A vasárnapi elmélkedéseket azfolyóirat aktuális számából vettük át.

2020. szeptember 6. - Évközi 23. vasárnap
Mt 18,15-20 - Kilépni és belépni

Kérdezzük meg magunktól, hogy a bűnök és vétkek világa kihez tartozik? A vallások világában hajlamosak vagyunk a vétkek és bűnök világát Isten elé tárni, hogy ő adjon békét, megbocsájtást, nyugalmat, elrendezettséget. Sőt odáig "fejlesztettük" ezt a megoldást, hogy a vallások központi kérdése lett a bűn, a kiengesztelés, az áldozat. Erről szól a hagyományos keresztény teológia, erről beszélünk minden szentmisén, erről beszélnek saját félelmeink, szorongásunk. És ettől kerülnek a bűnök, vétkek problémái és megoldásai a "magasba".
Jézus ebben a beszédében nem az égbe emeli mindezt, hanem nagyon is a földön tartja. A bűn és a vétek emberek közötti ügy, az embereknek kell megoldaniuk. Mondhatjuk, hogy Isten ellen is vétünk, és ha ő haragszik, elfordul tőlünk, büntet. Hiába mondja Jézus, hogy ez nem így van, mert az Atya nem haragszik, nem fordul el, nem büntet - kevés a látszata. Mert az ember igazságérzete büntetésért, akár a saját büntetéséért kiált. Míg 2020-ban is így ír egy vallásos költő : "tetteimért tudom, fizetnem kell, büntess engem Istenem, büntess míg élek, s azután".
Nyilván lehet ezt a mélylélektan szintjén elemezni, vagy hatalomgyakorlási technikaként leírni, és biztos van, aki számára eredményes módszer ez, de Jézus itt más megoldást kínál. Tulajdonképpen nagyon egyszerűt. A bűnt, a vétket ott és olyan gyorsan kell kezelni, ahol keletkezett. Nem kell hagyni, hogy a hógolyóból lavina legyen, nem kell belemenni a sérelmek, az ítélkezés, a vádaskodás világába. A recept - mai szóval - a kommunikáció. "Beszéljétek meg, hogy is volt, és miért történt úgy, ahogy! És oldjátok meg: kérjetek bocsánatot, és bocsássatok meg, vagy engedjétek el. Rendezzétek az anyagi, erkölcsi károkat!" Van, amikor ez négyszemközt nem elég. Akkor ott vannak a tanúk, a közösség. Mondjuk így: a kollektív bölcsesség, az emberek józan ítélőképessége. És ha ez sem elég, ki szabad mondani, hogy többé nem tartozik közénk.
A beszéd a tanítványoknak szól, és megkérdezhetjük, mi van akkor, ha nem a testvéri kör vétkeiről és bűneiről van szó, hanem az idegenekéről. Jézus ebben a beszédében erről nem beszél, csak az általános hozzáállását ismerjük. "Ne alkalmazz erőszakot, ne védd magad istentelen eszközökkel, ne ítélkezz, ha kell, bizony járj rosszul. De előzd meg!" És receptet is ad hozzá. Lépj be abba a körbe, ahol "nem az a törvény". Oda, ahol minden van, de minden máshogy vagy. Magyarán légy tagja a "hegyre épül" városnak. Lépj ki az evilági országból, és lépj be az "Isten országába, ahol bár vannak konfliktusok a testvérek között, de a dolgok megoldhatók.
Ez a lehetőség az egyházak világában nincs felkínálva. A próbálkozások jelentős része kudarcot szenved. Mert nem elég valahova belépni, a régi énünket is kívül kell hagyni a kapuban. A vevés és szerzés világának igényét fel kell cserélni az osztozás világára. És itt már el is jutunk korunk nagy problémáinak megoldhatatlanságára. Akinek érdeke lenne, nem tud róla vagy nem kockáztatja meg, akinek nem érdeke, mindent megtesz, hogy semmi ne változzon. Mert félti a pénzét, hatalmat, befolyását, pozícióit. Akár katasztrófák előidézése árán is.

2020. szeptember 13. - Évközi 24. vasárnap
Mt 18,21-35 - Engedd el!

Remek életvezetési könyvek és tanácsok léteznek. Hogyan kell élned, gondolkodnod, érezned, hogy egészséges maradj, és egészséges (boldog) maradjon ez a világ, amelyben élünk. A mai kor pozitív pszichológiája felfedezi Jézus tanítását: "Engedd el!" Tudjuk, hogy a betegségek döntő része lelki eredetű: stressz, feldolgozatlan fájdalmak és történetek, gyerekkori sérülések, szocializációs szorongás. Minderre még rápakolja a nevelés, az iskola és a vallás a maga - akár évezredes - látását.
Hiszen a kulcs az élethez: az elengedés. Isten világa az elengedés világa. A Teremtő elengedi a teremtményeit , az Atya a Fiát, a Fiú az életét, az Atya és a Fiú az igazság Lelkét. Isten elenged mindent. Semmit nem tart meg önmagának. Pál - akit épp ezért lehetne szeretni is - gyönyörű himnikus sorokban írja le mindezt: "Nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez" (Fil 2,5-7). Isten világa az elengedés világa. Jézus ebben beszédében a király magatartásában írja le mindezt. És persze arról is ír, hogy bár Isten így cselekszik, de az ember nem. Tehát ha Istenhez akarsz tartozni, lépj be az elengedés világába.
David Hawkins alapművet írt erről, "Elengedés" a címe. Bár vallási életünkben a "kötelező olvasmányok" elsősorban a Szentírás és az ún. lelkiségi irodalom nagy művei, ezt a könyvet be kellene közéjük sorolni. Mert amit Jézus egy mondatban elintéz: "elengedte a tartozását", azt Hawking háromszáz oldalon keresztül fejti ki, számos példával és gyakorlati élethelyzettel igazolva, hogy az "elengedés" a valódi emberi minőség, a kapcsolatok, az önértékelés, a társadalomban való lét és az egészség kulcsszava. És az "én" elengedése hogyan segíti elő a Szentlélek munkáját és az Istennel való közelség megtapasztalását. "A Mennyek országa bennetek" van - ez a nagy tanítók, bölcsek, szentek egyetemes üzenete, és ez a minőség alapvetően az emberi lélekhez tartozik. Keressétek az Isten országát - magatokban is. Ez a teremtettség üzenete és feladata.
Jézus reális marad a példabeszédben. Bár a király mindent elenged, az ember nem. Az ember nem tud/akar úgy viselkedni, ahogy Isten viselkedik vele szemben. Sőt, az elmúlt kétezer év történelme pont arról szólt, hogy ha már az ember nem tud elengedni, Istent is úgy kell bemutatni, hogy valójában Isten sem enged el. Hogy Isten a gazdagság/szegénység, vevés/adás, uralkodás/osztozás nagyon is emberi világában kívülálló marad. Sőt az "isteni rend" pont nem erről szól. Így olyan lett a világ, amilyen, és napjainkra a káosz felé menetelő világunkban beérett ennek a gyümölcse. Meg kell érteni, mi is történik. És az embernek rá kell lépnie a következő evolúciós ugrásra: a tudatosság növelésére és a spirituális evolúcióra.
Mint minden változás, ez borzasztó nehéz. Emberi és intézményi súlyok, bilincsek szorítják az embert mai megélt valóságához. Jézus a beszéde végén kifejti: nincs más út. Fájni fog, de valami születik általa. Ahogy a töviskoszorú, a korbácsolás és a kereszthalál fájdalma is elhozta egy új létezési mód lehetőségét. Az övéi és általuk mindenki számára.

[Garay András, Dunakeszi]

Achívum