A vasárnapi elmélkedéseket azfolyóirat aktuális számából vettük át.

2020. július 5. - Évközi 14. vasárnap
Mt 11,25-30 - Az "okosakról"

Tehát kik az "okosak"? Azaz "bölcsek és értelmesek": akiknek kész receptjük van, tudják a tutit Istenről és arról, milyen úton-módon lehet őt megközelíteni. A magabiztosak, akik úgy vélik, hogy tudásukkal meghatározhatják, megrajzolhatják a térképet az Atyához, akik ismereteik szemüvege mögül ítélik meg, mi helyes és mi nem, akik magabiztosan állítják, hogy az általuk ismert törvények segítenek el az Élet ismeretére. És: akik talán távolabbról, homályosabban látják a "kicsik" számára nyilvánvalóbb igazságot.
"Kicsik" - a gyermekszívűek. Nem az okosság, a képzettség és a képződés zárja ki a "gyermekszívűséget". Sokkal inkább az elért eredményekhez való ragaszkodás, a (naponta) megújulni képtelenség, az anyagba ágyazott (jó)lét féltése, ill. a fent felsorolt jellemzők, vagyis a "sokigájúság".
Kiket tud megszólítani Jézus (vagy Jézus tanítványai)? Akiknek kész receptjük van, azokat nyilván nem. Akik bezárkóznak és körülbástyázzák magukat - rés se legyen, ahol valami új fény bevilágít -, azokhoz sem fér hozzá. Akik mindenre tudják a választ - esélytelen, hogy meghallgatják őt (őket). Akik előítélettel vannak: már falat húztak.
Kik lesznek tehát nyitottak? A keresők, akik kérdeznek (sőt megkérdőjeleznek), akik az útjuk bármely pontján nem félnek a felismert igazságnak megfelelően változni, akik nem akarnak magas társadalmi pozíciót, elismerést, hatalmat, biztonságot.
Vagyis nincs ebben semmi új: a "kicsik" nem akarnak felülkerekedni, szomjazzák a jézusi tudást, és amit elsajátítottak, azt átültetik az életük gyakorlatába. Albert Schweitzer írja: "Minden szellemi és intellektuális dolog fölött, a filozófia és a teológia fölött áll az ember segítőkészsége a másik ember iránt, és az a feladat, hogy az ember az embernek testvére legyen!" E sorok írója a "gyermekszívűség" hatalmas példája: evangélikus teológus, egyetemi tanár, híres egyházzenész, kultúrfilozófus, orvos; a trópusi betegségek szakértőjévé képezte ki magát, és az afrikai Gabonig ment el, hogy a segítőkészséget magas fokon gyakorolja. Vagy időben kicsit közelebb, Jacques Loew, aki a marseille-i kikötő dokkmunkásai között élt és dolgozott azért, hogy testi és lelki nyomorukat enyhítse. Mindannyian tudunk sorolni neves és névtelen példákat.
És mi magunk, a mindennapi kenyérkereset igájában, honnan tudhatjuk biztosan, hogy megőriztük -e kicsiségünket, azaz gyermekszívűségünket? És hogyan őrizzük? Hol van a mi Lambarénénk? Legtöbbünk nem megy Afrikáig, bár ma is vannak, akik ott találják meg a saját szolgálatukat, mint például a magyar Könczöl Zsófia. Tőle idézem az alábbi sorokat: "Manafwában mindig azt tapasztaltam, hogy az emberek valódi közösségben élnek, hogy ismerik a szomszédjaikat, hogy ismernek mindenkit a faluban, hogy amikor valakit öröm ér, az mindenki öröme, és amikor szomorúság, együtt sírnak. Ha valakinek van étele, megosztja azzal, aki éhezik. Ha valakinek dolgozni kell menni, mondjuk a földekre, van, aki vigyázzon az ő gyerekére is. Hogy közös felelősségüknek tekintik az idősek jólétét, hogy fegyelmezetten osztják be azt a kevés ételt, ami van, és nem törekednek arra, hogy más elől elvegyék csak azért, hogy nekik több legyen."
Milyen "egyszerű"! "Az én igám ugyanis kényelmes, és az én terhem könnyű!"

2020. július 12. - Évközi 15. vasárnap
Mt 13, 1-23 - A magvetőről

A magvetés mindig folyik, mindig történik az életünk során. Mondhatnám tanulásnak is. Véletlenek sora, találkozások, vélemények ütközése, olvasmányélmény, bibliodrámai alkalom, baráti beszélgetés, élethelyzet drasztikus változása; egyéni vagy kisebb-nagyobb közöséget érintő krízishelyzetek, amelyek arra indítanak, hogy felülvizsgáljam, hol tartok a Mércéhez viszonyítva. Folyamatosan érnek ingerek, amelyekre reagálok, s az ezekre adott válaszaim összessége egyben fejlődésem garanciája is. Jó esetben.
Amikor Jézus nem fordított hátat a népnek, nem küldte haza őket, elmondta példabeszédét a csónakból mindannyiuknak - vajon mi járt a fejében? Máté értelmezése szerint képes beszéde magyarázatát csak a tanítványoknak tartogatta. Jobban ismerték őt, tehát fogékonyabbnak és nyitottabbnak bizonyultak. Barátainkban, a hiteles emberekben mi sem kételkedünk.
A hagyományos magyarázatot ismerjük: a Magvető Jézus - a jó mag: a Jó Hír - a letaposott út: a közömbös ember - a madarak: az ördögök - a köves hely: a lelkesedő ember, aki később nem törődik azzal, amit hallott - a tövises hely: az, aki meghallgatja, és érti, amit hall, de nem tér meg - a jó föld: az a lélek, aki befogadja és ápolja a hallott igét.
Vagy az egyénre vonatkoztatva: a szívünk hol ilyen, hol olyan. Egyszer alkalmas, másszor alkalmatlan. Isten országa úgy tud terjedni, ha a "talaj" alkalmas rá. Az ember örökké változásban levő lény, és tudatosan képes változni-változtatni - szívét alkalmassá tenni. Három rövid sorban:
"Van fény-nyelő arc
és van fény-visszaverő.
Válassz. Választhatsz!"
(Fodor Ákos)

[Bognár Éva, Csömör]

Achívum