A vasárnapi elmélkedéseket azfolyóirat aktuális számából vettük át.
2021. szeptember 5. - Évközi
23. vasárnap
Mk 7,31-37 - A megnyitó jóság
Ezt az új tanév kezdetére szóló elmélkedést a húsvéti ünnepek után készítettem
el, amikor azokat a perikópákat olvastuk, amelyekben Jézus megmagyarázza tanítványainak
az Írásokban róla szóló kijelentéseket. Emmauszban az őt a kenyértörésben
felismerők így szólnak egymáshoz: "Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben
beszélt hozzánk, és megnyitotta nekünk az Írásokat?" (Lk 24,32). Majd Jeruzsálemben,
amikor megjelent apostolainak, "megnyitotta elméjüket, hogy megértsék az Írásokat" (Lk
24,45).
A mai evangéliumban hasonlóképpen azt olvassuk, hogy gyógyító csodájakor Jézus így
szól a süketnémához: "Effata", vagyis "Nyílj meg!" Mindez a pogányok földjén
történt a szír-föníciai asszonnyal folytatott párbeszéd után, amikor engedett
a kitartó, okos feleletű asszony kérésének. Talán ezt hallva vittek oda Jézushoz
egy dadogva beszélő süketet, hogy kézrátétellel gyógyítsa meg. Jézus nem
akart a pogányok földjén is a csodadoktor szerepében tündökölni, hiszen ezen
kívánság miatt hagyta el egy időre saját népét, hogy végre szabadon taníthassa
apostolait, ezért félrehívta őt a tömegből. Különös gesztusai - mint
a fülbe nyúlás és a nyelv megérintése - azért történhettek, mert a beteg ezeket
láthatta és érzékelhette, hogy így megtapasztalhassa a segítő jóságot. Jézus égre
tekintése a fohászkodáson túl jelzi rendkívüli kapcsolatát az égi Atyával, a
sóhajtás pedig kifejezi együttérzését a szenvedő földi emberrel. A "Nyílj
meg!" felszólítás nemcsak a beteg testrészeknek szól, hanem az egész embernek,
hogy legyen nyitott az Isten felé. Jézus azért tiltja a csodáról szóló híresztelést,
hogy ne neki, hanem az őt küldő Istennek adjanak hálát. A jót cselekvéséről
elhangzott dicséretét az Atyának címezteti, aki Fia által gyógyít, és helyreállítja
a teremtettség rendjét, ő, aki a kezdetkor mindent jónak alkotott.
Napjainkban is hány ember él süketen és némán. Házastársak, szülők és gyermekek,
nagyszülők, testvérek egymás mellett. Személyes kommunikáció hiányában lelki-testi
betegen. Odavisszük őket Jézushoz? Segítünk nekik megismerni a Szentírást?
A közösségbe, az imacsoportba meghívás alkalom adása Jézusnak, hogy megnyissa
az értelmüket és a szívüket. Kérjük, hogy Szentlelke által gyújtsa lángra a jótettekben
megnyilvánuló szívünket. A mindent tudni akaró gyermekeknek, fiataloknak mutassuk
meg az igazán lényeges értékeket. Ezt a csodát kérjük szeptember elején Gyökössy
Endre imájával:
"Nyisd meg a fülemet, Uram, és gyógyítsd meg a számat, hogy halljak, és újra
beszélni tudjak azokkal az embertársaimmal, akikkel szemben megsüketültem és
megnémultam. Ez így sem nekik nem jó, sem nekem. Kérlek, gyógyítsd meg a számat,
hogy újra gyógyító jó szóval, a Te Igéddel tudjak szólni és bizonyságot tenni,
de ne csak szóval, hanem egész életemmel, hogy azok is felismerjenek Téged, akik
már régen nem hallanak és némák" (A Lényeg - Márk evangéliumának magyarázata,
70. o.).
[Várnai László, Nagykanizsa]
"Majd fölnézve az égre fölsóhajtott és így szólt
hozzá: Effata, vagyis Nyílj meg! " (Mk 7,34)
- Mikor szoktam fohászkodni? Miért?
- Mennyire tudok megnyílni? Ki előtt? Miért?
- Mennyire tudok titkot tartani?
[Angel]
2021. szeptember 12. - Évközi
24. vasárnap
Mk 8,27-35 - Péter látogatása
"Most Magyarországra kell mennem a kongresszus zárómiséjére..." - közölte az üldözéseket
szenvedett iraki keresztények látogatásáról hazatérőben a mostani Péter-utód,
Ferenc pápa (újsághír - 2021. március 8.).
Tanítványaival Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ment. Talán azért, hogy ismét
végiggondolja, hogyan teljesítse Atyja akaratát, mivel látta, hogy sem a csodaváró néppel,
sem a hatalmukat rettegve féltő vezetőkkel nem érheti el célját. Hiszen
közvéleménykutatása nyomán világossá vált számára, hogy a tömeg várakozása az
erőszakos prófétákhoz hasonlítja. A pokollal fenyegető Keresztelő János és
a Baál papjait legyilkoló Illés útja nem járható számára. A politikai felszabadító szerepkört
nem vállalhatja, mert így hűtlenné válna a szeretet Istenéhez.
Az apostolok szóvivője, Péter Messiásnak, vagyis felkent Királynak vagy
Főpapnak nevezi, azaz a zsidó várakozások beteljesítőjének mondja.
Jézus azonban tisztában van azzal, hogy tanítványai várakozása elégtelen a személyét
illetően, ezért megtiltja ennek hangoztatását. Az általános kérdésfelvetést és
a személyes kérdést ezután követi az elégtelen válaszokat kiegészítő tanítás,
azaz Jézus önvallomása: szenvedésének bejelentése. Magát továbbra is "Emberfiának" nevezi,
akinek szenvednie, elvettetnie, megöletnie - és majd feltámadnia - "kell". Nem
azért "kell" szenvednie, mert valamiféle isteni elrendelés ezt írja elő, és
nem is azért, hogy "szenvedésével és feltámadásával megváltsa a világot", ahogyan
majd Pál tanítja, hanem azért, mert ebben a világban egy jézusi programmal fellépő embernek
szükségképpen bele kell ütköznie a politikai és vallási hatalom ellenállásába és
többé vagy kevésbé erőszakos megtorló intézkedéseibe.
Péter a többiek értetlenkedését is kifejezve szembeszáll a Mesterrel. A Sátán
eszközévé lesz, amikor nem Isten tervei szerint gondolkodik. A "Távozz tőlem!" nyilvános
feddés a többieknek is szól, hiszen a tanítványnak a Mester mögött van a helye.
Ezek után Jézus egyetemes tanítását halljuk az isteni szeretet radikalizmusáról.
A Teremtő boldognak akarja az embert. Példájával és evangéliumával Jézus
azt tanítja, hogy ez az Ő követésében, az önzésről lemondva, a másoknak
odaadott életben érhető el.
Reméljük, hogy a mai Péter-utód látogatása és tanítása ebben a hitünkben erősít
meg bennünket!
[Várnai László, Nagykanizsa]
"Maga kérdezte meg őket is: Hát ti kinek mondotok...? (Mk
8,29)
- Mennyire érdekel mások véleménye?
- Minek nézem az embereket?
- Minek tulajdonítom, ha senki nem beszél rólam?
[Angel]
2021. szeptember 19.
- Évközi
25. vasárnap
Mk 9,30-37 - A kicsiség útja
"Isten szereti a kicsinyeket" - idézte Ferenc pápa szavait egy jezsuita szerzetes
a kirgiz egyházról, amely valóban nagyon kis létszámú közösség a mohamedánok
között.
"A kiskorúak védelme az Egyházban" címmel rendeztek konferenciát a Vatikánban
- utalva a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélésekre.
"Világunk tele van sebekkel... a világ összes sebe, az emberiség összes nyomorúsága
Krisztusnak a sebe... amikor észrevesszük és megérintjük a szenvedők sebeit...
valójában Jézus sebeit érintjük meg" - mondja Tomá Halík, utalva Tamás apostol
húsvéti tapasztalatára.
A mai evangélium szerint Jézus a kicsiség, kiszolgáltatottság és megöletése útját
vállalta, amikor elindult Jeruzsálembe. Tanítványait erre tanította, mert ők
nem akarták tudomásul venni szenvedését. Nem tudtak és nem akartak szóba állni
azzal, hogy csak a szeretetet cselekvő és tanító Mesterüket ilyen kegyetlen
jövő várja a fővárosban. Őt és önmagukat is féltették ettől, mivel
neki királyságot, maguknak meg miniszteri nagyságot reméltek. Ráadásul még vitatkoztak
is egymás közt arról, hogy melyikük lesz az előkelőbb közülük.
Közben hazaértek Kafarnaumba, valószínűen Péter és András házába, ott Jézus leült
apostolai közé, mert fontos mondanivalója volt. Megmagyarázta nekik, hogy Isten
rendje más, mint az embereké. Az isteni szeretet világában az lesz első,
aki itt vállalja az utolsó, a mindenki szolgája szerepet. Jézus ezt a példát állította
követői elé, amikor az asztalnál felszolgáló "nagyságáról" beszél, és a
rabszolgák munkáját végzi majd a lábmosáskor.
A "mindenki szolgája" erkölcsiségre vonatkozóan itt látványos illusztrációt is
bemutat. Odahív magához egy a házban játszadozó kisgyermeket, és magához ölelve,
azaz szeretetközösségébe fogadva, tanít tovább. Szolgálata - aminek majd a tanítványai
magatartásában kell folytatódnia - azt jelenti, hogy a kicsit, a jelentéktelent,
a másikra rászorulót kell segíteni, sőt ilyenek legyünk. Hiszen Jézus mindig
az Atya Fiának tudta magát, és olyan akart lenni, mint a Küldője. Szolgálatában
maga az Isten van jelen, aki Jézus által "szolgává" lett. Ahogy Weöres Sándor írja:
"...Valaha én is úr akartam lenni:
ó bár jó szolga lehetnék!
De jaj, szolga csak egy van: az Isten,
s uraktól nyüzsög a végtelenség."
(Rongyszőnyeg, 13)
[Várnai László, Nagykanizsa]
"Aki e kisgyerekek egyikét befogadja nevemre,
engem fogad be; és aki befogad nem engem fogad be, hanem Küldőmet." (Mk
9,37)
- Milyen ambíciók hajtanak jelenleg?
- Mennyire vagyok befogadásra kész?
- Hány táborra osztom az embereket?
[Angel]
2021. szeptember
26. - Évközi
26. vasárnap
Mk 9,38-43.45.47-48 - Ellentmondások?
A mai evangéliumi szakaszon gondolkodva eszembe jutott az "István, a király" rockopera
sokszor hallott éneke: "Veled, Uram, de nélküled..."
Jézus kijelentései között is találunk hasonlókat. "Aki nincs velem, ellenem van" (Mt
12,30). Itt meg ezt olvassuk: "Aki nincs ellenünk, velünk van." Mindkét kijelentése
kapcsolatban áll az ördögűzéssel. Máté evangéliumában, amikor Jézus meggyógyít
egy lelkileg és testileg beteg embert, a farizeusok azzal a váddal illetik, hogy
Belzebubbal, az ördögök fejedelmének segítségével teszi a jót. Ezt azzal cáfolja,
hogy csak az erősebb Lélek győzheti le a gonosz lelket. Ő tehát az
Isten Lelkével cselekszik. Aki ezt nem látja be, az neki az ellensége, és nem
tartozhat hozzá. Márk írása pedig arról tudósít, hogy az apostolok olyan ördögűzővel
találkoztak, aki Jézus nevében, azaz Isten Lelke erejével szabadít, de nem vált
(még?) tanítványává. Már Jézushoz tartozik tehát, mert jót cselekszik, noha nem
csatlakozott követőihez. A "velünk van" ma úgy értendő, hogy bár nem
a felekezetünk vagy Egyházunk tagja, ám jézusi tettei miatt Isten Országához
tartozik, amely nyilván szélesebb fogalom. Mindaz beletartozhat, aki a lelkiismerete
szerint él, és arra hallgatva szolgálja embertársait. A legkisebb jócselekedet
is isteni jutalmat érdemel, mert az ítéleten Jézus azokban ismer önmagára, akik
követik szeretetét (vö. Mt 25,12 - a balga szüzek kudarca, vagy Mt 7,21 - a mennyei
Atya akaratát teljesítők).
Végül arról hallottunk, hogy Jézus kemény szavakkal óv a kicsinyek megbotránkoztatásáról
(a görög szó helyes fordításával: a nekik csapdát állításról). Nem öncsonkításról
tanít az ilyen bűnökkel kapcsolatban, hanem az Ószövetség nyelvén értő emberek
fogalmaival szól, miszerint az emberi ösztönöknek a szervekben van a székhelyük: "A
fennhéjázó szemet...az ártatlan vért ontó kezet... a gonoszra sebtében siető lábakat" (ld.
Péld 6,17-18).
Jézus tehát nem a kéz, láb, szem elpusztításáról szól, hanem a vérontás, gonoszság és
a fennhéjázás bűnétől óv. Órigenész magyarázata szerint "jobb a bűn miatt
rövid ideig tartó büntetést szenvedni, mint örökké tartó gyötrelmek között lenni".
Hiszen Jézus nem azért adta vissza a vak ember szeme világát (vö. Mt 8,25), az
elsorvadt kezű ember egészségét (vö. Lk 6,10) és a járni nem tudó béna lábra állását
(vö. Mk 2,4), hogy elveszítse őket, hanem hogy alkalmassá tegye őket
arra, hogy jótetteikkel mennyei kincset gyűjtsenek. "Mert aki nem gyűjt velem..."
[Várnai László, Nagykanizsa]
"És ha a lábad ejt csapdába, azt vágd
le, megfelelőbb számodra bemenni az Életre, mint két
láb birtokában vettetni a nyöszörgés árkába." (Mk 9,45)
- Mely csonkaságaimat vállalom?
- Hová járok szívesen? Hová nem?
- Hol sántít a szövegem, hol az életem?
[Angel]