A vasárnapi elmélkedéseket azfolyóirat aktuális számából vettük át.

2019. november 3. - Évközi 31. vasárnap
Lk 19,1-10 - Szeretet és bizalom

Jézus Jerikóba érkezett, ahol Zakeus, a városszerte ismert ember volt a vámszedők feje. Lenézték őt az emberek, és foglalkozása miatt nem is szerették. Zakeust nemcsak az emberi kíváncsiság vezette, hanem bizonyára a hit titkára is nyitott ember áll előttünk. Felkapaszkodott az útjába eső fügefára. Milyen pontosan megőrizte az evangélista ezt a látszólag jelentéktelennek tűnő, mégis élethű részletet! Ő amúgy is mozgékony, izgága és intézkedő ember volt. Most, hogy megérintette őt a Jézussal való találkozás, még kevésbé nem lehetett lecsitítani, nem lehetett leállítani. Megnyílt a szíve. Felforgatta az életét ez a tapasztalat: "Jézus személyében találkoztam az irgalommal, találkoztam a szeretettel." Mélyen átélte: "Jézus engem is emberszámba vesz, nem úgy, mint a jerikói emberek többsége, én is ember vagyok a szemében." Az a megtiszteltetés érte, hogy Jézus meglátogatta őt, betért a házába. Ezáltal megváltozott Zakeus gondolkodásmódja, értékrendje, és ennek következtében megváltozott addigi cselekvésmódja is. Akart az életével kezdeni valamit, értékesebbet, mint az addigi vagyonszerzés.
Zakeus története rólunk is szól. Jézus felénk is közeledik, elhalad a mi fügefánk alatt is, felnéz ránk, és minket is megszólít. Sokszor talán mi is rejtőzködünk előle. Reánk néz, ismer bennünket, tudja, hogy mi lakik a bensőnkben. Nem akar elkerülni minket sem. Éppen ellenkezőleg, egészen közel jön hozzánk, az otthonunkba, a munkahelyünkre, a családunkba, egész életünkbe. Rajtunk múlik, hogy beengedjük-e az életünkbe, a házunkba, ajtót nyitunk-e neki?
A héten lesz Szent Imre herceg ünnepe, aki a magyar ifjúság védőszentje. Székesfehérvárott született 1007-ben. Szent István királyunk Szent Gellért püspököt kérte fel arra, hogy fia nevelője és tanítója legyen. A királyi udvarban elsajátította az akkor ismert tudományokat, Szent István királyunk pedig felkészítette az uralkodásra. Szülei és nevelői fontosnak tartották azt is, hogy imádságos lelkületű életet éljen, és erős legyen hitében. Napjainkban is legalább ekkora figyelmet kell szentelni minden felnövekvő gyermek nevelésére és lelki fejlődésére. Ügyeljünk arra, hogy a világi tanulmányok mellett fontos helyet kapjon a lelkiség, a közösségi szellem, az imádságos élet és a Szentírás (főleg az evangéliumok) rendszeres olvasása.

"Jézus így szólt hozzá: "Szabadulás támadt ma ezen a házon, mivel Ö is fia Ábrahámnak." (Lk 19,9)
   - Mennyire maradok a valóság talaján?
   - Eszményeim valósítása folyamatos?
   - Kiknek tudok szívből örülni?

2019. november 10. - Évközi 32. vasárnap
Lk 20,27-38 - Túl a földi lét határain

Milyen lesz a feltámadás és az azt követő élet? - teszi fel a kérdést az evangéliumban a Jézus és a farizeusok közötti párbeszéd. Csak gyenge emberi elképzeléseket, homályos árnyékképeket tudunk megfogalmazni ezzel kapcsolatban. Földies vágyakozásaink vannak, amelyeknek beteljesedését a túlvilágon várjuk. Azt reméljük, hogy odaát nem lesz majd betegség, fájdalom, rossz, bűn, a hiányok, fájdalmak, igazságtalanságok, jog, félelem - mindezek elmúlnak. A tárgyak és az események helyett a személyek egymás iránti kapcsolata, szeretete és tisztelete lesz a fontos. Különb élet lesz odaát, mint amilyen itt a földön van, azért, mert az élő Isten színe előtt, az Ő társaságában leszünk. Ha már ebben a világban hiszünk az Istenben, az Ő törvényei és Jézus evangéliuma szerint akarunk élni, akkor életünk odaát is Őbenne folytatódik. Isten szabad akaratot adott nekünk, magunknak kell választanunk, vajon ővele, vagy nélküle akarjuk-e leélni az életünket.
Tours-i Szent Márton Savariában, a mai Szombathely területén született 316 körül, pogány családban. Apja római katonatiszt volt, Márton is folytatta apja foglalkozását. Pogányként élő veterán katona apja mellől fiatalon lépett a katekumenek, a hittanulók közé. Megkeresztelkedése után letette a kardot, kilépett a római hadseregből. Galliát barbárok támadták meg. Constantinus császár az ütközet előtt ajándékokkal buzdította katonáit. Márton nem fogadta el ezeket, hanem közölte az uralkodóval: eddig a császárt szolgálta, ezután Istent kívánja szolgálni. Az uralkodó ezért félelemmel vádolta meg. Márton visszautasította a méltatlan vádat. Kijelentette, hogy másnap hadi felszerelés nélkül, Jézus nevével az ajkán, a kereszt jelének védelme alatt megy a csatába. Az ütközetre nem került sor, ami a császárt is meglepte. Bátor magatartásával súlyos csatát akadályozott meg. A magyarországi katonaságmegtagadók többek között Szent Márton ezen tettére hivatkozva nem fogtak fegyvert.
Szabó András Köpönyeg és palást c. drámáját Szombathelyen láthattuk Jordán Tamás főszereplésével. A darab szerzője átéléssel mutatja be a konstantini idők egyházi küzdelmeit. Márton püspök küzdött az egyház önállóságáért a császárral szemben, figyelmeztette a fényűző életmódot folytató és világi hivatalokat vállaló püspököket és papokat, hogy térjenek vissza a jézusi szegénységhez. Idősen, betegen is fáradhatatlanul szolgálta híveit és papjait, többször hangoztatta: "Nem vonakodom a munkától". Márton Áron, Erdély nagy püspöke Szent Márton példájára választotta jelmondatául: "Non recuso laborem."

[Tóth Miklós, Rábatamási]

"Isten azonban nem a holtaké, hanem élőké, mindenki él ugyanis érte." (Lk 20,38)
   - Mennyire élem át, hogy élő Isten a mienk?
   - Mennyire próbálok Istenért élni?
   - Mikor érzem úgy, hogy valaki élő halott?

Achívum