azoknak hatalmat (= erőt) adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából, s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek."
Ezeket a mondatokat tudom leginkább "megfogni". És ebben nincs is nagy különbség a múlt és a jelen között: aki most ismeri fel az életében a Világosságot, annak ez ugyanúgy a jelenben történik: Isten hatalmat ad neki, hogy a gyermeke legyen. Hatalmat, vagyis erőt, hogy önmagát megváltoztassa. Többek között: alázatossá legyen - tanúságot tegyen - elfeledkezzen a magaféltésről - alárendelje a felismert Világosságnak az életét, mint... mint Keresztelő János. János felismerte, készült rá, és betöltötte a helyét. Igen, majd az utolsó pillanatban meginogva megkérdi, "Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?" De a kétségektől mi sem vagyunk védve, sima és problémamentes útról nem szól ígéret. Már az önismeret útja is rögös... Milyen vagyok és mire lettem teremtve?
1. Van, hogy többnek képzelem magam, mint ami vagyok. Olyan szerepeket játszom, amik csak szerepek. Nem vagyok képes elfogadni a határaimat, többnek gondolom magam, mint ami a valóság. De előfordulhat, hogy épp alulértékelem magam, nem hiszek senkinek, és nem bírok kimozdulni a magam köré húzott falak közül. És ha magam nem vagyok a helyemen, hogy látnék másokat is helyesen?
2. Martin Buber szerint az "Én" csak úgy találhat önmagára, ha egy "Te"-vel találkozik, és párbeszédet kezd vele. Fontosak a személyes kapcsolatok: hogy egy másik ember tükrében meglássuk magunkat.
3. "Csak Isten szemével tudom igazán látni önmagamat. Mégpedig mindkét magamat: a jelenlegi, tényleges, fogyatékosságokkal teli énemet, és valódi, beteljesült magamat is, hiszen az Õ teremtő elgondolásából lettünk, és életünk beléje tart; akkor válunk igazi önmagunkká, ha a tőle kapott hivatásunkat betöltjük" (Lukács László).
Ez a fenti "hármasság", amelynek a segítségével szintet lehet lépni, ha megvan hozzá az alázat és elszántság, így lehet levetni az előítéleteket, és így lehetek képes leborulni a másik emberben lakó Isten előtt. Így rendelhetem oda magam a valódi helyemre.
"Csupán egyetlen igazi feladat áll előttem, amelytől egész életem, békém és boldogságom függ: föl kell fedeznem önmagamat, miközben fölfedezem Istent. Ha megtalálom őt, akkor megtalálom saját magamat, és ha megtalálom a magam igazi énjét, akkor megtalálom őt" - írta Thomas Merton.

2022. január 9. - Urunk megkeresztelkedése
Lk 3,15-16.21-22 - Elköteleződni

Keresztelő János elkötelezett ember volt. Azt tette, amiről meg volt győződve, hogy tennie kell. Bűnbánat és megtérés - ezt hirdette. Ebben a témában "otthon volt", hiteles és útmutató. Senki kedvét nem kereste, és nem is lépte túl a határait. Nem akart több lenni annál, ami. Nem akart "guru" lenni; amikor eljött a pillanat, arra mutatott, aki nagyobb nála.
Az elkötelezettség nem jelenti azt, hogy valaki mindenre képes. Van, amire képességek, gyakorlatok vagy tapasztalatok folytán igen. És van, amire csak Isten képes. A cél, hogy egész létemmel, nemcsak szavakkal - de szavakkal is persze - Őrá mutassak. Vannak elvárások, amiknek nem tudok megfelelni, és nem is kell úgy tennem, mintha meg tudnék. A szikrát hordozom magamban, nem a teljességet. És pont erre a szikrára van szüksége a Teremtőnek a jelenben is zajló teremtésművéhez. "Hiszem, hogy egy szabad és szerető Isten olyan dolgokat teremt, amelyek tovább folytatják a teremtést, éppen úgy, ahogy azt a szülők remélik gyermekeiktől. Mintha Isten azt szeretné tőlünk, hogy mi szintén részt vegyünk a történetben! A nagy munka a miénk is" (Richard Rohr: Emelkedő zuhanás).
Tudnom kell, hogy ebben hol a helyem, és mi a hatóköröm. Mint ahogy János tudta, és nem akart megfelelni külső elvárásoknak ("önazonos" volt).
Mi indítja arra Jézust, hogy a bűnbánatot tartók sorába lépve Jánoshoz menjen, és a Jordán vizébe alámerüljön? A Talmud szerint minden víz forrása az Éden folyója (Bekhorot 55a), így a természetes vízben történő megmerüléssel újra kapcsolatba lehet lépni az ideális, édeni állapottal.
Ebből úgy tűnik, Jézusnak kutatnia kellett és meg kellett értenie saját küldetését, s ez az alámerítéssel történő rituális megtisztulás - eredeti állapothoz való visszatérés - ennek egy lépcsőfoka volt. S a megtisztulás rítusán túl egy istenélménnyel vagy megbizonyosodással is gazdagodott.

[Bognár Éva, Csömör]

Achívum