A vasárnapi elmélkedéseket azfolyóirat aktuális számából vettük át.

2021. október 3. - Évközi 27. vasárnap
Mk 10,2-16 - Hűség és gyermekiség

A házasság a téma a mai evangélium első részében. A nő és a férfi élethosszig tartónak szánt szent szövetsége, amit tehát Isten egybekötött. Isteni szándék, hogy egy nő és egy férfi örök hűségben éljen egymással. Felmerül a kérdés, hogy a férfi és férfi, vagy nő és nő között létrejövő házasság szintén Isten szándéka szerint való-e. Azt gondolom, minden szeretetkapcsolat Isten által támogatott, azonban az Újszövetség nem tesz említést azonos neműek közötti házasságról. Jelen korunk problémája, hogy mennyire tudjuk elfogadni az azonos neműek házasságát, és hogy ők mennyire képesek beilleszkedni a többségében heteroszexuális párokból állók világba. Úgy gondolom, nem az elfogadás jelenti az igazi problémát, hanem az, hogy mennyire tekinthető természetesnek az azonos neműek együttélése.
A házasság némely esetben maga a földi mennyország, de a megkötött házasságok több mint fele válással végződik. A házaság tehát földi pokol, több mint ötven százalékban. Ebből a pokolból az egyik menekülési mód a válás. A válás, ami az isteni szándék ellen van, és általában tragédiák sorozatával jár. Lehet elválni, de nem szabad, mert tragédiák sorozatával jár. A válás a szeretet durva megsértése, sokan mégis ezt választják a túlélés érdekében. Sajnálatra méltó, pedig az elvált embereket nem sajnálni, hanem segíteni, szeretni kell. Minden házasságban vannak mélypontok és zátonyra futások. Senki sem ítélheti meg mások házasságát, hiszen nem élt benne, de mindent elkövethet saját házassága rendben tartása érdekébe. Egy jól működő házasság példája lehet a legnagyobb segítség azok számára, akik épp a válás gondolatával játszanak.
"Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem megy be oda." Mit tud többet egy gyermek, mint egy felnőtt? A gyermek kevesebb tudása a "több". Még nincs megfertőződve a felnőtt gondolkodással sokszor együtt járó önzéssel és szeretetlenséggel, az uralkodni és nyerészkedni akarással, a másokkal szemben előnyöket hajhászó magatartással. A gyermekben a vágyak még összhangban vannak a lehetőségekkel, viszont sok felnőtt vágya minden határon túli, és emiatt az elérhetetlen vágyak kínjában élve, vakok az Isten országára.

2021. október 10. - Évközi 28. vasárnap
Mk 10,17-30 - Az osztozásról

Talán nem túlzó azt állítani, hogy a radikális ellenségszeretet mellett ez az evangéliumi szakasz szól a legkeményebb Jézusi parancsolatról.
A gazdag ifjú nagyon szeretett volna Istennek tetsző életet élni. Kora ifjúságától fogva megtartotta azokat a parancsolatokat, amelyeket népe évezredek alatt Isten törvényeiként fogadott el. Ezek megtartásával szerette volna bebiztosítani maga számára az örök életet. Kíváncsi volt, hogy korának népszerű tanítója, Jézus, vajon mely parancsolatok megtartását tartja elengedhetetlennek a vágyva vágyott örök élet elnyeréséhez.
Jézus válasza a kérdező és a közelben lévő tanítványok számára is megdöbbentő volt: "...menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között!" Megdöbbentő, hiszen a zsidóság parancsolatai nem tiltották a gazdagságot! Nem volt szabad lopni, mást megkárosítani, segíteni kellett a szegényeken és a bajba jutottakon, tizedet kellett fizetni - de hogy szegénynek kelljen lenni, ez valami egészen váratlan, szokatlan elvárás volt.
Az emberek általában nem szeretnének szegénnyé válni. A gazdag ifjú is eloldalgott Jézus mellől, és a tanítványok is megrökönyödtek (más fordításban elborzadtak) a hallottaktól.
Jézus egy nagyon fontos parancsolatot, a szegények megsegítését, azaz az osztozást állítja az örök élet elnyerésének feltételeként. Nem cél tehát a szegénység, hanem következmény, amely törvényszerűen bekövetkezik, ha az ember nyitott szemmel és érzékeny lélekkel jár a világban. Ez általában nem rövid folyamat. Tudja ezt Jézus is, hiszen Zakeus, a gazdag vámos esetében örül fele vagyona szétosztásának is. És a régi és mai tanítványok is kapnak megnyugtató biztatást tőle: szétosztott javainkért százannyit kapunk még itt ebben a világban. Nem aranyat, gyémántot, nem a földi gazdagságnak számító anyagi javakat, hanem velünk is osztozó testvéreket, szülőket, gyermekeket, akiktől megkaphatjuk a mindnyájunk számára oly fontos szeretetet, elfogadást és létbiztonságot.
Istenünk! Segíts nekünk ellene mondani a gazdagság kísértésének és megosztozni javainkon a rászorulókkal!

[Bajnokné Benyhe Judit, EK közösség, Budapest]

Achívum