Bokor közösség
Elmélkedések

Vasárnapi elmélkedések

A vasárnapi elmélkedéseket az"Érted vagyok"folyóirat aktuális számából vettük át.

 

2021. augusztus 1. - Évközi 18. vasárnap
Jn 6,24-35 - "Én vagyok az élet kenyere..."

Hiába Jézus tanításai és cselekedetei, a személyes találkozások vele, a történet szereplőit mindezek csupán az ösztöneik, a létfenntartásuk szintjén érintik meg, szellemileg nem (azaz motiválódnak, de nem inspirálódnak). A számukra oly fontos Teremtő gondoskodását is csupán a testi jólétükről való gondoskodás visszaigazoltságában vélik felfedezni. "Veszendő" eledelért fáradoznak; olyanért, aminek a szükséglete folyton folyvást újratermelődik. Úgy vélem, a test és az egó szükségletei ilyenek.
A buddhizmusban gyakran használják a létkerék fogalmát. Ez részleges értelmezésében pont arra figyelmezteti a vallásos törekvőket, hogy milyen könnyű beleragadni a szükségletkielégítések véget nem érő körébe, és hogy milyen nagy a veszélye annak, hogy tévesen azt éljék meg állandónak, ami múlandóságnak, változékonyságnak van alávetve. A testet és az egót, ezt a partikuláris létet észlelik állandónak, miközben az csak egy múló pozíció a létkerék peremén. A lényeg azonban a kerék tengelye. Ez a mozdulatlan és ezért állandónak tekinthető középpont, amely ugyanakkor minden mozgás alapja, illetve feltétele. Az ember tudatát a létkeréken való állandó mozgása miatt elborítják az észleletei és a tapasztalatai, ezért komolyan akadályoztatott abban, hogy észrevegye az állandóan változó mögött az állandót, a forrást, amiből kiárad minden, ami teremtett és a múlandóságnak alávetett. A nagy vallásalapítók, akik szerintem mindannyian az Atya küldöttei, már saját tapasztalatból tudták ezt. Ők már eljutottak a Forrásig, és ennek erejében, bizonyosságában és az oda vivő út nehézségei miatt való együttérzésük okán, igyekeztek segédeszközöket adni a törekvők, a tanítványok kezébe. Én a meditációs technikákat ilyen segédeszköznek tekintem, ami segít tapasztalati úton, ha kell újra és újra megkülönböztetni az állandót a változótól. Egyre inkább úgy érzem, hogy ez nekünk, keresztényeknek is kihagyhatatlan. Hogy ne keverjük össze, hogy tudjuk helyén kezelni azokat.
Az elmélkedés alapjául szolgáló szövegrészben Jézus mintha ezt a megkülönböztetést szeretné ösztönözni. Élő, kortárs tanítóként kapcsolódva hallgatóságához, isteni, tiszta tudatának az erejét használva arra, hogy belátásra és a megfelelő irányba való inspirálódásra segítse őket.
A Jn 4,34-ben Jézus azt feleli a táplálkozása iránt aggódó tanítványoknak, hogy van neki eledele, amiről ők nem tudnak. Az Atyához kapcsolódás, a Vele való együttműködés az, amiből ő táplálkozik. Összességében tehát ez számunkra is kijelöl egy nemcsak elméleti, hanem gyakorlati utat is: rendszeres különböztessük meg az állandót és a változót, illetve rendszeresen kapcsolódjunk az Atyához, és működjünk együtt Vele.

[Orbán Ágnes, "Keleti szél" közösség]

"Ne a veszendő ennivalót hajtsátok, hanem az örökéletre való ennivalót, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecséttel látta el az Atyaisten." (Jn 6,27)
   - Milyen fajta táplálékra vágyom?
   - Mennyire érdekelnek a biológiát meghaladó kérdések?
   - Mennyire veszem észre a fontos részleteket?

[Angel]

Az oldal tetejére


2021. augusztus 8. - Évközi 19. vasárnap
Jn 6,41-51 - "Kemény beszéd ez"

A perikópa szerves része a János-evangélium hatodik, teológiailag igen összetett fejezetének; megértéséhez érdemes is felidéznünk ezt a szövegkörnyezetet. A fejezet középpontjában az eucharisztiáról szóló tanítás áll (27-63. v.), amelyet a kenyérszaporítás (1-15) és a vízen járás (16-21) csodálatos tettei készítenek elő, és a mennybemenetel előrevetítése (62-63), illetve Péter hitvallása zár le (68-69). Az eucharisztikus tanítás dialógusformában hangzik fel, Jézus válaszaként a zsidók kérdéseire, akik Kafarnaumba is követték őt (24-25).
Jézus büszke öntudattal beszél, hallgatóinak hitetlenségét is leleplezi, miközben úgy tűnhet, hogy csak néhány talányos kinyilatkoztatásformulát ismétel és variál. Pedig az öntanúsítás erős állításai ezek az "Én vagyok" kezdetű formulák: hirdetik az "élő kenyér" küldetését (33, 35, 41, 48, 51) és Jézus istenségét (29, 39, 44, 46, 57), sugalmazzák, hogy a hit és az örök élet (47, 50, 54, 58), az áldozat és a megdicsőülés (51) összetartozik, és megígérik a feltámadást (39, 44). A hallgatóság azonban nem érti ezt a beszédet, és egyre ellenségesebb Jézussal szemben. A "kenyércsoda" hatása alatt a galileai zsidók a megígért prófétát látják Jézusban (14), és követik őt (24); amint azonban meghallják, hogy Istentől származtatja magát, felháborodnak (41), majd teljes képtelenségként vitatják, hogyan is lehetne eledelként gondolniuk az ő testére (52). Jézus megváltásra utaló állításain pedig (53-58) a tanítványok egyenesen megbotránkoznak (60), és sokan el is távoznak (66).
Az eucharisztia titkát kinyilatkoztató Jézus és hallgatósága (a Jahve írott törvényét követő zsidók, illetve a földhözragadt tanítványok) közötti ellentét kiéleződésének egyik sarkalatos pontja a hit. Pontosabban a tapasztalás és a hit feszültsége, illetve a hit és a kegyelem dialektikája. Szentírási részletünk (41-51) ennek bemutatásával bővíti ki az eucharisztiáról szóló tanítást. Amikor a zsidók felháborodnak azon, hogy Jézus Isten fiának mondja magát, miközben köztudott, hogy evilági szülei vannak (42), Jézus furcsa, szinte kitérőnek látszó választ ad: "senki nem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem" (44). Azt állítja ezzel, hogy őt megérteni (amit a "jöhet énhozzám" formula fejez ki) kizárólag egy transzcendens vonzerő ? jézusi értelemben Isten kegyelme ? által lehetséges. Aki pedig nem érzékeli Istennek ezt a vonzását, és a lelkében nem rezonál rá, az nem érti meg Jézus szavát sem. A János-evangélium Jézusa nem kevesebbet mond tehát, mint hogy a tapasztaláson túli megértésének, vagyis a hitnek a forrása ugyanaz, ami e hitnek a célpontja: Isten.

[Berta Erzsébet, "Keleti szél" közösség]

men, ámen mondom, mondom nektek: a bennem bízóknak van örökélete." (Jn 6,47)
   - Ki és mi vonz a legjobban?
   - Mennyire vonz az Isten?
   - Mennyire fontos nekem az életkenyere?

[Angel]

Az oldal tetejére


2021. augusztsu 15. - Nagyboldogasszony ünnepe
Lk 1,39-56 - "...három hónapig maradt nála"

Az evangéliumokat férfiak írták, és bármennyire is segítette, sugallta őket a Lélek, érződik a férfi szemléletmód. Az állapotos Mária látogatását Erzsébetnél egyedül Lukács írja le, és ő is elsősorban a zsoltárokhoz hasonló Magnificatra összpontosít. Szerintem többről is lehetett szó közöttük, mint a "Magasztalja lelkem az Urat ..." - bár természetesen gyönyörű és példamutató ez a himnusz.
Mária három hónapot töltött Erzsébetnél. Nem túl hosszú idő ez rokonlátogatásnak? Tudom, más kor, más szokások, de akkor is. Az elbeszélő nem árulja el, vajon Mária ebben az időben már József felesége volt-e, vagy csak jegyese. Mindenképpen hosszú távollét a kedvesétől. Vagy lehet, hogy Mária Erzsébetnél tudott elbújni? Erzsébet megértette, bátorította a megesett lányt? Tudta-e már ekkor Mária, hogy József állapotosan is elfogadja őt? Hogy feleségül veszi, és nem bocsájtja el? Augusztus közepén Mária kb. a terhesség ötödik hónapjában volt. Egy fiatal lánynál akkor még észrevétlen is lehet a várandósság. Amikor három hónap elteltével visszatért az otthonába, már a nyolcadik hónapban járt. Ezekben a hónapokban óriási változások zajlanak le az anya testében, jelentősen megnő a pocak is. De nemcsak testi változások történnek. A kismama lélekben is készül a baba fogadására. Nap mint nap tapasztalja, hogyan növekszik, fejlődik szíve alatt a magzat. Sok szeretetre, bátorításra, megértésre van ilyenkor szüksége a kismamának. Erzsébettel biztosan tudták segíteni egymást ebben az időszakban.
Mária már az angyali üdvözlet során megfogalmazta, hogy "az Úr szolgálóleánya vagyok, történjék velem szavaid szerint". Ez óriási erőt, elszánást adhatott neki. Jöjjön, aminek jönnie kell. Az emberek viszont valószínűleg úgy tekintettek rá, mint egy házasságon kívül teherbe esett lányra. HValamelyik Jézus-filmben van egy emlékezetes jelenet erről az időszakról. Mária hazaérkezik Erzsébettől, és találkozik Józseffel. József arca premier plánban villan a filmvászonra, amint döbbenten veszi észre Mária nagy pocakját. Vajon ezután kellett döntenie, hogy elbocsájtja Máriát, vagy feleségül veszi? Nem tudjuk pontosan, hogyan játszódtak le a valóságban ezek az események. Mindenesetre Mária óriási hitről, Istenbe vetett bizalomról tett tanúságot.
Az ember életében előfordulnak váratlan, be nem tervezett, rendkívüli fordulatok. Vajon mennyire teszik próbára a hitünket? Tudjuk-e mi is azt mondani a Teremtőnek: "Történjék velem a szavaid (akaratod) szerint!"? Vagy perlekedünk az Istennel, mint elkényeztetett huszonéves a szüleivel? "Miért nem adtad meg nekem ezt vagy azt? Miért kell nekem többet küzdeni, mint a testvéremnek, vagy másnak?"
Tudok-e imádkozni azért, hogy képes legyek alkalmazkodni a változtathatatlanhoz, és képes legyek változtatni azon, amihez kaptam talentumokat?

[Balogh László, "Keleti szél" közösség]

"Mária pedig így szólt: Lelkem nagyra tartja az Urat, és szellemem ujjongásba tört ki az Istenen, Megmentőmön." (Lk 1,46-47)
   - Mennyire tudom magasztalni az Urat azokért, amik velem történtek?
   - Mennyire tartom az Istent személyes megmentőmnek?
   - Mekkorának érzem magam az Úr előtt?

[Angel]

Az oldal tetejére


2021. augusztus 22. - Évközi 21. vasárnap
Jn 6,60-69 - "Kemény beszéd ez!"

"Kemény beszéd ez! Ki fogadhatja el?" ... Ettől fogva több tanítványa visszahúzódott tőle, és már nem járt vele.
Ma is sokan húzódnak el Jézustól. Miért? Az indokok sora végtelen. A legtöbben talán azért, mert sosem találkoztak a valóságosra legalább egy kicsit is hasonlító Jézus-képpel, Isten-fogalommal.
Sok évvel ezelőtt akaratlanul is fültanúja voltam egy érdekes beszélgetésnek. A Nyugati-pályaudvaron ültem a vonatban, várva az indulást Debrecen felé. Mellettem egy fejkendős néni, a lehúzott ablakon keresztül a fiával beszélgetett. Búcsúzóul még valami fontosat akart mondani a nagyvárosba szakadt fiának:
- Jártok-e misére, Sanyikám?
- Nem, anyuka, nem járunk.
- De miért nem, fiacskám?
- Anyuka, a misén annyi sok butaságot mondanak, hogy azt nem bírom elviselni.
Más irányban folytatódott a beszélgetés, és a vonat is hamarosan elindult. Én pedig elgondolkoztam a rövid párbeszéden. Talán egy kis faluban nevelkedett a fiatalember, ahol a hagyományos, becsületes vallásos nevelést kapta. Majd a városban folytatta a tanulmányait, a huszadik század végének színvonalán, de a hite, Isten-képe nem fejlődött tovább, maradt az általános iskolás hittan szintjén. Nem kapott megfelelő, jézusi válaszokat az életkorának, élethelyzetének kérdéseire. Ha egy kicsit igényesebb lett volna, ha keresett volna a városban olyan papot, akitől nem "butaságokat" hall, olyan barátokat, akik rátaláltak a felnőtt Jézusra, ha... De sajnos nem keresett, vagy nem talált. Sokan vannak így.
Vajon tőlem, tőled hallanak-e az emberek a szerető, irgalmas Jézusról? Tudunk-e olyan Isten-képet bemutatni, amelyik vonzó a kereső, nyitott szívű emberek számára?
Úgy gondolom, Jézus mellett a tágabb tanítványi körnek is volt lehetősége az "új szövetség" Istenéről tájékozódni. Nem vitás, hogy a Jézus melletti döntés radikális élet- és szemléletváltást követelt, és követel meg ma is. Erre a szemléletváltásra, megtérésre is sokan mondanak nemet. "Kemény beszéd ez! Ki fogadhatja el?" Vagy így, nyíltan kimondva, vagy az életükkel, értékrendjükkel reprezentálva, hogy nem a Názáreti Jézus Istene mellett döntöttek.
Életünk során sok alkalommal kerülünk olyan elágazáshoz, ahol választanunk kell a jézusi megoldás vagy egy másik irány között. Gyakran észre sem vesszük, hogy itt ez a tét. Hajlamosak vagyunk a kemény beszéd helyett a könnyebb, a közvélekedés számára elfogadhatóbb utat választani. Nem szakad le az ég, reggel a Nap is újra felkel, mint máskor, de ha csendben kettesben maradok a Jóistennel, rájövök, hogy már megint a széles utat választottam, amely a pusztulásba visz. Legtöbbször van lehetőség a korrigálásra.
Adja a Teremtő, hogy legyen bennünk kellő alázat a "kemény beszédre" hallgatni!

[Balogh László, "Keleti szél" közösség]

"Tanítványai közül tehát sok hallgatója így szólt:" Nyers ez a szöveg, ki bír hallgatni rá"? (Jn 6,60)
   - Milyen szövegekre vagyok vevő?
   - Kinek a szövegét nem bírom hallgatni?
   - Mennyire tesz visszafogottá, ha meredeknek tartják a szövegemet?

[Angel]

Az oldal tetejére


2021. augusztus 29. - Évközi 22. vasárnap
Mk 7,1-8.14-15.21-23 - Miféle tisztaság?

Szentírási részletünk morális értelmezésére teszem a hangsúlyt, mert úgy érzem, a perikópa több erkölcsi aktualitást is rejt. Amikor Márknál a Misna által előírt, de szinte abszurd és betarthatatlan tisztasági szokásrendről olvasunk, amely a zsidó közösségek életét szabályozta, eszünkbe juthat a mi mai, elburjánzó higiéniai kultúránk. Például a csomagolás kultusza: a teafű filterbe, a filter papírfóliába, a papírfóliás filter dobozba, a doboz celofánfóliába kerül (amikor meg teát főzünk, visszafelé), hogy amit magunkhoz veszünk, sterilen tiszta legyen. Vagy a tisztító takarítás ("cleaning") és óriási eszközarzenálja: a törlőkendők ezernyi változatától a szájtisztítók sokféle mutációján át a kultikus böjtölést fogyókúrává átváltoztató, méregtelenítő ("detox") kellékekig. Hogy ennek a fizikai tisztaságnak a hajszolása ökológiai tisztátalansághoz vezet[ett], azt már lehetetlen kendőzni. Egyre jobban előtűnik az is, hogy tárgyaink steril, testünk szagtalan tisztasága milyen keveset nyom a latban kultikus tisztaságunk mérlegén. És keserves tapasztalat, hogy a szívünkből támadó tisztátalanságokkal szemben hatástalanok a tisztító ("purifying") teák.
Aztán mintha egészen hozzánk beszélne Jézus, amikor a farizeusok szemébe mondja: "Így helyezitek hatályon kívül Isten szavát hagyományotok révén, amelyet ti magatok tettetek hagyománnyá." Hisz bőségben látjuk a példát arra, vallási kultúránk hogyan válik lassan fogyasztói szokássá és médiaeseménnyé: turisztikai célú El camino, politika színházzá vált búcsú Csíksomlyón, egyre drágább és teátrálisabb házasságkötési ceremóniák, Valentin-nappá mutálódott Szent Bálint-emlékezet - és még sorolhatnánk. A fogyasztói tömegember spirituális igénye csak az álhagyományokra nyitott - mondja Hamvas Béla. "Ti is ennyire értetlenek vagytok?" - kérdezhetjük Jézussal.

[Berta Erzsébet, "Keleti szél" közösség]

"Ha valakinek hallásra való füle, akkor az halljon vele!" (Mk 7,16)
   - Mit hallok meg szívesen, és mit nem?
   - Mitől szoktam magamat túl világinak érezni?
   - Milyen külső hatásoknak engedek jellemem alakításában?

[Angel]

Az oldal tetejére


 

Archív elmélkedések Achívum