Bokor közösség
Elmélkedések

Vasárnapi elmélkedések

A vasárnapi elmélkedéseket az"Érted vagyok"folyóirat aktuális számából vettük át.

 

2020. augusztus 2. - Évközi 18. vasárnap
Mt 14,13-21 - A csodálatos kenyérszaporítás

Csoda volt? Ezt a bibliai történetet sokan magyarázták már, sokféleképpen. Közel áll hozzám az a feltevés, hogy Jézus felszólítására a tanítványok elkezdték szétosztani a saját betarisznyázott ételüket. Ezt látva a sokaság egy-egy tagja szintúgy megfelezte a mellette ülővel az ennivalóját. Az is lehet, hogy mindenki bedobta a közösbe a sajátját, ahogy Bokor-rendezvényeken szoktuk. Már nem tudjuk meg, hogy volt igazából. A lényeg az, hogy elég lett, teremtődött, amennyi kellett. Nem kellett feloszlatni a tömeget.
Ha megelégszünk azzal, ami van, megeshet, hogy csodák történnek. Amikor e sorokat írom, a kinti járványveszély miatt át kell gondolnunk, mit vásárolunk, mikor és hogyan. Ha jól belegondolunk, sokszor nem is létszükséglet boltba menni, mert van otthon elég ahhoz, hogy "jóllakjunk". Az "elég" világába érkeztünk. A csoda ezután jön. Mi magunk tudatosítjuk ezt, és teremtünk erőt, időt egymásra, amiből még másnak is juthat. Hiszen ma is vannak körülöttünk "éhes" emberek, ma is fel vagyunk szólítva arra, hogy segítsünk.
Istennek kell segítenie? Nem tud egymaga "csodát tenni"? Bizonyára tudna, de nagyobb örömét leli abban, ha a belénk helyezett isteni magokat, erőket látja munkálkodni. Teremtő erővel vagyunk felruházva! Mit tudunk alkotni, létrehozni, teremteni? (Csodálatos példa lenne erre az új élet létrehozása, de nem erre gondoltam.) Tudunk például időt teremteni, alkalmat teremteni. Úgy lettünk megalkotva, hogy mindnyájan éhezünk a szeretetre! "Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat" (József Attila). És itt a csoda. Miközben másnak (kedvesednek gyermekednek, anyósodnak, szomszédodnak) "mosod az arcát", te leszel tisztább! Ha adunk, ha szeretünk, ha megetetünk másokat, akkor leszünk gazdagon szeretve, jóllakottak.

[Kálmán Márta és Kiss József, Budapest]

"Ő azonban így szólt: Hozzátok nekem ide azokat!" (Mt 14,18)
   - Mennyire becsülöm alá lehetőségeimet?
   - Mennyire tudom hasznosítani azt, ami a rendelkezésemre áll?
   - Mennyire pártolom azt, hogy a környezetem önellátó legyen?

[Angel]

Az oldal tetejére


2020. augusztus 9. - Évközi 19. vasárnap
Mt 14,22-33 - A csoda kapcsolatai - a kapcsolat csodái

Kényszer, túlpart, hegyre, egyedül, csoda, kísértet, ellenszél, bizalom, ne kételkedj!
Gyarló tudásom szerint javaslok egy interaktív vázlatot. Mindenki tegye hozzá a saját csodáit. Megélt - remélt csodák. Több van, mint gondolnánk. Soronként megállva, magunkba nézve.
Miért jók a csodák? Mert felemelnek, reményt, erőt adnak, kimozdítanak, örömmel töltenek el. Földöntúli, ünnepi érzés, szinte katarzis kerít hatalmába. Mégis, a csoda mintha kétélű fegyver lenne. Ad 1. Isten megteheti, hiszen mindenható, csak Ő teheti meg, velem miért nem teszi meg? Pl. Szerencsés, gazdag élet, egészség, boldogság!.. Ad 2. Meg sem próbálok csodát tenni, nekem úgy sem sikerül, nem vagyok Isten, csak Ő tehet ilyet!
No, ennyi bevezetés után nézzük a kapcsolatot! Múlt - jelen, lustaság - indulás, csoda - valóság, lehetetlen - megtehető szembeállítása, feloldása lehetséges-e?
Kényszerítette tanítványait. - Legyen inkább szelíd erőszak. Ráhangolódás. Bízni a javaslatot tevőben.
Egyedül fel a hegyre. - Rendszeres ima, hétvége megáldása, csend szentsége, én-idő, esti lelki leltár. Komolyan.
Merni nagyot lépni. Feléje, egymás felé indulni. "Bízzatok, ne féljetek! Ha bennem bízol, magadban miért nem? Saját képemre teremtettelek, vegyél komolyan!" Uram, ha Te vagy, akard, hogy hozzád menjek! Ellenszél! Na, ez mi lehet? Mikor hivatkozunk erre?
Nem is Te vagy! Nem is akarod, hogy hozzád menjek! Nem tudok!!! Kelj fel, és járj! Miért kételkedsz? Talán elnyom (úgyis nagyon szerény vagy) a "nálam nélkül semmit sem tehettek" jánosi idézete? Nézz nagyon belülre, Jézus rád kacsintva mondja: Nálatok nélkül semmit sem tehetek. A megoldás benned van - hidd el - indulj - add - tedd! Légy áldás, és áldott leszel.
Miért kell jót és jól csinálni? "Másként rideg, céltalan lesz az életed. / Mag leszel, mely kőre esett. / Elkallódott levél leszel, mely a címzetthez nem jut el. / Gyógyszer, ami kárba veszett, mit sose kap meg a beteg. / Rúd leszel, de zászlótalan, kalász leszel, de magtalan, / cserép, miben nincsen virág, / s nem veszi hasznod sem az ég, sem a világ" (Bódás János).
No, nem akartam ennyire sötét lenni. Ha nem inged, ne vedd magadra! Mit szeretnénk, merre indulunk, mennyi is az elég? Olvasandó: Gondolatok a pincében (Örkény: Egyperces novellák).
Zárszó. Amikor e sorokat írom, a Nagyhéten, van idő megállni, elmélkedni, hiszen vészhelyzet, bezártság, összehúzódás... Remélem BNT-n már erről is beszélgethetünk (max. 2021-ben), boldogan, hiszen vannak még csodák! Ámen.

[Kálmán Márta és Kiss József, Budapest]

"Az éjszaka negyedik őrváltása idején érkezett hozzájuk a tengeren sétálva." (Mt 14,25)
   - Mi szokott belőlem félelmet kiváltani?
   - Mennyire engedek a kényszerítésnek?
   - Mi szokott megtorpantani?

[Angel]

Az oldal tetejére


2020. augusztus 16. - Évközi 20. vasárnap
Mt 15,21-28 - Lehetetlen kérés - lehetséges megoldás

Könyörgő kérés - nincs válasz - közvetítő - ezt is elutasítja - segíts - tartani a határokat - legyen a te hűséged szerint - gyógyulás.
A különböző fordításokat olvasva kitűnhetnek a tanítványok Jézusnak mondott eltérő szavai. "Küldd haza!... Teljesítsd kérését!... Bocsásd el!..." Megemlítem az egyik új fordítás szerinti hangot. A házigazda mondja Jézus szavait: "Engedd, hogy előbb a gyermekek lakjanak jól, nem helyes ugyanis elvenni a gyermekek kenyerét, és a kutyák elé vetni!" (András-ev., Bp. 2015)
Ennyi bevezető után elmélkedésem fő irányát a szülő-gyerek, nevelő-nevelt, vezető-vezetett kapcsolatra helyezném. Az élet örök körforgása szerint - szerencsére - mindannyian mindig változunk. Sok szerepben kell magunkat kipróbálnunk, és lehet, hogy meg is felelünk. Ebben a történetben az anyának szinte a gyermeke a mindene. Bármit megtenne érte. Kérés - megalázkodás.
Jézus is gyermek, most is hallgat égi Atyjára: csak egy szűk népcsoport miatt jöttem. Egy pillanattal később Jézus a hideg-rideg szülő a pogány nőhöz képest. Elutasít. Most fontosak a kiskutyák is, a gyermek is. Teljes képzavar. Ki a felnőtt? Ki a fontos? Ki a nagyobb? A kicsi is megérdemli! Most jön a csattanó, a lényeg: a pogány nő szinte kioktatja Jézust. "De, Uram! Az Osztozkodás! Jut is, marad is!" Most és itt Jézus már látja az asszony kitartó, töretlen hitét: "Legyen a te hited szerint!"
Remélem rövid és vázlatos volt. A könyvtárnyi nevelési irodalom helyett, zárszóként, idegen tollakkal ékeskedem. (Ha néha idézel, talán művelt vagy, ha gyakran: plágium. - M.T.A.)
"Lépni tanítsd lépteddel, nézni tanítsd szemeddel,
Élni tanítsd magaddal, szólni tanítsd szavaddal.
Kérni tanítsd kezeddel, ezer percben, ezerszer.
Hinni tanítsd magában, biztasd, segítsd bajában!
És ha elmegy, engedd el, és, ha elment szenvedd el!
"
(Adamis Anna)

[Kálmán Márta és Kiss József, Budapest]

"Akkor feleletképpen azt mondta neki a Szabadító: Ó, asszony nagy a te bizalmad, legyen neked úgy ahogy akarod." (Mt 15,28)
   - Mennyire veszek igénybe protekciót? Kinek? Miért?
   - Mennyire vagyok hajlandó egy protektor kéréseit teljesíteni? Hol? Mikor?
   - Mennyire érdekel embertársaim sorsa?

[Angel]

Az oldal tetejére


2020. augusztus 23. - Évközi 21. vasárnap
Mt 16,13-20 - Péter lelki fejlődése

Tudjuk Péterről, hogy energikus, hirtelen haragú, nagy vehemenciájú ember volt. Követte Jézust a többi tanítvánnyal együtt, de eleinte nem nagyon értette. Amikor rádöbben részigazságokra, egyre lelkesebben van az Úr mellett. Fogadkozik, lelkesedik, teljes mellszélességgel kiáll a Mesterért. Még ki is igazítaná Jézus jövendölését. Majd Jézusnak arra a kérdésére, hogy "Ti kinek mondotok engem?", jól válaszol: "Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia." Az egyik kedvenc tanítvány felismeri, hogy kicsoda valójában a mestere.
Mit csinál Jézus? Megelőlegezi a bizalmát, és nagy feladattal bízza meg Pétert. Pedig tudja, hogy meg fogja tagadni, háromszor is. Azonban Jézus azt is tudja, hogy a szinte hebrencs, ijedtségében őt megtagadó Péter nagy igazságokra jött rá. Tanítványa szívében már ott van a majdani nagy feladatokat vállaló, teherbíró, elkötelezett ember. A legjobb tanító eszközt alkalmazza…
Általános iskolás koromban többször voltam tanúja, hogy a bölcs tanító néni Sanyit bízta meg azzal, hogy álljon ki a tanári asztalhoz, míg ő kimegy pár percre. Sanyiról azt kell tudni, hogy az iskola egyik legelevenebb rosszasága volt, aki nagyon szerette a tanító nénit. Mindenki azt hitte, hogy Sanyi bohóckodni fog, és valami huncutságot fog csinálni, hogy nevessünk. De nem az történt. Teljesen komolyan vette a feladatát, és rendre utasított mindannyiunkat. Ha valaki úgy szeret bennünket, hogy nem érdemeljük meg, "annak ellenére", "mégis" szeret - az megrázó, felemelő érzés, ami arra késztet, hogy megfeleljünk a bizalomnak.
Ez történt Péterrel is, Jézus feltétel nélküli szeretete által emelkedett fel a gyarló embervolta fölé, és lett Jézus kiválasztott munkatársa. Felnőtt a rábízott feladathoz.
Bárcsak mi is így állnánk szeretteinkhez, embertársainkhoz, mint Jézus és ez a tanító néni! Azzal, hogy "annak ellenére", "mégis" szeretjük gézengúz gyermekünket, hibázó házastársunkat, testvérünket, esendő munkatársunkat, a legtöbbet adjuk neki. Esélyt adunk arra, hogy jobb emberré váljon, hogy fejlődjön, hogy felülmúlja önmagát. Mint Péter.

[Kálmán Márta és Kiss József, Budapest]

"Erre azt mondta nekik: Hát ti mit gondoltok, ki vagyok?" (Mt 16,15)
   - Mennyire érdekel, hogy hogyan vélekednek rólam mások?
   - Kihez szoktam mérni másokat? Mi okból?
   - Mennyire esik jól, ha elődeimhez mérnek mások?

[Angel]

Az oldal tetejére


2020. augusztus 30. - Évközi 22. vasárnap
Mt 16,21-27 - Felfelé, és kell, és nagyon!

Kemény beszéd ez. "Amit mondok, ne higgyétek el, de gondolkozzatok el rajta!" Az idézett mondat egy homília kezdete (1972, Márianosztra). A beszédből egy hangra sem emlékszem, viszont az említett mondat jól megalapozta a későbbi (1982) barátságba, majd közösségbe kerülésemet.
Mai textusunk sarokpontjai: felmenni - szenvedni - megöletni - no nem - feltámadni - eltéríteni - követni - lemondani - megtagadni - megtalálni - megnyerni! A reális jelenhez (felmenés - szenvedés - halál) szent könyvhöz méltóan kapcsolódik a csodás jövő: feltámadás!!! Érthető Péter zsigeri, emberi reakciója: Nem halsz meg! Most jön az ég-föld, emberi-isteni egysége: Péter, miért nem akarod, hogy hiteles legyek? A Golgota az én ügyem, nem tehetek másként. A feltámadás miattatok kell! Remélem, így elhiszitek. Tudom, hogy folytatjátok, remélem, torzításmentesen.
Miből lehet torzítás, félreértés? Ad. 1. A morális helyett hittétel. Ad. 2. Azt hirdetitek, hogy helyettetek tettem. Nélküled, helyetted nem tudok dönteni, tenni. Nagykorúak, felnőttek vagytok, a barátaim. Emlékeztek, megmondtam: a ház hiába épül, ha én nem építem. Gondolj az ellenkezőjére is: én hiába építem, ha ti nem építitek.
A Feltámadás?!?! A kereszténység talán legmisztikusabb kérdése. Remélem: az ügyemet folytatva, általam feltámadtok, nemzedékről, nemzedékre. "Nincs vége, ez az élet kezdete volt."
A "magunkat megtagadást" hogy értem? E tárgyban tengernyi elmélet, jó tanács forog közkézen, bár a téma nagyon személyfüggő. Fontos, hogy őszintén tudjunk tükörbe nézni! Naponta! Figyelem! Olykor beindul a felmentés: "Ja, kérem: Ember tervez, Isten végez!" Szerény , udvarias mondat, szinte megtámadhatatlan. És, látjátok, észrevétlenül Isten nyakába varrtuk a saját hibáinkat. Javaslom a fordított, erősebb gondolatot: Isten tervez (Tízparancs, Főparancs, Hegyi beszéd ), ember végez. Mintha ez rímelne Jézus szavaira: 1000 lépés - 2000 lépés.
No, ez a felfelé! Ez kellene! Legyen vonzó az édes teher, a könnyű iga, a hiteles élet! Felmentésnek helye nincs. Ne hazudjunk, főleg saját magunknak! "- Hogy sikerült több világversenyt nyernie? - A futást mindig erősen kezdtem, és végig gyorsítottam" (Balczó András)! Talán már várjátok, hogy verssel zárjam: "Születtem születni, meghaltam meghalni! / Születek meghalni, meghalok születni!" (Weöres Sándor)
Remélem, vázlatos volt, de tudom, hogy a hiányzó részeket betoldjátok, hozzágondoljátok, és így lesz teljes. Ámen.

[Kálmán Márta és Kiss József, Budapest]

"Azután magához rántva Őt a Szikla/Péter/, kezdett ráförmedni, mondván: Semmiképen nem lesz Veled ez,Uram!" (Mt 16,22)
   - Mennyire szoktam beleszólni az enyémek dolgaiba?
   - Mennyire vagyok tisztába azzal, hogy mikor, hol a helyem?
   - Mennyire merek a Szabadító szeme elé kerülni?

[Angel]

Az oldal tetejére


 

 

 

Archív elmélkedések Achívum