A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
2019. július 7. - Évközi
14. vasárnap
Lk 10,1-12.17-20 - Hatszor hatfelé, együtt
a másikkal!
Az Úr a tizenkettőn kívül másik hetvenkettőt
küld maga előtt az emberekhez. Harminchat
felé. Az hatszor hat. A szélrózsa minden irányában.
Ketten nemcsak beszélnek
magukról, Mesterükről, hanem valahogy viszonyulnak is egymáshoz.
Amit az egyik
mond, a másik tódítja, kiegészíti, esetleg
kijavítja. Ahogy az egyik viselkedik
a másikkal, s amaz viszonozza, az is egyfajta evangélium. Így
is lehet. Ez tetszik
nektek? Hát még, ha megérkezik a Mester! Az lesz még
csak igazi!
Záporoznak a felkészítő hasonlatok: Olyan ez, mint
egy aratómunka. Arattatok
már mindahányan. Na, ez ugyanaz. Olyan, mint egy befejezés.
Apácskánk már mindenki
szívébe elvetette a jó magot. Az ott csírázgat,
szárba szökken, hoz is valamennyi
termést. Nektek csak össze kell gyűjtenetek. Sok az összegyűjteni
való. Ha nem
gyűjtik össze, kárba vész. Akartok a Gazda aratómunkásai
lenni? Akkor kérjétek őt, hadd legyetek azok! Induljatok!
Siessetek! Rengeteg a dolog, kevesen vagytok.
Nem értek rá szokás szerint hosszasan udvariaskodni az úton.
A teli pénzeszsák és a kongó koldustarisznya egyaránt
csak hátráltatna, elterelő teher lenne. Egy legyen a dolgotok,
az Isten királyságának közelségéről
beszélni és cselekedni.
Semmi más nem számít.
Beszéljetek és gyógyítsatok! Az ellátással
ne törődjetek! Aratómunkások vagytok.
Lesz szállásotok, lesz kosztotok. Csak békével járjatok!
Békével a békességesek
között, békével a vérengző farkasok között
is. Ne legyetek válogatósak se az ételben, se a szállásban!
Bátran elfogadhattok mindent, ha megdolgoztatok érte
a békesség örömhírével. De ha az nem kell
nekik, nem fogadhattok el semmit, még
a városukból lábatokra ragadt port se. Ám a mondanivalótok
maradjon ugyanaz:
Közeljött Isten Országa. Egyébként ahol a béke
evangéliuma nem kell, ott a pusztulás
gonoszsága üti föl a fejét. De ti örömhírt
vigyetek!
A hetvenkettő örömmel jött vissza. Úgy látszik,
az örömhír meghirdetésének szabályai
meghozzák az eredményt. A sátán alácikázott.
Nem ártott nekik semmi. A Mester
mégis módosít az örömükön. Nem az számít,
kin győztek, az számít, kikkel tartoznak össze! Ez a
mennyekben fölírt név jelentése.
[Kovács Tádé, Tata]
"Menjetek! Íme, elküldelek benneteket, mint juhokat
a farkasok /közt/ közé." (
Lk 10,3)
- Mennyire vagyok tisztába a munka közben várható veszélyekkel?
- Mennyit vállalok a krisztusi munkából? Miért?
- Mire szoktam kérni az Urat?
2019. július 14. - Évközi 15.
vasárnap
Lk 10,25-37 - Egy csapdaállító jutalma
Egy törvénytudó csapdát akart állítani
a názáreti ácslegénynek. Bosszúból
megkapta a világ leggyönyörűbb példázatát.
Az úgy volt, hogy Jézus kapott egy kérdést. Az örök élet
elnyeréséért mit is kell tenni? Jézus visszakérdez.
Te mint írástudó, mit találsz erről az Írásban?
Erre már nem lehet valami laikus butaságot válaszolni. Hát
a kettős főparancsot találom: az Isten- és emberszeretetet.
A tudós kap egy vállonveregetést az ácslegénytől: Ügyes
gyerek vagy! Jól tudod, mit kell tenned. Ha ezt teszed, akkor nyersz örök életet.
Ez így túl jól sikerült. Nem hagyhatja, hogy jókisfiút
csináltak belőle. Csavar egyet a kérdésén. Ennyire
nem egyszerű a probléma. Tudvalevő, hogy hazafiatlan húrokat
penget ez a botcsinálta tanítócska. Ki kell őt ugratni
a bokorból. Kivel tegyek jót?
Hát ha annyira érdekel, mint amennyire feltünteted, megmondom.
Jézus is csavar egyet a problémán. Nem a félholtra
vert ember az idegen, hanem az, aki segít rajta. Segít, mert összefacsarodott
a szíve, amint észrevette helyzetét. Áldozott rá időt,
energiát, kötszert, fertőtlenítőt, fájdalomcsillapítót,
fuvarozást, pénzt. Még esetleges adósságba
is verte magát miatta az intézménynél. Ez már
a becsületének kockára tevése egy "senkiháziért".
Ráadásul ketten a honfitársai közül nem segítenek,
mert nem akarnának esetleg rituális tisztátalanságba
esni.
Újabb csavar. Nem az a kérdés, hogy neked ki a felebarátod,
hanem az, hogy te kinek leszel a felebarátja. A csapdaállító kerül
csapdába. Összesen annyit tehet, hogy nem mondja ki a gyűlöletes
szamariai származási helyét, de kénytelen megválaszolni:
az volt igazi felebarát, aki irgalmat gyakorolt a bajba kerülttel.
Most kap egy rövid, de általános leckét: Tégy
te is így! Vagyis ne nézd, hogy megérdemli-e, csak azt,
hogy rád szorul. A szereplők helyzete ezt a következtetést
sugallja, de ezt már Jézus nem mondja ki. Ő még a csapdaállítóval
is tapintatos. Milyenek vagyunk mi?
[Kovács Tádé, Tata]
"Az pedig így szólt: A vele irgalmat gyakorló. Szólt
pedig hozzá a Szabadító:
Eredj te is , tégy hasonlóképpen." (Lk 10,37)
- Mennyire szoktam irgalmat gyakorolni? Kivel?
- Mennyire fog el a részvét, ha rászorulót látok?
- Kit tekintek olyannak, hogy rám szorul?
[Angel]
2019. július 21.
- Évközi
16. vasárnap
Lk 10,38-42 - Mindig csak egyre
van szükség
Ha visszalapozunk az evangéliumban, Jézus meglehetős kudarcsorozat
után tér be barátjához, Lázárhoz, némi
megértésért. Ám Lázár nincs otthon,
csak a két nővére. Jézus beszélni kezd, és
Mária csillogó szemekkel hallgatja. Az első mondatoknál
még Márta is bent van, majd eszébe jut, mint a ház
tulajdonosának, hogy a vendégbarátság mire kötelezi, és
kipenderül a konyhába. Süt-főz. De egyre idegesebben észleli,
hogy harangszóra, amikor a levesnótát húzzák,
nem lesz készen. Persze, ha Mária is segítene, mindjárt
jobb lenne a helyzet. De ő bent élvezkedik, míg én
itt kint gürcölök. Ez nem igazság. És rögtön
teszek is az igazságért.
És tesz. Nem Máriának súgja oda, hogy gyere ki egy
kicsit segíteni, hanem a vendég jóbarát előtt
smúzolja. Először is Jézust vádolja nemtörődömséggel,
holott ő nem törődik azzal, miért is jött hozzájuk.
Azután önmagát sajnáltatja, pedig Jézus jobban
rászolgált a sajnálatra az előzmények miatt.
Végül a nővére viselkedését próbálja
megváltoztattatni, pedig a sajátját kellene.
Erre reagál a Mester. Nem a te viselkedésed a helyes, hanem a testvéredé.
Te sok minden miatt nyugtalankodsz. A te magadra maradásod, az én
nemtörődömségem, a testvéred cserbenhagyó magatartása,
az ebéd késése miatt. Pedig egészen kevés
is elég lenne: az az egy, hogy mire van valódi szüksége
a vendégednek. Mária ezt az egyet választotta. Ez az a jó rész,
amelynek maradandó értéke van. A többi fölösleges
aggodalom.
Meg kell jegyeznem, hogy a görög szövegben alapfok van. Mária
nem egy valamivel jobb részt választott, mint Márta, hanem
az e pillanatban egyedül jó részt. A latin fordítás
felsőfoka: a legjobb rész is közelebb van az igazsághoz,
mint a többi fordítás középfoka. Nincs jobb, meg
kevésbé jó. Ha van jobb, akkor már az a jó, és
a kevésbé jó már nem jó. A középfok
onnan adódik, hogy a két nővér viselkedését általános
modellként értelmezték. És kijelentették,
hogy a kontemplatív szerzetesség életformája fölötte áll
a merőben cselekvésen alapuló karitatív szerzetesség életformájának.
Ez azonban nem igaz. Mindig az adott helyzet dönti el azt az egy szükségeset,
ami aktuális, ahogy az Betániában is történt.
Jézusnak nagy szüksége volt kudarcai után arra, hogy
valaki arra figyeljen, ami neki a legfontosabb. És ezt az adott órában
Mária adta meg neki. Márta pedig ettől akarta megfosztani.
De ez nincs örökké így. Délután majd kimennek
a konyhába, és megkenik azt a néhány disznózsíros
kenyeret, amivel jóllaknak, mert akkor meg annak van itt az ideje, ha
némi csúszással is. Ja, bocsika, libazsírosat.
Isten sohasem kíván tőlünk lehetetlent, azt csak mi kívánunk
egymástól. Éppen elég, ha minden pillanatban csak
azt az egy dolgot csináljuk, amire éppen szükség van.
Ha odafigyelés, azt, ha imádkozás, azt, ha ebédfőzés,
azt. Elég a napnak, órának, percnek, évnek a maga
baja, feladata, nyugovása. Nem kell kapkodni. Mindennek szabott ideje
van. Az, amit nem szabad halogatni. Hát nem megnyugtató?
[Kovács Tádé, Tata]
"Ennek volt egy Mária nevű nő testvére,
aki odaült az Úr lábához, hallgatta
szavát." (Lk 10,39)
- Mennyire érdekelnek a házamba érkező szavai?
- Mennyire érdekel az Úr szava?
- Mennyire tudok hallgatni, míg más beszél?
[Angel]
2019. július
28. - Évközi 17. vasárnap
Lk 11,1-13 - Égi Apácskánk nem babrál
ki velünk, sőt!
Jézusnak voltak Keresztelő Jánostól örökölt
tanítványai. Ők tanultak Jánostól imádkozni.
De úgy látszik, olyan érzésük támadt,
hogy Jézus imádkozása nem egészen ugyanolyan. Azt érezték,
hogy vonzó, ahogy imádkozik. Mindig felfrissülve jön
ki belőle. Megkérték, tanítsa meg őket is erre. És
Jézus megvárta, míg megkérik. Annyi mindenre tanította őket
kéretlenül. Erre nem. Erre csak akkor, amikor szomjasak lettek
rá.
Itt következik a Miatyánk egy rövidebb változata.
Az Apus név szentségéről, Királyságának
sürgetéséről, mindennapjaink odaadásáról,
ezzel szemben vétkeink elvételéről, hozzáfűzve,
hogy mi is így teszünk adósainkkal, végül
a Próbatételbe való belegyaloglásunk isteni asszisztálását
(concursus divinus) szeretnénk elhárítani.
Ezek után egy példázat következik az éjjel érkezett
vendég számára kölcsönzendő elemózsiáról,
aminek az a konklúziója, hogy a vonakodó barátnál
sokkal jobb Atyánk nagy készséggel bocsát rendelkezésünkre
az égből szent szellemet. Úgyhogy csak bátran kérjük,
keressük őt, zörgessünk nála. Nem fog kibabrálni
velünk. Mi sem szoktunk kibabrálni kunyizgató kölykeinkkel.
Pedig hol vagyunk mi jóságban őhozzá képest?
[Kovács Tádé, Tata]
"Kenyerünket a mindennapit, add meg nekünk naponta." (Lk
11,3)
- Mi minden tartozik nálam a "mindennapiba"?
- Kinek a mindennapija érdekel?
- Mit jelent a mindennapi nálam?
