A vasárnapi elmélkedéseket az
folyóirat aktuális számából vettük át.
2019. március 3. - Évközi
8. vasárnap
Lk 6,39-45 - Gyümölcsöt teremni...
Engedjétek meg, hogy kicsit elszakadjak a szorosan vett bibliaértelmezéstől!
Gyakran alkalmazom én magam is a "vak vezet világtalant..." kifejezést, de többnyire
abban az értelemben, hogy egy kevésbé jártasnak/kompetensnek tűnő valaki akarja
megmondani a "tutit" egy adott kérdésben, témában. Nos, amióta láttam a Képzelet
ereje című filmalkotást (nagyon tudom ajánlani mindenkinek, aki még nem ismeri!),
ez a szemlélet gyökeresen megváltozott bennem. Igenis csak egy szó szerinti vak
képes vezetni, járni, közlekedni megtanítani egy világtalant. Olyan veleszületett
100%-os "empátiával" (képességekkel és készségekkel) bír a filmbéli, szintén
vak tanár, amellyel abszolút át tudja érezni a szintén vak diákok nehézségeit
és helyzetét.
Az empatikus képességet lehet tanulnom, fejleszthetem és gyakorolhatom is, de
embertársaim helyzetébe akkor sem lesz könnyű úgy igazán mélyen beleéreznem.
Ezért is tudom pillanatok alatt átlépni a vélemény/bírálat, illetve az ítélet
különben nem túl széles határmezsgyéjét. Azt gondolom, hogy mindenről lehet és
talán kell is, hogy legyen véleményem, mert a közömbösség önmagában (valami/valaki
iránt) is vélemény, csak nehéz jól kijönni belőle... Közvetve azzal is sérelmet
tudunk okozni a másik szemében, ha nem figyelek rá vagy egyáltalán nem vagyok
rá kíváncsi, meg azzal, is ha érdeklődöm, meghallgatom gondját-baját, és jobbító
szándékkal tanácsokkal próbálok "operálni". Ennek könnyen lehet olyan a színezete,
hogy: "Te akarod megmondani nekem, hogy szálka van a szememben, amikor a tiedben
meg gerenda?"
Emberi kapcsolataimban nem kis gócpont ez a kérdés mert az önérzet az önérzet
(sajnos egyre nagyobb a mai világunkban), és senki nem tud önmagával szemben
objektív lenni... - mert ez fizikai lehetetlenség. De akkor kinek is hiszem
el, hogy valóban szálka van szememben? Én az általam hitelesnek ismert emberek
véleményére
szeretnék szorítkozni (beleértve ezek közé Jézust is), mert az őáltaluk
meglátott szálkák sokkal nagyobbak s jobban bosszantanak, fájnak a mások által
felfedezett
gerendáknál is...
Mint ahogy a fát gyümölcseiről lehet felismerni, ugyancsak gyümölcsei alapján
lehet értékelni a valódi keresztényt is. Nem a belső motivációkról és igazolásokról
(esetleg hajlamokról) van szó, hanem a cselekedetekről. A nem valódi keresztény
hamisan is fel tudja tüntetni a dolgokat: időnként sikerül azt a benyomást keltenie,
hogy jó gyümölcsöket terem; a növény azonban nem tud rácáfolni önmagára...
[Németh László, Sporoni "CS" közösség]
"Ugyan, mit nézed a testvéred szemében lévő szálkát,
a saját szemedben lévő gerendát viszont észre sem veszed?" (Lk
6,41)
- Kin kezdem az "emberiség" megjavítását?
- Mivel tisztítom látásom mértékét és irányát?
- Mit tükröz a beszédem?
