A vasárnapi elmélkedéseket azfolyóirat aktuális számából vettük át.

2020. augusztus 2. - Évközi 18. vasárnap
Mt 14,13-21 - A csodálatos kenyérszaporítás

Csoda volt? Ezt a bibliai történetet sokan magyarázták már, sokféleképpen. Közel áll hozzám az a feltevés, hogy Jézus felszólítására a tanítványok elkezdték szétosztani a saját betarisznyázott ételüket. Ezt látva a sokaság egy-egy tagja szintúgy megfelezte a mellette ülővel az ennivalóját. Az is lehet, hogy mindenki bedobta a közösbe a sajátját, ahogy Bokor-rendezvényeken szoktuk. Már nem tudjuk meg, hogy volt igazából. A lényeg az, hogy elég lett, teremtődött, amennyi kellett. Nem kellett feloszlatni a tömeget.
Ha megelégszünk azzal, ami van, megeshet, hogy csodák történnek. Amikor e sorokat írom, a kinti járványveszély miatt át kell gondolnunk, mit vásárolunk, mikor és hogyan. Ha jól belegondolunk, sokszor nem is létszükséglet boltba menni, mert van otthon elég ahhoz, hogy "jóllakjunk". Az "elég" világába érkeztünk. A csoda ezután jön. Mi magunk tudatosítjuk ezt, és teremtünk erőt, időt egymásra, amiből még másnak is juthat. Hiszen ma is vannak körülöttünk "éhes" emberek, ma is fel vagyunk szólítva arra, hogy segítsünk.
Istennek kell segítenie? Nem tud egymaga "csodát tenni"? Bizonyára tudna, de nagyobb örömét leli abban, ha a belénk helyezett isteni magokat, erőket látja munkálkodni. Teremtő erővel vagyunk felruházva! Mit tudunk alkotni, létrehozni, teremteni? (Csodálatos példa lenne erre az új élet létrehozása, de nem erre gondoltam.) Tudunk például időt teremteni, alkalmat teremteni. Úgy lettünk megalkotva, hogy mindnyájan éhezünk a szeretetre! "Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat" (József Attila). És itt a csoda. Miközben másnak (kedvesednek gyermekednek, anyósodnak, szomszédodnak) "mosod az arcát", te leszel tisztább! Ha adunk, ha szeretünk, ha megetetünk másokat, akkor leszünk gazdagon szeretve, jóllakottak.

2020. augusztus 9. - Évközi 19. vasárnap
Mt 14,22-33 - A csoda kapcsolatai - a kapcsolat csodái

Kényszer, túlpart, hegyre, egyedül, csoda, kísértet, ellenszél, bizalom, ne kételkedj!
Gyarló tudásom szerint javaslok egy interaktív vázlatot. Mindenki tegye hozzá a saját csodáit. Megélt - remélt csodák. Több van, mint gondolnánk. Soronként megállva, magunkba nézve.
Miért jók a csodák? Mert felemelnek, reményt, erőt adnak, kimozdítanak, örömmel töltenek el. Földöntúli, ünnepi érzés, szinte katarzis kerít hatalmába. Mégis, a csoda mintha kétélű fegyver lenne. Ad 1. Isten megteheti, hiszen mindenható, csak Ő teheti meg, velem miért nem teszi meg? Pl. Szerencsés, gazdag élet, egészség, boldogság!.. Ad 2. Meg sem próbálok csodát tenni, nekem úgy sem sikerül, nem vagyok Isten, csak Ő tehet ilyet!
No, ennyi bevezetés után nézzük a kapcsolatot! Múlt - jelen, lustaság - indulás, csoda - valóság, lehetetlen - megtehető szembeállítása, feloldása lehetséges-e?
Kényszerítette tanítványait. - Legyen inkább szelíd erőszak. Ráhangolódás. Bízni a javaslatot tevőben.
Egyedül fel a hegyre. - Rendszeres ima, hétvége megáldása, csend szentsége, én-idő, esti lelki leltár. Komolyan.
Merni nagyot lépni. Feléje, egymás felé indulni. "Bízzatok, ne féljetek! Ha bennem bízol, magadban miért nem? Saját képemre teremtettelek, vegyél komolyan!" Uram, ha Te vagy, akard, hogy hozzád menjek! Ellenszél! Na, ez mi lehet? Mikor hivatkozunk erre?
Nem is Te vagy! Nem is akarod, hogy hozzád menjek! Nem tudok!!! Kelj fel, és járj! Miért kételkedsz? Talán elnyom (úgyis nagyon szerény vagy) a "nálam nélkül semmit sem tehettek" jánosi idézete? Nézz nagyon belülre, Jézus rád kacsintva mondja: Nálatok nélkül semmit sem tehetek. A megoldás benned van - hidd el - indulj - add - tedd! Légy áldás, és áldott leszel.
Miért kell jót és jól csinálni? "Másként rideg, céltalan lesz az életed. / Mag leszel, mely kőre esett. / Elkallódott levél leszel, mely a címzetthez nem jut el. / Gyógyszer, ami kárba veszett, mit sose kap meg a beteg. / Rúd leszel, de zászlótalan, kalász leszel, de magtalan, / cserép, miben nincsen virág, / s nem veszi hasznod sem az ég, sem a világ" (Bódás János).
No, nem akartam ennyire sötét lenni. Ha nem inged, ne vedd magadra! Mit szeretnénk, merre indulunk, mennyi is az elég? Olvasandó: Gondolatok a pincében (Örkény: Egyperces novellák).
Zárszó. Amikor e sorokat írom, a Nagyhéten, van idő megállni, elmélkedni, hiszen vészhelyzet, bezártság, összehúzódás... Remélem BNT-n már erről is beszélgethetünk (max. 2021-ben), boldogan, hiszen vannak még csodák! Ámen.

[Kálmán Márta és Kiss József, Budapest]

Achívum