A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
2021. június 6. - Úrnapja
Mk 14,12-16.22-26 - Újfajta ünneplés
Amikor ezeket a sorokat írom, még javában tart a járvány.
Ugyanakkor már világszerte beindult az oltáskampány, ezért valószínűsíthető,
hogy a szeptemberre tervezett Eucharisztikus Világkongresszus meg lesz tartva.
Ezen az eseményen bizonyára számos elmélkedés lesz hallható az eucharisztiáról,
ezért ehelyütt magam kissé más oldalról közelítem meg az utolsó vacsora jól
ismert történetét.
Az apostolok előírásszerűen készítették el a húsvéti bárányt. Talán
arra számítottak, hogy a szokásos forgatókönyv szerint zajlik majd az este. Az
Egyiptomból való kivonulásra vonatkozó Tóra-részeket mégsem olvasták el együtt.
Ezt abból gondolom, hogy nemcsak Márk, hanem a párhuzamos helyek sem említenek
ilyesmit (még az Ószövetséggel való folytonosságot gyakran sugalló Máté sem).
Vajon miért tértek el ebben a vonatkozásban a vallási hagyományoktól? Ennek okát
alapvetően abban látom, hogy Jézusnak merőben más elképzelései voltak
egy vallási ünnepről, mint a korabeli zsidóknak. Jézus ugyanis azt hirdette,
hogy Isten jelen van köztünk, és nem kell a múltba révednünk ahhoz, hogy megidézzük őt.
Istennek ezt a szerető jelenlétét kell együtt ünnepelnünk, és ennek valóságát
kell egymás, majd a többi ember felé sugároznunk... Az ilyen mélységű együtt ünneplés
ugyanakkor közösséget feltételez, úgyhogy Jézus minden eszközzel próbálta egybeszeretni övéit.
Ezt szolgálja, illetve jelképezi a megtört-szétosztott kenyér és a körbeadott
pohár is.
Mennyei Atyám! Te tudod, hogy mennyire hiányzik nekem a testvéreimmel történő együtt ünneplés!
Tudod, mennyivel könnyebb olyankor átélnem a Te szerető jelenlétedet! Kérlek,
segíts, hogy egyedül is érezhessem: velem vagy! Arra is kérlek, hogy ne öncélúan
törekedjek erre, hanem azért, hogy örömüzenetedet el tudjam juttatni mindazokhoz,
akikkel találkozom!
[Horváthné Bajai Éva, Paks]
"Majd himnusz éneklés kíséretében kivonultak az
Olajfák hegyére." (Mk 14,26)
- Milyen alkalmakor szoktam énekelni? Mit? Kivel?
- Milyen könnyen váltok hangulatomon?
- Mit jelent számomra a kenyér?
[Angel]
2021. június 13. - Évközi
11. vasárnap
Mk 4,26-34 - Pazarló bőséggel vetni Jézus megtisztít minket is
Mai igénkben Jézus példázatokat mond Isten országáról. A földbe elvetett mag
növekedéséhez hasonlítja, és megállapítja, hogy a mag a magvető beavatkozása
nélkül, természetes módon biztosítja a növekedést és a termést. Ehhez magyarázatképpen
hozzá szokták tenni azt a - Páltól származó - kegyes mondatot, hogy a növekedést
Isten adja. Ez persze igaz, a magvetést azonban nem lehet megspórolni. Azt
bizony nekünk kell elvégezni! A módszerre vonatkozóan a magvetőről
szóló, a fejezet elején található példabeszéd nyújt eligazítást. Az eligazítás
kissé közvetett, hiszen a példabeszéd elsősorban a "talajfajtákról" szól.
Szembetűnő ugyanakkor az a pazarló bőkezűség, ahogyan a
magvető szórja a magot. Mintha nem is figyelne arra, hogy útszéli, sziklás,
tövises vagy jó földbe vet-e. Vajon miért? A válasz Jézus tanítói magatartásában
keresendő. Õ mindenkihez el akarta juttatni örömüzenetét, tekintet nélkül
arra, hogy kinek milyen múltja volt. Sőt, ahogy gyakran szemére is vetették,
inkább kereste a bűnösök társaságát, mint azokét, akik igazaknak látszottak.
Ebben is példát adott nekünk. Tudjuk-e követni?...
Istenem! Bocsásd meg, hogy annyiszor figyelmen kívül hagytam útmutatásodat!
Bocsásd meg, hogy én akarom eldönteni, ki a "jó talaj", és ki nem, pedig Te
azt bíztad rám, hogy mindenhol tanúságot tegyek a Te feltétel nélküli szeretetedről!
Segíts, hogy fogyatkozó időmből és erőmből jusson az egy
szükségesre is!
[Horváthné Bajai Éva, Paks]
"Majd így szólt: Isten királyságával úgy van, mint
egy emberrel, aki elvetette a magot a földbe." (Mk 4,26)
- Mennyire tudatosak tetteim?
- Hogyan szoktam értékelni, amit hallok?
- Mennyire hiszek a fejlődésben?
[Angel]
2021. június 20.
- Évközi
12. vasárnap
Mk 4,35-41 - Folyamatos Isten-kapcsolat
Mai igeszakaszunk a hivatalos bibliafordításokban "A tenger lecsendesítése" címet
viseli, és egy meglehetősen teátrális, a görög-római mitológiába inkább
illő jelenetet fest le arról, hogy Jézus parancsszóval fékezi meg a viharos
tengert, miután a kétségbeesett tanítványok fellármázták őt. Talán okkal
kételkedem a fenti jelenet hitelességében. Senkit nem akarok megbotránkoztatni,
inkább azért vallom be ezt, mert egy - szerintem - reális veszélyre szeretném
felhívni a figyelmet. Ha ugyanis egy természeti katasztrófa esetén a mitikus
csodavárás szirénhangjaira figyelek, akkor kiteszem magamat annak, hogy pont
olyankor fogok csalódni Istenben, amikor legnagyobb szükségem lenne őrá.
Ha viszont folyamatosan igyekszem tudatosítani Isten felém irányuló szeretetét, és
azt, hogy ez a legtöbb, amit az élettől várhatok (hiszen emellett eltörpül
minden más), akkor ennek nyomán erős Isten-kapcsolatot építek, és így lesz
esélyem arra, hogy szembenézzek a megpróbáltatásokkal. Addig pedig megízlelhetem
Jézus semmihez nem fogható békességét...
Igeszakaszunkban érdemes még foglalkozni Jézus szemrehányó szavaival, amelyekhez
hasonló egyébként több helyen felbukkan az evangéliumokban: "Miért nincs hitetek?" Szekularizált
világunkban a "hit" szóról elsőként az ugrik be, hogy hinni Isten létezésében.
Jézus korában és hallgatósága körében viszont evidencia volt Isten létezése,
ezért nem szerencsés a vonatkozó görög szót hittel fordítani. Kifejezőbbnek érzem
Gromon András fordítását, amelyben következetesen a "bizalom" szó szerepel. Ez
jobban visszaadja Jézus mondanivalóját, hiszen Jézus valóban azt várja tőlünk,
hogy Istenben minden körülmények között (olykor a körülmények ellenére) bízzunk.
Ebből születik meg a teljes Istenre hagyatkozás, az egyre inkább átadott élet...
Mennyei Atyám! Amikor eltölt a bizonyosság, hogy Te szeretsz engem, akkor tudom,
hogy minden más hiábavalóság. De újra és újra elindulok sok hiábavalóság után...
Kérlek, bocsáss meg!
[Horváthné Bajai Éva, Paks]
"Nekik meg azt mondta: Mit vagytok ennyire
megijedve? Hogy-hogy nincs bennetek semmi bizalom? (Mk 4,40)
- Mi szokott megijeszteni?
- Mi szokta megingatni a bizalmamat? Kiben? Miben?
- Mennyire megalapozottak a félelmeim?
[Angel]
2021. június
27. - Évközi 13. vasárnap
Mk 5,21-43 - Megmentő bizalom
A mai napra rendelt ige a vérfolyásos asszonyról és Jairus lányáról szól. Az
a tapasztalatom, hogy a prédikációk és elmélkedések szívesebben foglalkoznak
Jairus lányával, mint a vérfolyásos asszonnyal, ezért magam inkább az utóbbira összpontosítok.
Talán egy elhúzódó menstruációval kezdődött az asszonynál a baj. Mennyire
várta már, hogy vége legyen, hiszen azokban a napokban a környezetében mindenki
elhúzódott tőle, sőt megkövetelték, hogy önként mondjon le minden érintésről,
hiszen tisztátalannak tartották. De minél görcsösebben várta a végét, annál inkább érezte,
hogy nem akar elmúlni. Teltek a napok, majd a hetek, és később az évek is, ő pedig
egyre betegebb lett. Az orvosok is csak a pénzére hajtottak, segíteni vagy nem
tudtak, vagy nem is akartak. És akkor egyszer csak meghallotta, hogy a Jézus
nevű rabbi, akinek gyógyításairól már sokat hallott, nem messze tőlük
fog elhaladni. Elhatározta, hogy valahogy a közelébe férkőzik, és lehetőleg
hátulról érinti meg - legalább a ruháját, az talán még nem bűn. (Neki még
a ruhája is csodát tehet - gondolta az asszony.) És sikerült a terve! Ettől
máris kicsit megkönnyebbült, és jobban is lett. Próbált észrevétlenül elsomfordálni
onnan, amikor Jézus útját állta. De nem azzal a megvető, számon kérő pillantással
illette, mint az ismerősei, hanem látszott rajta, hogy segíteni akar! Ezért,
ha félt is, mégsem esett nehezére, hogy őszintén elmondja neki reménytelen
helyzetét. És érdemes volt a nyilvánosság előtt színt vallania! Jézus szavai
nyomán - "Leányom, a bizalmad megmentett téged. Menj el békességben, és légy
egészséges, megszabadulván a téged verő csapástól!" - úgy érezte, hogy már
nincs miért szégyenkeznie, és meggyógyult.
Istenem! Köszönöm, hogy megtanítottál arra: ne szégyenkezzek olyasmi miatt, amiről
nem tehetek! Kérlek, segíts, hogy ezt a tudásomat arra használjam, amire adtad:
mások felemelésére, gyógyító érintésére, és - ezen keresztül is - arra, hogy
közelebb kerüljenek Hozzád!
[Horváthné Bajai Éva, Paks]
"Ő pedig így szólt hozzá: A bizalmad
megmentett leányzó: békében vándorolj, légy egészséges
bajodtól." (Mk 5,43)
- Kit mennyi idő alatt sikerül talpra állítanom?
- Mennyire vagyok tudatába annak, hogy mi történik velem?
- Mennyire fukarkodom a jó tett mellé járó jó szóval?
[Angel]
