A vasárnapi elmélkedéseket azfolyóirat aktuális számából vettük át.

2021. február 7. - Évközi 5. vasárnap
Mk 1,29-39 - Gyógyítás, imádság, tanítás

Jézus életében szerves egységben volt a gyógyítás, az imádság és a tanítás. Úgy is lehetne mondani, hogy egyszemélyben volt orvos, lelkivezető és tanár.
A gyógyítás Isten feladata, de jó eszköz lehet ehhez a hívő ember. A legtöbben a testi gyógyulást várják, pedig sokféle értelemben lehet gyógyulni.
Egy szerzetesnővér, amikor tanúságot tett az életéről, elmondta, hogy fiatalként kritizáló, depressziós, eléggé kiállhatatlan volt. Amikor találkozott Jézus Krisztussal és a tanításával, hosszú idő alatt, de megváltozott, és jó közösségi ember lett belőle.
A testi gyógyulásra várókat sok helyre viszik, orvosokhoz, természetgyógyászokhoz, mindenkihez, akiről azt hiszik, segíteni tud. De milyen keveseket visznek Jézushoz, a legfőbb orvoshoz. Lehet, hogy testileg nem gyógyul meg valaki, lélekben viszont megerősödhet, meggyógyulhat, megújulhat:
Egy hívő asszony kórházban lévő betegeket látogatott. Leült egy idős néni ágyához, aki tele volt keserűséggel, gyűlölettel a menye iránt, akivel soha nem jött ki, és aki a kórházi elfekvőbe juttatta. A hívő asszony beszélt neki Jézusról, a megbocsátásról. Arra kérte, hogy legalább írjon a menyének levelet, amelyben biztosítja arról, hogy megbocsátott neki. Az idős néni annyira gyenge volt, hogy látogatója írta meg helyette a levelet. Másnap a néni meghalt, de békességben búcsúzott a földi élettől, nem keserűen és gyűlölködve.
Jézus a fárasztó napok után nem a pihenéssel törődött, hanem az imádsággal, az Atyával való kapcsolattal, közösséggel. Az ilyen imádságok voltak Jézus erejének a titkai.
"Mindenki téged keres..." Ez volt az egyik nagy kísértés, amellyel Jézus találkozott. A gyógyítások után még többet kívántak tőle ugyanebből a szolgálatból. Ők akarták diktálni Jézusnak a további munkát. Ekkor mutatkozott meg Jézus megvesztegethetetlen hűsége a küldetéséhez. Nem az volt fontos számára, hogy mit kívánnak tőle, hanem az, hogy miért jött.
A tanítás nagyobb cselekedet, mint a gyógyítás, mert aki eljut a látásig, a hallásig, az értésig, az tudja valóságosan gyakorolni küldetését. Jézus megértette, hogy ha csupán gyógyít, akkor helybenhagyja a világ rendjét, pedig gyökeres változtatás kell, és ehhez szükséges a tanítás, a tudatformálás. Az evangélium világossága sokakat vezetett új felismerésre, új életre, új kapcsolatokra. A világos látás és tanítás minden korban nélkülözhetetlen.
A teológián volt egy idős, bölcs tanárunk. Egy alkalommal ezt mondta: "Tudják, eljön az idő, amikor hiába húzzák meg a templom csengőjét, ami a mise kezdetét jelzi, mert nem lesznek emberek a templomban. Akkor először össze kell gyűjteni Isten népét, utána húzhatják meg a csengőt."
Ez az idő már elérkezett. Ezért kell imádságban erőt gyűjteni a lelki gyógyításokhoz, és a mi Urunkról szóló tanúságtételhez.

2021. február 14. - Évközi 6. vasárnap
Mk 1,40-45 - Jézus megtisztít minket is

Az emberek számára csak érdekes hír volt Jézus, aki gyógyított, ördögöket űzött ki és hatalommal tanított. De a leprás beteg számára az új élet ígérete volt. Ismerte Jézus hatalmát, az akarata felől viszont nem volt egészen bizonyos, ezért mondta neki: "Ha akarod, megtisztíthatsz..." Jézus könyörületre indult a leprás iránt, ezért meggyógyította.
Akinek a szívében könyörület, irgalmasság, együttérzés, szánalom alakul ki, az segíteni fog a rászorulókon.
Szülőfalum plébánosa a II. világháború idején a plébánia minden élelmét - egy zsák burgonyát - odaadta egy helyi asszonynak, aki éhező családja számára adományt kért. Miután ezt a falu népe megtudta, hosszú évtizedeken keresztül rendszeresen segítették a plébánia lakóit.
Aki megrendül mások szüksége, bajai láttán, tudni fogja, hogyan kell segíteni. Aki mindezek iránt érzéketlen, elutasító, az bajba kerül a számadás idején.
Jézus úgy gyógyította meg a leprás beteget, hogy megérintette. Jézus kortársai közül ezt nem tette volna meg senki más, nehogy megfertőzze magát.
Jézus, hallgatási parancsot adott a meggyógyított leprásnak, mert nem akarta növelni csodás gyógyításainak hírét, hanem magasabb lelki ajándékok vágyát akarta felkelteni kortársaiban. Bizonyára lettek volna olyanok, akik úgy csatlakoztak volna Jézushoz, hogy erről ne tudjon más. - A kommunista időkben levélben keresett fel valaki, aki azt mondta, meggyőződéses párttag, titokban meg akarja kereszteltetni a gyerekét, erről ne tudjon senki. Válaszomban elmondtam, hogy a kereszténység lényege a tanúságtétel, s aki ezt nem vállalja, annak nem tudom kiszolgáltatni a szentséget. Mélyen megsértődött a kérelmező, de a rendszerváltozás után egyházi iskolába íratta a gyerekeit.
Jézus megélhetett volna a gyógyításból, de nem orvos lett, hanem örömhírhirdető.
Napjainkban sok fertőző dolog van, ami a vírusoknál is veszélyesebb. Lehet, hogy a vírus elpusztítja a testet, de ha a lélek fertőződik meg, az üdvösség kerülhet veszélybe:
- mert fertőz a pénz, az életszínvonal emelkedés, mert ekkor a szellem és a lélek dolgai háttérbe szorulnak;
- fertőz a munka, ha fontosabb lesz a családnál, az emberi kapcsolatoknál, a lélek és a test egészségénél;
- fertőz a feszültség, a békétlenség, a káromkodás, mert megmérgezi a saját lelkünket, és azokét is, akikkel találkozunk;
- fertőz a csúcstechnika, ha általa virtuális (nem valóságos) életet építek magam köré, és rabja leszek a szédítő lehetőségeknek;
- fertőznek az élvezetek és az ösztönök, ha nem ismerem a mértéket és az erkölcsi határvonalakat;
- fertőznek a féligazságok, hazugságok, amelyeknek nem járok utána, hanem csak elhiszem.
Jézus Krisztus mindezektől megtisztít. Szükségünk van az ő szabadító szolgálatára. Csak ne csodaváró, hanem megtérő lelkülettel közeledjünk hozzá.

[Vincze József, Pér]

Achívum